2004.08.14 21:07
Szerző: anyafej
Sziasztok!
A Margitban szülőknek szeretném felhívni a figyelmét néhány dologra, amit nagyon sajnálok, hogy nekem nem tettek. Inkább azokat írom le, amik problémás dolgok voltak, hiszen a szép és jó magától alakul. Első babámat szültem ott idén, a másodiknál már jóval tapasztaltabb leszek ...
* Szerintem a terhesgondozás alapos és tényleg nagyon kedvesek, készségesek a nővérek. Telefonon is mindig rendesek voltak.
* Az orvosok nagyon eltérőek, az én szülészem rendes volt, sosem kérdezett, de a kérdéseimre röviden válaszolt. Én nem csak dióhéjban szeretek tájékoztatást kapni a várható eseményekről, de ez gyakran történt így. Ti kérdezzetek bátran, az a dolguk, hogy válaszoljanak!
* Mindenképp szükséges trimeszterenként hüvelykenetet nézni, nincs -e vmi olyan baci, ami komoly szövődményeket okozhat, de a nőnek semmi panaszt nem okoz. Ez a nőgyógyászati magyar szakmai protokollban is benne van, sokan mégsem teszik meg. Több alkalommal kértem az orvosom, hogy az utolsó hónapban legalább vegye le a mintát, mert a nővérem és a legjobb b.nőm is úgy járt, hogy a baba beteg lett a szülőcsatornában elkapott fertőzés miatt. Nem tudom, hogy miért nem tette, nem akarta, vagy drága a vizsgálat, de kötelező lett volna megtennie. Utólag sajnos nálam is ugyanazon fertőzést mutatták ki, mint a b.nőmnél, szülés utáni kenetvétellel (amikor már gyanú volt), csak a vakszerencsén múlott, hogy az én babám nem fertőződött meg.
* Magáról a szülésről: nagyon kevés tájékoztatást kaptam, mi miért történt, már nekem volt "ciki" annyit kérdezni, mikor még em voltak olyan komolyak a fájások. Amikor már nem volt kedvem kérdezni, szinte semmit nem mondtak. Nehéz és elhőzódó volt a szülés, nem tágult a méhszáj. Nem mondták el, miért nem adnak 8 órán keresztül EDÁ-t, hiába könyörögtem érte. Csak akkor adták be a férjem kifejezett kérésére, amikor megijedtek, miért hányok össze vissza, miért csak katéterrel tudok pisilni, és az ájulás szélén vagyok.
Több főorvos vizsgálgatott közben, mégsem kötöttek be antibiotikumot az infúzión keresztül, pedig ennyi vizsgálat után elég logikus a fertőzésveszély. Az EDA beadása előtt azt viszont többször mondták, hogy hát lehet, hogy nem fog menni, mert nem kellett volna ennyit híznom terhesség alatt, azért ilyen nehéz, stb., de azért írjam alá a beleegyező nyilatkozatot, miután elolvastam. 8 óra után tudjátok kinek van kedve olvasni az apróbetűs jogi dumát, aláírni sem volt erőm, a férjem tette helyettem.
* Az EDA mellékhatásaként elfelejtették megemlíteni (lehet, hogy le volt írva), hogy a magzatra milyen mellékhatásai lehetnek. Amikor megszűntek a fájásaim, a babámnak hirtelen az addigi 140 körülről 100 alá ment a CTG-n látható szívverése, pirosan villogott a gép, mert az a kritikus határ. Ki sem ért az orvos, jött is vissza, és könyörögtem, hogy vegyék ki belőlem a babát, császározzanak meg. Jópárszor lement még a szívverések száma, rettenetesen féltem. Ekkor szerencsére beindultak a tolófájások, amit nem hittek el nekem, az orvos csak annyit mondott rá, hogy jaj az nem lehet, hiszen most vizsgáltak meg, és még sehol nem tartottam, és ha ennyiszer vizsgálnak, fertőzést kaphatok ám.
* 11 órát tartott a szülés, infúzióval a karomban kellett feküdnöm végig, pisilni sem mehettem ki. Fel sem állhattam egyszer sem.
* Megszületett a baba, szépen felsírt, minden rendben volt vele, 9/10-es Apgart kapott, de egy pillanatra sem tették a hasamra, egy kicsit sem tették cicire, meg sem kérdezték, el szeretné -e vágni a férjem a köldökzsinórt, ők tették meg. Pedig mi annyira nagyon készültünk rá. Elvitték a babát, és vissza sem hozták, nekünk kellett megkeresni 2 óra múlva a csecsemőosztályon, amikoris felállhattam, mert már a kutya sem volt ott, aki megtilthatná. Szoptatni másnap reggel (!)kaptam meg a kicsimet. Végig csak vártunk, hátha visszahozzák, de nem tették. Ezek miatt a dolgok miatt az életünk legfantasztikusabb élményétől fosztottak meg minket, nem élhettünk át olyan dolgokat, amiket átélhettünk volna. Sóvárogva olvasom a magazinokban ,hogy milyen csodálatos órák a szülés utániak, mikor ott a babóca, mellre teszik stb.
* Mindenképp kérjetek homokzsákot. Nekem szülés után úgy lefarolt mindenki, hogy nem került sor rá. A hasam akkora maradt, mintha 5 hónapos terhes lennék, a méhem nem húzódott vissza.
* Állítólag túl hamar besárgult a kisbabám, és elvitték az intenzívre (PIC), merthogy biztos fertőzése van tőlem. Elkezdték agyonszurkálni, antibiotikumozni, és SZOPTATNI sem vehettem ki!!!!!!! Időre kellett menni, nem amikor akartam, fél órát maradhattam. Ez ha szoptathattam volna sem lett volna elég, mint kezdőnek. Közben úgy bedurrantak a melleim, hogy hőemelkedésem lett, ahogy megláttam a kék fény alatt éhesen síró babaámat, ömlött a tejem, még a földön is volt belőle a 3 melltartóbetét mellett. Sóvárogva néztem a legféltettebb kincsemet az infúziójával, és mindennél jobban vágytam arra, hogy megölelhessem.
* Kiderült, hogy nekem fertőzésem volt, a babának 4 nap után jött meg negatív eredménye, így feleslegesen kezelték, vihettem is ki. De mivel az antib.os kúrát nem szokták csak úgy befejezni, combba, izomba kapott még reggelente injekciókat.
* Pszichésen teljesen kiborultam, ekkor már az ájulás határán voltam, éjjel is 3 óránként fejtem. Senki nem foglalkozott velem, csak nyugtatókat ajánlgattak.
* A megkérdezésem nélkül TÁPSZERrel etették a bébit szopi helyett, állítólag aPIC-en kötelező.
Senkit nem akarok elrémíteni, ezek a aját tapasztalataim voltak. A második szülésnél senki nem gátolhatja meg, hogy szülés után velünk legyen a kicsi, vagy hogy kivegyem az inkubátorból megszoptatni. Kárpótol mindezért, hogy van egy egészséges, gyönyörű picink, akit a világon mindennél jobban szeretünk, a szemünk fénye.
Üdv.,
Anyafej