Kiemelt témák

Úgy látszik gyreke is válogatja, én is azért ragaszkodtam viszonylag sokáig a kocsihoz, mert cél irányosan és tempósan akartam haladni, és ez nem nagyon ment egyik kölyöknek sem. meg sokáig nem volt autónk, így amikor a második fiam született, beszereztem egy testvér kocsit, azzal jártunk úszni. Azt ugyanis elképzelhetetlennek tartottam, hogy a hegyről leérek velük úszni, víben vannak egy órát, aztán hazagyalogol a kétéves a babakocsi mellett föl a hegyre. meg akkor még nem volt a naygfiam ilyen izgága, mint most, 5,5 évesen. Persze ildi, ha a gyerekeidben is annyi az energia, mint benned, akkor nem csoda. Figyi, azt hogy oldottad meg, amikor az ikrek voltak totyogósok, hogy kb egyirányba haladjanak. És mennyire kezdtek egyszerre csinálni dolgokat. Lassan ez lesz a kérdés, főként ahogy Ádám fiamat figyelem, aki még nincs 4 hós, de fordul rendesen, és ha ébren van , állandóan jár keze-lába.Bár Eszter is próbálkozik. Erre, ha gondolod az ikres topicban is válaszolhatsz, hátha itt kevésbé témába vágó a dolog.
Rjuli, ez számomra is rejtély, én ha időre mentem vhová, akkor még a nagyot is inkább felállítottam a testvér felállóra, az is igaz, hogy nem igazán séta tempóban szoktam haladni, ha céllal megyek vhová. Fogalmam sincs, hohy 4 gyerekkel ezt hogy fogom csinálni, bár most már ilyenkor többnyire autózom, de pl. Pestre nagyon utálok kocsival átmenni. Mindegy, majd kiderül: Claire

Szerencsére, (ezügyben szerencsére) enyémek eléggé anyja szoknyája mellettiek, szóval hajlamosak jönni amerre én. Meg a monoton menésben most Ancsinál az jön be, ha közben beszélgetés van, mindegy kivel, igy nem unja, jön. Persze, néha meg kell állni cicát,kutyát nézni. Aztán meg lehet látni előttünk a következő érdekeset, irányban. Meg ilyenek. Meg persze biztos az is volt, hogy időre, sietősen ne sokat kelljen, illetve azért sokszor ő diktálhasson, legalább tempót.
Ikrek anno nem egyszerre kezdték, fordulást Gergő kezdte 3hósan próbálni, nem egész 4 hósan ment neki, Ilcsi csak 5 hósan kezdte. Gergő rég állt és mászott ,mig Ilcsi még egyhelyben el volt. Gergő 11 hósan ment, Ilcsi 13 hóig nem merte elengedni a kezünket. Gergő 4 évesen pótkerék nélkül bicajozott, Ilcsi rá se ült,csak 5 évesen, de akkor rögtön tudta. Kétpetéjú ikreknél ugyanaz a szórás van, mint tesóknál általában. Menésnél nagy segitség volt, hogy sokszor mentünk ötösben. De az is tény, az első buszmegállós túra a 3 gyerekkel, kb 800 mérer, 40 perc volt. (Ancsinak most kb 15-20)
Ildi

Látom, a többség azért ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint én. Épp a napokban láttam egy anyukát egy 3-4, meg egy 2 éves forma gyerekkel, a kicsi ment középen, úgy haladtak kézenfogva. Én meg irigykedve néztem, és elgondolkoztam: ők a "normális" átlaggyerekek, és csak az enyémek képtelenek így járni az utcán? Az irányok, meg a tempó nálunk is az első számú közellenség, ráadásul Réka jó érzékkel mindig akkor veteti fel magát, amikor cucc is van nálam. (Balázs ugyanezt csinálta.)Elgondolkozom néha, mi lenne, ha most születne, vagy már megszületett volna a kistesó.Lehet, hogy nyugodtabb gyerekekkel megoldható az "egyik kicsi, másik pici" felállás, de mi már Balázzsal sem mertünk belevágni. Pedig amikor a barátnőm terhes lett a másodikkal, én is meginogtam, előszedtem a hőmérőt, méricskéltem minden reggel vagy 2 hónapig. A fiam akkor 1 éves volt. Aztán elkezdtem olyanokat álmodni, mint Balázs kisbaba-korában: a város túlsó végén vagyok, busz sehol, és nézem az órámat: a csecsemő fiam 4-5 órája nem evett, tuti, hogy elkékülve üvölt már otthon a cici után...Na, ezért döntöttünk úgy, hogy kell az a 3-4 év a 2 gyerek közöt, ebből lett 6 és fél az anyatermészet jóvoltából, de most már nem bánom.
Tünde

Ez tök érdekes. Nekem is volt sok ilyen rémálmom. HOgy "ottfelejtem" valahol a gyereket, és rádöbbenek, hogy te jó isten, x órája nem evett, mi lehet vele? Meg hogy milyen anya vagyok én, hogy csak úgy ott hagytam.
Aztán persze sehol nem hagytam semenniy időre, élete első évében egyetlen egyszer volt 5 órát távol, a phd védésemkor, 9,5 hósan. Egy éves kora óta is eddig egyszer volt kb 7 órát, egyébként max 3-4-et, de azt is ritkán. És érdekes, de nem zavar, hogy enniyre kötöm őt (többiekkel ilyenkor már reggeltől estig is voltak nagymamák, sőt, nagyfiam egy éjjelen is túl volt teljesen nélkülem-vidéki lagzi). Inkább viszem magammal mindenhova.
Ildi

Sziasztok!

Nekem volt párszor ilyen, hogy "Úristen, mikor volt ez a gyerek utoljára tisztába rakva?!". Na jó, csak 1-2 órát csúszott a dolog, de azért szégyelltem magam. És az utóbbi időben attól is félek, hogy a kajálásról egyszer meg fogok feledkezni...

Lenne egy kérdésem, ami ebbe a topikba tartozik. A második (többedik) gyereknél volt-e nektek olyan, mint nekem az elsőnél, hogy annyira nagy volt a változás, hogy hónapokba telt a feldolgozása. Engem tisztára sokként ért az, hogy mennyire megváltozott minden.
A második gyerek azért már inkább mennyiségi, mint minőségi változás, vagy mégsem?

Bóbita

Nálunk az 1. gyerek nem hozott akkora változást a napi életünkben, mint, amikor kettő lett. Persze érzelmileg óriási dolog volt, amikor Zsófi született, de az 1. 3 hónap aggodalmai után simán éltük az életünket, jártunk szórakozni, társaságba, utazni, én is dolgozgattam, tornára jártam, stb., most viszont mindent tervezni kell, leszervezni a nagyszülőkkel, mert kettőt azért hosszú távon nem igazán vállalnak, két gyerekkel elindulni akárhová is sokkal macerásabb, úgyhogy nálunk a minőségi változás a két gyerekkel állt be. Igaz, ehhez az is hozzátartozik, hogy a férjem többet dolgozik, mint korábban, de alapvetően nem ezért más.

Az egy gyerek nekem nayg változás volt, mert ahhoz kapcsolódóan hagytam abba munkát, sportot, stb. Az igaz, hogy egy gyerek mellől könnyebb programot szervezni, meg ha vinned kell, még az is efyszerűbb. Nálunk 2 évre rá született a második, teljesen benne voltunk a lendületben, de nagy változás gyerekes házaspárból családdá válni. Szóval akkor kapcsolódott be jobban pl a férjem, a nagyot vitte minden felé. Meg a nagynak fel kell dolgoznia, hogy nem egyke, stb.Az első év volt sűrű, mert pl sosem aludtak egyszerre. Viszont hamar jók összenőttek, jó nekik ua. program, ami nagy előny. Mi innen rögtön 4-re váltottunk, ami azért elég sűrű, egyből nagy családossá válni. A kettőt már épp kezdtük kényelmesnek érezni, meg őket már le lehetett adni a nagyszülőknél,meg egyéb luxus. Most megindulni, az a vándorcirkusz cihelődéséhez hasonlít. Szervezésben meg fölérek egy fesztivál szervező irodával, pedig még nem is sulisok a nagyok!!! Itt már nagyon sok hárul az apára is, talán nekik ez nehezebb. Nálatok nem? Claire

Sziasztok!

Jáááááj, ez nem tűnik túl egyszerűnek... reménykedtem, hogy a második gyerek már rutinból megy...

Juli, ezt soha nem fogom megérteni, hogy egy három hónapos gyerek mellől hogy lehet szórakozni járni, meg dolgozni. Én egyszerűen EGYÁLTALÁN nem tudok ilyesmit megszervezni. EL SE TUDOM KÉPZELNI, hogy csináljátok. Nem tudok elég nagy betűket írni, hogy érzékeltessem, mennyire távol állok én ettől.
Lennie kell itt valaminek, amit én nem tudok.
De ezt már régebben írtam, unalmas vagyok, hogy mindig ezzel jövök...

Bóbita

Nálunk már az egy elég nagy váltás volt, ahogy Claire irja, utána valamennyire lendületből ment a következő. Viszotn mivel mi egyből kettőt ugrottunk, azért az is észrevehető volt. De nem olyanokból, hogy apának jobban kell segiteni, mert az megvolt az elsőnél is, volt vele sokat kettesben otthon, tudott pelenkázni, anyatejet kanalazni, később pemőket csinálni és kanalazni.Meg mi se jártunk húde szórakzoni az első mellől, csak épp egyetemre, na ezzel leálltam az ikreknél, párom nem, szóval még ott se volt akkora váltás neki. Nekem meg az egyetem vége kompenzálta a megnövekvő háztartási igénybevételt.
Ildi

Sziasztok!

Ez azért jó hír, hogy a négygyerekeseknél viszont az első volt a nagy változás!

Ildi, mindig akarom kérdezni, de elfelejtem, hogy mi volt az az egyetem, amit elvégeztél. Biztos már ezren kérdezték ezer helyen, úgyhogy bocsi, de én valahogy sehonnan se tudom.

Bóbita

Bóbita,
egy 3 hónapos gyerek elég sokat alszik napközben, éjjel meg két szoptatás között pláne, hogy fel se tűnjön neki, hogy nem én vagyok vele. A munkát ne a klasszikus értelemben véve értsd, hanem úgy, hogy heti 2x elmentem az egyik tanítványomhoz, ami oda-vissza úttal együtt volt 2 óra.
A tornák ideje alatt pedig az apja volt vele, ami már csak azért is jó, mert, ha én is ott vagyok, akkor úgyis rám hárul minden, ha pedig kiteszem a lábam a lakásból, akkor kénytelen ismerkedni a dolgokkal. Meghittebb is úgy az ő kapcsolatuk, nem csak a pelenkázás fortélyaira gondolok.
Szóval, ne valami lepattintott, mások által gondozott, nevelt gyereket képzelj a lányom helyébe, sokat voltam/vagyok vele mindig is, csak nem akartam mindent egyik napról a másikra elhagyni. Mostanra viszont a heti 2-3x-i munkán(ami u.az, mint korábban) kívűl semmi nem maradt, leszámítva a heti egy "lányos" napomat, de az este 9 után van, az végképp nem befoylásolja a gyerekekkel töltött időt.

Azaz igazság, hogy én nem nagyon tudtam otthagyni őket, amíg szopiztak, mert kis antennáikkal egyből vették az adást, és soron kívül követelőztek. Ja, a lefejt tej nem játszott náluk, próbáltuk.Azért igyekeztem kiszabadulni, pl futni. Ha több időre, vagy messzebb kellett menni, a szopósat mindig vittem, ez most az ikrekkel persze nehezebb. Meg ami nincs pontos kezdési időponthoz kötve, pl. piacra menés, az beiktatható etetések közé. Az sem mindegy, hol lakik az ember, mi (ha nem autózunk), helyből 10-15 percre van a busz, bárhova beérni annyi idő, hogy nehéz két etetés közt elszaladni! ez persze nem panasz, csak befolyásolja a tervwezés, ami amugy is fokozódik, ahogy bővül a család! Claire

Bóbita, ELTE TTK, fizikus
Ildi

Sziasztok!

Juli! Dehogy gondoltam azt, pont, hogy irígykedtem, szerintem valahol az még egészségesebb is, ahogy nektek sikerült kezelni a dolgot.

Ildi! Az szigorú. Egyébként az öcsém is.

Bóbita

Ildi! Akkor pláne gratulálok!Egyébként én uott, bio-föci. Én 94ben végeztem, és Te? A doktoridat is ott csináltad? C

Bóbita, lassan mindenki vagy csak kicsi a világ.
Claire, 95-ben, doktorim már a BME-n (témavez. ott volt), de szintén fizika
Ildi

Sziasztok!
Ildi! Hogy vagy képes megérteni a fizikát? Nekem az valahogy annyira idegen...
Szóval csak azért szólok bele, hogy én is megerősítsem az előttem szólókat.
Nálunk az első gyerek volt nagy változás, vége lett a buliknak, spontán elmenős programoknak, a csendnek a lakásban, később a rendnek is Elég nehéz volt megszokni, hogy nincs időm semmire, magamra a legkevésbé, de persze nem bánom. Most, hogy itt a második, aki 5 hónapos, már könnyűnek tűnik minden. Eddig se volt időm sok mindenre, most sincs. A zajszint a lakásban értelemszerűen nagyobb lett, hamarosan a szétszórt játékhalmaz is duplára, triplára növekszik, de más változás nincs. Eddig se igen mentem el nélkülük, most se megyek. Mi is, mint Juliék, éjszakai programot tervezünk, illetve estit, amikor már alszanak, az meg mindegy a nagymamának, hogy 1 vagy 2 alvó gyerekre vigyáz.
Üdv Bucska

Sziasztok! A mi életünkbe az első gyerek robbant be nagyobb lendülettel, vki írta is, hogy ilyenkor születik család a párból. A kicsivel én nem éreztem akkora váltást, igaz, a fiam már 6 és fél éves volt, amikor a lányom megszületett. Talán majd a harmadik. Bár... A Murphy szülők törvénykönyve szerint: ha az első gyerek kiejti a szájából a cumit, a szülő kifőzi, fertőtleníti a cumit, megfürdeti a gyereket. A másodiknál lenyalja, visszateszi a gyerek szájába. A harmadiknál már a kutyát küldi érte...
Balázs egy éves lett, mire vállalni mertem tanítványokat mellette. Réka egy hónapos korában már tanítottam, igaz, szigorúan csak itthon, és olyanokat, akiknél belefért, hogy néha óra alatt megszoptattam. A 2.-3. tesók talán azért is bírnak ki többet, mert eleve abba születnek bele, hogy az anyjuk nem az ő kizárólagos tulajdonuk. Nekem pl. a Pinokkió most már mindig azt az időszakot fogja eszembe juttatni, amikor Réka megszületett, mert szoptatások közben Balázs mellettem ült, és azt olvastam neki.
Claire! A lefejt tejet én is őrizgettem sokáig (végül Balázs fiam, meg a kutya osztoztak meg rajta) egyszer, Réka 3 hónapos korában, amikor az öcsémék esküvőjére mentünk, meg tudtam etetni vele (akkor már átaludta az éjszakát!!!), de később csak forgatta a szájában az üveg cumiját, nem tudta, mit lehet kezdeni vele! Fél éves volt, amikor elmentünk mind a 4-en a Szépművészeti Múzeumba. A büfében próbáltam megetetni vele a magunkkal vitt lefejt tejet, de hiába. Végül a cumisüveg tetejét levettem, abba töltöttem az üvegből, úgy sikerült egy keveset leönteni a torkán. Közben pedig az emberek tiszta hülyének néztek! Egyébként az öcsémék most 5 hónapos kislánya ugyanezt csinálja, fél délután üvöltött nekem, míg megjött a sógornőm, és megetette.
Tünde

Épp a napokban hallottam, sőt ezen is gondolkoztam előtte, hogy minden családba olyan gyerek születik, amilyenre ott szükség van. Nálunk az első gyerek hihetetlen energiával nevelt minket szülővé. Amikor vártuk, szörnyen önző és gyermeteg emberek voltunk, jól hozzászoktunk már addigra a hosszú évek alatt az aranyifjú élethez. Túl későn vállaltuk a gyereket (a férjem halogatta, én már nagyon akartam). Szóval Ádám fiam egyszerűen mind a száz százalékunkat követelte, 10 hónapon keresztül. És azóta is, csak azért most már máshogy. Aztán most megszületett Máté, és mi kissé pánikban vártuk, mert elég nehéz időszakként maradt meg az emlékezetünkben a születés utáni első pár hónap. Máté viszont kicsit más. Mintha biztatásul lenne olyan, amilyen, hogy legyen kedvünk majd egyszer megint gyereket vállalni.
Ebből is látszik, hogy nálunk az első gyerek óriási változás volt, az egész életünket felforgatta, amire szükség is volt: ha nem erőszakolja ki, talán sose válunk szülőkké. A második gyerek már nem akkora változás, hisz az élet ugyanúgy megy tovább, csak már két gyerekkel.

Viszont ami az én számomra nehéznek tűnt, míg meg nem született a kicsi, de sokan mondták (tkp mindenki), hogy majd magától megoldódik, az nem igazán oldódott meg. Legalábbis nem annyira, mint reméltem. A dolog érzelmi része...
Én érzelmi téren nehezen dolgozom fel, hogy két gyerekem van. Egy gyerek esetén olyan egyértelmű a szülő-gyerek viszony. Nálunk a szerelemhez hasonlított leginkább. Ádám szinte a testrészem volt születésétől kezdve, mindenhová vittem magammal, ha nem voltunk együtt, rohantam hozzá haza. Egyke volt a javából. Máté viszont ugyanezt nem kapja meg, mert ő nem volt egy percig se egyetlen gyerek. És valahogy iszonyú lelkifurdalásom van, amiért őiránta nem azt a kizárólagos odafordulást érzem, mint Ádám iránt, hisz Ádám ott van most is. Sőt, mivel Máté békésebb természetű, és temperamentumát tekintve nem áll olyan közel hozzám, ezért sokszor még mindig Ádámmal vagyok együtt, míg ő az apja felügyelete alatt otthon alszik. Ádám olyan volt nekem, mint valami zsebibaba. Máté meg inkább a gyerekem. Na, egyszóval: hiányzik az a meghittség, amit egy gyerekkel lehet kialakítani. Hiányoznak a séták kettesben - bár egyelőre megvannak, főleg Ádámmal. De ha a férjem szabijának vége lesz, majd hárman (két gyerek meg én) járunk sétálni, és az már más lesz.
Szóval egyfelől hiányérzetem van: eddig szinte szórakozás, kihívás, játék, érzelmi plusz volt a gyereknevelés, mostantól ideges egyensúlyozás, örök elégedetlenség önmagammal, vagyis munka lesz a gyereknevelés. Másfelől meg lelkifurdalásom is van. Hol a kicsi miatt, hogy nem olyan meghitt és kizárólagos vele a kapcsolatom, másrészt a nagy miatt, hogy neki ez - akárhogy vigyázok is - azért elég nagy változás, és nem tudom, belül mit szól hozzá.
Ja, és ami még furcsa: Ádám problémás volt, sokat követelt, első perctől kommunikált és emberfüggő volt, és ezúton kerültünk olyan közel egymáshoz. Máté imádnivaló, békés, sokat alszik, szemmel láthatóan önállóbb is. Nem szívja az energiámat. És épp ezért valahogy nem tudok olyan közel kerülni hozzá. Úgy tűnik, nem is igényli. És ez is olyan fura. Nem tudom, hogy igényli-e, csak nem mutatja, vagy ilyen egy átlag baba, és csak Ádám után fura nekem, mert az ő igényei voltak kicsit szokatlanul nagyok egy átlag babához képest.

Vártam, hogy szülés után majd automatikusan megoldódnak ezek az érzelmi gubancok, ahogy másoknak is. De nekem még mindig sok dilemmát okoz az egész.

Adrienn! Adj időt magatoknak! Ahogy nő Máté, mást fog belőled kérni, de meglesznek az ő igényei is.Ráadásul egyre több kapcsolata lesz Ádámmal. Egy második gyerek helyzete mindig más, ezen én is rágtam magam, de képtelenség uazt nyújtani minden gyerekednek, és mint írtad is, nem is uazt igénylik. De nem rosszabb a helyzete (sőt), csak MÁS!
Ádám mindig az első szülött marad, rajta keresztül lettél anya, ez természetesen más kötődés, ennek minden előnyével és hátrányával! nálunk is nagyon más a második, és több gondunk is van az elsővel!
Változnak a kapcsolatok, bonyolódnak a családban, de ha olyan érzékenyen figyelsz, ahogy aggodalmaidból kitűnik, akkor nem romlik! Bízz az anyai ösztönödben! Egy másik rágódós anya: Claire

Sziasztok!

Claire, ezt olyan szépen írtad!

Adrienn, nincs tapasztalatom, hogy milyen egy másik gyerek, de sztem az én fiam olyan, mint a te másodikad. Többen is hasonlították már a szerelemhez a babához fűződő érzésüket, de én nem vettem észre ilyesmit. Pláne nem első látásra, egy csomó idő kellett, amig "megismertük egymást". De persze mostanra nagyon megszerettem. Úgy tűnik, vannak ilyen kis önálló, függetlenebb babák. Én is jobban örültem volna, ha egy kicsit bújósabb, ragaszkodóbb, de most már asszem teljesen elfogadtam ilyennek, amilyen.

Bóbita

Adrienn, csatlakozom Claire véleményéhez: az első gyerek tett anyává, ezt a második már nem képes nyújtani. Én pl a 2 terhességet is különbözőképpen éltem meg emiatt. Rékával is kiélveztem minden percét, de az az összehasonlíthatatlan érzés nem volt meg bennem, amit az első gyerek várásának csodája okozott. Írtam fent, hogy sokáig azért nem is akartuk még a másodikat, mert Balázs úgy kitöltötte az életünket, hogy lelkiismeretfurdalásom volt, hogy vmit elveszek az imádott gyerekemtől. Amikor Réka megszületett, próbáltam én is elemezni az érzelmeimet, és még hetekig, sőt, talán hónapokig úgy éreztem, hogy Balázst azért még mindig jobban szeretem. Borzasztó érzés volt! Tartott egészen addig, amíg 3 hónaposan ki nem derült, hogy Rékának bezáródott a kutacsa (szerencsére teljesen egészséges, kivizsgálták)! Akkor végigbőgtem egy napot, és rájöttem, hogy őt is ugyanúgy szeretem!
Egyébként az, hogy Ádám olyan "problémás" gyerek volt, Máté pedig földre szállt kisangyal, biztos, hogy hozzájárul a problémádhoz (ami nem sokáig lesz probléma, biztos lehetsz benne). Balázs hiperaktív, egész emberes gyerek, Réka kisbabának nálunk is pont az ellentéte volt. Mondtuk is sokáig, Balázs után nekünk JÁRT egy ilyen békés csecsemő! Most már Réka is elég eleven, nagyon jól kijönnek egymással, és mindkettőt ugyanúgy szeretem, bár mások az igényeik.
Bóbita, én is olvastam már ilyen, ahogy írtad, "függetlenebb" babákról. Lehet, hogy nem bújik oda hozzád, de később talán talpraesettebb lesz, mint az anyjuk szoknyáján ülő gyerekek. Mindenesetre szerintem nagy dolog, hogy el tudtad fogadni ilyennek, ez az, amire nem minden szülő képes, és rengeteget tud ártani a gyerekének.
Tünde

Olyan szépeket írtatok, hogy egész megnyugodtam. És igen, valószínűleg az idő is sokat segít majd.

Na, minden probléma megoldva a témával kapcsolatban, vagy mi ez a kihaltság? Claire

Claire, én megint ott tartok, hogy egy gyerekes anyukának lenni sokkal könnyebb, mint két gyerekesnek. Mármint érzelmileg. Most az a helyzet, hogy Máté meghökkentően kedves, szeretnivaló (még nem is láttam soha ilyen békés kisbabát), miközben Ádám a szokásosnál is vadabb, és néha bizony undok is. Talán már féltékeny, talán a dackorszak is eljött, nem tudom. De az tény, hogy Mátét önkéntelenül is folyamatosan dédelgetem, de ráadásul úgy, hogy sokszor nem is az ő kérésére, csak a magam örömére, mert olyan ellenállhatatlanul aranyos. Eközben Ádámra meg muszáj folyton rászólni, mert egyszerűen hihetetlen, milyen huncut. És néha nem csak huncut, hanem rossz is, bánt másokat (unokatestvére, barátnője, Máté...). Szóval vele most nehéz, ráadásul már nem is ő az egyetlen... Szóval nagyon igazságtalannak érzem magam, de ugyanakkor valahogy meg kell oldani mindkét gyerek dolgait, meg hát sokminden östönösen jön belőlem. Pl. nem tudom Mátét nem dédelgetni, és csak azért nem, hogy ne legyen rossz a testvérének. És nem tudok Ádámra nem rászólni, ha egyszer muszáj. És ez az egész most óhatatlanul igazságtalannak hat. És nem tudom, hogy lehetne jobban csinálni...

Lehet hogy hihetetlen, de ezzel pontosan így voltam, amikor Dávid volt kicsi. mostanra eléggé összenőttek. a nagy még így is nehezményezi néha, és nem fogja fel, hogy egy 3 évestől más az elvárás, mint egy 5 évestől.Pedig főként mióta az ikrek is itt vannak, aDávidtól sokszor uazt a szintet "követeljük, mint a naygtól, és emlékszem, hogy a nagy ennyi idősen hol tartott pl önálló öltözés, stb terén. Meg tényleg iszonyú érzés, amikor a nagy csak az "utasításokat " kapja, a kicsi meg a dédelgetést. Néha most is kialakul ez a helyzet, amikor az ikreket dédelgetjük, a nagyokkal meg pörölünk a hülyeségeik miatt. Nem tudom ez elég-e, de mi próbáltuk/juk, sokszor felidézni, ill. elmesélni a nagynak, hogy amikor ő ilyen kicsi volt miket csinált, hogy dédelgettük, hogy becéztük, stb. Meg néha megmondani , hogy szeretjük mi attól, hogy időnként neveljük, és ez összeütközéssel jár. persze gondolom ez nem nagy újítás, meg Te egy olyan érzékeny lény vagy , hogy ezt biztos jobban csinálod. De én sajnos nem vagyok túl dicsérős, erre nekem külön figyelnem kell, hogy megmondjam, ha jól csinál vmit, ill. ne csak arra várjak, hogy érezze meg. hogy "szweretetből veszekszem vele", hanem meg is mondjam. Nekem ez barátként, feleségként, gyerekként, tanárként is nehéz, gyári hiba...
Én is mindig töröm a fejem, hogy lehetne jobban csinálni, ráadásul itt fontos tényező a gyerekek egyénisége is, szóval nem könnyű! Claire

Sziasztok.
Claire, örülök, hogy visszajöttél.
Adrienn, szerintem ez a dolog természetes. Nálunk nagy a korkülönbség (6 és fél év), Balázsnak mégis meg kell néha magyarázni, hogy a húga illetve ő felé nem ugyanazok az elvárások ("de hát a Réka is/ sem..."). Mostanában néha szó szerint durva a kicsivel (azzal együtt, hogy imádja), rácsap a kezére, és azzal védekezik, hogy én is megteszem. Amiben valahol persze igaza van, csak tőlem a kicsi elfogadja, tőle meg nem, és félek, hogy nem tesz jót a kapcsolatuknak.
Ami a lelkieket illeti, én is gyakran érzek lelkifurdalást amiatt, hogy Balázsé a szigorú felem, Rékáé meg a kényeztetős. Igyekszem kompenzálni, de nem könnyű, mert ráadásul Réka egy bújós kislánycica, Balázs pedig kezd kamaszodni (na jó, kiskamaszodni). Sajnos már sokszor kihallom Réka hangjából az én hanghordozásomat, amikor Balázst "osztja".
Ezzel együtt optimistán fogjuk fel a helyzetet (én is sokat veszekedtem anno az imádott öcsémmel, akivel most is hetente többször találkozunk). Sőt! Annyira töretlen az optimizmusunk, hogy elkezdtünk "gyakorlati lépéseket" tenni a harmadik bébi ügyében, drukkoljatok!
Tünde

Szia Tünde! Örülök, hohy már visszatért az optimizmus és a jó hangulat hozzátok! És drukkolok, azért nyáron csak feltöltődik az ember, nem? Írj ha a nyár végére tervezett megbeszélés már aktuális, akkor összehozzuk! Üdv: Claire

Szia Claire!
Szerintem lassan össze lehetne hozni a találkozást, tanítok ugyan most is, de még nem igazán indult be a "nagyüzem". Ti merre laktok? (Lehet, hogy írtad már, de ha így is van, elfelejtettem, bocsi.)Mi Erzsébeten (XX. kerület), és általában metróval megyünk be a "nagy faluba".
Tünde

Szia! mi a ll.kerben, a metro akár jó is lehet. mi nagyon fönt lakunk a hegyen, azért nem ajánlgatom, hohy nálunk. én most kicsit nehezen mozdulok, mert a párom összetörte a kocsit, (még ha csak így említem, attól is kiakadok). De igyekszem kitalálni vmit. Te gyerekestül mozogsz, Én az ikreket szinte mindig cipelem. De jövőhéten már ovi van szerdától, akkor délelőtt csak a kicsik vannak. Ha gyerekekkel, akkor játszó is szóbajöhet. Ha ez túl bonyolultnak tűnik, akkor el tudom küldeni hozzád a páromat, vagy azt az ismerősömet, aki ért a dologhoz, és "passzióból és ismerkedésiből" találkozhatunk kissé rugalmasabb pillanatomban. Na, ezt most jól ide ömlesztettem, írj, vagy beszéljük meg telefonon! Claire

Szia Claire!
Én is gyerekkel mozgok, belefér a játszótér, ha tudunk időpontot egyeztetni. Balázs jövő szerdától szintén megy már iskolába (ő várja, én kevésbé).Mivel most is tanítok, és még nem alakult ki az iskolás tanítványaim órarendje, így nem könnyű előre tervezni. Azt hiszem, marad a telefon.Tudom én a telefonszámodat? Azt hiszem, nem. Megírhatnád magánban, akkor valamelyik este rádcsörögnék.

Szia! Szerintem írtam, de sebaj, majd elküldöm!
Holnap jönnek kárfelbecsülni az autót! Jó, mi? C

Szia Claire!
Bocsi, akkor szerintem elkutyultam vhova. Mennyire tört össze az autótok? Nem is kérdeztem: a párodnak nem lett semmi baja, ugye? (Gondolom, akkor nem az autó állna az első helyen.)Nagyon át tudom érezni a helyzetet, mi nemrég vettünk kocsit (sajnos benzinkutat hozzá nem adtak), simogatjuk, ahogy ezt kell. Remélem, azért a biztosító fizet (csak győzzétek kivárni).
Tünde

Szia! Megkaptad az emilt?
Még nem tudom mennyire nagy a gáz, az első futómű sérült meg. Ha sikerül kijárni, akkor a Közterület fenntartó fizet, mert övék volt a kivilágítatlan lyuk. De ez még nem biztos. Sajna csak kötelező volt az autón, így a biztosító nem fizet, mert nem okoztunk balesetet. Üdv: Claire

Szia!
Megkaptam, köszi, csak még odáig nem jutottam el, hogy felhívjalak. Beindult a suli a fiamnak, persze még csak ideiglenes órarenddel, és az én tanítványaim 80%-a sem tudja még, hogy alakul az időbeosztása, mikor tud jönni hozzám. Így még 2 napra sem tudok tervezni. Ahogy kialakul valami, hívlak!
Közutak állapota=botrány!!!
Tünde

Szia! Mi az eget csinálsz Te hajnali 5kor, hogy gép előtt vagy?
Nálunk is cseppfolyós a helyzet, most kezdődött az ovi, és próbálom beindítani az egyéb programokat, úszás, bébiúszás, zeneovi, stb. Szóval nem egyszerű, ezt megértem!
Múlt hétvégén az ikresekkel csináltunk egy találkozót Óbudán, az Árpád-hídnál lévő Máltais játszón. Ott a gyerekek elég jól és biztonságosan elvoltak, mi is tudtunk, ha szaggatottan is, de válani néhány szót egymással. Ha van kedvetek, ilyenben is maradhatunk!? Reméljük az ősz még kegyes hozzánk egy ideig, múlt vasárnap olyan meleg volt, hogy a gyerekek 1szál semmiben futkoztak a fröcskölő alatt! (képek lásd: gyereknevelés / ikrek topic).
Állítólag jövő héten meglesz az autónk, már volt pótszemle, meg minden. A szerelők szerint nem is menz szét annyira, ahhoz képest, hogy a párom áthajtott egy 1,5 m mély út felbontás szélén! Most mindkét nagy út, amin hozzánk fel lehet jönni, össze-vissza föl van túrva. Lehet, hogy aztán jó lesz, de most tényleg botrányos!
Otthon tanítasz, vagy Te mész? És mit is? Lehet, hogy írtad már, nyelvet? (ez már az öregedés, eddig csak a névmemóriámmal volt gond )
Üdv: Claire

Szia!
Nem te vagy az első, aki kiakad a hajnali írományaimon. Világéletemben koránkelő voltam (az anyukám ilyen, őt is kirúgja az ágy), és erre csak rátett egy lapáttal, amikor másoddiplomáztam. Balázs akkoriban kezdte az ovit, a férjem szintén másoddiplomát (egyszerre kezdtük, 1 nap eltéréssel államvizsgáztunk), és egyszerűen csak hajnalban volt időm tanulni (suliban tanítás és magánórák- összesen heti 40 óra-mellett).Aztán így maradtam. Most fél 5-kor kelek, órákra készülök, németet tanulok, internetezek vagy fordítok, mikor mi van. Egyébként angolt tanítok, és itthon. Régebben még előfordult, hogy házhoz mentem, de a gyerekek miatt ilyet már nem vállalok. Talán később (majd ha a harmadik is ovis lesz már) 1-1 nyelviskola vagy céges tanfolyam belefér.
Ez a játszótér ott van az Árpád-híd metrómegálló közelében? Elvileg jó lenne, de még tudnom kell a fiam órarendjét (kialakulóban), ui. ő hazajárós, és én megyek érte. Persze megbeszélhetjük egy péntek délutánra is(ha épp nem tanítok, ez is képlékeny még), ha nem szerveztek egész hétvégés programot, és ráértek. Balázs jól el tud játszani nála kisebbekkel is, lehet, hogy őt is vinném.
Most már tényleg felhívlak.
Ja! A fotóalbumban Lippai Balázs és Réka címen futunk, és feltettem olyan képet is, ahol én is látható vagyok. Csak hogy megismerj majd a játszón... Rólatok nincs kép az albumban? A profilodban levőt persze már láttam, helyesek a gyerekeid!
Tünde

Szia! Én is meg szoktam néha előzni a családot reggel, bár attól is függ, a kicsik hányszor szórakoztatnak az éjszaka. Na meg hogy korán kelő fiaimat mikor veti ki az ágy. Szerencsére ha fáradt vagyok és hagynak, akkor azonnal alszom, így nem vagyok teljesen ki az éjszakázásoktól. Már éppen kezdtem elkényelmesedni , hogy át lehet néha aludni egy éjszakát, amikor jöttek az ikrek!
Ja, a játszó a híd budai oldalán van, az Aquincum hotel mellett. A péntek jó tud lenni, mert de úgyis Óbudán vagyunk usziban! És persze abszolút alkalmas a nagy fiadnak is! Albumot még nem csináltam, de majd igyekszem! Claire

Szia! Hát igen, Réka nálunk is a koránkelő fajtába tartozik, bár ez még módosulhat. Balázs is sokáig pacsirta volt, most megérem kivakarni negyed7-fél7 körül az ágyból! Szerintem a kölykök addig kelnek hajnalban, amíg ez az anyjuknak abszolút nem hiányzik! Amint képesek egyedül öltözni-reggelizni-elfoglalni magukat, már nem érdemes kimászni az ágyból.
Mennyire jellemző, hogy az ikrek együtt ébrednek? Vagy ez úgy megy, hogy egyikük 3-kor éhes, a másik fél 5-kor? Tudsz még szoptatni?
Meddig úsztok péntekenként? Balázs 3/4 12-kor végez a suliban, utána ebédelünk, szerintem 2 utánra érnénk oda. Nem késő még az nektek?
Tünde

Szia! Nem feltétlenül ébrednek egyszerre, de úgy alakult, hogy reggel meg este általában egyszerre mennek a dolgok, napközben néha váltva, éjszaka inkább csak Ádám kel fel, nappal viszont ő alszik hosszabbakat! Szórakoztató, mi? De soha ne kelljen szörnyűbb dolgot megszokni!
Persze, kamaszként meg majd ll-kor is alig tudjuk kirugdosni, hogy csináljon már vmit!
Mi délelőtt úszunk, és Anyáméknaál ebédelünk. Nekünk játszózásra jobb volna a délután (4 körül?), de ha az nem jó, akkor meg tudom oldani, hogy én az ikrekkel 2kor legyek ott, s a nagyokat Anyámnál hagyjam! Remélem már lesz autónk, állítólag kész van, de még egy gumi csere nem ártana!
Ja, igen, az ikrek még csak anyatejen élnek!
Claire

Szia! Hát elég strapás lehet most! Kamaszkor? Lehet, hogy 11-ig alszik, viszont este 11 előtt nincs is otthon, te meg majd virraszthatsz, amíg haza nem érnek. (Az én szüleim legalábbis így csinálták, nem tudtak elaludni, amíg a pici lányuk nem ért haza épségben, én meg törtem magam, hogy észrevétlenül surranjak be - na jó, ez már a főiskolás évek nyavalyája.)Úgy látszik, az anyák soha nem alhatják ki magukat.
A 4 óra körüli idővel nincs gond szerintem, bár azt nem tudom, Balázsnak milyen programjai esnek majd esetleg péntek délutánra. A következő 2 hét sajnos biztos nem jó, vendégeket várunk, aztán csoporttalálkozót szervezünk az első főiskolás társasággal. Ha végképp nem jön máshogy össze, megbeszélhetünk egy délelőttöt is, Balázsnak szinte mindig 5 órája van.
Mennyi idősek is most a picik? Jó olvasni, hogy van, aki ikreknél sem adja fel!
Feszül a mellem, a 27. napon vagyok, a hőm 36,8-37,0. Drukkolj!!!
Tünde

Szia Tünde! Drukkolok! Nekem ez a péntek is jó még, vagy hívj fel, ha már látod, jó? Claire

Szia Claire! Időpontot még nem tudok, de nagy újságom van: kb. egy órája a birtokomban van egy POZITÍV TESZT!!! El se hiszem: elsőre összejött!!! Én azt hittem, ilyen csak a mesében van, főleg Réka után, akivel 2 évig próbálkoztunk! Úgy látszik, a természet azért kárpótol néha-néha, tudja, hogy nincs időnk (35 és 41 évesen) túl sokat várni! (Csak el ne kiabáljam, és rendben legyen minden!)
Tünde

Szia! Ha csak a mesében van, akkor örülök, hohy ti is egy mese részesei vagytok! Remélem a továbbiak is ilyen simán fognak menni! Jó lenne, ha testi-lelki kondíciódat tudnád tartani! Ja, és persze gratulálok, és irigykedem! Claire

Adrienn, Bóbita! Mi van veletek? Nagyon eltűntetek! Claire

Sziasztok!

Claire, köszi a kedves érdeklődést, minden rendben, csak minden időmet leköti a babakocsis demonstráció szervezése (Blaha, szept. 20, 15.30 óra, gyertek el! - hogy egy kicsit futtassam magunkat). ezért az is véletlen, hogy észrevettem a nevemet a leveledben.
Most sajnos még visszaolvasni sincs időm a topikot, de majd!

Tünde, ez annyira szuperjó, és nagyszerű és ilyenek!!! (Ennyit azért visszalvastam) Minden jókat kívánok!

Bóbita

Mi a demo célja? Claire

Sziasztok!
Köszönöm mindkettőtöknek!

Claire, lehet, hogy Bóbita nem téved erre minden nap, ezért válaszolok én a kérdésedre, bár nem vagyok illetékes, csak egy érdeklődő (bár elképzelhető, hogy a sógornőmmel elmegyünk).Ez a demonstráció a babakocsis illetve kerekesszékes közlekedés körül kialakult lehetetlen állapotokról szól, távolabbi célja egy olyan ország megteremtése, ahol igazán "európai" módon lehet élni.
Tünde

Sziasztok!

Mégis erre kukkantottam. Tünde jól mondja, lényegileg a budapesti aluljárók és a tömegközlekedés akadálymentesítéséért fogunk felszólalni, a kerekesszékesek is jönnek.
Az ok, hogy a törvények se egyértelműek, de még ami kiderül belőlük, azt se tartják be. A Blahát most újították fel, de szóba se került, hogy akadálymentes legyen.

Ha magatokénak érzitek a célt, feltétlenül gyertek!

Bóbita
Bocsi, off voltam, 20-a után becsszóra csakis on leszek

Sziasztok! Ha már off, írd meg légyszi, hogy mikor, hol, ki szervezi, stb. Lehet mailben is , cím a profilomban! Claire