Betti,
köszönöm a bátorítást, a jókívánságot
és a kiigazítást. Azért megmagyarázom, mit értettem én azalatt, hogy "arra tanítják őket, hogy a szülés egy orvosi beavatkozásokat és felügyeletet igénylő dolog". Persze, tanítják, hogy hogyan zajlik komplikációmentesen a szülés. De azt nem, hogy a szülőszoba (most még szinte kizárólagosan) a születés szentélye, és ebben erőszaknak - normál lefolyású esetekről beszélek - helye nincs. Márpedig erőszaknak tekintendő a felesleges méhszájvizsgálat, az állandó magzatmonitorozás, a szükségtelen oxitocininfúzió (bocsánat, van, hogy indokoltnak érzett orvosi indikációja van az oxitocinnak: lejár az orvos műszakja), a kézzel tágítás, a hasbakönyöklés, a szülő nőre különböző viselkedési normák, testhelyzetek verbális és nonverbális ráerőszakolása, a felesleges rutinszerű gátmetszés, a köldökzsinór túl hamar történő elvágása, az indokolatlanul magas császármetszések száma, és még sajnos sorolhatnám.
Szeretném, ha tudnád, hogy nem vagyok elvakult vagy dogmatikus. Teljes mértékben elfogadom, hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikor szükség van császárra, gátmetszésre, egyéb orvosi beavatkozásokra. Azonban az, hogy mégis ilyen magas százalékban fordul elő kórházainkban az orvosi beavatkozás, véleményem szerint (és ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül) a sok helytelen kórházi gyakorlat okozza. Háborítatlan szülések esetében komplikációk megdöbbentően kevesebbszer fordulnak elő.
"Azt is tanítják, hogy a kórházi környezet milyen szorongási folyamatot indíthat el, ez pedig komoly hatással lehet a szülés lefolyására. Az az érzésem, ez sokszor elfelejtődik"
Igen. Naivitás azt gondolni, hogy a legtöbb nőgyógyász a nők és a születés iránt érzett csodálatuktól vezérelve választják a szülész szakmát. Meggyőződésem, hogy túlnyomó esetben ez egy inkább zsebvezérelt döntés.
Van kivétel persze. (Pl. az én dokim.
)
"A szülésnél is fel vannak készülve mindenféle problémára és folyamatosan figyelik, mikor következik be"
Itt a másik dolog. Ha az orvos, szülésznő, akárki jelenlévő komplikációt vár, de legalábbis nem az az alapállapot, hogy minden rendben lesz, akkor az az üzenet átmegy az anyának, és valószínűsíti a rendellenességet.
"ha mégis történik valami az orvost teszik felelőssé. Miért nem avatkozott közbe, miért nem végzett időben császármetszést? "
Kicsit máshogy látom. Pontosabban kiegészíteném. Úgy gondolom, hogy egy csomó anyai vagy magzati sérülést okoz maga az orvos. Ugye, bár Herczeghet feláldozták áldozati bárányként, közelsem ő volt az egyetlen, aki tablettával, zselével vagy kézzel provokált szüléseket. Az első MÁV-beli orvosom is megpróbálta megindítani a szülést, és tudom, hogy rengeteg anyukával teszik ezt meg úgy, hogy nemhogy nem kérdezik a véleményét, de nem is tájékoztatják arról, mit tesznek. Majd hülyék lesznek. És tudjuk, milyen sérülésekkel jár már csak az, hogy provokálják a szülés megindulását.
És akkor még csak a testi oldaláról beszéltünk.
Sem az orvosoknak, sem az anyukáknak nincs arról fogalma, milyen és milyen mértékű lelki sérüléseket okozhat az anya-gyerek kapcsolatban akár az oxitocin, akár a különböző vajúdás közben adott fájdalomcsillapító. De ezt nem tudja szinte senki! Örvendetes, hogy legalább valamennyit tanítanak erről az egyetemen, de nem értem, miért nem fordítanak arra gondot, hogy csak olyan mehessen erre a pályára, aki mentálisan egészséges, nagyfokú empátiával rendelkezik, ÉS nagyfokú pszichológiai felkészültsége van. (Vagyis tudom.
) A létező egyik legérzékenyebb óráinkat akkor éljük át, mikor vajúdunk. Nem volna szabad tankokat beengedni a liliomoktól virágzó rétre.
Tudom, nem mindenki tank...
Végül neked: nekem úgy tűnik, nagyon is egyetértünk. Nem ellened érveltem, hanem inkább kiadtam a bosszúságomat.
Babarózsa,
a félelmeid reálisak. De amint Zsana is írta, nagyban tőled is függ, mi fog történni veled. Van lehetőség szülési tervet készíteni. Ha eleget olvasol a témában, tájékozódsz, ki tudsz alakítani magadnak egy igen jól körvonalazott képet arról, hogy komplikációmentesség esetén milyen beavatkozást fogadsz el, és mit utasítasz el. Tehát van lehetőséged pl. megtudni, hogy mikor minősül korainak a burokrepesztés (az orvosnak sokszor mindegy, hiszen nem az ő burkát repesztik), így ha jól felkészültél, elég magabiztos tudsz lenni, hogy elutasítsd. vagy a párod. Ha a férfi úgy dönt, hogy a kedvesével marad, sokszor nagy segítség, ha határozott, és képviseli a párja érdekeit, mikor a nő már teljesen befelé fordul, nem tud kommunikálni, stb. Tehát egyáltalán nem vagy annyira kiszolgáltatva. Csak ha hagyod. De légy inkább lázadó.
Minél több várandós, aki nem hagyja magát a tömeggel együtt hajtani, annál közelebb a szülészeti gyakorlat átalakulása. A nők nélkül ez nem fog menni.
És igen, addig kell szórni az orvosokat, amíg meg nem találod azt, akinél úgy szülhetsz, ahogy neked jó. Legyünk maximalisták, mégsem szülünk minden nap! Ha életünkben csak 2-3-szor szexelhetnénk, ugye NAGYON megnéznénk, kivel fogjuk ezt tenni?
Hát akkor a szülészorvosunkat és szülésznőnket hogyne válogatnánk meg!
Virág