Kiemelt témák

Sziasztok!
Örülök a lelkednek Baliapu!

Maminti!
Hát itt ebben atopicban mindenki összejött - mármint a felnõttek közül - akiket érint az ily1 féle "ügy".
Klassz, hogy Te a gyerekek érdekét figyelembevéve nem fújsz az ex-re és új kapcsolatára.
Bár mint nõtárs azt mondom, ha miatta hagytak el téged (bocsi) nagyon tudlak becsülni ezért.
Le a kalappal elõtted.

Hol vagy Gabi?
Kérlek jelentkezz!

Üdv. Chris

Köszi, Chris !!

A saját nyugalmunk ennél fontosabb.
Sokszor fel tud bosszantani, de sosem látja rajtam. Én õt leírtam és ezt érzi. Már másról szól a mi életünk is. Ha nem lennének lányok, hallani sem akarnék felõle. De így muszáj, ezzel kell úgy együtt élni, hogy a legkevesebb zûrt jelentse és késõbb is (felnõtt korukban)a lányok szemébe tudjak nézni.

Egyébként én nem vagyok ilyen bölcs és nyugodt, de szerencsére a párom az és kiegészít engem!

Sziasztok!
Bárcsak nálunk a kicsilány anyukája is ilyen lenne.
Hogy én is panaszkodjak egy kicsit: Mint azt írtam a baráti házaspártól tuti tudja, hogy nálunk baba lesz, így nem jelentkezik, illetve legutóbb nem engedte le hozzánk a kicsilányt. Arra hivatkozott, hogy a gyerek nem akar jönni. A történést már leírtam nektek.

Pedig én és a kicsilány nagyon szeretjük egymást.

Na ennyi!
Pussszz Chris

Chris!

Tõled is csak azt kérdezem: nincs láthatás elõre megbeszélve és lefixálva? Nem volna szabad, hogy a kapcsolattartás a felnõttek hangulatától függjön...
Elmondom miért: a gyerekeknek is jó tudni elõre, akármilyen picik, hogy mikor megyek az apuhoz, mert lehet, hogy kiskorában mindegy neki, de késõbb rossz lesz számára a bizonytalanság. Az, hogy kiszolgáltatott.
Ezt onnan tudom, hogy a párom kislányával ugyanez volt a helyzet. A gyerek mamája nem dühös, elvált fúria, csak egy butus liba, aki nem törõdött ilyenekkel, hogy rendszeresség.
Ez odáig is vezetett, hogy volt olyan, hogy a kicsilány a földre verte magát, hisztizett, hogy nem jön. És nem velünk volt baja, hanem a rendszertelenséggel és a bizonytalansággal !!!!

Nekünk is fontos volt tudni, mikor jön a kicsilány, egyeztetni az enyémekkel, azok mikor mennek... (Képzelheted, mi lehet olykor nálunk....)
Úgyhogy következetesen tartunk egy rendet és nincsenek idegbeteg gyerekeink!
Ha a papa elismerte az apaságot, fizeti a tartásdíjat, akkor nincs olyan, hgy legalább kéthetente hétvégén nem jöhet !!
Ne nyugodjatok bele, a rendszersség iszonyúan fontos !!!

Kedves Maminti!

Mivel a párom és az ex-e élettársak voltak, így elvileg úgy szólt a szóbeli megállapodás, hogy ami kell a kicsilánynak azt tõlünk megkapja( anyuka dönti el, hogy mikor, mi kell) és a párom akkor hozza el a kicsilányt amikor akarja.
Na ebbõl lett ez a helyzet.
Az ex tudja, hogy a párom nem az az ügyintézõs fajta. ( Mivel én polgármesteri hivatlban dolgozom, na meg a tanulmányaimban is tanultam róla, így tökéletesen tisztába vagyunk a jogi lehetõségekkel. GYámhatóság, törvényben lévõ láthatási szabályozás lehetõsége stb.)
A párom szereti ezt a gyermekét is.
Na nálunk sem egyszerû a helyzet. Két ex, két különbözõ nemû, életkorú gyermek. Nagyobbikkal - sem az anyukával, sem a gyerekkel - nincs semmi gond, nem is volt. Jó Õ most már 14 éves, fiú. Akkor jön-megy amikor akar, fizetés anyukának történik , havi rendszereséggel. De a nagyobbik jön velünk, eddig is jött nyaralni, stb.
Képzeld vizilabdázik, benne van a kölyök válogatottban, és nagyon-nagyon jól megy neki a vizilabda.
Bár a tanulással..... vannak bajok.( A párommal a viták is ebbõl adódnak, de hát ez a gyerekünk is az anyukájánál lakik, sok beleszólásunk nics a dolgokba.)
Szóval a kicsilány elveszõfélben van. Sajnos.
A párom úgy érzi vele kapcsolatban, hogy a nagyobbik gyereke volt a minta, õ ezért lett mint apuka kinézve. Az ex akarta nagyon a gyereket.
Most meg, miután elváltak útjaik ( Nem miattam.)
és õ újra férjhez ment, ott is lett egy közös gyerek, a párom "mondjon le" a lányáról, mert a kicsilánynak "már van apukája"- Az új kapcsolat, a férj. Na meg leköltöztek vidékre, kocsink nincs. És anyuka nem adja oda a 6 éves kislányt csak egy napra. Állítólag a gyerek nem akar nálunk aludni.
Egyszer megpróbáltuk. Különösebb gond nem volt. Szerintem természetes egy kis esti pityergés, hogy hiányzik az anyu.
De mi ezt a kislánnyal megbeszéltük. Mondtam neki, hogy természetes az, hogy hiányzik az anyukája. Nyugodtan pityeregjen egy kicsit, odabújt hozzám, még egy kis pityergés. És túltárgyaltuk a dolgot. Mesenézés, fogmosi, stb.
Ehhez képest, ezek után anyuka nem adja oda a gyereket. Biztosan az is benne van, hogy mint már az eõzõekben írtam, biztosan tudja, hogy lesz közös babánk
A párom már feladta.
Azt mond meg, mit lehet csinálni?
Jó hosszú lettem, meg lehet, hogy egy kicsit zavaros is
Bocsi!
Chris.

Hááát, Chris, nem mindennpai a ti történetetek sem...
Tényleg nehéz. De ami nem megy, azt abban a pillantban nem lehet erõltetni és soha nem lehet tudni, mit hoza ajövõ.
Az én párom "ex-e" mégcsak élettárs sem volt. Pár hónapos együtt járás után kiderült, hogy nem megy közösen. Az ex nem nyugodott bele "apát nézett ki magának", a szakítás után felhivta a páromat, hogy terhes és pár hónap múlva szülni fog. Õ akarta a gyereket és azt gondolta, hogy ezzel visszaszerezheti.
Utána meg felhuzta az orrát, hogy jó, akkor boldogul õ egyedül is. Aztán pár éve elkezdett telefonálgatni, hogy ilyen meg olyan elfoglaltsága van, vigyázzunk egy kicsit a gyerekre..
Igy kezdõdött a kapcsolatunk egy kislánnyal, akivel egyikünk sem élt soha ezelõtt együtt. És utána jött az, hogy ne azért legyen nálunk, mert az anyja lepasszolja és ne csak akkor, amikor "útban van", hanem akkor már rendszeresen és önmagáért. Mivel családba tudja a párom õt hozni ez aránylag (mondom aránylag) zökkenõmentesen megy és nincs rosszabb sansza a jövõjét tekintve mint egy "sima elvált szülõk" gyerekének. Pedig lehetett volna a butus mamája miatt.
Hál istennek a darab többi szereplõjének a hozzáálása (pl a nagymamik!!!) is pozitív és segítõ, úgyhogy ami rajtunk múlik, azt meg kell tenni.
Úgyhogy nem szabad erõltetni semmit, az élet alakul és én csak a "mi kis folytatásos szappanoperánknak" szoktam nevezni. Ezért nem is nézek ilyet a tv-ben...
Köszi, hogy elolvastál, szép nappot:
Maminti

Szia Maminti!

Szívesen beszélgetek veled. Persze a többiekkel is!
Az az igazság, hogy most én sem erõltetem a páromat a kapcsolattartás ügyben.
Csak hiányzik a kicsilány! Biztos a páromnak is, csak belefáradt ebbe az egészbe.
Megvígasztaltál, hogy az élet elrendezi a dolgokat.
Na meg lefoglalja a pocaklakommal kapcsolatos aggodalom.
Tényleg olyan, mintha elsõ gyerekét várnám. Én is és a pocilakó is jól van!
Még egy ilyen aggódós kispapát

Írjatok. Sok Üdv. mindenknek. Jó hetet.
Chris

Szia, Chris !!
Ez olyan nagyon klassz !!!
Jó babavárást! Mikor szülsz?
Vigyázzatok magatokra,
Maminti

Szia Maminti!
Ha mindenki úgy akarja, akkor 2002. 01.20-án. Csak a kispapa megy az idegeimre az állandó aggódásával. (36 éves vagyok, és szerintem a párom túlaggódja a dolgot.)

Szia, Chris

Sziasztok!

Baliapu! Mi újság? Hogy haladnak a dolgok?
Írjál mi van Veletek!

Virág

Sziasztok!

Kösz az érdeklõdést, a helyzet változatlan. A múlt vasárnap úgy hoztam el a gyerekeket, hogy mind a kettõ tetves volt. Namost ha tudom, hogy a gyerek tetves, akkor szólok az apjának, hogy te marha, most ne autózzál 150 kilómétert, inkább várjuk meg amíg a gyerekek meggyógyulnak, és akkor vidd el õket.Megértettem volna. Ez nem így történt, leutaztam, és amikor már beültek az autóban a gyerekek, és az egyiktõl megkérdeztem, hogy miért vakarja a buksiját, az annyjuk annyit mondott csak, ja tetvesek. Tudom, hogy azért nem szólt, mert akkor esetleg én mondom azt, hogy ne jöjjenek, és akkor kitoltam volna vele, mert már megtervezte, hogy hova fog csavarogni a hétvégén. Nem gond... Szombaton délután kenõcsért rohangálás,megvevés, bekenés, kifésülés, stb. Másnap újra bekenés, száritás, ágynemûk kimosása, magunk bekenése, uszkve 5000 ft. Még azt is megtettem, hogy vettem egy üveg irtószert, és odaadtam az annyjuknak, hogy kenje még a gyerekek fejét, és még ne engedje õket oviba. Másnap rákérdeztem, persze hogy elvitte õket oviba és persze, hogy nem kente be a fejüket. A párom nagyon toleráns volt eddig, de most már neki is elszállt az agya. Szóval kedveseim az én ex nejem sajnos semmit nem változott. Arról pedig még egy szót sem szóltam, hogy a kicsi olyan cipõbe jött el, hogy a nagylábujja kilógott belõle. Október elején!!!!!!! Mit tegyek? Nem szólok semmit, de úgy érzem, hogy ez így hosszútávon nem mehet. Anyagiag már nem nagyon bírom, hogy kifizetek havi 50 rongyot a két gyerkõcre, meg én öltöztessem, etessem is õket. Ez a riherongy meg csak röhög a markában, hogy már megin sikerült hülyére vennie.

Na mindegy.

Baliapu

Szia Baliapu!
Szia Baliapu!

Elöször is nem sikerült hülyére vennie, mert Te megmutattad a gyerekeknek, hogy hogyan viselkedik egy IGAZI szülö. Ha valamit elért az exed, az az, hogy lejáratta magát a gyerekek elött.
Másodszor, nem gondolkoztál rajta, hogy a gyerekeknek jobb helye lenne nálad? Az Atiapu által említett egyesület vezetöje a világ legjobb válóperes ügyvédje, ha akarod megadom az elérhetöségét. (Nem drágább mint bármelyik másik ügyvéd)Hidd el, ilyen anya mellett nagy esélyed van a sikerre. Nekünk rengeteg mindent kiharcolt, pedig mi nem kértük a gyermekelhelyezés megváltoztatását.
Szerintem Te nagyon jó Apa vagy és ezt a lányaid is tudják és hidd el ez a lényeg! Az exed sajátmagával szúr ki elsösorben ha így viselkedik.
Na mára ennyit, Szorítok Nektek!

Virág

Szia Baliapu!

Annak örülök, hogy hallok rólad. Annak nem, amiket írsz.
Virághoz tudok csak csatlakozni, szorítok neked én is.
Üdv. Chris

Sziasztok!

Persze hogy gondolkodtam már azon, hogy felnevelem én a gyerekeket. De az a baj, hogy igazándiból nem tudok rábizonyítani semmit. Alapesetben az anyának itélik a gyereket, és csak akkor veszik el tõle, ha alkoholista vagy drogos, és világosan kimutatható, hogy alkalmatlan a gyereknevelésre. Namost ezt nem tudom bizonyítani. Hiába mondanámel ezeket az eseteket, a bíróság azt mondaná, hogy ameddig az anya legalább alapszinten ellátja a gyerekeket, addíg esélyem sincs. Talán majd akkor, ha már elmúltak 14 évesek, és dönthetnek arról, hogy kivel akarnak élni. De addigra már olyan sok idõeltelik, hogy ki tudja mivel tömi tele a fejüket. A másik amiért nem merek lépni, mert azt látom, hogy szeretik az anyjukat. Lehet, hogy nagyobb kárt tennék a kis lelkükben, ha elvenném õket. Persze hogy szeretik az anyjukat, hiszen még picik és nem tudnak különbséget tenni a jó és a kevésbé jó vagy a rossz között. Felnéznek rá akármit mond.

Baliapu

Sziasztok!

En nem akarok belszolni semmibe, mert nemigazan ertek ezekhez a dolgokhoz, csak olyan rossz olvasni, hogy egyes emberek mit nem kepesek megtenni a masikkal, es hogy ott rugnak bele ahol tudnak.
Soha nem ertettem, hogy ettol, hogy lehet boldog valaki!

Tiduj

Szia Baliapu!
Hát én pedig rád "nézek fel", amiért ennyire tiszteletben tartod a gyerekeket.
Aki így gondolja, szereti a virágokat is, és mint tudjuk, az rossz ember nem lehet.
Nagyon jó, hogy már tudod így látni a dolgokat.

Nálunk a helyzet változatlan: Kicsilányt az anyukája július óta nem hajlandó "odaadni."

Üdv. Chris

Kedves Elvált Apukák!

Megtudnátok nekem mondani, hogy a második kapcsolatukban az elvált és már gyerekkel rendelkezõ férfiak miért csak nehezen szánják rá magukat egy újabb csemetére??

Köszönettel:
Panni

Szia, Panni !!

Én ugyan nem elvált apuka vagyok...

Ezek szerint Te egy elvált apuka második felesége vagy?...
Neked nincs még gyerkõcöd?
Az én páromnak is van egy kislánya, nekem kettõ és nem tervezünk közöset.
Õ azért nem, mert lassan 40 éves és szerinte a hármat is nehéz kordában tartani. A gyerekek egyébként egy ovis, kettõ már iskolás.
Eddig a saját tapasztalat.
Ha csak elmélkedek, akkor - bár lehet, hogy rossz vágányon vagyok, mert keveset írtál magatokról...-,lehet, hogy még nem szokott bele az új családjába, félhet, mert az elsõ házasságában hamar jött a baba és utána mégis elváltak, a válás miatt azt gondolja, hogy a gyerek nem tartja össze a családot, tudja, mennyire megváltoztathatja a párkapcsolatot egy kisbaba és ezt nem akarja.

De ez így csak fantáziálás, írj többet, hogy segíthessünk!!!
Maminti

Sziasztok!

Nos én két lány gyermek és egy válás után sem zárkózom el a gyermekvállalástól. A második feleségemmel most tervezzük a közös babucit, és elõrejelzései szerint 3 kindert szeretne. Most mit mondjak? Hogy minek nekem 5 gyerek? Ha fel tudom mindegyiket nevelni tisztességesen és nélkülözés nélkül, akkor legyen. Bár mi kilencen voltunk testvérek és nagyon nem szerettem azt a helyzetet, felnõtt fejjel már én is azt mondom, hogy jó a nagy család, és a gyerekzsivaj. De mélyen nézve a dolgot, nekem is volt egy olyan idõszakom, amikor nem akartam gyereket, mert az volt bennem, hogy két gyereket már elveszítettem (válás) és nem akarom többet átélni ezt. De ezen túl kell tennie magát az embernek és elõre kell tekinteni a jövõbe.

Sziasztok!

Igen egy elvált apuka második párja vagyok (28 év), és sajnos nekem még nincs csemetém. A Kedvesem érzi úgy, hogy a válás miatt cserben hagta a kislányát. A volt párja (itt is inkább a nagymama) igyekszik a gyerekbe ezt bele nevelni. Ezért fél egy új babától, bár már egyre többet foglalkozik a gondolattal. Néha az az érzésem, hogy attól is fél, hogy egy új baba érkesésével kevesebb szeretetet tud adni, a már meglévõnek.
Hát nem tudom, nehéz dolog az biztos.
Panni

Szia Panni!

Atiapuka újra jelentkezem. Én a magam nevében válaszolok a kérdésedre. Öszintén megmondom Neked, hogy a válásom után megingott a bizadalmam a nök iránt. Tudom, hogy nem szabad általánosíta-ni, de sajnos rossz tapasztalatom van.

Ha látok egy édi kisbabát a tv-ben, furcsa érzés fog el. Belegondolok, hogy milyen jó volt a fiamat babusgatni, pelenkázni, fürdetni. Amikor elöször mondta, hogy apa. Szívesen újra átélném, de: Egyrészt úgy érzem, hogy semmi biztosítékom sincs arra, hogy egy olyan nö lenne 2. gyerekem anyja, aki utána aztán pár év múlva nem hagy el.
És ezt elöre nem lehet tudni. Nagyon sok nehéz percen mentem már keresztül a fiamért, és félek, hogy még nincs is vége. Tudod a törvényeink nevetségesen anyapártiak, de most ezt hagyjuk.
A másik ok pedig, eszembe jutnak a gyermekem "balesetei", és nem szivesen élném át újra egy másik kisbabával. De hát én egy túl aggodó apuka vagyok!!!

Részemröl csak ennyit szerettem volna mondani.

Szia
Atiapuka

Szia Atiapuka!

Milyen balesetetek volt?Jóbbulást mindenkinek!!!

Szia MAma

Szia MAma!

Ne gondolj azért nagyon rosszra!!!
Nagyobb balesete végül is csak 1 volt. A mûanyag motorjával esett egy óriásit úgy 3 éves kora körül. Össze kellett varrni a kis állát. Bent voltunk anyjával a mûtöben. Iszonyú volt hallani fájdalmas sírását. Úgy éreztem, hogy ki akar esni a szívem a helyéröl. Inkább én feküdtem volna a tû alá.

Ezenkívül sok cirkusz volt a széklete miatt.

Emellett az általános gyermekbetegségeink voltak.
De engem már az is megviselt, ha "csak" egy szimpla oltást kapott.

Üdv!

Sziasztok!
Baliapu!
NAgyon jó volt olvasni arról, hogy a nõkkel veló "ellenérzés" megszûnt nálad. (Remélem érthetõ vagyok.)

PAnni!
Ne haragudj, hogy megkérdezem, de a férjeddel ezt a dolgot nem beszéltétek meg "elõre"?

Csak saját példámat tudom említeni: Elõzõ együttélésemnek leginkább az vetett véget, hogy a másik fél kategórikusan kijelentette nem akar több gyereket a már meglévõ fián kívül.
Én akkor nagyon megbántódtam, mert azt gondoltam és gondolom, hogy velem volt bizalmatlan más emberlánya miatt.
Üdv. Chris

Sziasztok!

Atiapuka! A gyerekkel kapcsolatban Te attól nem félsz, higy esetleg te hagyod el a 2. csemetéd anyját?

Chris!
A kérdésedre válaszolva igazán a gyerekrõl nem igazán esett szó, bár jelezte, hogy félne nekivágni egy újabb gyerekvállalásnak, mert nem akar elveszetni egy "újabb" gyereket. Annyit tudnod kell, hogy a volt felesége szerint a gyereknek különbözõ pszichológia problémái támadtak a válás miatt. Egyébként a gyerek teljesen normális, egészséges 5 és fél éves kislány, aki sajnos már megtanulta, hogy otthon nem modhatja el az anyukájának, hogy nálunk is jól érzi magát.
Nos a megismerkedésünk idõszakában szerintem én még nem voltam érzelmileg elég érett a gyermekvállaláshoz, és ezért nem is foglalkoztam különösebben ezzel a gondolattal. Most az utóbbi egy évben azonban jelentõsen megváltozott a gondolkozásom, és úgy érzem, hogy a teljes élethez szükség van egy gyermekre, és jelenleg itt állunk. Beszéltünk is a dologról, de van még néhány fal amit le kell dönteni. Azért bízom benne, hogy csak túlvészeljük ezt a nehéz idõszakot.
Üdv: Panni

Szia Panni!

Kizárt dolog. Ha már egy nõvel odáig eljutnék, hogy õt választom gyermekem anyjának (fõleg ezek után) akkor biztos vagyok, hogy képtelen lennék elhagyni. Csak hát nem vagyok benne biztos, hogy még valaha oda eljutok.

Üdv Atiapuka

Szia Atiapu!
KÉrlek ne vedd el magadtól az újrakezdés lehetõségét.
Örülök, hogy hallok rólad!

Panni!
Bíztatásul: A második kapcsolatomban most várom az én elsõ, a párom harmadik gyermekét.

Sok pusszz. Chris

Köszi Chris a bíztatást!

Pusszantalak Atiapuka

Köszi a bíztatást Chris!

Pusz Atiapuka

Sziasztok!
Segítséget, tippet kérnék Tõletek! Válásom folyamatban, de a gyerekeket én szeretném megkapni, mivel feleségem kocsmázik és "pasizik" folyamatosan. A gyerekeket viszont õ akarja magának, mert tudja, hogy csak ezzel tud bántani.
Hogyan lehetne a gyermekelhelyezést számomra kedvezõen megnyerni?
Nem sikerült bejelentkeznem. Mi a baj?

Szia!
Azonosítóba irj nick nevet és aztán üzenet küldése, ez a legegyszerûbb. Vagy a levél végére a nevedet...
Nem ismerünk, de egy anya nemcsak ezért szertené a gyerekeit, mert azzal téged bánt, bár tudjuk, hogy lehet részjelenség. Apropó, miért kell téged "bántani?" Mekkorák a gyerekek és hány? Kettõ?
Te nem nõzöl? Nem is fogsz? És akkor majd mi lesz a gyerekekkel?
Bocs, hogy lerohantalak, de keveset tudunk és ennyibõl csak az a válasz, hogy keress egy rakás pénzt és egy klassz ügyvédet. De biztos, hogy ez a legjobb megoldás? Ha ez, akkor hajrá!
Maminti

Olvasom a leveleket es nem ertem,hogy hogyan lehet ennyi hulye no a vilagon. En is no vagyok sott anya. Igaz,hogy az en gyerekem mar nagy de ez meg nem jelenti azt,hogy ne lenne szuksege az apjara ugyan ugy mint az anyjara. Jelenleg eppen valok. Nekem a ferjem olyan begyoposodott agyu mint a fenti ket apuka ex neje. De teljesen mindegy szamomra,hogy en hogyan erzek iranta. Ha a gyerekem latni akarja az apjat en egyszeruen nem tudnam megtiltani neki. Es forditva is igaz. Egy apanak ugyananyi joga van a gyerekehez mint egy anyanak. Persze vannak olyan esetek amikor a gyerek nem akarja latni az apat de ahhoz az apanak ugy kellett viselkedni hogy a gyereke valamiert elutasitsa.A torvenyek meg azert vannak,hogy meg nehezebbe tegyek az ember eletet. Mindenesetre azt kellene megtanulni a szuloknek,hogy ne a gyerek feje folott vitatkozzanak a gyerekrol. Mert ezzel csak azt erik el,hogy a gyerek kirekesztetnek erzi magat,sott meg azt is el tudom kepzelni,hogy lelkiismeret furdalasa lesz a veszekedesek miatt mivel ugy erzi,hogy mindenert o a hibas. Mi lenne ha a szulok megkerdeznek a csemetejuket,hogy mit szeretnenek? Mivel ok is erzo lenyek sott sokkal tisztabban latjak a dolgokat mint mi felnottek. mert a mi latasunk mar beszukult. De ok osztonosen tudjak azt,hogy mi a jo nekik.
Csak ennyit szerettem volna hozzaszolni.
Mindenkinek kitartast es vegtelen turelmet kivanok.

Szia Anyatigris!

Szívembõl szóltál!

Üdv Atiapuka

Üdv. Minenkinek!
Nálunk hétvégén újabb telefonos beszélgetéssel próbálta a párom "megszerezni" gyermekét két napra a gyermek anyjától. Eredmény:egy nagy 0
No comment!
De ugye mint tudjuk: "Jön még kutyára teherautó!"
Chris

Udv. Mindenkinek!
Mond csak Cris! Nem erzed ugy,hogy a gyereket eszkozkent hasznaljak a parod es ex neje egymas buntetesere? Ez annyira undorito mivel szegeny gyerek nem tehet arrol,hogy a szulei elvaltak. Arrol meg megkevesbe,hogy azota sem tudnak egymassal szoterteni.Miert a gyereknek kell eszkozkent szerepelni minden valas utan? Eleg neki megemeszteni azt,hogy a szulei tobbe nem elnek egyutt es raadasul meg egy uj apakat vagy anyukat is kap. Zsarolas targyava tenni egy gyereket szerintem mar buntetendo cselekmeny. Eleg sokszor hallottam mar a kornyezetemben a kovetkezoket:,,De el van szalva az uj csajatol! De majd en megmutatom neki! Nem kapja meg a gyereket! Na most legyen nagylegeny!" Meg sorolhatnam az ehez hasonlo szovegeket mind a ket reszrol.De azthiszem mindenki ismeri ezeket a szovegeket.Ennel mar csak az a rosszabb amikor a gyereket zsaroljak! ,,Ha nem viselkedsz rendesen nem mehetsz az apadhoz/anyadhoz/!Stb..!"

A masodik hazassagban miert olyan nehez egy ferfi szamara a gyerek vallalas? Mert eloszor is fel az ujabb vesztesegtol. Mivel tudja,hogy a torveny a gyerek elhelyezesenel nem azt vizsgalja,hogy mi a jo a gyereknek. Igy majdnem mindig az anya kapja a gyereket. Ami valjuk be oszinten nem biztos,hogy minden esetben a gyerek javat szolgalja. Masodszor nehez begyogyitani a sebeket amiket az ex nej minden alkalommal felszaggat ahanyszor csak talalkozni kivan a gyerekevel. Ezekutan csoda ha egy ferfi nem akar,vagy csak nehezen szanja el magat egy masodik hazassagi gyerekre?
Most azt kerdezhetitek honnan vagyok ilyen okos? Nem vagyok az! Csak tapasztalom nap mint nap a dolgokat.
Nagyon elszomorit,amikor latom,hogy mindenki szenved. Ehhez kepest az en szenvedeseim mar nem is olyan veszesek.

Szia Anyatigris!
A mi ex-ünk, szerintem teljesen abnormálisan fogja fel a dolgokat. Én csak a kicsilányt sajnálom ebbõl az egészbõl.
Elõzõekben írtam már, hogy anyuka hogyan viszonyul a dolgokhoz. Pedig még un. oka sincs rá,nem én voltam a gaz csábító. Õ hagyta el a páromat. Meg lett a gyerek és nem sokra rá elköltözött a szüleihez, ide a közelbe Romániába.
Egyszerû látogatásnak indult, de "elfelejtett" hazajönni. Erre már az új férjjel együtt került sor.
KIcsilány jönne hozzánk, de anyja nem engedi, kifogásokat sorol, meg hogy telefonáljunk.
Ennyi. Chris

Sziasztok!

Mivel teljesen új belépõ vagyok, eddig csak olvasgattam. 3 gyerekemet nevelem egyedül, a két nagy 18 éves fiú és 17 éves lány házasságból született, és miután elváltam férjemtõl, 7 évvel ezelõtt, amikor a gyerekeimet kocsival vitte (ittasan, amirõl nem tudtam) frontálisan ütközött, 2 héttel késõbb meghalt. (A gyerekek hál istennek "csak súlyosan" sérültek, de megmaradtak, rendbejöttek) Igy apa nélkül maradtak.
Nem vagyok tini, viszont én is vágytam normális életre, és amikor megtaláltam egy férfit, akit nagyon megszerettem, unszolására ugy döntöttem 41 évesen nagyobb gyerekeimmel megbeszélve, hogy legyen még "utoljára" egy babánk. (a legelsõ gyermekem egyébként orvosi hiba miatt 10 naposan meghalt) 42 évesen meg is született egy egészséges kisfiú, harmadik élõ gyermekem, aki most lesz 3 éves.
A papával viszont tavaly megszakadt élettársi kapcsolatom, mivel elég késõn jöttem rá, hogy egy állandó depreszós ember, akinek semmivel sem lehet a kedvére tenni, és ebbe belefáradtam.
Egy éve vagyunk külön, állitólag szereti a fiát, én viszont nagyon hiányolom, hoy kéthetente-háromhetente látogatja csak pár órácsára, el soha nem viszi magával-magához.
Irigylem azokat az apukákat, akik nagyon szeretnék látni a gyereküket, mivel én épp azt hiányolom, hogy az apja alig látogatja.
Látjátok fiúk, ilyen is van! Véleményem szerint a szülõk válása, elválása más tészta, nem mehet a gyerek kárára!
Én azok közé tartozom, aki mindig is azon volt, hogy meg kell tartani a gyerek érdekében a jó kapcsolatot!
Nem elég, hogy a nagyobb gyerekeimnek véglegesen nincs apjuk, de ily módon a kicsinek sincs sok "belõle".
Igaz, van egy tündéri barátom, aki nap mint nap együtt van a kicsivel, de véleményem szerint az apa az az apa, akire a gyereknek igenis szüksége van!
Látjátok, ilyen is van, aki akarná, hogy látogassák a fiát,de sajnos az apának nincs rá elég igénye, pedig állítólag szereti.
Gabi

Gabi !!
Ha igazi depresszió az, ami mindenre rányomja a bélyegét, akkor arra gyógyszert kell szedni !! Aki depressziós az nem elmebeteg, agyi ingerület átvivõ anyagok felborult mûködése okozza, nem ciki, a beteg nem tehet róla, nem akarat és nem hangulatgyengeség. Az antidepresszív szerekhez nincs hozzászokás, baj nélkül lehet õket szedni hosszú éveken át! Szóval, ha komoly a probléma, érdemes megpróbálni kezelni. A gond ott szokott jelentkezni, ha a beteg nem akarja..
Kitartást és türelmet:
Maminti

Maminti!

Természetes, hogy lehet rá gyógyszert szedni. De sajnos, akinek eleve olyan az életfelfogása - vagy esetleg ilyen légkörben nõtt fel -, még gyógyszerek ellenére is olyan a gondolkodása, hogy minden rossz az életben. És nem hajlandó egy tapodtat sem tenni azért, hogy esetleg jobb legyen azon kivül, hogy csak otthon üldögél és siránkozik saját magán. Hidd el, borzasztó nehéz ilyen emberrel együtt élni, véleményem szerint lehetetlen is. A kisfiam apja - szakitásunkkor - utólag be is vallotta, hogy én voltam az a nõ, aki 3 évig kibirta, ilyen még nem volt.
Gondolom, neki sem könnyü, de hidd el, annak, aki vele együtt él, talán még nehezebb elviselni. Kénytelen voltam vele szakitani, mert már ott tartottam, hogy nekem is rendszeresen kezdetet rossz kedvem lenni miatta, és ez kezdte rányomni a bélyeget a gyerekekre is. Ilyen légkörben pedig huzamosabb ideig nem lehet élni. Pedig én alapjában véve állitólag fiatalos, jó humorú, vidám nõ vagyok. Ha vissza akartam kapni a saját énem, nem tudtam másképp dönteni. Mert nem volt elég, hogy õ rosszkedvü, elvárta volna, hogy én sehova ki ne tegyem a lábam a lakásból, állandóan üljek itthon, stb, stb, holott egy gyes-en lévõ mamának néha igenis kell, hogy egyedül, vagy barátnõvel elmenjen csak egy órára is ugy, hogy ezért ne érezzen lelkiismeret-furdalást.

Üdv. Gabi

Tisztellek a kitartásodért és türelmedért és fõleg a bátorságodért, hogy képes voltál ebbõl a körbõl, magad miatt és a gyerekeid miatt is kilépni! Ezt kevés nõ tudja megtenni!
Szia, maminti

Szia Maminti!

Az ember néha kénytelen ilyen döntéseket hozni, hiszen én úgy gondolkodom, hogy egy életem van, és azt magunknak kell lehetõleg kialakitani. A két nagy gyerekem apjától 12 év után váltam el, és akkor megfogadtam, hogy nem akarok úgy megöregedni, hogy majd 80 évesen azon siránkozzam, hogy eltelt úgy az életem, hogy végig rosszul éreztem magam benne.
Nagyon sajnálom azokat a nõket, akik nem mernek lépni, mert ha nem lépünk az ellen, ami nem jó, túl késõn jövünk arra rá, hogy nagyon elrontottuk a dolgot. Én azt is nagyon megbántam utólag, hogy a két nagy gyerekem apjától csak 12 év után váltam el - nagyon ivott, agresszív volt -, elõbb kellett volna. Mert egy alkoholista mellett sem lehet leélni az életet. Sajnos sok nõ nem mer kilépni rossz házasságból, inkább szenved. Nagoyn nehéz dolog ez. Szerencsére én nem vagyok az a típus, aki "mindenáron" férfi mellett akar élni, vállalva a rossz életet is. Úgy vagyok vele, hogy akkor inkább egyedül. És nem hiszem, hogy a gyerekeknek jót tesz egy rossz apa, akkor inkább lássa a gyereket ritkábban, de az lehetõleg békében legyen. Mivel alkoholista apám volt, ezért tudom, milyen annak a gyereknek az élete, akinek ilyen szülõje van. Tiszta rettegés és félelem.
Hát ettõl akartam én annak idején is megkímélni a most már nagyobb gyerekeimet, és válásunkkal talán sikerült is.
Hát, ennyit a bátorságról. Én mindig igyekszem a jövõre gondolni, és nem akartam az életem még egyszer eltolni.
Mindenkinek csak egy van!
Egy rossz kapcsolatból nehéz kilépni, de el kell hinni, hogy szerintem ez a "rossz" csak átmeneti, utána csak jobb lehet. Erre gondoltam én is, amikor szakítottunk.
És jobb is lett, sokkal!
Szia: Gabi

Az én exem nem ivott, de barátnõje volt, akivel többször szakított, majd ide-oda költözött. Azt hitte kibírom a gyerekek miatt. Nagyon meglepõdött, amikor azt mondtam: menjen el végleg, kiégtem, ebbõl elegem volt. Erre azt mondta, "de hát a család..., más nõgyógyász feleség is együtt él egy-két kalanddal, majd elmúlik!"
"Ühüm. Más lehet, de én nem tudok."
Hát, én így váltam el.
Maminti

Helló Maminti!

Köszi a válaszodat. Gondolom, Neked sem lehetett egyáltalán könnyû.Sem a nõügyek, sem a piaügyek nem igazán elviselhetõ dolgok. De látom, Téged sem kell félteni! Legalábbis igy veszem észre.
Nagyon megértelek, tény, hogy jobb egyedül, mint egy ross házasságban. Bármennyire gyerekpárti vagyok, úgy gondolom, egy anyának nem csak a gyerekeivel kell foglalkoznia, hanem igenis van magánélete! Mindenkinek joga van ugy élni, ahogy szeretne.
Üdv:
Gabi

Sziasztok!

Sok a gond ahogy olvasom, úgyhogy egy kicsit még hozzáteszek. Nálunka helyzet sajnos változatlan. Annyi újdonság van, hogy a gyerekek mostanában amikor eljönnek, lépten nyomon azt hajtogatják, hogy ez vagy az van náluk is, anyának is van ilyen csak szebb, nagyobb stb. Sajnálom õket ésel sem tudom képzelni, hogy mikkel tömheti ez a .... a fejüket. Már nem tudom, hogy miként viselkedjek a lányaimmal. Látom rajtuk, hogy teljesen szét vannak esve. Fõleg a nagyobbik. Látszik, hogy nagyon félre van vezetve az apját illetõen és ennek egyik kezdete volt, hogy engem Balázsnak kell szólítani, az új "apukát" pedig apunak. Régen örjöngeni tudtam ezeken a szemétségeken, ma már csak úgy gondolom, hogy azt kell megtanulnom majd elviselni, hogy a gyerekeim tanulatlan, faragatlan buta és bunkó libák lesznek. Sajnos ezt hozzák majd otthonról.

Üdv:Baliapu

Baliapu!

Ne beszélj így a gyerekeidrõl. Mekkorák? Beszélgess velük nagyon sokat, kérdezd meg õket, hogy mit gondolnak. És ha neked nem tetszik, azt is mond meg nekik bátran, de úgy, hogy értsék, miért mondod. Könnyûnek hangzik, lehet és lehetetlen megcsinálni, de nem hiszem, neked szó nélkül ezzel együtt kell élned. Ne az anyjukkal vitázz, Te a gyerekeidet varázsold el.
Ne add föl!
maminti

Szia Baliapu!

Ne hidd,hogy a gyerekeid buta libak! Nagyon is okosak. Csak nem veszed eszre,hogy a tuleles remenyeben alkalmaszkodnak a helyzethez. Majd amikor eljon az ideje annak,hogy mar nem az anyu mondja meg,hogy mit tehet es kit hogyan szolithat,majd akkor minden vissza all a regi kerekvagasba. Csak legy turelmes es megerto! Legyel olyan amilyen egy igazi szereto apa kell,hogy legyen. Probald elnyerni a bizalmukat. Tudom nem konnyu de akkor is meg kell tenned a gyerekeidert ha nem akarod elvesziteni oket.

Sziasztok!

Most olvastam végig a topicot, és nem lettem tõle boldogabb
Még nem vagyok elvált apa, de az leszek. Két kicsi lányom van, 3 és 2 évesek. Az édesanyjuknál vannak. Külön élünk március óta. Júniusban volt az elsõ békéltetõ, februárban lesz a második. A közös megegyezés nem jött létre, bírói döntés lesz a gyerekek elhelyezésérõl.
Sok jóra nem számítok, borítékolom a döntést. A gyerekeket a feleségemnél fogják elhelyezni, mert most is nála vannak. Elvitte õket, és azóta nem tudom hol vannak, hogyan élnek, milyen az egészségi állapotuk, élnek-e még egyáltalán. Márciusban vitte el Õket betegen, meg voltak fázva, májusban láttam Õket viszont a korházban, súlyos tüdõgyulladás kerültek be. Azóta nem láthattam Õket. A tárgyalás elött az ügyvédje megkérdezte, tartom-e a kapcsolatot a gyerekekkel. (Vicces) Majd tájékoztatott, hogy a nagyobbik lányomnak volt egy mûtétje. (Ez nem vicces)
Mellesleg nem vagyok egy részeges vadállat, csak melóztam mint egy állat, és közben a 'kedvesem' összejött egy másik pasival. Ezért válunk. Õ adta be a válókeresetet. Na mindegy, ezt csak azért mondtam el, hogy tiszta legyen a kép.
A problémám az, hogy nem tudom, hogyan viszonyuljak a helyzethez. Imádom a lányaimat, és nagyon hiányoznak. Nem tudom mit tegyek. Mire elválunk, és megítélik a láthatást a gyerekek már nem is fognak emlékezni rám. Mondjak le róluk teljesen, ne is akarjam látni Õket, vagy ragaszkodjam a láthatáshoz, a kapcsolattartáshoz, mégha, amint ez a Ti irásaitokból is kiderül, mennyi gonddal, és problémával jár. Nem magam miatt aggódom, el fog jönni az igazság ideje egyszer, de mennyire megviseli ez a gyerekeket. Tegyem ki Õket a gyûlölködésnek? Beleszólni ugysem tudok a nevelésükbe.
Hát, szóljatok hozzá, ha tudtok, mert tényleg tanácstalan vagyok.

Üdv
Ati

Boldok Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt Nektek!

Szia Ati!
Olvastam a történeted, és megdöbbentett a volt párod viselkedése. Miért kell a személyes sérelmeit a gyerekekkel megbosszulni. Ha Rád haragszik az 1 dolog, de Te szereted a lányaidat, ezt nem kéne összekeverni.
Nekem 1 gyermekem van, akivel hazaköltözünk a szüleimhez, mert a házasságunknak vége. Ennek ellenére most még együtt van a karácsonyozás (gondolhatod a hangulatot..) és a késõbbiekben sem jutna eszembe az olyen viselkedés, amirõl írtál. Fel a fejjel, nem marad ez így és a lányaid nem felejtenek el!!
Puszi,
Adri

Kedves Attila!

Olvastam elkeseredett irásodat. Véleményem szerint igenis ragaszkodj a láthatáshoz! Ha elolvasod, amit én feljebb irtam - nekem pont az a bajom, hogy a legkisebb gyermekem apja ritkán látja a fiát -, rájössz, hogy nem mindenki ilyen, hogy megpróbálja megakadályozni a láthatást.
Szóval, inkább harcolj az igazadért. Az tény, hogy valószinü a mamának itélik a kicsiket, már csak azért is, mert még nagyon kicsik. Ebbe sajnos már jobb, ha elõre beletörõdsz. De a láthatásért küzdj meg, mégha az tényleg idegörlõ helyzet is. Gondolj arra, hogy ez a harc csak átmeneti, viszont a gyerekeid mindig a gyerekeid maradnak, akármekkorák. Nehogy azt hidd, hogy elfelednek, ha most esetleg egy darabig nem látnak! Nem olyan butácskák már az ilyen idõs gyerekek, mint sokszor a felnõttek hiszik.
Egy gyereknek igenis szüksége van az apjára, éljen a gyerek bárkivel. Ezt én látom saját helyzetemnél. Mert együtt élek a barátommal, de a gyerekem mindig nagyon örül, amikor látja az apját, mégha ritkán is. (most 3 éves) És szerintem tudja hova tenni a helyzetet. Az apa, az apa.
Szóval, fel a fejjel! Majd irj, hogy mi újsi!
Neked is nagyon boldog karácsonyt a lehetõségekhez képest!
És mindenkinek!
Üdv: Gabi