Sziasztok!
Köszönöm lányok!
Kipurcanás még mindig van. Éjjelünk pocsék volt, max ha 3 órát alhattam, azt is félálomban, a falhoz préselődve Gézu ágyában... nem tudom mi volt vele, nem lehetett megnyugtatni.
Már féltem, nehogy megint beteg legyen, de úgy tűnik (kopp-kopp-kopp) nincs semmi. Éjjel már ott tartottam, hogy fölösleges is vizsgára mennem, mert annyira kimerült vagyok, hogy nem fogok tudni koncentrálni, amit tudok, azt is rontani fogom. De jól tettem, hogy elmentem.
Jah, és 100%-lett!
A másik Gézu felügyelete volt, azt hittem, minden összeesküdött ellenem. Úgy volt, hogy apumhoz viszem fel, erre apu lerobbant, tegnap 4-kor szólt.
Párom maradt itthon, elém jöttek kocsival, aztán Gézuval betámadtuk az autósiskolát, 1-re értünk haza. Ő aludt egy órát, én nem tudtam, mert liba és a faszija úgy közlekedtek odafönt, mint az elefántok, aztán jött a szokásos bútortoliga is.
És a hapsi a lépcsőházban dohányzik... Csak fussak össze valamelyikkel!!!
Hajni! Muszáj hajtanom, mert nem hatalmas hassal akarom letenni a forgalmi vizsgát!
Sajnos ilyen van barátnőknél... Mások a prioritások. És tényleg ilyenkor szoktak jönni az új ismeretségek, amikből még barátság is lehet!
Én nagyon szeretek közétek járni, lehet csacsogni, találkozni, közös progikat kitalálni, és hasonló az érdeklődés, hiszen mindannyian kisgyermekesek vagyunk.
Nekem sem sikerül összehozni a gimis barátnőmmel nagyon a találkozásokat. Emlékszem, Gézunál aznapra volt megbeszélve tali, amikor megtudtam, hogy babát várok. Lemondtam, hiszen fontosabb volt akkor apukának bejelenteni a nagy hírt.
Utána akkor találkoztunk, amikor Gézu már 8-10 hós volt? Aztán rá egy évre... Most megint csak annyit tud, hogy babát várok, lehet, hogy most sem fog pocakosan látni...
Hú, de hosszú lettem!
Tegnap találkoztam egyik barátnőmmel, akivel munkahelyen kezdődött a kapcsolatunk... Nekem nagyon lelkifurim volt, mert csak úgy tudtunk összefutni, hogy Csibét is vittem. Így meg ugye fél szemem folyamatosan csibén, nem tudtunk úgy beszélgetni, mint korábban. Pedig lenne miről dumcsizni.
Pánikbeteg?
Gyógyszert is szedtél rá? Nekem "kitalálták", hogy az is vagyok, úgyhogy én is féltem a szülés utáni befordulástól! Nem mondom, voltak nehéz napok, de szerintem nem volt durvább, mint bármelyikünknél. És akkor mindig jöhettem fórumozni, mert itt megértő fülekre találtam és máris kisütött a napocska!
Mia! Nálam nem okozott szédelgést a bogyesz! Bár nem is nagyon vitte le a vérnyomásomat, mert olyan kis dózisban szedtem, hogy inkább csak pszichés hatása volt... Mennyit szedsz? És kell neki kis idő, hogy beállítsa a vérnyomást... Kivi vagyok, mi volt dokinál meg szülésznéninél... Majd regélj!
Ezzel a gyógyszer-összekeverősdivel csak az a gáz, hogy mi van, ha nem Te kapod, hanem olyan, aki nem néz meg, nem olvassa el, nem jegyzi meg a nevét és beszedi... Hú, én a patikuscsaj helyében tuti pár napig csak forgolódnék éjjel... Lehet, hogy szegény így is érez!
Szilvi! Tényleg nagyon rég voltál... Milyen hipp-hopp ovis lett a fiad!
Ő hogy fogadja? Elválás miatt nem irigyellek...
Nevekben még nem jutottunk előrébb, mert amikor volt egy kis energiám, akkor inkább tanultam. De majd most ráfekszem a témára!
Orsi! Milyen volt Becse?
Kérjük a képeket!
Lini! Jobbulást Lilinek! Ezek a színezett gyógyszerek bizony okozhatnak elszíneződést akár vizeletben, akár székletben.. Mit szedtek?
Nem csinálsz ám semmit rosszul!!!! Ezen én is túlestem, bár Gézunak egy éves koráig kutya baja sem volt, utána viszont folyamatosan benyalt mindent, nagyon el voltam keődve, hogy mit csinálhatok rosszul, de aztán végiggondoltam, és ezek a bacik/vírusok sajna nem válogatnak, nem mi tehetünk róla, ha a babó elkap valamit. Persze, kell az óvatosság, de ha gumiszobában nevelgetjük őket, akkor meg ahogy kikerül az életbe (ovi/suli) akkor fog összeszedni mindent.
Na húzok a rákba, annyit dumáltam...
Összeröfiben én is benne vagyok egy narancslé erejéig!
Jah, az nem jó, mert ég tőle a gyomrom... Na majd kitalálok valami mást!