Ilonám! Én is meglepődtem a hosszú hajadon! nagyon szép vagy. Hú, mi is a színésznő neve?? A Desperado-ban játszik...
Gratula a babához! Pihenj sokat. Vigyázz magatokra!
Apa? Leér a lába a földre? Felfogta már? Gondolom, ti is úgy lesztek majd egy darabig, mint mi... ( Ja, én a mai napig nézegetem, hogy:" a miii gyereküüüüünk..")
A pocinövekedés is normális. Ha titkolnád, nem várnád a babát, ő is elbújna, később látszana a pocikád. De így???? A hormonok is puffasztanak valamennyit. Én a 9-10. héttől kismamanacit hordtam, s-est! De azt tudtam elviselni a hasamon! Farmerhatású térdnaci, meg van egy vékony csinis is, ami hosszúgatyó. Küldjem kölcsönbe??
))
( csak azért kölcsönbe, mert mindenkinek van olyan ismerőse, aki lombikok után spontán babás lesz, remélem én is olyan leszek! )
Kicsibém! A kályhafűtést egyelőre sima fával oldjuk meg...
én is hallottam, olvastam a fabrikettről. Jó, kevesebb kosszal jár, minta fa,de még erre a télre is itt van a fa az udvarban.
Alvás: Én nem is tudom, mi lesz majd velünk is. Hogyan tudom majd Lukácsot arról leszoktatni, hogy a cicimen aludjon el. El tud máshogy is. Autóban két saroknyit gurulunk és már szunyál is. De sokszor úgy alszik el, hogy a cicit épp elengedi és hanyatt vágja magát a kezemben. Az utolsó pár csepp tej, amit szívott kicsorog, épp csak nem vigyorog közben és alszik. Édes.
Éjjel a szobájában, az ágyában alszik. Hajnalban kér enni először, akkor átviszem a mi ágyunkba. Szopizik, összebújunk és alszik tovább. Apa pedig közben elmegy dolgozni. Kell egy jó pasi mellém.
Babakocsiban havonta kétszer alszik. Ha sétálni megyünk, nem hajlandó még csak feküdni sem. Mindenre kíváncsi. Én csak okostojásnak nevezem!
Ül a kocsiban, kapaszkodik a "karfába" beszívja az alsó ajkát, vagy tátott szájjal néz körbe.
Trinky! Alig várom a jövőre talit!!!!
Hű, addigra már futnak majd a csajok Lukács elől!
Biztos, hogy csappant a tejed mennyisége? Honnét tudod? Méred? Vagy Lotti jelzi?
Csak azért kérdezem, mert én sem tudtam eldönteni, hogy Lukácsnak elég-e még amit szopik. Nem sírt, nem kelt éjjel, csak nem gyarapodott eléggé. Most azt veszem észre, hogy egyszerűen igényli a másik kaját a cicin kívül. Voltak napok, amikor semmit nem fogadott el, csak szopizott, és akkor is rendben volt minden. Akkor elég volt neki a tejcim. Még most is szopik 7-8 -szor, közben eszik főzeléket délben, délután gyümölcsöt, köztes időben pedig elszopogat egy kis babapiskótát. Ja mindezt a szopik között félidőben. Tehát a fő táplálék még a ciciben van, de kell neki más is. Szombaton elcsórta a tányéromból a savanyú ubit. Bekapta, szííívta, mint a veszedelem, de ízlett neki. Aztán kivette a fél szelet vaddisznó sültemet, és elkezdte azt is szopogatni. Hát, csipkedtem apró-ici-pici darabkát a szájába. Tátotta érte, mint a kis fecskék. Az összes hús, amit megevett talán babszemnyi volt. De azt olyan élvezettel tette, hogy csak na. Ott ült velünk az asztalnál az ölemben, ( családi összejövetel volt) mindenki evett, és ő is , mint a nagyok!
Ne is mondd a ruhaárakat.. Vettem Lukácsnak egy sapit. Olyan kis vagány, csíkos, sildes, vékony. Hopp 1890.... Anyám majdnem rosszul lett, hogy két tenyérnyi anyag és 3 m, cérna van benne..
Gyöngyi! Lukács az egyik tejpéptől hányt. Kétszer is. Annyiszor adtam neki. A sinlacot ezek után meg sem eszi.
A barack általában nem szokott allergiát okozni. Az egyik korlátlanul és kortól függetlenül adható gyümölcs.
Tücsök! Remélem, Csabika már meggyógyult!
Hmmm, olvasás???? Tényleg, majd ha kirepülnek a srácok. Csak az a szörnyű, hogy nagyon úgy érzem, pillanatok alatt felnőnek....
Lukács is fél éves már. Fél éééves.. Most jöttünk haza a kórházból! Legszívesebben egész nap ölelném, de van amikor már ő nem kéri. Addig tekereg, amíg a játékai közé teszem a takarójára és ő ott elhömbizik velük 15-20 percet is.
Járókánk nekünk sincs. Nem tudom, mi lesz, mert már így is mindenhol ott van a kis pöcsös. Pillanatok alatt lemászik a takaróról és a virágtartót nyalogatja. Fiókot húzogat, vagy újságot eszik.
Renikém! Ne lennél olyan messze! Szívesen lennék modell... Nekem csinálhatnád a karmokat! Bár elviselni nem tudom, de ha megígérem, hagynám!
Bööölcsis... Édescsillag... Jaj, mindjárt február. Nem fáj a szíved?
Ma megtörtén az első balesetünk is... Lukács mellett ültem a takcsiján és vagdostam apa szülinapi ajándékát. A takaró a földön van. Úgy könnyebb szökni róla!!! Lukács játszott, dumált és csorgatta nyálát, mint általában. Ja, csak közben rájött, hogy ha feláll négykézlábra, abból nem csak rugózni lehet, hanem az egyik lába maga alá gyűrésével félig ülni is. Ha meg félig sikerül, miért ne próbálkozzon egészen. Meg is tartotta magát pár pillanatig. Mire alá tettem a kezem, hátradőlt. Épp elkéstem. Így a kis kobak koppant a parkettán. A gyerek többi része maradt a takarón. Miért ült volna fordítva???? Volt kiabálás, nem mondom. Még csak piros sem lett, maradandó sérülés sincs, mert ugyanúgy folytatta tovább... Mamamammababababebbebee, ülve, dülöngélve. Csak a takaró közepén.
Kapott etetőszéket. A konyhában asszisztál nekem. Vagy odacsap, hogy mam. Az első három mam-nál azt hittem véletlen. Aztán megkínáltam kajával. Elfogadta. Máskor meg, az üveget tettem a tálcára, nem érte el. Na az megint egy visítás volt. Melegítettem is gyorsan a kaját.... Imádja a főzelékeket husival. De csak a Hipp-est.
Hű, azt hiszem kicsit sok lettem.... Szóljatok rááám!!!!