Új privát üzeneted érkezett!
2009.09.15 14:07
Betti!
LÁttam, hogy azt írtad, ha jó az integrált, és az uh-eredményed, nem nagyon szeretnél amniocentézisre menni. Meg volt szó róla, h. biztosan javasolni fogják. Nálam a 18. heti uh-n a helyi kórházban többféle olyan jelet láttak, amik kr. rendellenességre utaltak, így felküldtek Bp-re a SOTE I. sz. KLinikára. Mindenki azt mondta - nőgyógyász dokik is! - hogy biztosan fel fogják ajánéani az amniocentézist, ez tuti. Én teljesen kész voltam, elrohantam még előtte egy 4D uh-ra, ahol profi orvos volt, ő nem látott semmi bajt, kicsit megnyugodtam. Aztán fent a Klinikán részletesen megnézték megint uh-n, és azt mondták, az égvilágon semmi rosszat nem látnak. Figyelembe vették a 4D uh eredményt is, illetve, h. volt negatív kombinált tesztünk ( az AFP amúgy nem lett túl jó), így azt mondták, hogy ha kifejezetten kérem, persze megcsinálják, de ők nem javasolják az amniocentézist, mindent rendben látnak a babával - főleg, hogy annak is van egy vetélési kockázata, ami ilyen negatív eredmények mellett sokkal magasabb, mint a betegség esélye. Én ezek után megnyugodtam, és úgy döntöttem, nem megyek sehová, nem paráztatom magam tovább, nem aggódom további heteket a semmiért, mert úgy éreztem, többet ártok, mint használok ezzel. És hát ott volt a vetélési kockázat is, amit én ekkor már sokkal veszélyesebbnek éreztem, mivel egészségesnek látták. Szóval megértem, ha Te sem akarsz feltétlenül amniora menni. Én úgy gondolom, h. a durva rendellenességeket ( mint ahogy Nálad is volt), észreveszik az genetikai uh-n, főleg hogy Téged már az előzmények miatt talán részletesebben is néznek. Egyébként Bp-en velem nagyon rendesek voltak, aki uh-zott, ő is nagyon emberi volt, és megnyugtató. De a több szem többet lát az igaz, ezért mentem el én több helyre is megcsináltatni azt az uh-t. Így meg tudtam nyugodni.
LÁttam, hogy azt írtad, ha jó az integrált, és az uh-eredményed, nem nagyon szeretnél amniocentézisre menni. Meg volt szó róla, h. biztosan javasolni fogják. Nálam a 18. heti uh-n a helyi kórházban többféle olyan jelet láttak, amik kr. rendellenességre utaltak, így felküldtek Bp-re a SOTE I. sz. KLinikára. Mindenki azt mondta - nőgyógyász dokik is! - hogy biztosan fel fogják ajánéani az amniocentézist, ez tuti. Én teljesen kész voltam, elrohantam még előtte egy 4D uh-ra, ahol profi orvos volt, ő nem látott semmi bajt, kicsit megnyugodtam. Aztán fent a Klinikán részletesen megnézték megint uh-n, és azt mondták, az égvilágon semmi rosszat nem látnak. Figyelembe vették a 4D uh eredményt is, illetve, h. volt negatív kombinált tesztünk ( az AFP amúgy nem lett túl jó), így azt mondták, hogy ha kifejezetten kérem, persze megcsinálják, de ők nem javasolják az amniocentézist, mindent rendben látnak a babával - főleg, hogy annak is van egy vetélési kockázata, ami ilyen negatív eredmények mellett sokkal magasabb, mint a betegség esélye. Én ezek után megnyugodtam, és úgy döntöttem, nem megyek sehová, nem paráztatom magam tovább, nem aggódom további heteket a semmiért, mert úgy éreztem, többet ártok, mint használok ezzel. És hát ott volt a vetélési kockázat is, amit én ekkor már sokkal veszélyesebbnek éreztem, mivel egészségesnek látták. Szóval megértem, ha Te sem akarsz feltétlenül amniora menni. Én úgy gondolom, h. a durva rendellenességeket ( mint ahogy Nálad is volt), észreveszik az genetikai uh-n, főleg hogy Téged már az előzmények miatt talán részletesebben is néznek. Egyébként Bp-en velem nagyon rendesek voltak, aki uh-zott, ő is nagyon emberi volt, és megnyugtató. De a több szem többet lát az igaz, ezért mentem el én több helyre is megcsináltatni azt az uh-t. Így meg tudtam nyugodni.
2009.09.15 14:17
És még egy adalék: egy ismerősömnél csináltak amniot, megállapították, hogy egy olyan kromoszómájával van gond, amihez csak halálos rendellenesség kapcsolódhat... Ezek után visszahívták egy ellenőrző uh-ra, ahol pedig megállapították, hogy az biztosan nem lehet neki, mert annak ilyen meg ilyen durva uh jelei vannak, amit egyik uh sem mutatott ki. Szóval az uh-val ellenőrizték, hogy jó-e az amnio eredménye, merthogy az uh-n amit látnak, az egyértelműen alátámasztja vagy kizárja az amnio-eredményt. Ezek után széttárták kezüket, hogy tuti nincs ilyen baja a babának, az uh biztos, hogy jót mutat, és felajánlották az újabb amnio-t, h. ellenőrizzék mi is lehetett ez az eredmény, mert fogalmuk sincs... 
Ja, és a második amnio eredménye nem lett meg addigra, amíg még eldönthették volna, mi legyen a babával, ha beteg... azóta is várják, de azt tutira mondták nekik, h. az uh egyértelműen kizárja a rendellenességet!
Ja, és a második amnio eredménye nem lett meg addigra, amíg még eldönthették volna, mi legyen a babával, ha beteg... azóta is várják, de azt tutira mondták nekik, h. az uh egyértelműen kizárja a rendellenességet! 2009.09.15 14:39
2 perce jött az üzenet: tökéletesen egészséges az ismerősöm babája! Hát ilyen is van. 2 amnio 2 különböző eredménnyel. És végül tényleg az ellenőrző uh-nak lett igaza. De azt én sem tudom, hogy történhet ez, csak azt, hogy 2 hónap izgalom- félelem-pánik előzte meg.... ez azért durva szerintem.
2009.09.15 14:57
Nóna
Köszönöm az észrevételeidet, sokat rágódok azért még én is rajta.
Ha az eredmények rendben vannak, akkor nem szánom rá magam. Ha kétséges valami akkor igen, talán.
De az is biztos, hogy nem lehet mindent kicselezni, ha Valaki ott fent nem akar egészségeset adni, nem is lesz soha. Valahol rá kell hagyatkozni valamire, hogy majdcsak jó lesz mostmár minden.
De ez még majd a jövő döntése, elég a napnak a maga baja.
Hát én is ezt kérdezem Jázmin! Tegnap néztem a 2008. decemberi babásat, aztán beleolvastam a 2009. szeptemberibe, hátha így mostani állapotomban már nem esik rosszul, tévedtem. És úgy keltem fel az asztaltól, hogy a kva életbe, az ottaniak közül én voltam az egyetlen, aki kiesett, mindkét topicból talán, mindenki boldog én meg itt rohadok a kisbaba halála topicban!
Ne értsétek félre az utolsó mondatot, nem rátok értettem és a társaságra, hanem inkább a helyre és arra, miért vagyok itt.
Köszönöm az észrevételeidet, sokat rágódok azért még én is rajta.
Ha az eredmények rendben vannak, akkor nem szánom rá magam. Ha kétséges valami akkor igen, talán.
De az is biztos, hogy nem lehet mindent kicselezni, ha Valaki ott fent nem akar egészségeset adni, nem is lesz soha. Valahol rá kell hagyatkozni valamire, hogy majdcsak jó lesz mostmár minden.
De ez még majd a jövő döntése, elég a napnak a maga baja.
Hát én is ezt kérdezem Jázmin! Tegnap néztem a 2008. decemberi babásat, aztán beleolvastam a 2009. szeptemberibe, hátha így mostani állapotomban már nem esik rosszul, tévedtem. És úgy keltem fel az asztaltól, hogy a kva életbe, az ottaniak közül én voltam az egyetlen, aki kiesett, mindkét topicból talán, mindenki boldog én meg itt rohadok a kisbaba halála topicban!
Ne értsétek félre az utolsó mondatot, nem rátok értettem és a társaságra, hanem inkább a helyre és arra, miért vagyok itt.
Betti
2009.09.15 15:02
Jázmin, ne haragudj, nem így értettem, persze, hogy ők szerencsés emberek. Csak arra írtam, hogy hogyan történhet meg az, h. egészséges babát egy elvileg tökéletesen pontos vizsgálat alapján majdnem halálos betegnek nyilvánítanak, és mi van ha esetleg ez alapján döntenek róla a szülők... csak ezt tartottam durvának, természetesen az ő helyzetük így más. És nyilván nem is lehet ezt összehasonlítani, egy lapon említeni egy baba elvesztésével, erre nem is gondoltam, csak ezzel a vizsgálattal kapcsolatban írtam, hogy érthetetlen. Egy baba elvesztése természetesen nem mérhető ezekkel össze... nem mérhető és nem hasonlítható semmivel össze.
Ne haragudj, nem akartam ezzel rossz érzéseket okozni Neked, vagy bárkinek, igazából csak Bettinek akartam az amnioval és uh-val kapcsolatban írni.
Ne haragudj, nem akartam ezzel rossz érzéseket okozni Neked, vagy bárkinek, igazából csak Bettinek akartam az amnioval és uh-val kapcsolatban írni.
2009.09.15 15:03
Betti:én megértelek, de azért hééé, ha jól tudom babás vagy, szóval azért Te ne legyél annyira elkeseredve szerintem.Mondom mégegyszer, értem, amit mondassz.Illetve nem jól mondom.Lehetsz elkeseredve emiatt, de azért ez a megfogalmazás nem túl indokolt.Vagyunk itt jópáran, akik még a következő terhesség árnyékában sem vagyunk.Ki ezért ki azért.
Akkor mi mit mondjunk?
Akkor mi mit mondjunk?
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára jázmin20 2009.09.15 15:06-kor.
2009.09.15 15:38
Jázi, Szinti, de elvagytok!!! 
vizsgálatok.hm, azért az nem lenne rossz, ha mindenre lenne vmi..de a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem lennének ilyen bajok.
Miért nem tudnak ezek a kis sejtek rendesen összekapszkodni, hiba nélkül??
Milyen régóta tudjuk, hogy egészséges utódhoz kevés, hogy a szülők egészségesek(vagy annak hiszik magukat).
Ha egy pillanatra lehetek futurisztikus:a távoli jövőben ,ha minden megtermékenyítés in vitro történik, akkor egyetlen nőnek sem kell elszenvednie, sem egy kromószómahiba okozta korai vetélést, sem későit, sem beteg baba születését, sem halálát..
mert azt gondolom, hogy az orvostudomány fejlődése(mellyel nem is olyan régen gyógyíthatatlannak tűnő betegségeket simán kezelhetővé tesznek) lehetőséget ad egy egyre jobban "hibás" géneket hordozó populáció terjedésének..ne értsetek félre, nem csak a durva rendellenességekre gondolok, hanem MINDEN olyan hibára,mely továbbadva, aztán megint, miközben kapcsoldóik, mutálódik, stb...emiatt is gondolom, hogy nem véletlen ,hogy 20 évvel ezelőtt elvétve volt meddő pár, most meg mennyi..(mennyi volt a sérülten betegen született babák száma,PRENATÁLIS DIAGNOSZTIKa NÉLKÜL!!!)---és most mennyi a felismert rendellenesség miatti szülésindítás.... szépen lassan a rosszirányba módosul a génállományunk(külső hatás miatt is) és akkor itt említeném meg a régen csak királyi családokra jellemző, de ma már bizonyos kultúrákban teljesen elfogadott beltenyészetet...
Egyszer beszélgetnék konkrét számokról is egy arra megfelelő személlyel..biztosan döbbentes dolgokat lehetne megtudni..
Értetek?
vizsgálatok.hm, azért az nem lenne rossz, ha mindenre lenne vmi..de a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem lennének ilyen bajok.
Miért nem tudnak ezek a kis sejtek rendesen összekapszkodni, hiba nélkül??
Milyen régóta tudjuk, hogy egészséges utódhoz kevés, hogy a szülők egészségesek(vagy annak hiszik magukat).
Ha egy pillanatra lehetek futurisztikus:a távoli jövőben ,ha minden megtermékenyítés in vitro történik, akkor egyetlen nőnek sem kell elszenvednie, sem egy kromószómahiba okozta korai vetélést, sem későit, sem beteg baba születését, sem halálát..
mert azt gondolom, hogy az orvostudomány fejlődése(mellyel nem is olyan régen gyógyíthatatlannak tűnő betegségeket simán kezelhetővé tesznek) lehetőséget ad egy egyre jobban "hibás" géneket hordozó populáció terjedésének..ne értsetek félre, nem csak a durva rendellenességekre gondolok, hanem MINDEN olyan hibára,mely továbbadva, aztán megint, miközben kapcsoldóik, mutálódik, stb...emiatt is gondolom, hogy nem véletlen ,hogy 20 évvel ezelőtt elvétve volt meddő pár, most meg mennyi..(mennyi volt a sérülten betegen született babák száma,PRENATÁLIS DIAGNOSZTIKa NÉLKÜL!!!)---és most mennyi a felismert rendellenesség miatti szülésindítás.... szépen lassan a rosszirányba módosul a génállományunk(külső hatás miatt is) és akkor itt említeném meg a régen csak királyi családokra jellemző, de ma már bizonyos kultúrákban teljesen elfogadott beltenyészetet...
Egyszer beszélgetnék konkrét számokról is egy arra megfelelő személlyel..biztosan döbbentes dolgokat lehetne megtudni..
Értetek?
2009.09.15 17:58
Jaj de jó néz ki! Csak az a baj, hogy olyan szag van után, hogy fél nap kiszellőztetni.
A tescoban vettem leértékelésen két könyvet a romantikus pulton,mindig ilyen nehezeket olvasok, gondoltam most adok a romantikának, egyet már ki is olvastam, nagyjából követhető, mi lesz a vége, mindenki szeret mindenkit és a pasi az a világ legjobb pasija, a nő meg karcsú, légies....viszont a történetek még elviselhetők. Nem is olyan gagyi.
Néha rámjön, akkor két nap alatt fullra olvasom magam, utána évekig nem.
A tescoban vettem leértékelésen két könyvet a romantikus pulton,mindig ilyen nehezeket olvasok, gondoltam most adok a romantikának, egyet már ki is olvastam, nagyjából követhető, mi lesz a vége, mindenki szeret mindenkit és a pasi az a világ legjobb pasija, a nő meg karcsú, légies....viszont a történetek még elviselhetők. Nem is olyan gagyi.
Néha rámjön, akkor két nap alatt fullra olvasom magam, utána évekig nem.
Betti
2009.09.16 07:16
húú, Jáziék lehet, hogy már ott is vannak! Izgulok.
Betti, Te hová készülődsz?
Mindenkinek jó reggelt, nem mellesleg! Remélem lesznek jó hírek a mai napra!
Tünci (dögös csaj
), képzeld én is kaptam tegnap érdekes bókot! a férfi(m) azt mondja: - De szép vagy! Mint egy kis vizsla!
mit mondhatnék... meghatódtam.
Betti, Te hová készülődsz?
Mindenkinek jó reggelt, nem mellesleg! Remélem lesznek jó hírek a mai napra!
Tünci (dögös csaj
), képzeld én is kaptam tegnap érdekes bókot! a férfi(m) azt mondja: - De szép vagy! Mint egy kis vizsla!
mit mondhatnék... meghatódtam.
2009.09.16 07:19
Sziasztok!
Itt vagyok, megvagyok, csak a szokásos, tudjátok.
Én is azon a rohadt kérdésen morfondírozok, amit Jázi feltett.
Hogy történhetett ez meg velünk?????!!!!!
Ha pozitívabb hangulatban leszek, jövök, addig is nagyon gondolok Rátok, és jövök olvasni, Jázminnal, Bettivel mi volt ma.
Meg amúgy is, sunyi disznó módra olvasni azért olvasok...
Puszik mindenkinek
Itt vagyok, megvagyok, csak a szokásos, tudjátok.
Én is azon a rohadt kérdésen morfondírozok, amit Jázi feltett.
Hogy történhetett ez meg velünk?????!!!!!
Ha pozitívabb hangulatban leszek, jövök, addig is nagyon gondolok Rátok, és jövök olvasni, Jázminnal, Bettivel mi volt ma.
Meg amúgy is, sunyi disznó módra olvasni azért olvasok...
Puszik mindenkinek
Zaha
2009.09.16 07:51
Szia Zaha! sajnálom. Remélem, hamarosan jobb napok jönnek.
Tőletek, ha megkérdezik, hogy vagytok, mit szoktatok válaszolni?
Én, ha nem azt mondom, hogy "Kösz, jól" - akkor csodálkozva néznek: -Miééért? Mi a baj? Mi történt???
Na, mégis... mi történhetett, hogy ennyire padlón vagyunk?!
Csúnyán nézett ránk a szomszéd? beszakadt a körmünk? Mi a baaaj?
Én ettől megőrülök, hogy nem fogják fel, hogy meghalt a kisbabánk, és amíg élünk hiányozni fog és rohadtul fáj.. minden. Mert ittmaradtunk nélküle.
Nem egy hónapig üvöltöttünk, hogy MIÉÉÉRT?!, aztán elmúlt ez is, és az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna. Nem.
Minden egyes nap fáj. Legalábbis nekem. És minden nap megküzdök azért, hogy felkeljek, hogy úgy tegyek, mintha jól lennék.
Miért nem értik meg, hogy ez nem múlik el, mint valami nátha?!
ja, persze, mert fogalmuk sincs róla, milyen ez. Szerencséjükre.
(ennyi a mai kirohanásom
)
Tőletek, ha megkérdezik, hogy vagytok, mit szoktatok válaszolni?
Én, ha nem azt mondom, hogy "Kösz, jól" - akkor csodálkozva néznek: -Miééért? Mi a baj? Mi történt???
Na, mégis... mi történhetett, hogy ennyire padlón vagyunk?!
Csúnyán nézett ránk a szomszéd? beszakadt a körmünk? Mi a baaaj?
Én ettől megőrülök, hogy nem fogják fel, hogy meghalt a kisbabánk, és amíg élünk hiányozni fog és rohadtul fáj.. minden. Mert ittmaradtunk nélküle.
Nem egy hónapig üvöltöttünk, hogy MIÉÉÉRT?!, aztán elmúlt ez is, és az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna. Nem.
Minden egyes nap fáj. Legalábbis nekem. És minden nap megküzdök azért, hogy felkeljek, hogy úgy tegyek, mintha jól lennék.
Miért nem értik meg, hogy ez nem múlik el, mint valami nátha?!
ja, persze, mert fogalmuk sincs róla, milyen ez. Szerencséjükre.
(ennyi a mai kirohanásom
)
2009.09.16 10:51
Na megjöttem.
Genetikus asszonyságra egy órát vártam. Időpont ellenére, mire bementem hozzá, vörös volt a fejem.
A lényeg, hogy amniocentézist most semmiképp nem javasol, nem indokolt.
Viszont jövő héten kedden kell menni férjemmel kromoszómavizsgálatra, annak az eredménye együtt lesz meg nagyjából az integrálttal és az AFP-vel és ezt a 3-at együtt látva a 17. hét környékén újra leülünk és meglátjuk indokolt lesz-e vagy továbbra sem. Remélem ez utóbbi.
Hát ennyivel lettem okosabb.
Genetikus asszonyságra egy órát vártam. Időpont ellenére, mire bementem hozzá, vörös volt a fejem.
A lényeg, hogy amniocentézist most semmiképp nem javasol, nem indokolt.
Viszont jövő héten kedden kell menni férjemmel kromoszómavizsgálatra, annak az eredménye együtt lesz meg nagyjából az integrálttal és az AFP-vel és ezt a 3-at együtt látva a 17. hét környékén újra leülünk és meglátjuk indokolt lesz-e vagy továbbra sem. Remélem ez utóbbi.
Hát ennyivel lettem okosabb.
Betti
2009.09.16 12:53
Sziasztok!
Megint én (remélem, most nem sikerül a laptető...
) Olvasva a soraitokat, eszembe jutott: az imént beszélgettem a szomszéd nénivel, aki nyolcvan éves, 59 lenne a fia, aki az orvos (illetve akkor bába) hibájából halva született (egyébként teljesen egészséges baba lett volna). Azt mondja nekem: "jaj, aranyom, mindjárt hatvan éve, hogy megtörtént, de még mindig nem tudom elfelejteni, minden nap megsiratom..."
Azt hiszem, a gyász egész életünkben tart...
Megint én (remélem, most nem sikerül a laptető...
) Olvasva a soraitokat, eszembe jutott: az imént beszélgettem a szomszéd nénivel, aki nyolcvan éves, 59 lenne a fia, aki az orvos (illetve akkor bába) hibájából halva született (egyébként teljesen egészséges baba lett volna). Azt mondja nekem: "jaj, aranyom, mindjárt hatvan éve, hogy megtörtént, de még mindig nem tudom elfelejteni, minden nap megsiratom..." Azt hiszem, a gyász egész életünkben tart...
2009.09.16 13:31
Norwellt olvasva jutott eszembe a nagynéném, aki a télen úgy próbált "vígasztalni", hogy azt mondta:
- Amikor megszületik majd a második, harmadik, ez már nem is lesz fontos. Elfelejted.
A durva az az, hogy neki is van egy angyalkája (aki az unokatesóm), pont olyan idős lenne, mint én.
És ez a gyerek az egész családban TABU. De annyira, hogy a saját testvérei is csak kb 20 évesen szereztek róla tudomást egy rokontól.
Nekem fájt ezt hallgatni, hogy neki nem hiányzik az a baba.
Nagyon sokszor eszembe jut szegény pici. És pont úgy halt meg, mint az én kislányom.
- Amikor megszületik majd a második, harmadik, ez már nem is lesz fontos. Elfelejted.
A durva az az, hogy neki is van egy angyalkája (aki az unokatesóm), pont olyan idős lenne, mint én.
És ez a gyerek az egész családban TABU. De annyira, hogy a saját testvérei is csak kb 20 évesen szereztek róla tudomást egy rokontól.
Nekem fájt ezt hallgatni, hogy neki nem hiányzik az a baba.
Nagyon sokszor eszembe jut szegény pici. És pont úgy halt meg, mint az én kislányom.
2009.09.16 16:05
Megyünk estére moziba. Becstelen brigantik. Sokat hallottam már róla.
Meg egyúttal visszaviszem a csodamárkás papucsom, amit leárazva vettem aug.8.-án és most eltört a talpa+kiszakadt az egyik kapocs, ami rögziti.
Ennél e márkánál ez egy kicsit bosszantó, azért vettem, hogy jó még szeptemberig, utána majd jövő tavasszal nem lesz gondom kispapucsra, ehhez képest egy hónapot sem bírt ki. Fantasztikus.
Meg egyúttal visszaviszem a csodamárkás papucsom, amit leárazva vettem aug.8.-án és most eltört a talpa+kiszakadt az egyik kapocs, ami rögziti.
Ennél e márkánál ez egy kicsit bosszantó, azért vettem, hogy jó még szeptemberig, utána majd jövő tavasszal nem lesz gondom kispapucsra, ehhez képest egy hónapot sem bírt ki. Fantasztikus.
Betti
2009.09.16 16:49
Sziasztok!
Grácusnak és Szintinek boldog házassági évfordulót kívánok!
Franka, egészen eddig gondolkodtam írjam -e a következő sorokat,úgy gondoltam, ha ma esetleg nem beszélnük ilyesmiről, akkor kihagyom, de ez esetben leírom..
Szóval nem tudom, ki mennyire követte régebben a VÉszhelyzet sorozatot.Ma volt az a rész(ism.)amiben az egyik főszereplő és a barátnője elveszítik a terminusban lévő babájukat, mert csomó lett a köldökzsinóron..reggel még érezte mozogni, s pár óra múlva meghalt a gyermeke..az egész, azt hiszem filmes szempontból elég jól volt "megcsinálva", most látom csak, most értem csak meg(akkor, néhány éve még fogalmam sem volt, mit tudtam én akkor mit jelent elveszíteni a gyermekem!!!!!)..
Órákig gondolkodtam utána, mert most kívüállóként láthattam olyan eseményeket, amin mi is átmentünk..
-az orvos tehetetlensége, ahogy megmondja, ohgy ez egy véletlen, egy baleset..aztán ahogy mégiscsak vígasztalni próbál, de olyan esetlenül..
-a barátok tehetetlensége,mondanának vmit, de csak toporognak, megszólalnak ,de csak butaságot tudnak mondani..aztán inkább lelépnek, az könnyebb
-a legközelebbi családtagok jószándékú közhelyei, kétségbeesésükben segítenének, de megint nem jót mondanak, ők is csak azt mondják, majd lesz másik,legyetek erősek, van ilyen, megesik ilyen...
-az anya magába fordulása, a külvilág kizárása, a férjtől való elfordulás, megtagadása a történteknek"nem velem történik"..
-az apa elviselhetetlen gyásza, de erőt mutat, nem az anya előtt sír, aztán próbál erőt önteni belé, magának nem hagy időt, csak az anya számít, hogy akarjon élni..ahogy vígasztalják végül egymást, hogy :nem tehetünk róla, nem mi idéztük elő, nem tehettünk ellene semmit, nem a mi hibánk..
-a búcsú a gyermektől, kihagyhatatlan fontos része, aki nem tette meg, mert nem adatott meg a lehetőség, azt hiszem egész életében bánni fogja..
Egész nap ez járt a fejemben, hogy ez igenis csak két ember gyásza , s az anyáé is egészen más, mint az apáé.Nem haragszom már a közhelyekért senkire, el kell hagyni EZT a dühöt, mert újra és újra késszúrásként ér minket, ha hagyjuk..s csak úgy védekezhetünk, ha megbocsájtjuk nekik a tudatlanságot..mert boldog tudatlanság az övék, nem vehetik ,nem tudják átvenni a terhet.Azt hiszem ez is egy lépcsőfok, amikor elhagyjuk a környezetünk iránt érzett haragot, hogy szívünk szerint megráznánk őket, hogy :Hahó, hülye vagy, miket beszélsz????
Az életre, a sorsra így is haragudni fogunk egy életen át...
Azt mondják még, mindenki azt mondja, gyógyulást egy másik gyermek érkezése hoz..de ez nem igaz.Az igazság az, hogy egy másik gyermek érkezése a jövő ígéretét hordozza, de nem változtat a mindennapi gyászon, fájó hiányon, amikor érzem vele együtt jut eszembe a halottgyermekem, s ha megadatik ,hogy vele élhessek, minden pillantás magával hozza az elvesztett gyermeket is.
Én így érzem.
De MÁSOKNAK hagyom, had higgyék, mostmár minden rendben.Higgyék, ha ez könnyebb nekik.
Grácusnak és Szintinek boldog házassági évfordulót kívánok!
Franka, egészen eddig gondolkodtam írjam -e a következő sorokat,úgy gondoltam, ha ma esetleg nem beszélnük ilyesmiről, akkor kihagyom, de ez esetben leírom..
Szóval nem tudom, ki mennyire követte régebben a VÉszhelyzet sorozatot.Ma volt az a rész(ism.)amiben az egyik főszereplő és a barátnője elveszítik a terminusban lévő babájukat, mert csomó lett a köldökzsinóron..reggel még érezte mozogni, s pár óra múlva meghalt a gyermeke..az egész, azt hiszem filmes szempontból elég jól volt "megcsinálva", most látom csak, most értem csak meg(akkor, néhány éve még fogalmam sem volt, mit tudtam én akkor mit jelent elveszíteni a gyermekem!!!!!)..
Órákig gondolkodtam utána, mert most kívüállóként láthattam olyan eseményeket, amin mi is átmentünk..
-az orvos tehetetlensége, ahogy megmondja, ohgy ez egy véletlen, egy baleset..aztán ahogy mégiscsak vígasztalni próbál, de olyan esetlenül..
-a barátok tehetetlensége,mondanának vmit, de csak toporognak, megszólalnak ,de csak butaságot tudnak mondani..aztán inkább lelépnek, az könnyebb
-a legközelebbi családtagok jószándékú közhelyei, kétségbeesésükben segítenének, de megint nem jót mondanak, ők is csak azt mondják, majd lesz másik,legyetek erősek, van ilyen, megesik ilyen...
-az anya magába fordulása, a külvilág kizárása, a férjtől való elfordulás, megtagadása a történteknek"nem velem történik"..
-az apa elviselhetetlen gyásza, de erőt mutat, nem az anya előtt sír, aztán próbál erőt önteni belé, magának nem hagy időt, csak az anya számít, hogy akarjon élni..ahogy vígasztalják végül egymást, hogy :nem tehetünk róla, nem mi idéztük elő, nem tehettünk ellene semmit, nem a mi hibánk..
-a búcsú a gyermektől, kihagyhatatlan fontos része, aki nem tette meg, mert nem adatott meg a lehetőség, azt hiszem egész életében bánni fogja..
Egész nap ez járt a fejemben, hogy ez igenis csak két ember gyásza , s az anyáé is egészen más, mint az apáé.Nem haragszom már a közhelyekért senkire, el kell hagyni EZT a dühöt, mert újra és újra késszúrásként ér minket, ha hagyjuk..s csak úgy védekezhetünk, ha megbocsájtjuk nekik a tudatlanságot..mert boldog tudatlanság az övék, nem vehetik ,nem tudják átvenni a terhet.Azt hiszem ez is egy lépcsőfok, amikor elhagyjuk a környezetünk iránt érzett haragot, hogy szívünk szerint megráznánk őket, hogy :Hahó, hülye vagy, miket beszélsz????
Az életre, a sorsra így is haragudni fogunk egy életen át...
Azt mondják még, mindenki azt mondja, gyógyulást egy másik gyermek érkezése hoz..de ez nem igaz.Az igazság az, hogy egy másik gyermek érkezése a jövő ígéretét hordozza, de nem változtat a mindennapi gyászon, fájó hiányon, amikor érzem vele együtt jut eszembe a halottgyermekem, s ha megadatik ,hogy vele élhessek, minden pillantás magával hozza az elvesztett gyermeket is.
Én így érzem.
De MÁSOKNAK hagyom, had higgyék, mostmár minden rendben.Higgyék, ha ez könnyebb nekik.
2009.09.16 16:52
Jázmin, nagyon várunk a hírekkel!
Zaha, drága, várunk,írjál bármikor, bármit!!!Sok puszi és ölellek!!!!
Vittem ma Violának szép őszi árvácskákat, remélem cseperednek majd.
Voltam védőnőnél, engedéllyel kávézhatom, mert kávé után fél órával a vérnyomásom 90/50..sokat is szédülök, dehát mindig ilyen vacak ,alacsony volt.
Más nincs.
Zaha, drága, várunk,írjál bármikor, bármit!!!Sok puszi és ölellek!!!!
Vittem ma Violának szép őszi árvácskákat, remélem cseperednek majd.
Voltam védőnőnél, engedéllyel kávézhatom, mert kávé után fél órával a vérnyomásom 90/50..sokat is szédülök, dehát mindig ilyen vacak ,alacsony volt.
Más nincs.
2009.09.16 18:54
Mozit áttettük holnap délutánra mi is. Csak a cipőmet vittem vissza. Ha elfogadják a problémát, akkor levásárolhatom.
Lelki dolgokhoz most nem vagyok olyan színvonalon vagy nem is tudom, szóval most nem tudok érdemben hozzászólni. Igazából hetek óta nem érzek semmi csak fásultságot, egyhangúságot.
Férjem előbb kérte, tegyek elé vacsit, mindegy mit. Előszedtem mindent, szépen elrendeztem, ránézett és közölte, hogy ő nem ezt szeretett volna enni. Na visszapakoltam és most úgy döntöttem, eszik amit talál. Már nincs kedvem ezt a problémát megoldani.
Lelki dolgokhoz most nem vagyok olyan színvonalon vagy nem is tudom, szóval most nem tudok érdemben hozzászólni. Igazából hetek óta nem érzek semmi csak fásultságot, egyhangúságot.
Férjem előbb kérte, tegyek elé vacsit, mindegy mit. Előszedtem mindent, szépen elrendeztem, ránézett és közölte, hogy ő nem ezt szeretett volna enni. Na visszapakoltam és most úgy döntöttem, eszik amit talál. Már nincs kedvem ezt a problémát megoldani.
Betti
