Sziasztok lanyok!
Megerkeztunk Pestre, ugyhogy lejelentkezem.
Bevallom oszinten, hogy nemtom mikor fogom vissza olvasni az elmult egy het tartalmat, az is lehet, hogy majd akkor, ha mindket gyerek egyetemre kerult. Remelem mindenki jol van, mindenki csupa jo hirt kapott es senki semmi rosszat!
Atfutottam az oldalakat, egy-ket mondaton megakadt a tekintem es a fotokat is megvizsgaltam.
Nori: koszonom az sms-t, termeszetesen ott leszek, lehet, hogy leszunk Kristoffal.
Baba-bejelento: a szuleim es a csalad oda-vissza volt a hirtol, persze mindenki jol meglepodott, foleg azon, hogy mar mennyi idos a terhesseg, de nagyon orultek neki es tenyleg oszinten, anyukam meg pityergett is.
Nagyon jol telt a het, legszivesebben meg maradtam volna, volt is ma boges a kocsiban miutan elindultunk, szidtam Londont, meg a hulye fejunket, amikor oda koltoztunk.
De azzal is tisztaban vagyok, hogy ha nem mentunk volna, akkor valszeg a mi eletunk maskent alakul, sem hazasok nem lennenk, sem gyerekeink sem lennenek, tehat valamit valamiert.
Pocak: most mar az enyem is szepen latszik. Aki akarja mar eszreveszi, mert ez mar tenyleg babapocak, reggel is akkora, mint este. Ha nem annak nez ki, akkor max belfergesnek gondolhatnak.
Fogalmam sincs, hogyan tudott masfel het alatt ekkorat noni, amikor jottunk haza meg alig latszott, most meg nekem nagynak tunik. Masnak nem, de nekem nagy ahhoz kepest, hogy Kristoffal ilyenkor meg alig volt valami, illetve hogy augusztus kozepen meg miniszoknyaban es topban mentem uh-ra es baromira nem latta senki rajtam a gyereket. Azt hittem, hogy nekem huszonpar hetes koromig nem is lesz hasam.
Majd csinalok fotot valamikor.
Hizas: biztos, hogy hiztam anyaeknal valamennyit. Ugye egy kg plusznal voltam, amikor hazajottunk, most mar ketto biztosan megvan, de az is lehet, hogy harom. Voltak nagy evesek, annyit porogtunk egesz nap, hogy konkretan egyszer sem tornaztam (de igy is leszakadt a labam nap vegere). Viszont elkezdett keves lenni a hely a gyomromnak, mert atlag ket naponta hanytam estenkent.
Nem csak hasra hiztam a gyerek miatt, nekem ugy tunik, hogy a combom is nott, illetve a cicim is joval teltebb lett.
Itt csak normal merleg van, az keveset mutat, nem hiszek neki, majd otthon megmerem magam a jo kis digitalis pontos merlegemen.
Kozerzet: hullamzo a hangulatom. Vagy nagyon jo, ami ertheto, hiszen elvezzuk a nyaralast, vagy bogok, mert egyre jobban nyomaszt az, hogy jo tiz nap mulva otthon kell hagyjam az en kicsi babamat masra. Nem tudom, hogy leszek ra kepes, mert ha ragondolok, mar akkor is bogok. Alapban a munkahelyre valo beilleszkedes is szar lenne egy ev szunet utan (minden normalis kollega kilepett mar), de Kristof miatt meg fog szakadni a szivem.
Eves: hat, en iszonyat sokat eszem szerintem, mas szerint nem. Engem meg mindig hizlalni akarnak termeszetesen a szuleim, de ez mindig is igy volt. Foztek is a kedvenceimet, en meg elveztem a helyzetet. En fel sem tudom sorolni, hogy mit is ettem az elmult napokban, mert sok lenne egy lapra.
Johet minden, neha az edeset kivanom, de epp ennyire a sos-t is, ma peldaul koromporkolt volt a bucsuebedem. Most is meg tudnam enni.
Fizikai jelentes: ma mondtam eloszor Ferinek, hogy kezdem erezni, hogy terhes vagyok. Szerinte mar epp ideje, de engem meglepett.
Ma hosszu is volt a nap, mozgalmas is, este meg elhuztunk keson vasarolni, nezelodni, mert anyosom probaaltatast csinalt Kristoffal (mas meg nem altatta rajtam kivul sikerrel, viszont hetfon mi az evfordulonk miatt vacsorazni megyunk, igy akkor anyosomnak kell altatnia, ma volt a tesztnap felsikerrel). Hat, a penztarban alva ereztem meg, hogy igencsak faj a talpam es a labfejem, valamint mar ereztem a pocakom sulyat is, vagyis a mehemet, mert szivem szerint benyultam volna a labam koze es kezzel tartottam volna a huvelyemet.
Nemtom ti ereztek-e ilyet, vagy volt-e mar rola szo itt, de nekem Kristoffal is volt felidotol gyakran olyan erzesem, mintha olmot tartanak a huvelyemmel, illetve, hogy terhelve van a mehszajam a gyerek plusz lakhelye miatti sulyok miatt es nap vegen, vagy hosszu seta, allas kozben nehez es kellemetlen.
Az emesztorendszerem megkergult: amellett, hogy gyakran visszanez az etel mindenfele wc-problemam van. Vagy szekrekedesem van, vagy hasmenesem, vagy egyik sem, viszont csak potyogtatok, tehat egy nap alatt hat apro reszletben tudom kikuldeni azt, amit normalis ember egy alkalommal kirak.
De gyanitom, hogy ezek nalam mind amiatt vannak, mert ugye en idegen helyen nagyon nehezen boldogulok...
Bezartsag szules utan: a bezartsagot en sem dijazom. Kristof bo egy hetes (talan masfel) volt, amikor eloszor kimentunk. Minden nap setaltam vele sokat onnantol kezdve, jol is esett. Viszont en tenyleg nem mertem emberek koze vinni zart helyre addig, amig meg nem kapta az elso vedooltast. En aztan tutira nem itelek el senkit, de a sajat helyzetunket felmertem es en nem mertem vele boltba, egyeb helyre bemenni. HIaba elek eredetileg europaban, az a kerulet inkabb kelet, feher ember nem sok van es akik ott elnek nem ugy viselkednek, ami megfelel a mi alapveto higienias szabalyainknak. Ezt nem sertesbol irom, csak masok, mas kultura, ennyi. Taknyuk, nyaluk egybefolyik, akkorakat kopnek az utcan, hogy en csak pislogok, keves dolgot esznek evoeszkozzel, mert a legtobb kajat naluk kezzel kell enni es nem is azt jelenti naluk a tisztasag, amit nalunk. Vannak ott mindenfelol, mindenki hoz magaval valamit otthonrol, gyanitom, hogy egy-egy betegseget is. Epp emiatt en en igyekeztem kerulni oket a tapszeres csecsemommel. Valszeg ha itthon szultem volna, akkor hamarabb emberek koze merem vinni.