Sziasztok!
Betti!
Ígértem Neked az amnio-val kapcsolatban.
Nekem Kyrával choriont csináltak,de nem korán,inkább későn/20 hét/,mert olyan nehezen döntöttem el. Amerikában volt az akkori dokim tanulmányúton,vele emaileztem,benne megbíztam,sajnáltam,hogy nem volt itthon,nem csinálhatja ő,máshoz kell járnom stb... Ő segített a döntésben, kérdezte: szeretnék-e egy sérült babát,bírnám-e egy életen át, nem vagyok fiatal,megvan az esélye a genetikai hibának. Ő a saját feleségének is megcsinálná ha ebben a helyzetben lenne. És én hittem neki. Ő hívta fel a szerinte legjobb dokit e téren,hogy nagyon figyeljen rám.
Nagyon féltem,rettegtem,nem a fájdalomtól,azt kibírom,inkább attól,hogy baj lesz. Szerencsém volt,nekem nem fájt,nem volt kellemes,de elviselhető. Utána pihentem pár napig, és félelemmel vártam az eredményt. És nem vot semmi gond,utána már nyugodtabb volt a terhességem. Ja és akkoriban még nem volt elterjedt az integrált teszt,én nem is hallottam róla,nem is ajánlotta senki nekem.
Marcellnél már nem féltem semmitől,nála amnio-t csináltak, a régi dokim már itthon volt,de már nem hozzá jártam,viszont benne megbíztam, tudtam,hogy ő szúr a legbiztosabban,tehát őt kértem meg erre. Nézhettem a monitoron keresztül a babát,láttam a tűt,nem éreztem akkor sem fájdalmat.
Nekem nincs negatív tapasztalatom ezen a téren. Viszont én is hallottam már olyat akinek nagyon fájt.
Nem ismerem a tesztet,lehet az is totál biztos, járj utána,és dönts úgy ahogy Neked a legmegnyugtatóbb.
Én gyáva vagyok és gyenge
,de bevallom /még ha sokan rosszat is gondolnak majd rólam/gyereket akartam,de nem mindenáron, beteg gyermek anyja nem tudtam volna lenni, ez volt nálam a döntő.
Bocsi,hogy ilyen hosszú voltam.