Sziasztok, lányok,
köszönöm az együttérzést. Nekem tulajdonképpen 19-től 22-ig évforduló minden nap.
Zaha,
igen, nagyon rosszul vagyok. Hallucinációk gyötörnek, magzatmozgásokat produkál a testem (frankón érzi a párom, nem bélmozgás), és én ilyenkor ledermedek.
Tünci,
ha lesz erőm megosztani a hírt veletek, akkor megteszem.
Táppénz ügy hasonló nekem is, mint neked. Jó lenne, ha legalább a barátnőd nővérével rendeződne a kapcsolatotok.
A székesfehérvári kórházból nekem csak egy régi, 1942-ben készült gyötrelmes szülődeszka maradt meg. A vajúdóba bejöhettek a papák is, és ott, előttük akart megvizsgálni a doki, mire még annyit ki tudtam zokogni, hogy legalább a férfiakat küldje ki, ha már a többi kismamát nem is. Persze nekem nem volt fogadott orvosom, akinek igen, azt két szülésznő + a dokija is támogatta, gügyörésztek hozzá, és szigorúan a szép szülőszobában vizsgálták csak meg.
Hiába könyörögtem, hogy adjanak EDA-t, mert attól - a Bencével történő tapasztalat után - sokkal hamarabb vége lett volna legalább a fizikai gyötrelmeknek, nem adtak. Drága, és persze megint nem volt fogadott orvosom. Ezt állandóan kérdezgették tőlem, minden új doki, akivel összefutottam a két és fél napban, hogy van-e fogadott orvosom. Azt már senki sem kérdezte meg, hogy érzem magam.
Bencét EDA-val szültem, nekem csak pozitív véleményem van róla. A tolófájásokat végig éreztem, utána semmilyen fizikai problémám nem volt (sem fej, sem egyéb fájdalom), viszont még a gátsebem okozta fájdalmat is enyhítette.
Siófokon az a felfogás, hogy a kismama és gyermeke ne szenvedjen, ha nem muszáj, így az ottani nagyon szigorú főorvos MINDEN EGYES nőgyógyásszal elsajátíttatta az EDA beadását, és - természetesen ha kéri a mama - alkalmazzák is. Ezt humáusnak, és etikusnak tartom. nekem azért is kérte a dokim, hogy próbálkozzunk meg vele Bence születésekor, mert elhúzódó vajúdásom volt alig-tágulással, sőt, megállt a vajúdás, és az EDA-nak összehasonlíthatatlanul nagyobb az előnye, mintha megkockáztatom a szülési hypoxiát és egyéb szövődményeket. A beadása nekem alig 2 percig tartott, teljesen elviselhető fájdalomérzettel. Ezt azért írtam le részletesen, mert lehet, valakinek ez is segít majd a döntésben. Ha újra úgy kellene szülnöm, hogy elhúzódó lesz, sokkal hamarabb kérném az EDA-t, így talán a kicsikém sem szenvedne annyit, mint Benccus. Neki 9-es Apgarja volt csak, mert már kék volt kicsit, éppen az elhúzódó vajúdásom miatt.
Az, hogy egyes országokban milyen gyorsan visszakényszerítik az anyákat a munkába, szerintem eszméletlenül nagy kitolás mindenkivel. Ha lehet így fogalmazni. Az ún. jóléti társadalmakban annyi a később pszichológusra, pszichiáterre szoruló fiatal és felnőtt, amennyit az összes természeti nép 10 év alatt sem tud kitermelni (pedig számszakilag ők vannak túlerőben). Az elfogadás, élményfeldolgozás (negatív, pozitív élmények) képessége kizárólag kisgyermekkorban alakul ki, még akkor is, ha ez nem látványos. Persze lehet nevelni a gyermeket későbbi életkorban is, de az ún. csírák ekkor alakulnak ki. Ebben egyértelmű vezető szerepe van a gyermekhez érzelmileg legközelebb álló embernek, aki ugye szerencsés helyzetben az anya. Ha ez nincs meg, nem mondhatjuk azt, hogy ebből a kicsiből már csakis sikertelen, a kudarcait feldolgozni képtelen felnőtt lesz, de jó esélye van arra, hogy EGYEDÜL a felnőtt életben sem tud boldogulni, ha az átlagosnál nagyobb problémája lesz.
Bármilyen szuper egy bölcsi, egy ovi, az ott dolgozó igazán lelkes és odaadó pedagógus, gondozó sem tud annyit törődni az egyes kis palántával, amennyit az ebben az életkorban feltétlenül megkíván... Egyáltalán nem véletlen, hogy a vezető - magyar - pszichológusok is azon az állásponton vannak, ha lehet, egy kicsi 4 éves koráig az anyukája, apukája mellett legyen, családi környezetben, mert azt az "elmaradást", amit a korai bölcsis-ovis kortársaival szemben szerez, iszonyú rövid idő alatt "hozza be" a későbbi óvodába lépésekor, mivel ÉRZELMILEG, befogadó oldalról sokkal-sokkal fejlettebb szinten áll. És ezt a családtól, a családban tanulja meg. Talán Kisanya vitatkozni fog velem, hiszen ő sokkal többet tud erről.
Bocsánat a sok írásért.