Viki: hat persze, hogy az a baldachin.
Komolyan mondom, eszembe sem jutott. Ugy utalom, hogy nehany dolognak nem jut eszembe a rendes magyar neve elso nekifutasra, mert ugye en itt kint babazok eletemben eloszor, amikor eljottem Magyarorszagrol, akkor meg babakelengyek kozeleben sem jartam es nagyon sok babas dolog van, amivel itt talalkoztam eloszor, igy elsore az angol nevet ismerem. Peldaul nyar elejen anyukamnak agyba-fobe magyaraztam, hogy mi az a romper, amiket vettem Kristofnak es olyan aranyos. Ugy probaltam leirni, hogy olyan kezes labas, aminek nincs keze laba, nem ertette, akkor elmondtam, hogy olyan rugdalozo, aminek rovid az ujja es lent olyan, mint a rovidgatya. Akkor kezdett el vigyorogni, hogy azt az atlag magyarok napozonak hivjak es hogy en ezt nem tudom.
Nah jah, de honnan tudnam, amikor korabban eletemben nem vettem meg napozot, ha lattam is gyereken, akkor az nekem csak egy ruha volt, nem volt rairva, hogy napozo es magyar bababoltban sem jartam meg korabban, mert amikor jarhattam volna, akkor meg nem volt babam...
Amugy kepzeljetek el, hogy hatalmas nagy uresseget erzek. Nem tudom hogy miert. Vagyis sejtem.
Eddig nagyon vartam az uh-ra, ez volt a cel, amit el kell erni. Most meg tul vagyok rajta, baromi hamar eljott es fogalmam sincs, hogy most eppen mire varjak.
A ferjem persze ot dolgot fel tud sorolni: varjam a jovoheti midwife-os latogatast (dehogy varom), varjam a hazautazast, ami mar csak jo masfel het, varjam a 4D-s uh-t, ami kevesebb, mint ket het. De valamiert egyikre sem tudom rahangolni magam.
Mar ket oraja ebren vagyok, fekszem es azon gondolkodom, hogy most megis mi miatt lehetnek izgatott. Komolyan mondom, tiszta hulye vagyok.