Kiemelt témák

Várom a hozzászólásaitokat. Azokét, akiknél a téma aktuális.

Ja, nálam az. 17 év.

Az en ferjem, "csak" 4 evvel idosebb, mint en, de sokszor azt is tul nagy korkulonbsegnek erzem.
Azt hiszem szerencsesebb lenne,ha 4 evvel fiatalabb lenne!

Banyamama,
okoz ez valamilyen problémát, azért indítottad a topicot? Vagy csak "sorstársakat" keresel?

Én gyerekként voltam érintett, apám 30 évvel volt idősebb anyámnál.

Virág

Szia!

Mazsoláztam pár hasonló témájú topikot (bár lehet, hogy nem mindet):

Idös apánál is előfordul genetikai rendellenesség?

Ideális korkülönbség- házastársak között

Nagy korkülönbség a nő "javára"

Ildi

Nekem a nővérem érintett, de én úgy látom egyéntől függ, hogy ez okoz-e vmit. Az én sógoromról pl ha nem mondom, senki nem tudja, hogy kb apja lehetne a nővéremnek. Néha úgy látom, fárasztják a gyerekei, de ez sem csak kor kérdés.
Nekem csak az a kérdés, hogy 20-30 év korkülönbségnél hogy terveztek hosszú távra, Együtt megöregedés és hasonlók? Ha tolakodó a kérdés, ne válaszoljatok: Üdv: C

Sziasztok!

Virág!


Látom, mindenhol ott vagy. Mem. Nem okoz problémát , sőt... El nem tudnám képzelni az életem egy - upsz: egy takonnyal.
Csak beszélgetni szeretnék. Ez egy fórum, ahol beszélgetni szoktak.

Claire!

Igen, tervezünk hosszú távra. Van 3 gyerekünk.Igaz, most kezdem az egyetemet, csak azért mert nem várhatom el a férjemtől, hogy 70 éves koráig dolgozzon, és eltartson minket.

Banyamama,
nem, egyáltalán nem vagyok mindenhol ott. Rendszeresen mindössze 2 topicot olvasok-írok bele. Zavarok? Egy egyszerű és egyáltalán nem kötekedő kérdést tettem fel, és nem értem a kirohanásodat.

Tudod, ez egy fórum, ahol beszélgetni szoktak...

Banyamama, megkerdezhetem, hogy Nalad a "takony", az hany eves kort jelent?
Meg az is erdekelne, hogy Te vagy a kedves ferjed most hany evesek vagytok?
Ha jol ertem, o mar kozeledik a 70-hez?
De a szex meg (jol) mukodik?
A gyerekeken kivul van mas egyeb kozos tematok is? Jartok neha rock-koncerte, vagy az elkepzelhetetlen?

Saguaro!

férjem 49 éves. Azt írtam, hogy nem szeretném, ha a férjemnek 70 évesen is dolgozni kéne értünk, ezért kezdtem el újra tanulni.
A szex jobb, mint előtte levő fiatal partnereimmel. Sokkal. Igen, járunk koncetre, ebbe nagyon beletaláltál. De járunk színházba, sőt diszkóba is. Ismlétlem: nem probléma a férjem kora. Csak beszélgetni szeretnék.

Ja, a " takony " - nem akarok senkit bántani, de azokat jelenti, akik velem egyidősek, de legalábbis akikkel eddig volt dolgom, azok voltak. Persze,lehet, hogy kifogtam őket.

Szerintem ez nen kor kérdés!

Nos, nem válaszoltál a hozzászólásomra. Várom.

Banyamama, azt még elárulhatnád, hány éves vagy, csak a veled egykorú taknyok jelző végett, kiváncsi lennék... Szerintem ez nagyon erős volt.
Ildi

Bocs, most nézem az elejét újra, így már kijön. Lányok, vigyázzatok, itt sokak és párjaik le vannak taknyozva. 49 és 17 a különbség, az 32. Azt hiszem, én ezzel be is fejeztem itt a témát.
Ildi

Nem tudom, de en nagyon szivesen bevallalnek egy olyan 32 eves kis "taknyot"!
Ha masnak nem, baratnak.
Jol van na, csak fantazialgatok,hiszen majdnem 15 eve boldog hazassagban elek a ferjemmel, aki sajnos mar tulhaladta a "takony" kort!

Te, Banyamama,

te nem is akarsz beszélgetni. Azt várod, hogy mindenki rólad kérdezzen. Ebben az esetben nem sok százalékot adok annak, hogy a topicod megéri a második archiválást, hacsak nem változik meg a kommunikációd.

Ja, a kettő gyakran látogatott topicomból az egyik kiesett, és a tied lépett a helyébe. Szinte óránként nézem, válaszoltál-e már a hsz-aimra.

PIldi,
"Lazítani, próbálj meg lazítani!"

Virág

OFF:
Virág,
Melyik esett ki?
Anna

Egyébként én is azért néztem bele a topikba, mert apám 16 évvel idősebb anyámnál. De azt hiszem, ennek már nincs jelentősége.
Anna

Banyamama,

mesélj magatokról, vagy kérdezz!
Nehéz úgy beszélgetni, ha a topicindító nem részletezi, hogy miért is indította el a témát, nem tesz fel kérdést, vagy legalább egy gondolatébreszto eszmefuttatást.
Így nincs túl sok kapaszkodónk, annál is inkább, mert azt mondod, hogy jól megvagytok, ahhoz meg csak gratulálni tudunk, még sok boldog évet kívánni, de más "mélyenszántóbb" hozzászólás nem jut az ember eszébe.
Egyébként szerintem a 17 év nem olyan vészes, és azt hiszem annyira nem is ritka...

Yoan

Virag, szerintem is tok jo (lesz) ez a topic!
A Faludy Gyorgy sem mai gyerek, mondhatnam nem egy mai "takony" osztan megis milyen jol elbir a kis fiatal felesegevel!

Tanna,
de kíváncsi vagy!

Yoan,
olyan jó, hogy te kedvesen fogalmaztad meg azt, ami nekem nem így sikerült.

Saguano,
khmmmm... Faludi... hát kegyetlenül sok pénzt kéne nekem fizetni, hogy az a pasi hozzámérhessen... Pedig nekem is apakomplexusom van, de nem ilyen veszélyes mértékben. Meg aztán nem tudhatjuk, csak a ciciket tudja fogdosni, vagy egyéb dolgokra is képes-e még. ;)

Bár: miután anyám megcsalta és elhagyta apámat, (akkor 34 és 64 évesek voltak), apám elég ingerülten mondta ki: "Azért nekem vannak még vágyaim!". 70 évesen már nem mondott ilyesmit, de lehet, hogy csak beletörődött a sorsába. Szegény. Mondtam is neki, volt egy exosztálytársa, egy néni, miért nem költöznek össze. Csak mosolyogva legyintett. Sokszor ugrattam vele.

Mindenesetre nagyon sok hátrányát éreztem gyerekként annak, hogy ilyen idős apám volt. Olyan dolgokat, amelyek részben személyfüggők, de az idősödés egy csomó bogarat felerősít. A zajt sem úgy bírja egy ötvenvalahány éves ember, mit egy huszonéves. Az esetleges előnyöket én túl kevésnek érzem a szinte tutibiztos hátrányokhoz képest. Ha pediglen figyelembevesszük az átlagéletkort, akkor az is kérdés, hogy a kedves apuci megéri-e a gyermek érettségijét.

Jó éjt.
Virág

Az én férjem csak 35, de azért tiltakozik a harmadik baba ellen, mert ő már túl öreg hozzá.
Egyébként nincs túl nagy korkülönbség, legfeljebb a környezet érzi túl nagynak. Ha ti jól megvagytok...
Bucska

Basszus, minden elszállt egy reklám miatt, úgyhogy rövidebb leszek.


Bucska: 35 évesen az én férjem is elvetettette a feleségével a 2. gyereket. Aztán 45 évesen kezdett sorozatgyártásba. Hidd el, van időtök, és a dolgok változnak.


Virág 78!


Ha Te is akarod, szívesen hallanék több dolgot a szüleidről.

Yoan !

Látod, a kérdések jönnek. Nekem egy kérdésem van: mi lesz 30 év múlva, de persze, itt nem erre keresek vűlaszt, csak kíváncsi vagyok azokra, akik hasonlóan élnek és gondolkodnak.


Tinalila!



Érdekes, hogy a korkülönbség azonos, szívesen kérdeznélek a szüleidről, ha hagyod.Hogy ez neked milyen, ha van testvéred-annak. Mennyiben más a szüleid felfogása, strílusa, a hozzád való viszonya. De egy-két általános dolgot addig is szívesen veszek. Aztán kérdezek.

Sziasztok!


Letettem a lányokat aludni, aztán visszajöttem, mert valamit elfelejtettem:


Pildi!


A 8 sz. hsz-ben leírtam, de elmondom mégegyszer: lehet, hogy csak kifogtam őket. Ez nem általánosítás!!!!

Nekem ezelőtt volt: anno 25 éves nőcsábász, 23 éves idegbeteg, ( valsz én hoztam ki belőle,vagy a katonaság, mert mikor megismertem, nem volt az), és anno velem egyidős egoista , nagyképű barom liftszerelő. Azt is kétségbe vonta, hogy a tisztának látszó fürdőszoba szőnyeget ( az én saját lakásomban !!!!!) kimostam. Hátha mégse, csak kicsit kikeféltem.....
Mondom, kifogtam.


Pildi!


Remélem, nem Puskásné Pető Ildi vagy.

Ha mégis, tudunk miről beszélni.


Szóval, senki ne vegye magára, de az semmiképp. akinek nem inge.
Jó éjt mindenkinek!!!

Nem, nem az vagyok.
Viszont 21 évesen hozzámentem a 21 éves férjemhez, 24 éves korunkra volt 3 gyerekünk és mellé egy-egy diplománk, 25 évesen beköltöztünk a házunkba. Most már lassan kinövünk eme takony-korból, 33-ak vagyunk, immár 4 gyerkőccel, phdvel. Huh, ez nagyon magamutogatásszerű, de csak azt akartam kifejezni vele, hogy szerintem mi nem voltunk kis taknyok 32 éves kor előtt sem, a férjem sem, és ismerek még pár férfiút, akinek hamarabb nőtt be a feje lágya. Ezért esett rosszul 8. hozzászólásodban, miszerint a takony azokat jelenti, akik veled egyidősek.
Na, téma lezárva, te is pontosítottál azóta, meg most már nagyon kutyacsont.
Peched volt, nekem meg szerencsém.
Ildi

Szia Banyamama,
Amióta a hozzám szóló hozzászólásodat olvastam, azon gondolkodom, hogy mit is írjak Neked. Hiszen az ember mégsem szívesen beszél mások magánéletéről (mégha azok a szülei is) ilyen nyilvános fórumokon. Az én szüleim ma 61 (anyám) és 77 (apám) évesek, 36 éve házasok. Két gyerekük van, jómagam (35 év) és az öcsém (34 év). Apámnak volt egy előző házassága, abból van két féltestvérem, akikkel valamennyien igen jó kapcsolatban vagyunk.
Ha a szüleimet kérdeznéd, biztos, hogy azt mondanák, hogy boldog a házasságuk és mindig is az volt. Én mondjuk nem ilyennek képzelem a boldog házasságot és gyerekként sem éreztem számomra tökéletesnek a körülményeket. És ebben biztosan volt szerepe az apám korának is. De biztos, hogy nem ez volt a kizárólagos ok. Mindig az volt az érzésem, hogy rettenetesen fárasztjuk őt az öcsémmel. Ezen kívül közös témát is nehéz volt és a mai napig nehéz találni vele. Szerintem náluk az volt a legnagyobb baj, hogy nem apám fiatalodott anyámhoz, hanem anyám öregedett apámhoz. Tehát ha valami tanulságot le akarunk vonni a szüleim történetéből a Te számodra az az, hogy erre próbálj meg figyelni. Szóval, hogy maradj mindig fiatal és fiatalítsd a párodat is !
Egyébként ma már szerintem egészen más egy 40 és 50 közötti ember, mint a hetvenes évek elején volt. Meg akkor sem volt mindenki egyforma. A párommal pl. nem vagyunk sokkal fiatalabbak (ő 37 éves), mint apám, amikor én születtem (ő akkor 41 volt) és egyáltalán nem félek attól, hogy a most 5 hónapos kislányunk majd az idegeire menne. Egyszerűen egészen más az értékrendje és a stílusa mint az apámnak. (Az apámmal való viszonyomnak valószínűleg az sem tett jót, hogy az én felnőtt életem egy egészen más rendszerben kezdődött, mint amilyenekben ő korábban a 60 évét leélte. De hát ez már csak ilyen Közép-Európai generációs probléma és nem is igazán tartozik ide.)
Amit a dolog anyagi részéről írtál (hogy majd Neked kell eltartani a családot, ha a férjed idősebb lesz), az nagyon igaz. Ez ma már teljesen az anyám feladata. Erre akkor is fel kell készülnöd, ha - legyünk optimisták - a Te párod nyugdíja talán már nem csak az éhenhaláshoz lesz elég .
Hű, ennyi elsőre talán elég lesz. De ha már ilyen családi intimitásokat árultam el, akkor te is írj Magatokról többet és legyen ez egy jó kis topik . És kérdezz nyugodtan, legfeljebb magánban válaszolok.
Üdv!
Anna

PIldi!


Azt gondolom, nagyon boldog vagy. A továbbiakban is ezt kívánom Neked.


Tinalila!


Köszönöm a válaszodat.
Hál'istennek, a mi ismerőseink azt mondják, hogy kb 40-nél értünk össze. Az én férjemnek nem teher a gyerekekkel való foglalkozás, sőt. Mindig elolvadok, amikor a legkisebb meglátja őt és elkezd vigyorogni, apa mintha cukorból lenne. Rá van rajzolva az arcára a boldogság. De a nagyokhoz is van türelme, rengeteg. Oviba menet a kocsiban pl. tanulnak, beszélgetnek. Olyan szavakról, kifejezésekről, amiket a gyerekek nem értenek és tudni szeretnék, mit jelent. De pl. autóban tanulták meg a napokat, meg a hónapokat is. Én meg egyszer csak hallottam az előadást, és majd hanyatt dőltem. Szóval, mi így vagyunk.

Amit a rendszerekről írtál, sajnos, igaz lehet. A konzervatív emberből a lehető legritkábban lesz modern szülő.

Nem tudom, még rólam mire vagy kíváncsi, de örömmel várom a kérdéseidet.

Nem írtál arról, hogy kisebb gyerekként ez a korkülönbség nektek mit jelentett: egyáltalán észrevehető volt-e?
Nem hallottátok-e sokszor azt, hogy apának pihennie kell, ezért nem játszik veletek, stb? Magyarul: nem érezted-e, hogy anyukád túlságosan félti apukádat, ill. saját magát attól, hogy elveszíti idő előtt?

Ez nálam mostanában sokszor felmerül, bár nem mondom ki, csak a gondolataimban.

Szia, jó éjt!

Banyamama,
Önmagában a korkülönbség nem zavart engem. Szerintem kicsiként fel sem tűnt, mert annyira összecsiszolódott a szüleim "öreges" stílusa. Csak most - illetve már 10 éve - felnőtt fejjel gondolkozom ezeken a dolgokon sokat.
Amit viszont nagyon furcsállottam kicsiként az az, hogy nálunk olyan mások a rokoni viszonyok. Apám családja nagyobb is meg összetaróbb is mint az anyámé, így főleg velük jártunk össze. De ott a nagynénik inkább lehettek volna a nagyszüleim, az unokatestvérek meg szinte egykorúak voltak az anyámmal. Az előbbinek voltak előnyei, mert apám egyik nővérét valóban nagymamámként szeretem a mai napig. (Az igazi nagymamáim ugyanis már születésemkor sem éltek egyik oldalról sem.) Az viszont elég rossz volt, hogy az öcsémen kívül soha nem volt velem egykorú gyerek a családban. Ma már nagyon jóban vagyok az unokatestvéreimmel, de gyerekként sokszor unatkoztam a családi összejöveteleken .
Arra nem emlékszem, hogy anyám az egészségi állapota miatt kímélte volna apámat (erre akkoriban szerencsére nem is volt szükség), de amiatt, hogy sokat dolgozik, igen. Mondjuk tényleg rengeteget dolgozott, mert komoly gyerektartást is fizetett a féltestvéreimnek, anyám pedig sokáig otthon volt velünk.
Nálatok mekkorák a gyerekek? Hány éve vagytok együtt a férjeddel? Nálatok hogyan alakulnak a rokoni kapcsolatok, hogyan viszonyulnak a gyerekek a családtagokhoz?
Amiket arról írtál, ahogyan a párod a gyerekekkel foglalkozik, az tényleg nagyon klassz .
Milyen egyetemre készülsz?
Szia!
Anna

Szia, Anna!



Nem voolt jó a gépünk, most fejezte be a férjem a telepítést. Holnap válaszolok, most már gyakorlatilag alszom.


Puszi!

Banyamama

Banyamama!

Mint írtam, nagyon sok hátrányát láttam annak, hogy az apám 50 évvel idősebb volt nálam.

Például nem bírta elviselni, amikor hangosan röhögtünk, mert zavarta a zaj.

Nagyon magas és irreális elvárásai voltak (amik fiatalon is megvoltak, de eddigre teljesen megkövesedtek), a kamaszkorunkat épp ezért nem tudta kezelni egyáltalán.

Iszonyatos kisebbrendűségi érzése volt a kora miatt. Miután mi ebbe születtünk bele, számunkra ez teljesen normális volt, nem is tudatosodott, hogy másoknál nem így van. Egy alkalommal - úgy 10-11 éves lehettem, berontott csak úgy a szobánkba, és a húgomnak és nekem szegezve azt mondta: "Biztosan gondolkodtatok már azon, miért van nektek ilyen öreg apukátok." Miután nem gondolkodtunk rajta, de ez egy erős támadás volt felénk, csak hebegtünk, és hiába mondtuk, hogy nem. Nem emlékszem a beszéd folytatására, de a lényeg megmaradt bennem. És ahogy végiggondolom, rengeteg dolga amiatt volt, mert kevesebbnek érezte magát a legtöbb apukánál. És ezt is mi szívtuk meg.

Saját bevallása szerint azért akart minket (az első házasságából született 3 gyereke, a 2-ból egy sem, anyámmal való összekerülése miatt az eddigi gyerekei megszakították vele a kapcsolatot), hogy megmutassa, tudja jól csinálni a gyereknevelést. Nem tudta... Öreg napjaira sok-sok fáradtságot, meg nem értést, ellenkezést, gyűlöletet öntetett a fejére. Nem egy 60-65 éves embernek való a kamaszgyerekkel járó sok nehézség. Persze biztos vagyok benne, hogy vannak kivételek. De elenyésző szerintem...

Szóval többre értékeltem volna, ha úgy 20 évvel fiatalabb lett volna. Vele akkor sem lett volna könnyű...

A te férjed mennyira rugalmas? Laza? Könnyed?

Virág

Szia, Virág!



Nem volt gépünk, aztán hálózatunk, aztán nyaraltunk...., de mindegy.
Köszönöm, amit írtál. Az én férjemmel mi "összeöregedtünk". Ő fiatalabb lett, én idősebb.42-nél tarthatunk most. Tudod, nem gondolom, hogy ő valaha is megkérdzei a lányaitól, hgogy mit gondolnak az öreg apukájukról. Ő ennél jobban tiszteli őket. Igen, tiszteli. Ő 70 évesen is aktív lesz ( ahogy most ismerem), igaz, magas szintű szellemi munkát végez, és nem fizikait. Persze csak gondolom, hogy ebben a helyzetben ez nem mindegy - lehet, rosszul látom.
Mindjárt folytatom, szopiztatni kell mennem.

Válasz majd jön.

Virág

Sziasztok!
Kár hogy ez a topic ennyire kihalt pedig sajna érintett vagyok a dologban. Köztem és a párom között 28 év korkülönbség van. Én csak rosszat tudok mondani az ilyen kapcsolatokról. Bár lehet hogy nálam az a gond hogy szinte még gyerekként ismertem meg és most sem vagyok idősebb.(18)
Születt két gyönyörű gyerekünk és boldognak kéne lennem de nem vagyok az. Nincs egy közös témánk amiről beszélgetni tudnánk, az ízlésünk is más és nincsen olyan hely ahová úgy eltudnánk menni hogy mind a ketten jól érezzük magunkat. Ráadásul a családom mikor kiderült az első babánál hogy terhes vagyok teljesen elfordult tőlem. Azóta másfél év telt el a nagymama még megnézni sem hajlandó az unokáit az apuka miatt. Én pedig türelmesen várom hogy eltejen megint egy év és folytatni tudjam a tanulmányaimat 2 pici gyerekkel "magányosan".
De ez csak az én történetem és ez csak egy ilyen példa a sok korkülönbséges kapcsolatok közül.

Banyamama,
látod, mindketten elfelejtettük folytatni. Apám is szellemi munkát végzett, tanár volt. (Nem jó tanár... ) De legyen igazad. Komolyan. Kívánom, hogy a létező legjobb apuka legyen a párod.

Lestyán!

Nem kéne boldognak lenned. Az anyaság az életünk egyik aspektusa, de nem az egyetlen. A nőiség egy másik. És ha nőként nem vagyunk boldogok, az eléggé fájdalmas ahhoz, hogy lehetetlenné tegye, hogy általánosságban boldognak érezzük magunkat. Arról nem is beszélve, hogy a családod nemhogy segítene, de egyenesen iszonyatosan megnehezíti a helyzetedet. Azt érzem, mikor belegondolok, milyen lehet neked most, hogy majdnem tökéletesen reménytelen minden. (Pedig nem az, de onnan bentről nem könnyen látható a fény az alagút végén...)

Amikor egy nő egy nála sokkal idősebb pasihoz megy hozzá, akkor azzal tudat alatt szinte mindig a meg nem kapott, vagy rosszul adott apai törődést, szeretetet szeretné megkapni. (Nekem is rendesen apakomplexusom volt, hála az égnek egy alig 7 évvel idősebb ffihez mentem hozzá, aki viszont ugyanolyan gyerekes volt, mint én akkor, de a mai napig is az 40-50-es korosztály vonz a legjobban - persze csak ha életerős, nagyon férfias példányokról van szó. ) Szóval az alapprobléma valószínűleg az, hogy valahol te még mindig ugyanaz a 4-5 éves kislány vagy, aki voltál (hangsúlyozom, tudat alatt), és csalódott lehetsz, amiért az "új apuci" nem adja meg azokat a dolgokat neked, amikre nagyon is érthető módon szükséged van. Csakhogy ez azt jelenti, hogy valószínűleg te sem vagy tisztában azzal, hogy mi is hiányzik neked, a párod meg aztán végképp nem tudhatja. (Sajnálatos tény emellett, hogy hiába is kapnád meg, már késő. Jól esne, de nem pótolná a szörnyen fájó gyerekkori hiányokat. Ezt csak egy terápia, vagy más alternatív terápiát pótló kezelés szüntetné meg, vagy az egyéni tudatosodás, de ez segítség nélkül alig lehetséges.)

Hány éves vagy most? És mit tanulsz?

Virág

Szia Virág!
Köszönöm a válaszod nagyon elgondolkodtato.
A terápiát már én is kipróbáltam, de sajnos az itteni pszichológus a gyógyszerei nélkül nem igazán tud segíteni és mivel a lányom születése óta szoptatok így abba is maradt a dolog.
Sajnos vannak még ilyen orvosok...
Most 18 éves vagyok a gyerköcök pedig 16 és 2 hónaposok.
Jelenleg még a középiskolát szeretném befejezni mert sajnos terhesen nem folytathattam, az igazgatónő pedig még az iskola közelébe sem engedett. Utána pedig a szülésznőképző van megcélozva

Szia, Lestyán!

Eléggé megdöbbentő a helyzeted... Mi hajtott, hogy egy 46 éves férfié légy ilyen nagyon fiatalon? Megbántad már? Változtatnál a helyzeteden? Milyen áron? Ő akarta a kicsiket? Gondoskodik róluk? Rólad? Hogyan bánik veled? Ezekre, ha gondolod, inkább magánban válaszolj. (Címem a profilban.)

Az a pszichológus, amelyik nem tud gyógyszerek nélkül segíteni, enyhén szólva érdekes. Pl. mert egy pszichológus nem írhat fel gyógyszert, és a terápia = pszichoterápia. És nem orvos. Általában. Aki felírhat gyógyszert, és sokszor ezt tartja hatásosnak a pt-val szemben, a pszichiáter. Nem hiszem, hogy az apakomplexus gyógyítható pirulákkal. Jobb is, hogy nem gyógyszerezett. Bár látatlanban írom, de ezt a fajta problémát a gyógyszer nem segíti.

Virág

Szia Virág!
Próbáltam mailt küldeni de szerintem nem ment el.
Nézd meg mert ha sikrült akkor nem nem írom le mégegyszer.

Angi

Átment. Válasz majd megy.

Sziasztok!


Virág!...


... le a kalappal. Csúcs vagy.


Lestyán!


A Virág kérdéseire a válaszod engem is érdekelne. Itt senki nem tudja, ki vagy. Tedd közkinccsé a tapasztalataidat! - Mert hátha én is segíthetek, vagy esetleg más, aki eddig csak olvasta a topikot.


Bízz bennünk!

Banyamama

Lestyán!


Még valami!


Ha ezt az embert szeretted, szerelmes voltál - talán még most is szereted, nem kell pszichomókus.
Ha nem, akkor sem. Az élet sszerintem racionális: akinek gyermeke van, egy dolga van: őket nevelje úgy, hogy boldog felnőttekké váljanak. Akár egyedül is, akár az apjukkal, akár egy harmadikkal. Az élet arról szól, - szerintem - hogy akit magad körül tudsz, mindenki boldog legyen, de legalábbis azt tedd meg, ami rajtad múlik.
De amíg TE nem vagy boldog, a körülötted lévők sem lehetnek azok.



Banyamama

Banyamama,
a kulcsmondatot kimondtad: "amíg TE nem vagy boldog, a körülötted lévők sem lehetnek azok". És bizony a labirintusból kijutni pszi nélkül sokszor lehetetlen...

Ez viszont sztem így nem igaz: "akinek gyermeke van, egy dolga van: őket nevelje úgy, hogy boldog felnőttekké váljanak"

Minden szülőnek az EGYIK dolga, hogy jó szülő legyen. Olyan jó, amilyen csak képes lenni. (Ajánlom Bettelheim: Az elég jó szülő c. könyvét.)Nem csak anyák, apák vagyunk.

Mellesleg kérdeznék én tőled valamit: hány igazán, az élete túlnyomó részében boldog embert ismersz?

Az első lépcső, hogy megismerjük magunkat. Addig nem élhetsz át másoktól független lelki stabilitást, addig a környezeted határozza meg a hangulatodat. Megismerni magadat pedig lehetséges pszi nélkül is, de pszichológiai (lélektani) ismeretek nélkül lehetetlen.

Az élet pedig - legalábbis az enyém - messze nem racionális.

OFF
Lestyán,
kitartás, ha a tüntetés lefutott, tuti lesz időm, de lehet, hogy már előtte is írok.
ON

Virág

sziasztok!
véletlenül csöppentem ide, de nem teljesen érintetlenül a témában. a párom pontosan kétszer annyi idős volt megismerkedésünkkor, mint én (25:50). ha valaki a kettőnk történetét kérdezi, abból sose "jövök ki jól"

először a tanárom volt, később a főnököm, és közben titkoban bele voltam esve. röhögtem is magamon, hogy jól fejlett apakomplexusom van végül valami csoda folytán összejöttünk, és átküzdöttük magunkat rengeteg - a korkülönbséggel, a társadalmi előítéletekkel és az erkölcsi kételyekkel kapcsolatos - helyzeten.

a szüleim például nehezen fogadták a velük egyidős "pasimat" - apám még azzal is meggyanúsított, hogy a "karrierem érdekében kezdtem ki a főnökömmel"...
a barátaim iszonyatosan bekeményítettek, persze csak jószándékból, hogy meg fogom ezt bánni, és lássam be, hogy nincs jövőnk, tíz év múlva meg majd tisztába tehetem... (noha a párom mindannyiuknál sokkal "fittebb"). az egészet bonyolította, hogy a szerelmem nős, három kamasz gyerekkel, akiktől én, a szörnyeteg csábító elszakítom a papát...
mindenfelől csupa-csupa aggódás, és én közben tökéletesen magamra hagyatva éreztem magam, senki nem fogadta el a választottamat, aki a legtökéletesebb társ, a lelkemnek, a szívemnek és a testemnek egyaránt.

aztán megfogant bennem egy baba (most 30 hetes terhes vagyok). az első hetek sírással teltek - el kellett döntenem, hogy ÉN vállalom-e a babát. úgy, hogy nem éltünk együtt, hogy egyszer csak egyedüli szüleje maradok a gyereknek... és ő kiállt mellettem. én vállaltam, hogy bármi legyen, ha egyedül is és ha nehezen is, de gondoskodni fogok a kisfiúnkról, ő pedig elköltözött otthonról, feladta az egész életét, hogy ötvenévesen újra kezdje, a semmiből. most együtt élünk, boldogságban, harmóniában, és a közös babánkat várjuk. a gyerekei kedvesek velem, elfogadtak minket - ez szerintem annak köszönhető, hogy ő csodás édesapa, és gondosan ápolja velük a kapcsolatot. a kisfiunknak sem kívánhatnék nála jobb apukát. engem pedig teljesen "lekötelezett", mert azzal, hogy vállalt minket, a szeretete legnagyobb bizonyítékát adta.

ez a történetünk. de még alakul, hiszen nemsokára együtt lesz a kis család. persze biztos lesznek olyan helyzetek, hogy a papát nagypapának nézik, de ezeken csak nevetünk már.
látjátok, az élet is alakulhat néha úgy, mint amilyeneket csak a filmekben látni...

legyen szép napotok!

Sziasztok!
Virág!
Bocsi hogy így eltüntem de ez a francos gép valamiért nem akart felengedni ide a netre.
OFF
A tüntetéshez gratula, bárcsak én is ott lehettem volna.
válasszal meg minek bajlódnál, mire akarnál válaszolni?

Banyamama

Kedves hogy segíteni próbálsz.

Votiv
Örülök hogy nektek ilyen jól alakult a helyzetetek. Kicsit irigyellek...

Majd még írok most rohannom kell!

Sziasztok!


Vártam, hátha valaki érdemben is hozzászól, de nem.
Kicsit tartok a reakcióktól, de mostmár elmondom: Votiv!
Örülök, hogy jól sikerült az életed. Azt is megértem, hogy dilemmád volt, és becsülöm, hogy egyedül is vállaltad volna a babát. A párodat szintén, mert volt bátorsága felvállalni Téged, és ha a gyerekei azt helyeslik, azt kell mondjam, jó apa, mert a gyerekei megértik őt, és ez egy rossz szülővel szemben nem várható el. Mutogatni való. De én nem lennék büszke arra, hogy 3 gyerektől elvettem az apját ( hozzá kell tennem: egy 15 évestől én is ezt tettem). Vegyes érzések kavarognak bennem pár napja, amikor is először olvastam a leveled.
Mert neked is igazad van. A gyereked egyedül is vállaltad volna, és ha apa úgy döntött: melletted áll, ezt nem lehet és nem is szabad elutasítani. Az az ő döntése.
Azt kívánom Nektek: legyetek nagyon boldogok. Ha jól értem, apa most 50 éves - nálunk is. A kisebb gyermekünk 9 hónapos. Én 33 vagyok. Ha úgy látod, érdemes velem beszélgetned, szívesen venném.

Sok boldogságot kívánok! Banya anyu

lESTYÁN!


Úgy látom, nem szorulsz tanácsra, vagy csak nem igényled.

Banyamama

Sziasztok! A férjem és közöttem 8 év van, kifejezetten a takony kategóriába tartozunk legalábbis én biztosan, hisz 23 leszek decemberben. Ennek ellenére nem érzem hogy gond lenne a korkülönbség és a család öregjei szerint a párok egymáshoz öregszenek az idők során. Nos az én páromról nemigen mondanák meg a korát, sokkal fiatalabbnak látszik. Bár a férfi javára egyetértek a korrkülönbséggel, ha nem túlzott (pl. ha 20 évesen 80 éves a férj) de ha a pasi fiatalabb 10-15 évvel azt én nem csípem bár mindenki maga választ én inkább kihagynám ezt a változatot, bár én amúgy is az idősebb pasikat szerettem mindig.
Mindenesetre mindenkinek boldog párkapcsolatot ha öreg ha fiatal a párja.

Sziasztok!

Én is kapcsolódnék a témához...

22 éves voltam, amikor beleszerettem egy nálam 24 évvel idősebb férfibe. Akkor már két éve ismertük egymást, de szoros kapcsolat csak ekkorra alakult ki köztünk.
Ő házasságban élt, a fiai addigra már felnőttek, a feleségével pedig inkább egymás mellett, mint együtt éltek.
Mégcsak nem is én voltam az első próbálkozása, hogy boldogságot találjon az elszürkült házasságán kívül - de én lettem az, akiért végül fel is bontotta.

Vajon kellene lelkiismeretfurdalást éreznem? - Nem hiszem...
Fiatal fejjel talán nem értjük úgy a dolgot: "..ha eddig kibírt 25 évet, most mért bolondult meg?!"
Pedig: adassék meg egy 50 évesnek, hogy még legalább 20-25 éve hátra legyen. És mért lenne ez a 20-25 év értéktelenebb, mint az elmúlt 20?! Mért élné le szürke egyhangúságban, megalkuvón, ha ráadásul bekopogtat a boldogság?! Kivált, hogy FÉRFI, akinél tényleg nem sok különbség adódik - még sokáig termékeny és munkaképes, újra kezdheti...
Hogy ki fog sokáig élni, azt úgyse tudhatjuk, akkor pedig rendezkedjünk be úgy, hogy jóideig legyen tennivalónk!

Most nyáron volt a harmadik házassági évfordulónk - soha életemben nem szerettem így senkit!
Sajnos közben kiderült: nem születhet saját gyermekem. Kicsit megszakadt belé a szívem...
Milyen jó, hogy neki már van!! Miattam nem kell lemondania róla.
Végül úgy döntöttünk, örökbefogadunk. Mindenben mellettem áll, bár nemsokára 52 lesz.

Valaki felvetette itt: De hogyan tervezünk, ha ekkora a korkülömbség?
Én úgy, mintha száz évig élne - ő úgy, hogyha holnap mennie kell, akkor is minden rendben folytatódjon. És közben minden nappal segíti az én terveimet. - Pontosan úgy élünk, mint egy boldog házaspár, akik együtt szeretnének megöregadni.
És együtt is fogunk megöregedni, csak épp nem egyszerre.
Józan ésszel 50-60 éves leszek, amikor elmegy - akkor még éldegélek kicsit a lányunkkel és az unokákkal, végül megyek utána.

Szóval: Hogy tervezünk? - Mint bármelyik házaspár, aki boldogságban él...

Véletlenül láttam meg ezt a topikot, gondoltam benézek ide.
A férjem és köztem pontosan 16 év van. Én 30 a "nagy Ő" pedig 46 éves. Ő nekem tényleg az igazi és felhőtlen boldogságban élünk immár 8 éve. Minket tényleg a szerelem hozott össze ami tart a mai napig is. Van egy egyéves kisfiúnk és még szeretnénk legalább egy gyereket. Mindkettőnk családja elfogadta a másikat és soha nem feszegették "ezt" a témát.Csak azért írtam le mert, létezik ilyen is és nem a kor szab határt egy kapcsolatnak!