Klraissza, örülök,hogy megúsztátok, de mi a francért kellett egyáltalán megtörténnie...
Sejtettem,hogy baleset volt, azután érzi úgy az ember,hogy újjászületett....
Lányok, itt verem a billentyüket, van még kb 8 órám,hogy végre rendbeszedjem a lakást, de nincs egy deka kedvem se megmozdulni...
Tegnap kihozták a bútort, ami sarokgarnitúra,és az egyik része a változatosság kedvéért nem fért le a lépcsölejárón...Azt hittem felrobbanok, ugyanis pont igy kezdtük a gipszfalakkal is, azok sem fértek le, ki kellett szedni az ablakot tokostul, amit akkor szépen betört, azóta megcsináltáltattuk, beragasztva újra okés. De ez a bútor viszont ott sem fért volna le.
Két fiatal és roppant rohanós srác hozta be, azt mondták, ha le tudnák szedni a korlátot, talán az a hely elég lenne. Hozta is a fúróját a srác, a csavarhúzófejjel,de nem ment. Aztán közlik velem,hogy ök nem vesztegetnek erre több idöt, majd a férjem leszedi, és akkor kérjünk újabb idöpontot a jövö hétre, ha azt akarjuk,hogy ök vigyék le. Kösz szépen,ezen az ágyon (van kihúzhatós ágy része is), holnap már aludnának.
Na, a nagy rohanásban, itt hagyták a fúrójukat. Én meg ravaszdi módon, nem rohantam utánuk (más kérdés,hogy már bennt ültek a teherautóban, valószinüleg utol sem értem volna öket). Szép türelmesen leszedtem a korlátot, felhivtam a bútorboltot,hogy itt maradt a fúró.
Pár perc múlva újra itt a kocsi a ház elött, a srác nyújtja a kezét be az ajtón a fúróért. Én meg mondom,hogy elöbb jöjjenek be,leszedtem a korlátot
Na, a másik srác is bejön a kocsiból,kérdezi,hogy a csudába szedtem le. Kibirtam,nem tettem megjegyzést az ö rohanós stilusukra,meg am ásik fejü csavarhúzóra...inkább hagytam öket,kinlódják le most már a bútor másik felét is
.
Persze a csomagolás jól megkarcolta a falat, lett egy jó mély horzsolás, vagy 2 m hosszan, nem úszta meg. De lefért a bútor,kicsomagolták és összszerelték...
Én meg bejavitottam a falat, a párom lecsiszolta, lefestette,pedig már megirgértem magamnak, hogy nem akarok ilyennel foglalkozni.
Szóval eléggé az utolsó pillanatban, de csak összejött minden.
Apósék úton vannak, reggel 8-kor már a repcsitéren tolták a nagy böröndöket, most már lehet nekik szoritani,hogy sikerüljön az átszállás Frankfurtban.
Azért azt megirom,hogy hogyan ment az út, de lehet most megint ritkábban jövök (pedig éppen visszaszoktam a napi irásba
), most velük kell lenni...
Sziasztok,és azért a maradék talisoknak jó talizást, légyszi ,légyszi fényképezzetek !!!!!!!!!!!!
Barbi
Képek klasszak, a babázós a csúcs, Laca tőled örökölte a szemét, ha jól látom? 
Viszont az éjszakánk rettenet volt, annyira köhögött Bence egy órán át, hogy én már az erkélyre akartam vinni, meg ügyeletet hívni, aztán a férjem nyugalma helyretett
