Kiemelt témák

Kriszi!
Az tuti,hogy gyümilével nem lehet jóllakni,de az almapéptől is farkaséhes lett.
A birslé jó ötlet,még nem próbáltam.Lehet vhol kapni?Hogy-é adják?
Azt nem tudom,hogy kaphattam volna-e másik gyógyszert,de amivel szoptathattam,az nem volt elég erős.Majd nyaggatom a dokit,bár az sem lenne rossz,ha lenne egy olyan hely,ahol le lennének írva azoknak a gyógyszereknek a nevei amiket lehet szopi alatt.?
Tényleg jó fej a dokid!
Az enyém is az egyébként,csak egy kicsit szétszórt.Valójában motorszerelő akart lenniEddig nem volt gondom vele.

Adrienn! Csodáltam volna, ha egyetértünk...

"És pl. én is általában hittem a gyerekorvosnak, és most is azt gondolom, hogy azért mégiscsak ő a szakértő." Lehet, hogy a ti gyerekorvosotok szakértő a szoptatásban, de akkor egy elenyésző kisebbség tagja - sajnos Ezért aztán én egyáltalán nem tekintem adottnak, hogy pusztán azért, mert valaki orvosi/védőnői végzettséggel rendelkezik, az ért is a szoptatáshoz - sajnos

"És hangsúlyozom, a gyerekorvosunk maximálisan szoptatáspárti." Ahogy Rekabeka is írta, sajnos nem azonos a szoptatáspártiság a szoptatáshoz értéssel, mint ahogy nem is attól lesz vki szoptatáspárti orvos, hogy azt mondja magáról, hogy ő az. A mi dokink pld sokszor mondta, sőt, a védőnő is róla, hogy igen szoptatáspárti, pld nem ír fel az első látogatáskor automatikusan tápszert. Ugyanakkor, bár állítása szerint a "kizárólagos" szoptatás híve 6 hónapos korig, már 3-4 hónaposan javasolja a kizárólag szoptató anyukáknak is, hogy azért egy kis almalét, naracslét el lehet kezdeni kínálgatni a babának, mert különben nem fogja megszokni az ízeket és válogatós lesz. És szerinte a kizárólagos szoptatás mint fogalom, nem zárja ki eleve azt, hogy az ember egy kis mással is kínálgat...

"pl. ha fogy a baba, vagy nem hízik, igenis előírja a pótlást, és igaza van, főleg az igen zsenge korban." Szerintem nincs igaza. Nem ezzel kéne kezdenie. A fogyás talán más téma - itt nagy kérdés, hogy mennyi idő alatt mennyi, mert egy-egy étkezés/mérés nem mérvadó! egy heti/havi persze már az! De a stagnálás már egész más! Az én lányom, dacolva a statisztikákkal élete első két hónapjában 3 kg-ot hízott, kishíján megduplázta a születési súlyát. Aztán négy hónapig szinte semmit nem hízott, holott evett továbbra is. És nem volt beteg, nem volt rossz kedélyű, nem volt vele semmi baj - egyszerűen kiegyenlítette az első két extra hónapot. A rendelőben csóválgatták a fejüket és ajánlgattak tápszert, de utánanéztem a dolgoknak és mertem nem elfogadni, mert úgy láttam, hogy nincs rá szüksége. Ma is így gondolom.

"Mi ezért kezdtünk pótolni. Ha a gyerek üvölt az éhségtől, és hiába szopik, nem jön semmi, akkor is pótolni kell, mert nem éhezhet a gyerek." Igen, természetes, én sem hagynék éhezni egyetlen babát sem... csak nem biztos, hogy minden baba (és most nem a ti esetetekről beszélek, mert azt nem ismerem), aki üvölt és stagnál a súlya, az éhségtől üvölt. És hosszú távon nem a pótlás az egyetlen módja a baba jóllakatásának. Az orvosoknak amellett, hogy indokolt esetben fel kell írniuk a tápszert, meg kellene bizonyosodniuk arról is, hogy mi az oka a szoptatási nehézségeknek és törekedniük kléne azok megoldására. Ez sajnos nem szokott megtörténni. A legtöbben felírják a tápszert és ezzel megoldottnak tekintik a kérdést - holott innentől lenne igazán szükség a valódi szakértelemre és arra, hogy nagyon odafigyelve segítsenek a kétségbeesett anyának - ezzel szemben sokan szakmai féltékenységből, gőgből vagy tájékozatlanságból - és nem tudom, melyik a legrosszabb - nem konzultálnak másokkal (orvosokkal vagy szoptatási tanácsadókkal), hanem sajnálkozva közlik az anyukával, hogy ennyi volt, még talán meg is nyugtatják, hogy ne aggódjon, nem veszít semmit a gyerekük. Pedig sajnos többnyire veszít...

"Szóval könnyen mondják azok, akiknek ment a dolog, hgoy ejnye tápszer... Akiknek nem ment, azok azért ettől eléggé padlóra kerülhetnek, erre oda kéne figyelniük a szerencsésebbeknek." Nem mondom, hogy ejnye tápszer! Azt mondom, hogy szükséges, fontos dolog - ha valóban kell. De sokkal ritkábban és kevesebb, mint ahányan és amennyit használják. Azt hiszem, az meg nézőpont kérdése, hogy ki mit nevez szerencsének - avagy saját maga által elért eredménynek. Az én szerencsém azzal indult, hogy még a szülés előtt elolvastam a szoptatásról mindent, amihez hozzájutottam. Aztán úgy folytatódott, hogy feladva saját előzetes elképzeléseimet az pld. együttalvásról, az éjszakai és a másfél órányi szopikról elkezdtem figyelni a babámat, hogy milyen igényei vannak és a saját igényeim ideiglenes feladásával/tudatos megváltoztatásával azokat helyeztem előtérbe. Aztán volt egy olyan szerencsém is, hogy a kisfiam 7 hónaposan leesett az ágyról, nem lett nagy baja szerencsére, de az ijedségtől, illetve attól, hogy én azonnal meg akartam szopival vigasztalni, amihez számára így a fájdalom emléke társult, szóval, ettől 5 napig nem volt hajlandó elfogadni a mellemet, kánikula volt, kétségbe voltam esve, az orvosok azt tudták tanácsolni, hogy fogadjam el a "döntését" miszerint nem akar tovább szopizni, törődjek ebbe bele, amúgy is elég nagy már, adjak tápszert - 5 nap alatt nagyon nehezen! visszacsalogattam, elértem, hogy ne visítson már a pucér mellem látványától is, ne társítsa az esés okozta fájdalommal (a szerencsés történet a kb 2 évvel ezelőtti szopitopikban és a 2001... -es topikban nyomonkövethető). Aztán mikor 9 hónapos lett a kisfiam, lettem terhes a kislányommal (ez igazán szerencse volt ) - a kezdeti nehézségek ellenére végig a terhesség alatt is szoptattam, holott volt fájdalmas időszak és szájpenész és másfél hónapig tartó influenza és hányós-hasmenős vírus is) Aztán a következő szerencse akkor ért, mikor 20 hetes terhesen epegörcsöt kaptam, amire azt mondták, elvetélhetek, ha lesz még egy ilyen, úgyhogy a terhességem 20. hetétől folyamatosan, most is! nagyon kemény diétát tartok - hogy ne kerüljek kórházba, ne kelljen sürgősséggel megoperálni, szoptathassam őket, mert azt gondolom, hogy nagyon fontos! És úgy gondolom, inkább még egy évet végigcsinálok így és csak utána műttetem meg magam, mert nagy nálunk az allergiaveszély és így talán kikerülhetik, hogy alergiássá váljanak... Lehet, hogy mindez szerencse dolga is (volt közben néhány mellgyulladás is, a fejés sosem ment, stb) - de én úgy érzem, hogy megtettem/megteszem, amit ezügyben tehetek. És azt látom, hogy sokan az első kanyarban nyafogni kezdenek, feladják aztán megnyugtatják magukat azzal, hogy nem lehetett volna másképp, így rendelte a sorsuk (vagy az orvosuk - szintén felsőbb hatalom) - és aztán neheztelnek mindazokra, akiknek sikerült (ez a része abszolút magánügy) - de ezen felül propagálják is a sikertelenséget, mint törvényszerűt és elkerülhetetlent - ez viszont már baj! És ez már nem teljesen magánügy!

SZívesen folytatnám még, és reagálnék még többre, Szilde-ére is (ha lesz rá módom a napokban, fogok is!) - de most nagyon álmos lettem - lehet, hogy legalább ezzel örömet szerzek többeknek?


Márti, a szerencsés (tényleg!!! ) (no, de azért van abban is valami, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, nem?)

Hősies a kitartásod Márti,de azért vigyázz magadra is!
Azért szerintem lehet olyan eset,amiből egy szoptatási tanácsadó sem tud több tejcsit fakasztani.
Szép álmokat,sok tejcsit kívánok!E.
Apropó!Adrienn visszatornázta a tejcsit amennyire lehetett a betegsége után.Kitartó volt,nem nyafogott,nem adta fel.Ez dícséretes dolog!Nemde?
Szerintem a mai viágban,amikor tombol az allergia mindenki csak szoptatna legalább féléves korig és tovább,hiszen kényelmes,steril ,langyos,kéznél van,könnyű szállítani stb.Kinek van kedve feleslegesen pacsmagolni,sterilizálni,fogyasztási időket fejben tartani,vizet forralni,v.reszelgetni ,gyümölcsfoltot kimosni,maradványokat felmosni,ha nem muszály.
Valójában ez nem a kényelmesebb megoldás.
Szerintem az estleírás,eszmecsere,vita még nem propagálás.Akkor lenne az,ha bíztatnánk másokat arra,hogy így csináljátok,mert ez ,és csak ez a jó.
Ilyenről szó sincs,hiszen nem azért kapnak a babák mást is mert az így helyes,hanem mert mi nem tudunk jobbat.Senki sem állítja hogy másnak ez törvényszerű,hogy így legyen.

Lányok!Elgondolkodtat,vajon mi a jobb,v.egyformán jó a gyereknek,ha egy elgyötört,szenvedő arcú anyától kap tejcsit ,v.egy mosolygóstól mást is?(fél éves kor felett)Márti! Ezt ne vedd személyeskedésnek,csak a te eseted és a kezdőlapon lévő cikk együtt ihlette a gondolatot.(Kötelező-e szoptatni?c.)Az én kislányom nagyon kutatja az arcomat,hacsak nem vagyunk mindketten álmosak.Fontos neki,hogy lássa,örömmel teszem amit teszek.Persze,aki szenved az is örül,hogy szoptathat,csak a fájdalom miatt nem tükröződik az arcon.Nem értheti félre a gyermek?
Mit gondoltok?E.

Márti, igazán köszi a kioktatást, vettem a lapot. Te roppant ügyes, kitartó és hősies és önzetlen voltál, igazán gratulálok. Amit sugallsz, hogy én milyen voltam, amiatt majd jól elásom magam. Tkp. most, a második esetén már a szülés napján fogom majd a kislapátot, és akkor elásom magam...
Igazán köszi biztató soraidat.

Szilde, mikor beteg voltam, még nem volt gond, szoptattam is, hisz nem szedtem gyógyszert. A betegség két nap alatt elmúlt, és a második nap végére fogyott el a tej, és egy egész hétig tartott, mire visszajött. A fő gond az volt, hogy diétáznom kellett a két nap után, mert minden kijött belőlem. És hogy a néhány nap alatt olyanná váltam, mint az aszalt szilva, szóval folyadék se volt a testemben. Na, ezért apadt el akkor, csaknem egy hétre. Az volt a szerencsém, hogy az unokatesóm felesége küldött nekem anyatejet a sajátjából.

Egyébként abból, amit Mártinak írtál, nálunk megint csak nagyon (jellegzetesen) igaz volt valami: mikor a sok kudarc után elapadt a tejem végleg (a gyerek öt hónapos korában), egy hétig utáltam magam, szégyelltem magam, és rossz kedvem volt, de aztán... teljesen megváltozott az életünk. A gyerek számára sokkal fontosabbnak bizonyult egyrészt az én kiegyensúlyoztságom, mint az anyatej, másrészt az, hogy mikor eszik, akkor teljesen jóllakhasson. A jóllakástól egyszer csak rászokott az alvásra, ami nagyon jót tett az ő hangulatának, attól meg, hogy én - miután már nem közdöttem tovább, hisz nem volt miért, nem bőgtem etetés közben versenyt az éhező gyerekkel, nem szégyenkeztem (egy hét elmúltával már), stb, - kiegyensúlyozottabb lettem, és elkezdtem végre ÉLVEZNI a babázást, ez meg a kettőnk kapcsolatának tett jót. És szép lassan elvonultak fölülünk a felhők. És ma már nem bánom, hogy nem küzdöttem még hónapokig rosszkedvűen, szégyenkezve, fáradtan. Hogy a sors azzal, amit először csapásként éltem meg (vagyis hogy elapadt a tej) tkp. megmentette még időben a kapcsolatomat a gyerekemmel.
Most, mint tudod, a másodikat várom. És igenis mérlegelni fogok. Ha a szoptatás azt jelenti majd megint, hogy az életem minden perce erről kell, hogy szóljon, hogy mindent (még az első gyerekem játszásidejét is) ennek kell alárendelnem, ezúttal nem fogok görcsölni, tudom. Mert számomra semmi bizonyíték arra, hogy megéri. Az első gyerekem akkor vált kiegyensúlyozottá, mikor már nem tudtam tovább erőltetni ezt a dolgot. A másodiknál meg fogok tenni mindent, amit megéri(!) ezért megtenni. De ha minden praktika ellenére kevésnek bizonyul a tejem, akkor nem görcsölök majd, és főképp nem éheztetem a gyereket, hanem pótolok. És az ítélkezős emberekre meg megpróbálok fütyülni, vagy még inkább nagy ívben kikerülni őket. Ha jól esik nekik, akkor szóljanak meg. Legyen meg az örömük. Én majd addigra megtanulok velük nem foglalkozni. Kicsit még edzenem kell...

Szilde! Az "én esetem" egyáltalán nem egyedi, sok más, Adrienn által "szerencsésnek" nevezett ember él át hasonlókat - a napok 98 (vagy nem tudom hány)%-ában szenvedés nélkül. Én nem szenvedek a szopitól (a diétától néha igen), sőt, többnyire kifejezetten boldogságot okoz és ezt a gyerekeim nagyon jól érzik is - az akadályokat nem azért írtam le, hogy szörnyű szenvedéseimet ecseteljem, hanem azért, hogy lássátok, a szerencse csak egyetlen tényező a szoptatáshoz - kell hozzá, de általában nem elégséges.

Adrienn! Örülök, hogy vetted a lapot(?) - én valóban úgy érzem, hogy kitartóak és ügyesek vagyunk a gyerekeimmel együtt És igen, büszke vagyok arra, hogy sikerült. Hősiesnek és önzetlennek nem gondolom magam - nyilván te sem. A soraimat vehetnéd bíztatásnak is és láthatnád azt belőle, hogy a ha nem is mindig egyszerűen, de folytatható a szoptatás. Ha te nem ezt akarod belőle kiolvasni, hanem mást, arról nem én tehetek. Pedig valóban kifejezetten neked szántam és valóban segítségként. Nem egy helyütt írtad már, hogy a te számodra nem az együttérző nyavalygás jelenti a segítséget, hanem az, hogyha pozitív példát látsz magad előtt és tudod, hogy TE tehetsz valamit magadért... ilyet próbáltam írni. Lehet, hogy azzal van a baj, hogy én írom, nem tudom. De szerintem próbáld meg még egyszer végigolvasni úgy, hogy elhiszed, hogy segítő szándékkal írtam és próbáld a válaszodban nem kódolni magad számára előre a második babánál is a tejelapadást, a sikertelenség érzését és mindezekért előre mentegetni magad. Próbáld meg egyszerűen elhinni, hogy sikerülni fog, még ha lesznek is nehézségek, mert mindenkinél vannak. Vagy pld próbáld meg ne eleve a szoptatás okozta szörnyűségként megélni, ha átmenetileg sérül az első gyerekeddel való közös játékidő - az elsőszülött ezek "helyett" kap mást, egy testvért, akire természetes, hogy sok idő kell és sok energia és fáradság is és ha ez nem is mindig lesz könnyű, de megéri...

Ha a tejleadó reflex működésén ill nem működésén azt érted, hogy a baba sírására vagy csak úgy spontán megindul a tej, folyik, spriccel, esetleg szopik közt melltartóbetétet kell hordani - ilyen nekem az első szülést követő hat hét kivételével sosem volt. EZt azért írtam le, mert emiatt, ha ez nincs neked, kár aggódni...


Márti

Márti,
szerintem Adrienn nem ezt értette a tejleadó reflex működésén, leglábbis én nem ezt szűrtem le az írásából. A kitartásodhoz egyébként gratulálok, és sok egészséges és boldog évet kívánok neked és a gyerekeidnek

Adrienn,
írtam mélt (amiben még sok minden nincs), de még ma jelentkezem hasznos infókkal is. A lényeg tényleg, hogy ne stresszelj. Amitől előre tart az ember, az önmegvalósító jóslat módjára be is jöhet akár

Szilde,
TopJoy Duett alma-birsalma, én ezt ittam, minden nagyobb szupermarketben van (pl. én Tescóban, Intersparban vettem). Nem vészes az ára, és még finom is, legalábbis szerintem
Ami a lelkieket illeti, egyetértek, viszont az a baj, hogy sokszor már az elején úgy áll hozzá az ember lánya a szopihoz, hogy jaj csak sikerüljön, jajmileszhanemsikerül, és akkor persze hogy az első problémát is már nagyon stresszesen éli meg, nem beszélve arról, ha valami komolyabb baj jön, mint a te esetedben. És a stressz tényleg előre kódolja az apadást
Sok-sok kalórigazdag tejcsit kívánok

Üdv
Kriszi

Adrienn!
Jól teszed hogy lazítasz,és egyetértek!Görcsölésből még soha sem sült ki jó!Tapasztalatból tudom.Amikor az ember görcsöl,akkor úgy tesz erőfeszítéseket,hogy közben aggódik:mi lesz ha..,mi lesz máár..Így nem tud toleráns lenni a gyerekhez,sem magához,és minden alkalommal amikor nem megy,csak nő benne a feszültség.elégedetlenség,Ismerős?Ha meg azt mondom,megteszek mindent,de,ha mégsem az lesz,nem baj,akkor van,hogy mégis összejön!De,ha mégsem,az sem tragédia.

Márti!Ha jól tudom az epegörcs az egyik legszörnyűbb fájdalom?Én arra gondoltam,pl. egy ilyen közben szoptatva nem valószínű,hogy mosolyog az ember!?Diétával ez teljesen elkerülhető?

Egyébként Adrienn nem azt várja,hogy gond lesz biztosan,csak felkészül minden eshetőségre.

Gondolom műtét előtt el kéne apasztani a tejcsit,ha csak lábadozás közben nem fej az ember,és haza nem küldi.Vagy nincs otthon fagyasztva tejcsi,v.nem hozat...Műtét után van/lehet tejcsi?Ha igen,még azt is vissza lehet tornázni?Egyébként meddig tart egy ilyen műtét,és meddig a felépülés?

Most itt az élő példa,mennyire mások az emberek.Adrienn is diétázot,neki kishíján elapadt a teje,te is diétázol,és vígan szoptatsz!
üdv.E.

Kriszi!
Köszi az infót,meg a jókívánságot!
A stressz valóban egy mókuskerék.Lazítással sikerült kilépni belőle.Lásd.előző írásaim.
A jó hírem az,hogy tegnap estére visszaállt az előző mennyiség!
Szuper lenne,ha még megszaporodna a birslétől!
Bye,E.

Szerencsére a betegség előtt nem okozott streszt a szopi,a pólás a kisasszony étvágynövekedése miatt kellett.E.

Kriszi, mindjárt megnézem a mélt, remélem, nem szűrte ki a - mostanában kissé öntörvényű - vírusölőnk. És köszi. A birsalmát meg kipróbálom majd.

És igazad van, a tejleadó reflex témában nem arra gondoltam, amire Márti.

Szilde, az a jó, hogy sokszor megírod helyettem, amit szeretnék .

Márti, szerintem nagyon más a gondolkodásmódunk, az értékrendünk, és hozzá még külön nyelvet is beszélünk. Minél többet társalgunk, annál jobban félre fogjuk egymást érteni. Szerintem törődjünk bele, hogy mi olyan párt alkotunk, akik legjobb, ha elkerülik egymást. Olyan gyökeres különbségeket látok kettőnk között, hogy úgy érzem, sose fogunk még csak a közelébe se jutni annak, hogy megértsük egymást. Úgyhogy ne erőltessük. Próbáld elfogadni, hogy én nagyon más vagyok, és megígérem, én is elfogadom, hogy te más vagy, más célokkal, más fontossági sorrenddel. (Egyébként ami igazán, életbevágóan fontos az életemben, azt valóban megoldom előbb-utóbb. Valszeg szoptatás kérdésben már ott különbség van köztünk, hogy számodra az a fontossági sorrend, amit Szilde meg én írtunk, elképzelhetetlen. Hogy én mást érzek elsődlegesnek, mint te. Hogy nekem nem feltétlen éri meg az az áldozat a szoptatásért, ami neked megéri. Más az értékrendünk, na. Én a szoptatást huszadrangúnak tartom pl. a gyerekkel való játékhoz és örömteli(!) foglalkozáshoz képest - és még sok egyébhez képest. Szóval tartom, hogy mérlegelek, mi éri meg nekem az áldozatot, és mi nem.)
Na, lényeg, hogy ne legyen már harag, csak hagyjuk békén egymást. Én itt most megfogadom...

Amúgy együttérző nyavalygás ügyben keversz, vagy legalábbis összemosol valakivel, én csak azt írtam, hogy ha tehetek valamit a probléma megoldására, az örömmel tölt el, ha tehetetlen vagyok, az elkeserít. És pl. amit Kriszi írt, az megnyugtat, lelkesít, és az jó tanács, mert az jön le belőle, hogy azért nem reménytelen az ügy, tehetek valamit magam a megoldásért. Amit te írtál, az is ezt jelenti, de te annyit tennél érte talán a helyemben, amennyit én csak ennél nagyobb, fontosabb probléma esetén érezném érdemesnek tenni.

Bocsi:pótlás

Adrienn!

Azért írok, mert nekem is volt olyanom, hogy elment a tejleadó reflexem. Majdnem az egész szoptatás ráment, rögtön, miután hazamentünk a kórházból. Engem egy gyerekorvos stresszelt le, de teljesen.
Nem akarom részletezni (bár ha valami kérdésed van, hogy mi hogy történt, szívesen megírom), de nekem azzal, hogy próbáltam bízni a sikerben (nem volt könnyű), sokat aludtam, pihentem és nem törődtem, csak a babával, visszatért a tej egy-két hét alatt, de amit addig átéltem... Utána kb. 4-5 hónapig rettegtem, hogy megint ez lesz, de nem lett azóta se, úgyhogy szerintem semmivel sem több az esélyed arra, hogy megismétlődik a dolog, mint nekem.
Viszont az tény, hogy nekem is nagyon sokat rontott a lelkiállapotomon, hogy mindenhonnan ömlött rám a szoptatáspárti szöveg, úgyhogy nagyon jól tudom, hogy hogyan tudja a szoptatás melletti érvelés az ellenkező hatást elérni.
Szerintem sokan voltak és vannak így vele, nem véletlen, hogy a babanet címoldalára került ez a téma. Egyáltalán nem vagy egyedül vele!
Az viszont biztos, hogy akik a szoptatás mellett érvelnek a végletekig, tényleg csak jót akarnak, legfeljebb ők nem tudják azt, amit mi sajnos megtudtunk.
Sok sikert kívánok az újabb szoptatáshoz, én biztos vagyok benne, hogy ebből neked nem lesz újabb gond.

Bóbita

Bobita, köszi amit írtál. (A kampánnyal kapcsolatban).

És ha nem gond, akkor tudnál írni a dolog részleteiről? Mármint a tejleadó reflexszel kapcsolatban... Hogy mi volt az összefüggés mivel, hogyan szűnt meg a probléma, stb. Nekem az első jelentkezés után tkp. ez a probléma sajnos már jelen maradt. Az volt a kivétel, ha nem késett a reflex. És az volt a legrosszabb, mikor totál elmaradt, a teli ciciből nem jött ki a tej.
És még egy: a nem alvással kapcsolatban volt a reflex működése?
Nálam az alvás hiánya volt az egyik legnagyobb probléma. Ez a probléma most is meglesz sajnos, sőt, hatványozottan. Éjszaka fel kell kelni a babához, főleg eleinte. Nappal viszont képtelen vagyok aludni, vagy akár csak pihenni, egyrészt nem megy (még ha iszonyú fáradt vagyok, akkor se), másrészt addig ugyi a gyerekekkel mi lenne?

Szóval még a másik kérdés, hogy ha nincs lehetősége az embernek kipihennie magát, akkor van-e valami hókuszpókusz, ami segít?

Adrienn!
Szerintem is lelkesítő ahogy Kriszi hozzááll a dolgokhoz,és nem érzek belőle elmarasztalást,kétségbevonást,bírálatot.Egyszerűen tényleg segíteni szeretne.
E.

Adrienn!

Oxytocin.
Eleve ez az a hormon, ami segit ellazitani a tejcsatornákat, elinditani a tejet.A szülés utáni időszakban ez a hormon felelős a méh összehúzódásáért is, ezért van az, hogy gyakori szopi közben a méhösszehúzódás.
Ampullában orvos tudja felírni, egy ampullával vattára tenni, azt az orrba helyezni, igy belélegezni. Majdnem olyan hatásos, mint szuriban. Valamikor hivatalosan szopi előtt negyed-félórával volt a szöveg, igény szerinti szopinál szerintem ez igy szó szerint úgysem megy, de valamivel szopi előtt érdemes alkalmazni.
Persze ez sem tuti csodaszer, és nem mindennapos megoldás, de egyszer-egyszer segithet.

Alapban meg az ellazulást kéne valahogy kivitelezni. Mondjuk a másik kicsit mellett eléggé naivnak tűnik, de valahogy csak megoldható. Szokták javasolni, hogy szopi közben csinálj valami neked -szintén- kedves elfoglaltságot, legyen az egy jó film, vagy könyv. De talán a nagyobbik gyerkőccel való törődés is lehet ilyen, hiszen fentebb irtad, hogy neked az örömteli elfoglaltság a kicsivel mennyire fontos, meghatározó.
Hasonló hatással lehet egy jó meleg fürdő vagy egyéb "kényeztetés".
(mezei anyukáknál -mint én- az első hónapokban a babanet olvasgatása is tejleadó reflexet válthat ki )

(én a fejéssel voltam igy most Ancsinál, amikor szopisztrájkolt, hiába volt teli, egyszerűen a fejéssel képtelen voltam kiváltani a reflexet. Végül az működött, hogy magam mellé tettem a gyerkőcöt, őt néztem, benne gyönyörködtem és akkor sikerült. Egyébként ez is egy elvileg jó módszer, bár annyira magától értetődő, hogy biztos te is igy csináltad, szopi közben az ember automatikusan babusgatja a kicsit, gyönyörködik benne.)

Ildi

Kriszi!
Bocsi, semmiképpen nem gondoltam rád a "szoptatáspárti szöveget nyomók" címszó alatt. Remélem, csak Szilde értette így, bár lehet, hogy félreérthető voltam.

Adrienn!
Összeszedem gondolataimat.

Bóbita

Valaki szóba hozta a főoldal egyik cikkét, hogy mi a jobb a babaának: szenvedő, de szoptató, vagy mosolygós, de tápszeres megoldás.
Erre itt a bneten hónapokkal ezelőtt azt olvastam-talán Ibolytól, de nem esküdnék rá-, hogy ez kb. olyan dillema, mint, hogy beadjam-e a gyereknek azt a gyógyszert, amire a gyógyulásához szüksége van. Az anyatej a szakértők szerint olyan, semmivel sem egyenértékűen helyettesíthető dolog, ami, HA VAN, akkor egyszerűen nem kérdés, hogy adandó-e vagy sem. Természetesen más kérdés, ha nincs, de erről már sok szó esett.

Ildi! Köszi az ötletet!
A szülés után rendszeresen azzal kezdtem a szoptatást, hogy méhösszehúzódások elősegítése végett hasizomgyakorlatoztam, ami mellesleg jól is esett, de hatott is. Csak sajnos néhány hét múlva már nem hatott. De a javaslatot köszönöm, majd rákérdezek az orvosnál, és a mellékhatásaira is. Még egyszer köszi! (Az ellazulás is jó ötlet, de sajna nekem nem igazán megy, hacsak nem totál egyedül vagyok bőven ellátva idővel.)

Birsalma: már van a Sió Prémium sorozatban is birsalmás. Az talán alma-körte-birs.
Tejleadó reflex: nekem a légzőgyakorlatok (számolni 3-ig be, 3-ig benntart, 3-ra ki) és a vizualizáció segített. (Elképzeltem, ahogy zubog a tej a tejcsatornákban.) Az is igaz, hogy csak ritkán volt ezzel probléma, olyankor, ha Lucával mindketten nyűgösebbek voltunk.

Adrienn!
Szerintem rengeteget tanultál a kisfiad születése óta. Észre fogod venni hamarabb, ha valami gond van - és egyáltalán nem törvényszerű, hogy legyen.

A babasírás, ha stresszt vált ki, tényleg gátolhatja a tejleadó reflexet. Ugyanaz a mechanizmus, ahogy a szülés is leállhat stressz hatására. Ezért tudnak segíteni a relaxációs technikák, vagy a "szertartások". Mindig ugyanabban a fotelben, ugyanarra a szívednek kedves zenére, előtte ugyanúgy tisztábatevés, bárakármi. A baba is megtanulja valszeg hamar, hogy ez a bizonyos zene közeli kajcsit jelent, és ő is nyugodtabb lesz, és a te önbizalmad minden szoptatással nő.

Borcsa

Sziasztok!
Szenvedő, szoptató, vagy mosolygós, tápszerező anyuka? Lehet, hogy egyedül vagyok a nézetemmel, de nekem kifejezetten kellemetlen a szoptatás, mindig is az volt. Az első gyerekemnél mindig hangosan olvastam az éppen aktuális könyvemből, így a fájdalmat (remélem) nem közvetítettem felé, hiszen a szövegre figyeltem. Most a nagyobbiknak olvasok mesét szoptatás közben, vagy társasozunk, szóval mindig a naggyal foglalkozom közben. Szerintem a kicsi nem a fájdalmamat kapja a tejjel, hanem a harmóniát, nyugalmat, amit sugallok a beszédemmel.
Mit kell megtenni a sikeres szoptatás érdekében? Mindent! S hogy kinek mekkora áldozatot ér ez meg, abban Adriennek igaza van, ez teljesen személyre szabott.
Tejleadó-reflex: nekem szoptatás közben nem volt ezzel gondom, de fejéskor már igen. Azt sikerült kitalálnom, hogy a fejőgépet a mellemre fogtam az egyik kezemmel a másikkal pedig nyomkodtam a tejcsatornákat. Volt egy pont, aminek a "megszorításával" kiváltottam a tejleadó reflexet. Hát nem volt egy földöntúli gyönyörűség, de legalább sikerült.
A pótlásról: mindannyian azt írtátok, hogy nem szabad éhezni hagyni a babát. Hát én hagytam. A nagyobbik lányomnak egyszercsak kevés lett a tejci. Akkor napokig szinte állandóan félmeztelen voltam, óránként szoptattam, mert éhes volt mindig. Esténként már akkor is fájt a mellem, ha rám nézett, és persze nagyon sajnáltam, mert tudtam, hogy éppen hogy csak csillapítom az éhségét, nem lakik jól. Ez így ment 3-4 napig, aztán annyi tejem lett, hogy fulladozott tőle. Nekem nagyon is tejszaporító hatása volt a gyakori szopinak, bár nem kétlem, hogy ez nem mindenkinek válik be. Lehet, hogy rosszul hangzik, hogy 3-4 napig éhes volt a picim, de utána még 1 évig szoptattam.
Arról is szó volt, hogy ha a súlygyarapodás elmaradása miatt felírja az orvos a tápszert, akkor biztos igaza van. Most a második babámmal pont ebben a cipőben járunk, még ebben a topicban is siránkoztam emiatt. Nemigen hízik a kicsim, legalábbis a havi 1 kilótól messze elmarad. És az orvos meg is kérdezte, nem akarok-e gyorsabb gyarapodást, mert akkor felír tápszert délutáni etetésre. Megkérdeztem, van ilyen betegség, aminek lassú, de folyamatos súlygyarapodás a tünete. Azt mondta nincs. Azóta nyugodtan szoptatok, nem pótlom, nem helyettesítem, mivel nem tűnik éhesnek, boldog, mosolygós baba. Csak nem hajlandó rohamtempóban gyarapodni.
Amit leírtam, szigorúan az én véleményem, senkit nem akartam megbántani, ha véletlenül hülyén fogalmaztam.
Üdv Bucska

Bucska, kicsit irigyellek, hogy neked a gyakori szoptatás bejött, mint módszer. Nekem épp ellenkező hatást váltott ki. Nemhogy több nem lett, de kevesebb lett.
A gyerek nálad nem sírt az éhségtől? Az enyém dühöngött az üres cicit rágcsálva. Elég rossz emlék...
Amúgy érdekes, nekem a fejés (amit a fürdőszobába bezárkózva végeztem, és tutira egyedül) sose okozott olyan gondokat, mint a szoptatás. Szoptatás közben pl. nagyon elkeserítő volt látni az üres cicit rángató, dühös és csalódott gereket, vagy pl. azon izgulni, hogy én most a nappali szobában vagyok félmeztelen, és mi van, ha csönget valaki... Ez utóbbi pl. iszonyú pocsék érzés volt számomra, aki a fürdőszobán kívül mindig rendesen felöltözve vagyok.
A lazításra nálam a tévénézés jött be, azt ugyanis sem azelőtt, sem azóta nem csináltam soha, de szoptatás közben (főleg mikor 40 percig - egy óráig tartott) jól jött. Szóval akkor néztem pl. tévét, és az elég jól elterelte a figyelmemet. Most erre nem lesz lehetőség, mert új házba költöztünk, és itt nem tudom elképzelni, hogy a nagy és központi helyen lévő nappaliban szoptassak. CSakis egy elzárt kis babaszobában. De ott meg semmi sincs. Igaz, izgulnom se kell majd, hogy a lakás közepén ülök melltartó nélkül. Mert ezúttal az elmarad. Lehet, hogy ez már önmagában megoldja a kérdést. És lehet, hogy beszerzek néhány - eddig általam szintén nem kedvelt pletykalapot.

Adrienn!

Amit írsz ezekről a félmeztelen szorongásokról, elgondolkodtatott. Lehet, hgoy melléfogok, majd kijavítasz. SZóval olyasmi jutott eszembe, hogy nálad valahol belül, akár tudatalatt, ez az egész szoptatás dolog egy nem jó -nem erkölcsös?- dologként rögzült. Érdekes lenne tudni, mások is vannak-e így vele. Engem az üres lakásban -babával, tesókkal, férjjel- sose zavart, hogy ott ülök félmeztelen (első három nyári gyerek volt, s bár ülve szoptatok, náluk sokáig csak totál felülről félmeztelenül tudtam, Ancsinál is a mai napig működik, hogy szopi közben melegem van-lesz, ezt nem bírhattam anno se), pedig a nyilvános szoptatástól az első három gyerkőcnél nagyon elzárkózott voltam, még a közeli rokonság (nővérem, anyám) tekintetében is. (Most Ancsivan már nagyon más, azt most hagyjuk) Szóval valahogy nekem ez szöget ütött a fejemben, ez a zavar a meztelenség a fürdőszobán kivül dolog. Nem vagyok pszichomókusos témákban jártas, de valahogy az jutott eszembe, hogy ezt valahogy érdemes lenne végigrágni. Elhiszem és elfogadom, hogy ezt úgy általában nem akarod esetleg te magad sem megváltoztatni, viszont szopi tekintetében nagyon is el tudom képzelni, hogy ez folyamatos gátlást, görcsöt jelent(ett), ami egész biztos, hgoy rossz hatással van a tejcire-tejleadó reflexre.

Ha most úgy tervezed, a kicsit a babaszobában elzárva fogod szoptatni. És közben a nagy? Ha ő közben játszani szeretne? (vagy a nappaliban ő nem szokott?) Szerintem többedik gyerekkel egyre inkább rákényszerül az ember a lakás különböző pontjain való szopira, hiszen lehet, hogy közben a nagyot éppen etetni kell (remekül lehet az étkezőasztalnál ülve szoptatni), vagy más egyebet csinálni vele. (az első hónapokban még a kicsi szempontjából ez megy is, később a kicsi miatt -külvilág eltereli a figyelmét- lesz gond).

Hú, remélem nem voltam bántó, vagy ilyesmi, meg átmegy a lényeg.

Ildi

Vettem Sió birs lét,ittam is.Várom a hatást.E.

Borsts!
Aztán láttam,hogy te is felfedezted a Sió-birst.Én a Match-ben vettem.Van alma-birs-narancs is!A körtéset kóstoltam,finom.E.

Adrienn!
Amit Ildi írt, az nagyon elgondolkodtató. Szerinted nem? Tulajdonképpen bennem van némi ellenérzés, hogy a gyerek a cicimet rágja, ami eddig ugye csak másra volt használatos , meg az is eszembe jutott, hogy az én testnedvemet issza, ez most elég hülyén hangzott, de aztán mindig az állatvilágra, meg a primitív népekre gondoltam. Ha nekik ez beválik, akkor nekem miért ne lenne jó... Neked is szerintem kellene találnod egy magyarázatot, ami téged megnyugtat, persze ettől nem leszel kevésbé szégyenlős. Én nagyon szégyenlős vagyok, utálom, ha barátnő, vagy szomszédasszony mondja, szoptass csak nyugodtan. Én úgy nem tudok. Nyilvános helyen sem ment soha, csak ha biztos vagyok benne, hogy nem látszik semmi, akkor tudok mondjuk kocsiban. De amit Ildi írt abban tök igaza van. Amióta a kicsi megvan, fürdőszobában a wc-n ülve, a gyerekszobában, az étkezőasztalnál, szóval a lakáson belül mindenhol muszáj, mert a nagy is igényt tart rám. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha mindig elvonulsz majd a kicsivel a babaszobába, az sértődést válthat ki a nagyból. Legalább a családod előtt, a saját lakásodban nem kellene foglalkoznod semmivel. Sokkal nyugodtabban, derűsebben szemléld ezt a dolgot, ne izgulj, minden nagyszerűen fog menni.
Egyébként, amikor "éheztettem" a gyereket, persze sírt, és pokoli rossz érzés volt. Hányszor gondoltam, hogy most elmegyek a patikába és veszek tápszert, ennyit nem ér ez az egész. De valahogy aztán mégis kihúztam azt a 3-4 napot és így utólag azt mondom, megérte.
Üdv Bucska

Bóbia!
Nem értem mit nem értettem én,v. mit értettem félre?
Avass be.
Közhírré teszem,hogy senkiről sincs rossz véleményem,még ha vitatkozunk is néha.Így formálódik,árnyalódik,v.változik meg a vélemény,v.megerősödik.Felülvizsgálja az ember a hiedelmeit,félinformációit.Ez kicsit olyan mint a parlament,az ellenzék elvileg ösztönzi a kormánypártot.Körmére néz,kritizál...
Bye.E.

Sziasztok!

Remélem jó helyre írok olyan sok szoptatós cím van.
A lányom 9 hónapos és egyik szopi közben hirtelen fájdalmat éreztem, de mivel rövid ideig tartott nem foglalkoztam vele. Utána vettem észre, hogy szopi közben elrepedt a bőr. Nem vérzik semmi seb csak egy csíkban repedés. Mintha ki lenne száradva ott a bőr. Nem a mellbimbón hanem az alatta levő részen. Először csak szabadon hagytam és rákentem a tejcsit, de nem igazán gyógyult. Két szopi között ugyan "összeforrt" de utána újból felrepedt, hol jobban, hol kevésbé. Utána szopi előtt lemosogattam fertőtlenítős vízzel. Mintha most tényleg elmúlna. Az utóbbi két szopinál nem repedt el.
Lehet valami fertőzés? A gyerkőc szájában semmit nem láttam és a másik cicinek semmi baja.
Történt valakivel hasonló? A fertőtlenítős víz jó megoldás? Mitől alakulhatott ki?
Ja a babus eszik néhány gyümi és zöldségfélét.

Orsi

Adrienn!
Akkor lehet, hogy érdemes lenne pár spéci szopis felsőt beszerezned. Azokat nem kell teljesen felhúzni, kevésbé éreznéd hiányosnak az öltözeted szopi közben.
(Itt megnézheted: http://invitel.hu/babastart/sz1.jpg
Vagy a Kismamáé: http://www.kismama.hu/cikk.php?id=61&cid=9723)

Borcsa

Szilde!

Semmi-semmi, csak amikor írtad, hogy szerinted Krisziben nem volt semmi rossz szándék, amikor szopipárti volt, úgy tűnt, mintha azt hinnéd, hogy rá gondolok, amikor a túl nyomulós szopipárti hozzáállás hártányairól írtam reflex-elmaradás esetében.
Nincs jelentősége.

Bóbita

Bóbita!Ok.Vettem.E.

Ildi, Bucska, igazatok van, és az elmúlt két évben sokat rágódtam a dolgon, és tudom, hogy ez is benne volt a kudarcban, sőt... Az az igazság, hogy én még magam előtt is szégyenlős vagyok. De az eszemmel meggyőztem magam, ahogy Bucska is írja, meg kellett... De úgy látszik, amint stressz jött, az már kevés volt, hogy én ésszel mit mondtam magamnak, stressz esetén előbújik a tudatalatti. A szoptatás egyébként csak egy része az én elég bonyolult probléémámnak, a többire most inkább ki se térek. Pszichológushoz jártam, az első terhesség végén, most sajnálom, hogy ezúttal nem mentem vissza hozzá. De mivel amire jutottunk, azt nem lehet már megvalósítani (vissza kéne hozzá menni az időben), azt mondta, éljem túl ezeket a dolgokat, mást úgyse tehetek, tegyek meg minden tőlem telhetőt, aztán ha vége, éljek úgy tovább, ahogy eddig. Mert mikor nincs terhesség és szoptatás az életemben, akkor nem okoz gondot a "szégyenlősség". Ez a szó egyébként nem pontosan fedi a valós problémát, de így tudom leginkább megközelítve összefoglalni. Szóval ezúttal is megteszek majd mindent, amire képes vagyok. Aztán pedig azt hiszem, kompenzálom majd azt, amit most egyéniségemből fakadóan nem tudok megadni. Kompenzálom majd olyan dolgokkal, ami meg - egyéniségemből fakadóan - többletet jelent a gyereknek. Ádámmal sikerült ez.

Az, hogy az elvonulás szoptatni a babaszobába kellemetlen lehet a nagynak... igen, ez engem is erősen aggaszt. De általában ő lakáson belül oda jön, ahová én, még ha akarnám, hogy ne jöjjön, akkor is velem akar egy helyiségben lenni. Az elvonulás nem őelőle történik, ő nyugodtan jöhet, hisz még a vécére is elkísér. Bár ez is feszélyez egy kicsit, de hát ha muszáj, még mindig hagyom néha, mert nem akarom megbántani. Őt szemmel láthatóan nem feszélyezi a dolog. Addig jó. Nem lesz olyan, mint én.
A gondom - és elég nagy gondom - az, hogy ha kinn vagyunk az udvaron, de be kell mennem szoptatni a házba, akár másfél óránként is, akkor őt mindig behozom magammal? Elég mérges lesz. Az udvaron viszont nekem nem hiszem, hogy menne. Szóval ezt valahogy még meg kell oldani. És azt is, hogy ha hazajövünk, és itt lesz Ádámra vigyázni anyukám, akkor valahogy sértődés nélkül intézni, hogy ne legyen ott, mikor szoptatok. Ádámmal a végére már engedtem, hogy ott legyen, de most nem tudok automatikusan onnan lépni tovább, újra szoknom kell az egészet. De ő meg azt fogja várni, hogy...
Á, ez az egész annyira kellemetlen nekem... Rágondolni se szeretek, mégis örökké ezeken a kérdéseken rágódom mostanában. Na, mindegy, azért meg fogom oldani. CSak félek, hogy hasonló eredménnyel, mint a múltkor: ráveszem magam a "lazításra", és szoptatok annak ellenére, hogy cikinek érzem, hogy az emberek tudják, miért vonultam el (még ezt is cikinek érzem, tiszta röhej, pedig az emberek természetesnek tartják...) De mivel nem lesz egy felszabadult érzés, hát stresszelek majd.
És mivel ezen nemigen tudok segíteni, ezért örülök nagyon annak, amit Ildi írt, hogy az oxitocyn segít, ha már a stresszoldásra magam képtelen vagyok. Egy próbát megér mindenesetre.
Nagy kő esett le a szívemről, mikor olvastam. Lehet, hogy nem fog csodát tenni, de egyelőre hiszek benne, és az is valami Tkp. már attól félek, hogy mikor leülök szoptatni, akkor már félni fogok, hogy nem indul be. Ez így ördögi kör. Ha tudom, hogy van tartalékban "csodaszer", akár csak placebo hatással is, akkor talán nem fogok előre félni. Olyan rossz volt az első gyerekemnél, mikor éhes volt, üvöltött, tej volt bőven, de néhány perc elteltével éreztem, hogy nem fog kijönni, és minél jobban görcsölök, annál biztosabb, hogy nem. És görcsöltem azon, hogy lazuljak el, mert azért éreztem, hogy ezzel összefüggésben van. Volt, hogy telefonálni kezdtem, és erre véletlen beindult. Utána ha nem indult meg magától, már én kezdtem hívogatni az ismerősöket, megdumálni ezt-azt. De ha direkt ezért csináltam, akkor néha erre se indult be. Kétségbeejtő volt. És persze elapadt. És tudtam, hogy a kialvatlanság mellett ez volt a fő ok. De senki nem hitte el. Egész mostanáig, mikor itt pár napja végre valaki elhitte. Már ez nagy megkönnyebbülés volt.

Adrienn!
Mit gondolsz,ez a szégyenlősség honnan ered?Mióta tart?Nem volt gyerekkorodban vmi rossz élményed?A szüleid elégedettek voltak a nemeddel?Molesztáltak vha? Lestek-e meg?Nyitottak-e rád ?Szégyenítettek-e meg bármi miatt?Elégedett vagy magaddal,a külsőddel?A férjed előtt fel tudsz szabadulni?Elégedett vagy a melleid nagyságával?Vallásosan neveltek-e?Körülbelül magamnak is ezeket a kérdéseket tenném fel.
Bocs,hogy ennyit kérdezek,de hátha beugrik vmi. neked.Ha tolakodónak találod a kérdéseket,ne válaszolj.E.

Adrienn!
A szoptatós ruha szerintem be fog jönni, szoptatós melltartóval kombinálva. Így csak addig látszik a cicid, amíg a kicsi be nem kapja.
Az udvarról való bejövetellel kapcsolatban arra kaptam fel a fejem, hogy másfél óránként be kellene menni. Nem tudom, ki hogy van vele, de mivel nekem nem élmény a szoptatás, én igyekeztem ebben nagyon hamar "rendet tenni". A kórházban már 3 óránként szoktatták evésre a gyereket, és itthon is próbáltam magam ehhez tartani. Ez alól kivétel volt, amikor tejszaporítás végett gyakrabban tettem mellre. Én egyébként sem hiszek abban, hogy másfél óránként etetni kéne. Ha elég a tej, kibír a baba 3 órát evés nélkül. Ha csak anyahiánya van, testközelségre vágyik, akkor viszont ne a mellemet rágja, hanem magamhoz ölelem, ringatom, énekelek neki. Persze a 3 órát nem stopperral mérem, belefér, hogy kicsit csúszik a dolog, de nálunk például a délelőtti udvaron levés alatt mindössze egyszer kell bejönnöm. Akkor meg javasolj valami benti programot a nagynak, mondjuk rajzoljon, vagy, te tudod, amit bent szokott csinálni. Így, hogy tudom, mikor fog megéhezni a kicsi, könnyebben csinálunk programot is. Másrészt viszont tudom, hogy mostanság mindenki az igény szerinti szoptatást pártolja, de én ezt a magam nyelvére fordítva úgy alkalmaztam, hogy igény szerint 3, vagy 4 óra.
A szégyenlősséggel kapcsolatban nem tudom, te sejted-e az okát, én nem tudom, mitől vagyok szégyenlős, de azt gondolom, már nem is fogok megváltozni.
Horsi!
Van foga a picinek? Nem lehet, hogy megharapott? Egyébként én a Garmastanra szavazok, nekem az elég jól meggyógyította a sebet a mellemen, és nem is kell lemosni szoptatás előtt, már ha jól tudom.
Üdv Bucska
Üdv Bucska

Szilde, én tudom mitől van, semmi trauma nincs mögötte, egyszerűen mi egy kicsit ilyen állig begombolkozós család voltunk, ami valszeg nekem meg is felelt, mert nagyon zsigerből jön, hogy magam is szégyenlős vagyok. És hát a testemmel sem vagyok megbékélve. De ez mind más téma, nem is akarom részletezni, anno a pszichomókussal kiveséztük (féltem a szüléstől, de nem ám a fájdalomtól, hanem sok egyéb ilyen szégyenlősségi kérdéstől). És attól, hogy az ok megvan, a helyzet nem fog megváltozni. Főleg, hogy engem a szégyenlősség nem zavar, azt érzem normálisnak. Csak ez esetben akadályoz valamiben. Vagy legalábbis nehezíti a dolgomat.

Bucska, a másfél óránkénti élmény nekem is akkorról volt, mikor szaporítani akartam. Csak én hiába akartam, egyre fogyott a tej. Meg arról, hogy most a barátnőm gyereke három hónapos, és megugrott fejlődésben, hirtelen többet akar enni, és biza másfél-két óránként megéhezik. Állítólag van egy ilyen időszak három hónapos kor körül, aztán visszaáll három-négy órára. De ebben az időszakban érdemes kielégíteni az igényeit, mert tényleg éhes, azért sír. És lehet, hogy e szakasz után nagyot nő, és lehet, hogy három óra helyett már négy órát bír majd ki. Meg hát...
Na, és náluk most van ez az időszak, és a nagyobbik gyereket olyankor vagy beviszi magával (ami a nagyobbiknak nem mindig tetszik), vagy kinn hagyja velünk, ha kint vagyunk. Én viszont az enyémet nem fogom kint hagyni másokkal, mert az enyém még kisebb, szinte folyamatosan a sarkában kell lenni.

Na, mindenesetre a tanácsaitok alapján már szép kis listát írtam, és már az is megnyugtat, hogy vannak ötletek. Az udvar téma meg a legkevesebb...

Megnéztem a szoptatós ruhákat. Nem rossz, lehet, hogy ellesem az ötletet, és majd varratok magamnak valami sportos változatot (nőiesben mozdulni se tudnék, annyira szokatlan lenne, meg különben is a napjaim zömét a homokozóban töltöm egyelőre Ádám fiammal.) Ha egyszerű a trükk, akkor biztos lesz valaki, aki meg tudja varrni nekem egy bő póló vagy hasonló valami erejéig.

Adrienn!

Leírom az esetemet, csak győzd elolvasni!

Nekem attól ment el a tejem, hogy a dokinéni kijött és látatlanban (mert pont aludt a fiam) mondott egy súlyos fejlődési rendellenességet, hogy szerinte az van a fiamnak, és hogy szerinte az, amit szopik KEVÉS és kész. Utólag tudom, hogy mindkét állítása hülyeség volt, de ez annyira lestresszelt, hogy a soron következő szopinál csak kb. 10ml-t tudott szopizni a fiam. Ez akkor volt, amikor a dokinéni még ott volt, úgyhogy valószínűleg nekem is tényező volt a számomra nem megfelelő környezetben való szoptatás.
Utána napokig 10-20 volt a mennyiség. Akkor változott meg a helyzet, amikor egy éjszaka már végképp nem tartottam be, amit az "okosok" nekem mondtak (3 óránként), hanem minden alkalommal, amikor sírt, cicire raktam, kb. félóránként-óránként. Szerintem annyira álmos voltam, hogy nem bírtam már feszélyezni sem magamat, ezért oldódott fel a görcs.
Ezután még több, mint egy hét volt, amig a normális mennyiség kialakult, mert a kevés kiszopi miatt időközben lecsökkent a termelődő mennyiség is. Viszont ez a nem-reflex nem tért vissza többé soha, pedig be voltam tojva rendesen, hónapokig.

A konklúzió szerintem az, hogy ha valami ellazulási technikával sikerül visszavarázsolni a reflexet (pl. relaxációs gyak., félálom, ilyesmik), akkor az már megmarad, hacsak nincs újabb hirtelen stressz. Amit Pildi írt, az oxytocin ampulla, arról el tudom képzelni, hogy már egy alkalom elég, hogy aztán már sínre kerüljön a dolog. A mások által már javasolt, figyelemelterelőkkel ellátott, meghitt szopisarok is tutira jót tesz. Lehet, hogy durva, de elképzelhető, hogy ha pár napig egy kisebb pohár sört megiszol az egyik szopi előtt, az is rendbeteszi a reflexet.
A helyedben minimum az első hónapra, de lehet, hogy hosszabb időre szereznék egy állandó segítséget, akár fizetettet is. A pihenés - velem legalább is - csodákat művelt tejügyben.
Az egy lényeges momentum volt viszont nálunk, hogy én végül is nem adtam tápszert, csak teát, amíg nem volt elég a tej. Szerencsére az én fiam egy béketűrőbb fajta, de így is cafatokban lógtak az idegeim, hogy adjak, vagy ne adjak, és végül is jól sült el, hogy nem adtam, talán ennek is volt szerepe.

Egyébként normál esetben az, hogy arra gondolok, hogy a cicimet a fiam a szájával bizgentyűzi éppen, meg a (nem csak éhség miatti) gyereksírás is reflex előidéző hatású volt, sőt az első hónapokban már amikor tisztába raktam, a cici már tudta, hogy szopi lesz és folyt belőle a tej. Ha gátlódik a reflex, akkor ezek valószínűleg nem olyan hatásosak.

Pszichológus: szerintem ez az egész ügy egy picit a pánikbetegségekkel rokon, lehet, hogy erre szakosodott pszichológust, meg módszer lenne érdemes keresni. Azt hiszem, hogy a pánikbetegséget kezelik pl. úgy, hogy erősen kiteszik annak az ingernek az illetőt, amitől szorong. Ezen az alapon ha pl. már most, amikor még nem élesben megy, elkezdenél néha pucérkodni otthon, lehet, hogy addigra megszoknád, sőt átesnél a ló túlsó oldalára, mint én.

Ez volt az, amit az én esetem alapján gondolok, lehet, hogy csupa olyasmit írtam, amit mások is mondtak, akkor bocs.

Bóbita

Bucska
Köszönöm az ötletet, erre én is gondoltam. Néztem szopi közben, de szerintem a nyelvével "eltakarja" az alsó fogait. Ráadásul azóta fönt is van 4 fogacska és azok semmi gondot nem okoznak. Mikor elszundikál és már érzem a szúrást, akkor kiveszem a szájából a cicit. Néha még a helyét is látom a fogaknak, de sebet nem csinált.
A kenőcs sajnos nem jött be. Próbáltam a Garmastant, Körömvirágot, Canestent. Egyik sem volt jó, mert feláztatta a bőrt és nem tudott begyógyulni. Többek között ezért sen tudom mi okozhatta (az elején nekem is segített a Garmastan).

Horsi! Neogranormon? Hámosító.
Ildi

Horsi!
Nekem is sokáig sebes volt a mellem, mindent kipróbáltam Avent, Garmastan, stb. semmi nem használt. Végül vettem Madela krémet (jól írtam?) és az 1-2 nap alatt rendbe tette. Tudom ajánlani.

Kriszta

Horsi!
Nincs szájpenésze a csemetének? Vagy az csak újszülötteknek van?
Bucska

Bóbita, köszi hogy leírtad.
A segítség jó ötlet, már gondoskodtam is róla, igaz, annyi pénz azért nincs a világon, hogy mindig jöhessen, de a cél az, hogy amint probléma van, jöjjön.
Amit a pánikbetegségről írsz, az szerintem a fóbiákra igaz, és lehet, hogy azzal tényleg rokon. De a fóbiákra három gyógymód van, amelyiket te írtad, az a legdurvább, van még kettő másik, majd utánanézek. De a lényeg az, hogy a tériszonyos ki akar kecmeregni a tériszonyából, aki viszont prűd, és utálja a meztelenséget, az szereti magát prűdnek, és a lehető legkevésbé kívánatos a számára, hogy megváltozzon. Szóval marad a sarok, újságokkal ellátva. És az oxitocin ampulla. Ha az bejön, már lehet - a te példádból ítélve -, hogy attól kezdve sínen van a dolog. Nem tudom. Majd megírom, ha már benne vagyunk. Kb. három hét múlva. Ezen a hétvégén elég sokat olvastam ezekről az összefüggésekről, ebből sokat tanultam. Már egész kis stratégiám van, sokminden a ti ötleteitek alapján. Remélem, ha majd már benne leszünk a dologban, már csak részletkérdésekkel jövök majd. Remélem...
És még egyszer köszi. Már az is sokat számít, ha olvasok olyasmit, hogy lehet segíteni ezen a reflex-problémán. A tudat, hogy nem egy tőlem független "szerencsétlenség", hanem valami, amin én tudok segíteni - jó érzés.

Sziasztok! Véletlenül tévedtem ide, de sok az ismerős! A szopitól való görcsölés témába nem akarnék nagyon beleszólni, mert azzal nem vagytok kisegítve, hogy "nekem ez nem volt gond, és ne görcsölj rajta te sem". Viszont görcsölős vagyok elég sok mindenben, és ez igenis gátló tényező sokszor, és az kudarc élményt hoz, stb, beindul az ördögi kör! Szerintem érdemes elsajátítani vmilyen relaxációs technikát, autogén tréning, jóga, agykontroll, mindegy, ami elérhető. Autogén tréninget pl egy hozzáértő néhány alkalom alatt megtenítja használható módon, de az agykontroll is 2 hétvége. Ha csinálod, akkor hasznos. Szerintem neked azért is hasznos lenne. hogy megéld , hogy sokkal jobban ura vagy a dolgaidnak, mint elsőre gondolod! Ez a tudat szerintem önmagában lendítene.
Ezen kívül gyors és jó stresszoldó a méhpempő, ami természetes anyag, így nincs mellékhatása. (nekem legutóbb a doktori szigorlatomnál jött be, amit 5 hónapos terhesen csináltam. és én pl szigorlatoktól a végletekig görcsös vagyok, pedig nem átestem már páron.
Remélem ez is előre visz, és egy kis bátorításért fordulj nyugodtan hozzánk, de ha a gyakorlatban van szükséged segítségre, akkor is szólj, házha.... Claire

Bocs, eszembe jutott még vmi! Adrienn! Szerinted mennyire fogja viselkedés minta szintjén a gyerkőcöd átvenni ezt a szégyenlősséget? Szerintad az neki jó lesz, vagy rossz? Te hogy élted ezt meg mondjuk kamaszkorodban? C

Claire, azon vagyok, hogy ne vegye át. Persze más kérdés, hogy milyen példát mutatok. Kamaszkoromra már nagyon az enyém lett, zsigerig beépült a dolog. Tkp. valszeg első perctől.

Agykontrollon voltam, de nekem sajnos nem jött be. Nekem valami olyan relaxációs technika kéne, ami még abszolút nem nyitott, agresszív ötvenes férfiakon is segített. Van az általad felsoroltak között olyan, aminek nagyon jó a híre?

Adrienn!
Szerintem azért az okok feltárása közelebb vihet a megoldáshoz.Hiszek az emlékek gyógyulásában.

A mai világban érték is lehet,ha vki zárkózottabb,és nem terít ki mindent.A gyermeked profitálhatna is belőle,ha ez még az egészséges szinten belül lenne.Sok mindentől megóvná.Egyébként sokaknak van csömörük a pucérkodásból,hiszen még a vízcsapból is az folyik.Egyenesen felnéznek a konzervatívabb emberekre,üdítő színfoltok ebben a pucérkodó világban.Aki nem sodródik a tömeggel...(Valóságsók,pornóipar,)Most fotózott vmi hóbortos muki vagy 3000 embert pucéran!Agyrém!Brrr!!

sziasztok!
Elnézést, én most nem a szégyenlősség témakörében írok, hanem segítséget szeretnék kérni szoptatás+alvás témában.
Kisfiunk másfél hónapos, rendesen gyarapodik, mégis úgy érzem, hogy mehetnének kicsit jobban a dolgok.
Tejem van böven, de a szoptatás alatt sokszor kb. 5-10 perc múlva elalszik, abszolút felébreszthetetlen, nem használ a csipkedés stb stb.
Ilyenkor beteszem az ágyába, ahol naná, hogy max. 10 perc múlva felébred (gondolom rájön, hogy nem is lakott jól). Na, újra eszünk.
Ha ezután aludna 1-2 órát, teljesen nyugodt lennék, de sajnos nála a fél óra alvás is már nagy szám. Rengeteget felébred, néha az egyszerüség kedvéért szopi után 1-1,5 órával újra megetetem, mert bevallom eléggé kimerítenek ezek a folytonos felébredések-altatások.
Persze sokszor rájöttem, hogy nem kellett volna etetni, mert nem éhes volt, hanem mondjuk a hasa fájt (hát persze, hogy hasfájós is!).
De amikor vigasztalhatatlanul sír nehéz eldönteni, hogy mire is van szükség és a szopi mindig megnyugtatóan hat (egy ideig).
Van valami tuti tippetek, hogy ne aludjon el szopi közben? És ha már elaludt, hogyan tehetném nyugodtabbá az alvását, hogy ne ébredjen fel 20 percenként?
Ma pl. 140 gr-ot evett, ennyit még soha és szerintem a saját súlyához képest (4,5kg) ez igen szép mennyiség. Ezzel simán el kellene lennie 4 órát a következö evésig, de ha nem vesszük szigorúan az etetési rendet, akkor is aludnia kellett volna vagy 2 órát. Ehhez képest kb. fél óra múlva felébredt. Ekkor még el tudtam ringatni a babakocsiban, de most hallom, hogy újra keservesen sír és az etetés kb. 1,5 órája volt.
Vajon rendesen fog fejlödni szellemileg is annak ellenére, hogy ilyen keveset alszik? Vagy csak egyszerüen fogadjam el, hogy ö ilyen picur és kész? köszönöm.
Cirmogó

Cirmogó!

Először is szerintem fogadd el, hogy ilyen, vannak ilyen babák. Ahogy nagyobb lesz, könnyebb lesz, hiszen nem csak alvás evés sirásból fog állni a világ, hanem más módokon is lehet szórakoztatni őt. Érdemes kipróbálni másfajta alvás-altatásokat, nálunk a hasonfekvés jött be, meg a babakocsiban tologatás, sokaknak sikeres a hordozókendőben altatás. És teljesen normális az is, ha gyakran kér enni a baba, sokszor a több tej egyúttal higabb tej is, és a kevesebb de zsirosabb (hátsó tej) sokszor hosszabb alvást eredményez. Én azt érzem legfontosabbnak, hogy elfogadd, hogy ő ilyen, utána már könnyebb lesz a többi!

Ildi

szia Pildi és többiek!
Köszi, hogy ilyen gyorsan reagáltál.
Kicsit már várom, hogy nagyobb legyen és az ébrenlétek ne sírással teljenek. Nem bánom, ha ébren van, de még ilyen pici korában elég nehéz lekötni öt bármivel is, én hiába is szeretnék játszani vele. Persze ennek a másik fele, hogy nem akarom hajtani az idöt, nehogy itt nekem túl gyorsan megnöjön :-)!

Férjem elment a kis Mukival babakocsizni. Délelött úgy jött vissza, hogy elaludt a picur, de mondom, az alvás szokás szerint nem tartott tovább fél óránál.
Egyébként mostmár azt sem tudom, hogy lábujjhegyen közlekedjünk, vagy nyugodtan "zajongjunk", mert már egyik sem jön be.
A hordozókendö szimpinek tünik, azt hiszem ki is fogom próbálni. Ja, a gyermekorvosunk (idös bácsi) közölte az elsö látogatásnál, hogy szigorúan 3 óránként kell szoptatni, éjjel csak teát adunk, és nem kell törödni a mostanában divatos amerikai hülyeséggel, mármint hogy igény szerint szoptatunk, hisz akkor akár magunkra is köthetjük a gyereket. NA, én pont ezt készülök megtenni!
Még egy kérdés, lehet valamit tenni, hogy ne legyen híg a tej? Egyébként nem tudom, hogy nekem vajon híg-e, de már én is gondoltam rá.
Valaki tanácsolta, hogy ne igyak többet napi 1,5-2 l víznél, mert az higítja a tejet, úgyhogy ezt betartom, egyébként sem tudnék többet lenyomni a torkomon.
A Kismama magazin júniusi számában egy bö tejü mamának javasolták, hogy szopi elött fejjen egy kicsit a hígabb tejböl, így elöbb jut a baba a zsíros tejhez. Ezt én is követem azóta, de egyelöre nem tapasztaltam változást, gyermek ugyanúgy elalszik a cicin 5 perc alatt, utána meg folyton felébred.


Várom még mások hozzászólását is!
C.

Cirmogó!
Próbáltad vetkőztetni is? Mármint minél nagyobb felületen bőrkontaktust tartani a babóddal szopi közben.
Hányszor és milyet kakil? Főleg ha hígabbatt, zöldesebbet, érdemes ugyanarra a mellre visszatenni mondjuk 2 órán belül - és ha a másik nagyon feszül, egy kicsit fejni belőle.
A hoszabb alváshoz meg esetleg vmi ringatható fekhely jönne jól - a babák természetes állapota a mozgás.

Borcsa