Kiemelt témák

Lehet, hogy ez már tényleg az utolsó hozzászólásom, de ha félreértettem, ha nem, ez most nagyon megbántott.

Betti, ha ennyire nehéz számodra egy ártatlan egyéves gyereknek boldog szülinapot kívánni, akkor kérlek inkább ne tedd.
Ha meg tudod tenni összeszoruló torokkal, szomorkásan, de tiszta szívvel, akkor mondd csak, hogy boldog születésnapot. Ő nem tehet semmiről. Nem tehet a tragédiáidról, a sorsodról. Biztos vagyok benne, hogy az én Nyanyómnak is megvan a maga keresztje amit, majd cipelnie kell, de sem neki, sem nekem nem kell vezekelnem másokért.
Ne haragudj, ha félreértettelek, de akárhányszor elolvastam, amit írtál, mindig ezt az érzést keltette bennem.

Itt mindenki a fájdalma ellenére köszöntötte Őt, pedig most nagyon szomorú napok következnek. Tünci is megszorongatta, pedig Viola szülinapja is vészesen közel van. Bocsánatot kért, amiért képtelen bemenni egy játékboltba, ajándékot venni, miközben Violát nem köszöntheti fel. Nincs miért bocsánatot kérnie, hisz én erre nem is gondoltam, senkitől nem is várom el.

Megértem, de átérezni nem tudom senki fájdalmát. Azt viszont a magam példáján megtanultam, hogy a múltba kapaszkodni nem szabad, mert azáltal elvész a jelen és a jövő.

Az elmúlt hetekben direkt levettem a vonalzómat is, nehogy bántson valakit Nyanyó babaképe. Nem haragszom senkire, de úgy gondolom mi sem adtunk okot a haragra. A párom nagypapája még él, az enyém már nem. Nincs irigység bennem, csak szomorúság, hogy az én Papim már nincsen.

Ezért most úgy döntöttem elköszönök tőletek. Komolyan mondom miközben ezt írom, potyognak a könnyeim és sokat gondolkoztam, hogy egyáltal írjak- e, vagy átlépjek ezen a mondaton. Sajnálom, nem tudok átlépni.
Drága Melcsike! sok- sok örömet kívánok Nektek a kutyához és minden jót az egész családnak!
Jázmin! - neked azt kívánom, hogy szőrgyerek, minél hamarabb kapjon embergyerek játszótársat, szorítok, hogy Czeizel dokinál megoldást nyerjen a problémátok.
Zaha- nagyon fogsz hiányozni, jó lenne ha nem szakadna meg köztünk minden kapcsolat. Vincust boldogan fogadnám vejemnek!
Lyly- tudod a számom, ne szégyelld megnyomni a telefon gombját!
Beáta! nektek is minden jót kívánok, azt, hogy a nagyfiad fejében is újra rend legyen.
Szintus sok boldogságot kívánok Fruzsi kistestvéréhez is!
Kisanyácska! kívánok sok sok erőt, hogy átvészeld a következő napokat és, hogy végre rendeződjön Pieterrel a kapcsolat. Nagyon csini csajszi vagy, ne feledd!!!!!
Aarnika! neked is kívánok, minden jót, miharabbi pocakosodást.

Betti- kívánom, hogy az új lakást csendjét, ne csak fúrás és kalapácsolás, hanem gyereksírás zengje be. Kívánom, hogy hamar rátalálj arra az útra, amit járni szeretnél.

Bocsánat ha kihagytam valakit. Anyci/ hasli Ti már tegnap is kaptatok tőlem privit.
Mindenkit nagyon megkedveltem, az agárdi élményt semmi pénzért nem adnám, de most mennem kell innen

NEM!NEM!NEM! NEM AKAROK BŰNTUDATOT ÉREZNI, MERT NEKEM MÁR VAN GYEREKEM!

Hé, most mi van?

Jó Isten!

Én csak azt akartam írni, hogy bocsánatot kérek, hogy nem kívántam tegnap szülinapot, mikor olvastam a többieket mindig mondtam én is, hogy én is azt kívánom, de olyan szórakozott voltam, hogy az írásra már nem jutottam.
Azért kívántam megkésve ma!

Jó Ég!

Megvártam, amíg Betti reagál, nem akartam addig írni...
...szerintem a dilemma a menjen élesbe a próbálkozás vagy ne menjen még-re értendő.
Jól gondolom Betti?

Bende, most viszont, amit én érzek, azt nem írnám le.

Csak ki akartam magam menteni, hogy ne haraguddj, mert én is gondoltam rá!
És tudod mit, marhára elegem van, hogy én vagyok itt a vészmadárnak kikiáltva!
Tudod, miért voltam szórakozott és miért jutottam csak az olvasásig?
Mert 7 hetes terhes vagyok! És felírt a dokim egy gyógyszert, amin egyáltalán nem voltam biztos, hogy szedni akarom és egy egész napom ment a döntésre, bizonytalan vagyok, már szinte mindenben, miközben a szülinap reggel jutott ma eszembe, hogy basszus jó nagy bunkó vagyok, hogy elfelejtettem kívánni.

De ez vagyok én! Bunkó, más fájdalmát meg nem értő hülye picsa, teljesen igazad van, vészmadár, beszóló, negatív, szenvteln, önző, megbántó stb., stb., stb.
El tudod képzelni, hogy nem kívánok neki boldog szülinapot? Hát minek nézel te engem? Egy lelketlen személynek?

Most viszont a legnagyobb jószándék ellenére is nekem van elegem!

Betti:kár, hogy így (ilyen szituban) kellett megtudnunk.
Szívből kívánom, hogy minden rendben legyen.Komolyan.

Szegény Tüncinek nyavajgok hetek óta privátban, mert ide már nem merem hozni, megtanultam, hogy csak kapok érte.

Fenti vádaskodást azonban felettéb visszautasítom minden formában, a szándék nem ez volt, és mielőtt ezek a súlyos mondatok leíródtak volna meg kellett volna vizsgálni esetleg privátban, hogy tényleg az van-e mögötte, amit kiolvastál.
Bende, köszönöm a tiszteleted!

bocsi megint én
Bendével értek egyett és szerintem más is.mert itt ha valakivel történik valami jó dolog akkor egyedül te Betti nem kivánsz semmit hanem átsiklasz felettük.
sajnálom,hogy ilyen nehéz életed van és nagyon remélem,hogy ez a pocilakó megszületik teljesen egészségesen és időre és boldog család lesztek.gratulálok hozzá,de egy kicsit lehetnél kedvesebb a többiekhez.
tudom megint nekem fogtok esni de ez már régóta kikivánkozott

szoritok nektek,hogy az augusztust mindenki akinek ekkorra esnek a dátumok gyorsan vészelje át !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Semmit nem tudtok az életemről.
Az, hogy épp nem írom ki, vagy szűkszavúbb vagyok, nem jelenti azt, hogy a szívemben nem nyugtázom boldogsággal, és megnyugvással, ha valaki boldog és sikerült az, aminek örül.
Ki ilyen, ki olyan. Az biztos, hogy a szülinapot is ugyanígy nyugtáztam magamban, hogy aranyos és az egy éves kor az milyen szép, hugomra emlékszem. És az, hogy nem csatolok képet, nem írok verset, csak egyszerűen köszönötök, az nem jelenti, hogy rosszabb vagyok, mint aki másként örül.

De bántsatok! Valakin el kell verni a port.

És képzeljétek, Boboka is sokszor eszembe jut, hogy milyen kevés ideje van már hátra, és magamban minden jót kívánok neki, és egészséges babát.
Mert a lelekem nem fekete. Nem vagyok az érzelmek embere, arra neveltek, a családban, hogy ne mutassam ki, nem volt nálunk szeretet.
Talán ezért is nehezebb, leírni is.

Mindenkivel együtt örülök, még Melcsike kutyáján is itt nevettem, igaz, bunkó vagyok, arra sem reagáltam semmit.

Csodállattal néztem a tortát, amit Bende sütött, irigykedtem, igen, mert én a sütéssel hadilábon vagyok és nyugtáztam, hogy milyen ügyes!
Szintusért is szorítok, ugyanúgy Ledáért.

Mert nem írom le? Igen, ezért már meg lehet kövezni!

Meg is kell, ilyen a mai világ.

Igazából, nincs is már erőm itt magyarázkodni.
Amit kaptam, nem érdemlem.
Soha senkinek rosszat nem kívántam, együtt nyugtáztam az életetetek minden fordulóját, rosszat, jót is egyaránt.
Igen, sarkos vagyok, kimondom sokszor, nem is úgy, ahogy kell, vagy csak ahogy jön, igen szar hónapjaim voltak és most még feszültebb minden pillanat, de tudok mindent, kivel mi történt, mit élt át, hova tart. Mert érdekel, érdekelt.

És azt feltételezni rólam, hogy haragszom egy egy éves gyermekre mert születésnapja van és nem akarok neki szülinapot kívánni, hát az már nekem is sok és túlmegy azon, amit el tudok viselni jelenlegi állapotomban.

Igazából, nincs is már erőm itt magyarázkodni.
Amit kaptam, nem érdemlem.
Soha senkinek rosszat nem kívántam, együtt nyugtáztam az életetetek minden fordulóját, rosszat, jót is egyaránt.
Igen, sarkos vagyok, kimondom sokszor, nem is úgy, ahogy kell, vagy csak ahogy jön, igen szar hónapjaim voltak és most még feszültebb minden pillanat, de tudok mindent, kivel mi történt, mit élt át, hova tart. Mert érdekel, érdekelt.

És azt feltételezni rólam, hogy haragszom egy egy éves gyermekre mert születésnapja van és nem akarok neki szülinapot kívánni, hát az már nekem is sok és túlmegy azon, amit el tudok viselni jelenlegi állapotomban.

Igazából, nincs is már erőm itt magyarázkodni.
Amit kaptam, nem érdemlem.
Soha senkinek rosszat nem kívántam, együtt nyugtáztam az életetetek minden fordulóját, rosszat, jót is egyaránt.
Igen, sarkos vagyok, kimondom sokszor, nem is úgy, ahogy kell, vagy csak ahogy jön, igen szar hónapjaim voltak és most még feszültebb minden pillanat, de tudok mindent, kivel mi történt, mit élt át, hova tart. Mert érdekel, érdekelt.

És azt feltételezni rólam, hogy haragszom egy egy éves gyermekre mert születésnapja van és nem akarok neki szülinapot kívánni, hát az már nekem is sok és túlmegy azon, amit el tudok viselni jelenlegi állapotomban.

Kérlek szépen, könyörgök Nektek, hogy ne tegyétek ezt velem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!A szívem szakad meg!!

Én tehetek róla, én tudtam és amikor reggel kérdezte Bende, össze-vissza tereltem ,hogy nem tudom, meg ilyenek..
Hgoy TÉged kérdezzen, hátha ...és aztán még hallgattam órákon át, pedig megelőzhettem volna...
Én tehetek róla!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Ne egymásra haragudjatok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sziasztok!!

Nem tudom emlékeztek e rám,januárban eltüntem a topikból.Ez azért volt,mert akkor kaptunk engedélyt az orvostól,a próbálkozásra.
Minden negatív dolgot ki akartam zárni a környezetünkből,és csakis rá koncentrálni./Ne haragagudjatok meg de akárhogy is nézzük,ebben a topikban nem sok öröm van/
De sok sok vígaszt tud nyújtani ez bizonyos ideig.Aztán azt hiszem tovább kell lépni.Én mai napig beszélgetek a pici kincsemmel,de már nem olvasom mások történeteit.

Most 25 hetes kismama vagyok,ismét kislányunk lesz,szinte végigfekszem a terhességet.Most jól vagyunk,de azt hiszem minden nap ajándék ami eltelik.

Nem akarok visszajönni a topikba,csak szerettem volna leírni,mert rosszul éreztem magam ,hogy szó nélkül leléptem,de nem akartam bántani senkit.

Kívánom hogy mindenki találja meg a boldogságát,remélem mi is megtaláljuk....

Szia!
Én személy szerint ismét csak örömmel veszem tudomásul, hogy sikerült valakinek és kívánom a legjobbakat természetesen.

Szia Kriszta, persze, hogy emlékszünk,Petra is olyan pici baba, mint Viola.

Elolvastam a hozzászólásod, aztán elvonultam gondolkodni.

Megdöbbentem ,hogy mennyi idős terhes vagy, hogy kb 13 hónap lesz közöttük és mostmár biztosan sikerülni fog, mindjárt túl vagy a kritikus heteken.Szívből kívánok minden szépet és jót Nektek!!

Itt állok a melóhelyen és zakatol a szívem..én mért vártam egy évet, miért???most itt vagyok ,ahol...Bár lettem volna bátrabb(vagy esetleg felelőtlenebb ,ha orvosi szemszögből nézzük)...eddig vártam, s talán várhatok éveket.
Pedig itt a jó példa,Boboka és Te is, meg még biztosan sokan mások..
Én meg vártam és itt maradtam.

Lehet nem kellett volna.Ha nem szembesülök a saját és mások fájdalmával nap, mint nap..talán gyorsabban gyógyulok.
Talán nem kellene mindenki fájdalmát megélnem, most ,hogy minden vágyam egy újabb terhesség.
Ha nem próbálom meg mostmár sokadszor a kényes egyensúlyt fenntartani, talán előrébb vagyok.

Talán már itt az ideje nekem is önzőbbnek lennem és csak a jövővel foglalkozni, lezárni a múltat.

Homokba dugom a fejem, vagy csak távoltartom magam, hívhatjuk bárminek.

Talán itt az ideje.Elgondolkodom.

Sziasztok!

Rég olvaslak benneteket.
Érintett a tragédiában, amiben itt egymásra találtatok személyem nem érintett.
Nekem is vannak gyermekeim, a legkisebb a napokban volt egy éves.

Betti Drága!
Borzasztóan sajnálom a Veled történteket. Borzasztóan. Veled együtt sírtam tavasszal Iszonyatosan sajnáltam, hogy ismét át kell élned azt, amit senkinek soha semmilyen körülmények között nem szabadna átélnie
Most Veled örülök,hogy élet növekszik benned!!! Kívánom, hogy magadhoz tudd ölelni, éppen egészségesen!!!!! Nagyon-nagyon-nagyon megérdemled.
Idegesíteni most nem szabad magad! Senkiért, semmiért!
___Ugyanakkor: az előttem szóló Kellő szavaival én is egyet értek Amit még jó tanácsként tudok mondani: nem attól leszünk jó emberek, hogy a fájdalmunk uralkodik minden szavunkon, hanem, hogy azon felülkerekedve tudunk más örömében osztozni. Ez az utolsó mondatom nagyon kurtán-tarkán kerekedett, sőt mondhatod, hogy okoskodok én, aki életében soha nem érzett akkora fájdalmat, mint Te.. mit tudom én???? Tökéletesen igazad van. Tökéletesen. Ettől függetlenül: az a pici édes Kislány megérdemli a tiszteletet mindenkitől!
Ahogy a TE kisbabád is, aki ott növekszik a testedben!
Kívánom: mielőbb tudj boldog lenni, és mások boldogságában is osztozni!!!___


Kérem, hogy ne haragudjatok a bejegyzésemért.

Kívánom, hogy mindenkinek úgy alakuljon az Élete, ahogyan szeretné!!!

aztaaaa.. már megint mi van itt!

csak néhány hozzászólásból ismerem Bettit, de el sem tudnám Róla képzelni, hogy rosszat kívánjon bárkinek! pláne egy pici gyereknek.
olvasni is rossz a vádaskodásokat. brrrr

csak "beugrottam" megnézni, ki hogy van. Tünci, nagyon sajnálom, hogy PCO-s tüneteid vannak! amikor olvastam, olyan "nem lehet igaz" érzésem volt Remélem, hamar rendbe lehet rakni! Nem sokat tudok erről, de van egy ismerősöm, aki a húszas évei elején tudta meg, hogy PCOs. Szegény teljesen kiakadt, hogy talán majd természetes úton nem is lehet gyereke. Addig nem is tervezett babát, de mégis ennek hatására abbahagyták a védekezést, hogy adjanak egy kicsi esélyt, hátha... és néhány hónap múlva "becsúszott" a baba.
Nem tudom, hogy milyen súlyos lehetett nála ez a "betegség"(vagy mi ez?). biztos lehetnek eltérések. Kell majd hormonokat szedned? szerintem nem kellett volna levenned a másik vonalzót, hátha a tested figyeli, hogy mikor van itt az idő!!! és arra készül(t)!! indítsd újra a visszaszámlálást!

Bettinek és a legkisebb babának nagyon drukkolok, hogy ezúttal minden flottul menjen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mindenkinek szép Szabolcs-napot!:)

A Kislány megkapta a tiszteletet.

Vasárnap felírt egy gyógyszert az orvosom helyettese, az enyém szabin van, az előzmény unalmas, miért mentem hozzá. A használati utasításra az volt írva, hogy rendszeresen ellenőrizni kell, a baba él-e még és vérzést okozhat.
Ettől olyan ideges lettem, hogy nem akartam beszedni, utána azon gondolkodtam, hogy nem hiába írta fel, az én dokim nem válaszolt, szedjem, ne szedjem, teljes bizonytalanság.
Lehet, ez kívülről bagatelnek tűnik, de nekem ráment a tegnapi napom a téblábolásra, mi legyen, az előzmények tükrében.
Reggel végül úgy döntöttem beveszem, ha valami bajom lesz, majd leverem a dokin.
Miután döntöttem megnyugodtam, beolvastam a fórumba, és rájöttem, hogy elmaradtam a köszöntéssel, mert önző módon magammal voltam megint elfoglalva.
Ekkor ügyetlenül próbáltam utalni valamire, hogy miért nem, de utálok mosdani, kellemetlen is, nem is akartam szólni milyen állapotban vagyok, ezért volt csak annyi, hogy én is boldog szülinapot.
Ez minden bűnöm.
A tisztelet megvolt, ami utána jött az már más.

A várandóságra vonatkozó kedves biztatásokat, hozzászólásokat, jókívánságokat köszönöm, de nem szeretnék beszélni róla, még nem. Talán majd ha itt lesz az ideje.

Tünci, még mindig neked!
a várakozzással kapcsolatban: hát, igen, lehet, hogy nem kellett volna betartani ezt az egy évet, nade mostmár tökmindegy. Ne szomorkodj emiatt! Ez volt az orvosi utasítás, ne haragudj magadra, amiért betartottad! A lélekbúvárok szerint is kell az egy év a gyászhoz, te ezt "ledolgoztad"(ugye mivel ez gyászmunka). Ez az év csak Violáról szólt, nem kellett kettősséget megélned egy második babával. Ez a jó oldala. Már, ha lehet ilyet mondani.
Nekem is egy évet mondott a dokim. Először
Aztán amikor elkezdtem bőgni, módosíotta 5-6 hónapra.
.......................

lehet, hogy tényleg nem kellene szomorúakat olvasnod. Vagyis biztos. El kellene dönteni, hogy ez most akkor gyászolós-együttsírós-vígasztalós topik, vagy új élet-új baba fórum.
az angyalokszülein kettéválasztották ezeket, megvan a helye a zokogásnak és az örömködésnek is. Nem akarok beleszólni, te tudod, csak filózok itt magamban.

Zaha!

Neked sem írtam le tegnap, mennyire tetszik a kép, ahogy tartja a lurkód a gyertyát, igazán ötletes és nevettem azon is!
(semmi gúny nincs benne, tényleg tetszett)

Talán itt az ideje, hogy cserfesebb legyek és kotyogjak bele mindenbe...na rám nem lesz panasz, igyekszem majd növelni az oldalszámokat!

Betti, mire, vagy miért írt fel gyógyszert a helyettes doki? ő ismeri az előzményeket?
ezért ez elég durva, hogy "ellenőrizni kell, hogy a baba él-e még"....

Ezen "pörögtem" be én is.

Az előzmények miatt írta fel, hogy kétszer vetélés volt, de magyaráztam neki, hogy nem az volt, de ők annak veszik, én meg nem vitáztam.
Az új doki, az UH labor vezetője itt Szegeden, magánrendelésén voltam, mert képtelen vagyok ott ülni órákig a labor előtt, nem megy, fizikailag leizzadok, dobog a szívem, meg elmegy a levegőm.
Türelemesen kikérdezett, és ezt írta fel, meg megvizsgált.
Azért kellett mindenképp mennem hozzá, mert enyém doki mondta, hogy a szabadsága alatt mindenképp ehhez menjek el, nézzenek rám és írjak neki smst. Írtam, mire az volt a válasza, hogy OK.
Terhesség támogatás, hormon, ami segíti a méhlepényt. De szerintem a folyamatos ellenőzrés fenyegető vetélés esetén indokolt, de én most ilyenekre nem gondolok.
mindegy, bevettem, most meg azon parázok, hogy ne legyen vérzés belőle.
Lehet balgaság, de annak tükrében, hogy ez most jó a babának, vagy nem jó, nehéz volt döntésre jutni.

És lesz időm írni is, mert 7 hete táppénzen is vagyok, igaz itthonról melózok ezerrel, de nem kell bevezetnem 40 fokban.

Tüncike !
Ne szomorkodj ezen az egy év várakozáson, ahogyan franka is irta, Te csak az orvos utasitásához tartottad Magadat. És ahányan vagyunk, annyiféleképpen tudunk egy tragédiát feldolgozni. Van akinek az segit, hogy nem boncolgatja újra és újra a fájdalmát, nem tépi fel ismét a sebeket. Igyekszik túllépni és előre nézni. Én nem hiszem, hogy ez lelketlenség, inkább öngyógyitás. Más viszont másképpen gyógyul. Ahogyan Te is, inkább folyamatosan beszél a bánatról, a fájdalomról, olyanokkal igyekszik tartani a kapcsolatot, akik szintén átélték azt az élethelyzetet, amit ő. Ha ez segit, hát ezt kell tenii. Mindenki maga érzi, mi a jó, mi ad enyhülést. Ha Neked segit az, hogy Viola sirjánál órákig álldogálj, akkor erre van szükség. Ám lehet, hogy mást csak még jobban kiboritana ez, ha úja belelovalja magát a bánatba és nem hagyja, hogy a természet tegye a dolgát és emlékké váljon a kicsi angyal. Ne tépelődjél azon, hogy mit tettél jól vagy sem. De abban igazad van, hogy - félve irom le, meg ne sértselek - ideje előre nézni. Jól irtad, ideje lezárni a multat. Ne topogjál egyhelyben. Minél többet vársz, most már annál több aggodalommal fogsz nekifutni újból. Amugy sem lesz egyszerű, ahogyan irtad, de hinni kell benne, hogy sikerül, Mint tudjuk a hit hegyeket mozgat meg. Szeretnénk mi zugolvasók is látni egy új Tüncit, aki bizik a jövőben.

Betti, Neked szeretnék csak pár szót írni.... régóta figyelemmel kísérem a topikot, szóval olvastam azt is, min mentél keresztül, emlékszem, amikor az előző terhességednél orvoshoz mentél, emlékszem a rossz hírre.... CSak egy valamiért írom ezt most. Akkor valami miatt olyan rossz érzésem/előérzetem volt Veled/Veletek kapcsolatban, így ismeretlenül, nem is értettem, miért, akkor is éreztem, amikor az orvoshoz mentél, és itt mindenki várta az eredményt... És most, amikor ma írtad, hogy várandós vagy ismét, nagyon-nagyon jó érzésem lett, azonnal azt éreztem, hogy ez most teljesen rendben lesz, olyan jó volt olvasni - nem tudom ezt megmagyarázni, egyszerűen csak egy érzésem, ami belülről jön ( mostanában nagyon- nagyon bejönnek ezek az érzéseim/megérzéseim, nagyon komoly, súlyos dolgokkal kapcsolatban is....)! Szóval csak azért írtam le, hátha ez is egy olyan pozitívum, ami kicsit előre visz, segít, fene tudja, mindenesetre remélem! NE haragudj, hogy így ismeretlenül szóltam HOzzád, de valahogy ezt el akartam mondani Neked! És nagyon-nagyon jó, hogy otthonról dolgozol, saját tapasztalat, hogy rengeteget számítanak ezek a dolgok.

Bátor és erős nő vagy, és ezúttal minden de minden rendben lesz!!!

betti0412ikor tegnap olvastam a köszöntéseket, én is nyugtáztam magamban, hogy én is azt kívánom, de van egy probléma, ami foglalkoztat két napja, tudjátok az a billegős döntés, egyik pillanatban igen, másikban nem, érvek, ellenérvek, de ma reggel már megoldódik. Nem vagyok egy gyors döntő, ez esetben.

Szóval én is boldog szülinap.

Húúú, Lányok! Ez itt a "Tévedések vígjátéka"! (lehetne, ha nem lenne mindenki fokozottan érzékenyítve egy nagy szomorúság által)
Ennyi félreértést!
Nehéz így, hogy a gesztusok, a mimika, a hangszín nem segít a kommunikációban. Ráadásul, a technika vívmányának köszönhetően, az ember hamarabb nyomja meg az 'enter' gombot is (és előtte talán nem is olvassa el háromszor, amit írt), mint ahogyan, mondjuk egy kézzel körmölt levélke borítékját leragasztaná, és elsétálna vele a postáig.

Betti sorain én is elcsodálkoztam reggel, nem is igazán értettem, hogy mi lehet mögötte. Egy pillanatra az jutott eszembe, hogy "talán másnap reggel tesztel, és az eredmény miatt aggódik". De ezek szerint, ez már hetekkel ezelőtt lezajlott.

Néha nem baj, ha támad egy kis vihar: friss, tiszta lesz utána a levegő, és messzebbre el is lehet látni.
Betti egyelőre nem akart mindent megosztani itt, ezért félreérthető volt, Bende félre is értette, rosszul esett neki, az ő feltételezése meg Bettinek...
Próbáljátok ezt úgy felfogni, mint egy Shakespeare vagy Moliere vígjátékot, és önironikusan nevetni egyet a helyzeten. Biztos, hogy senki nem akart senkit bántani!
Betti, mostmár lehetsz nyílt, kiderült a 'titok', és így kisebb az esély, hogy bárki félreért. Örülünk, ha mostantól megint gyakrabban jössz.
És Bende, az Istenért, el ne menj!!! Olyan jó téged is olvasgatni.

Még egy gondolat: szerintem - lehet persze, hogy tévedek - a sok felgyülemlett fájdalom, feszültség, az ennek eredményeként jelentkező érzékenység, és néha a félinformációk, vagy az információk hiánya az, ami az akaratlan bántásokhoz, megbántódásokhoz vezethet egy idő után. És az írásos forma ezt még erősíti is, hisz nincsen mellette ott egy kedves hangsúly, egy arckifejezés, esetleg egy mosoly, egy tekintet, szóval az a személyes kontaktus, ami adott esetben nagyon is árnyalja a mondanivalót...
Szerintem TI mindnyájan jó szándékú emberek vagytok, csak sebzett és érzékeny a lelketek, és néha ez vezet ilyesmikhez. De szerintem ezt meg tudjátok oldani, meg tudjátok beszélni, még ha néha csak utólag, akkor is, és ha utólag tisztázzátok, biztosan megértitek, egy-egy hozzászólás, helyzet miért is alakul úgy, ahogy...

Hú, úgy látom Aarnikával nagyon hasonlókra gondoltunk, pont egyszerre...

Nóna
Köszönöm!

Betti


Kivánom, hogy minden rendben legyen.







Krisztina

Neked is szivből örülök és gratulálok nektek.






Nem tudom, hogy jól olvastam e a sorok mögött, de nekem nagyon sokat jelentett ez a topik. És nagyon sokat segitettetek abban, hogy akartam tovább menni. Köszönöm mindenkinek!!!!!!!

Sziasztok!

Bende, Melcsike, na ne csináljátok, ne búcsúzkodjatok itt nekem, mert rosszul leszek, tényleg.
Így is már annyian elmentek.

Betti, azt kívánom Neked, hogy most minden jó legyen, nekem is azt súgja belül valami, hogy így lesz. Nagyon örülök a babádnak.

Tüncike, szerintem nem baj, hogy kivártad az egy évet, sőt. Ne tépelődj ezen.
Majd holnap írok bővebben.

Többieknek nagy pussz.

Kezdem úgy érezni, hogy Én vagyok itt az utolsó mohikán. Most azt hiszem nagyon szarul érzem magam.



Legyetek jók!

Zaha

Tudod nekem a múlthoz hozzátartozik az a 10 nap, amit Bogika velem töltött. És én azt nem akarom lezárni. És nem szeretném ha miattam nem tudnátok tovább menni. Nekem igy jó, de nektek nem biztos. Nekem szükségem van arra, hogy sirjak, de már nem akarok ezzel senkit terhelni. Már régóta nem is teszem. Vagyis próbálkozom vele, mert szeretném, ha mindenki menne-menne előre. Hiszen mindenki aki elment innen, azért tette, mert csak igy tud előre menni. Ez teljesen rendjén van igy. Én mint negativ hatás, nem akarok senkit visszafogni. Maradtam amig vigaszra volt bárkinek szüksége, és remélem tudtam is vigaszt nyújtani nektek. És persze én is ugyanazt kaptam tőletek. De már itt mindenkinek előre kell nézni, és készülni a babavárásra, illetve a gyermeknevelésre. Nem akarom hogy miattam még mindig csak a fájdalomra emlékezzetek.

Melcsike, de ez a fórum azért van...én is sokszor érzem úgy, hogy másnak az én siránkozásomra már nincs szüksége.
Nekem is könnyebb úgy, ha kiírom, elmondom, mennyire fáj, én sem tudok még előre nézni, és százszor leírtam már, hogy nem ment volna a topik nélkül.
Úgy érzem, jobban vagyok valamennyivel az első időkhöz képest, de eszem ágában sincs elmenni innen, mert én is ragaszkodom a múlthoz, akarok beszélni róluk, amíg jólesik.
Ugyanakkor meg teljesen megértem, hogy az, aki babát vár, már nem akar minden nap szembesülni ezekkel a szomorú dolgokkal.
Szóval ne menj Te sehova, amíg úgy érzed, jó Neked itt.

Majd jövök még.

És szerintem az égegyadta világon senki de senki nincs itt, aki miattad vagy más miatt ne tudott volna továbblépni vagy előrenézni, nem vagy negatív hatás.
Épp a Te példád mutatja, hogy fel lehet állni, én nagyon sok erőt merítettem a Te és Tünci írásaiból, mert valahogy úgy éreztem, Ti ketten birkóztok meg legnehezebben innen a történtekkel, és mégis haladtatok és haladtok előre. Mert az a helyzet, hogy az élet ilyen szar, hogy hátrafelé nem lehet menni.
Szóval ilyenre ne is gondolj, ok?

És szerintem ebben a topikban épp a szomorú helyzetünk, a labilis lelkiállapotunk miatt (sok) mindent meg lehet bocsátani egymásnak...

Ma fél éve születtek és ugyanennyi ideje, hogy Hajna elment.
Kicsilányom, nagyon hiányzol.

Melcsike
A múlt nélkül jövő sincs.
Én folyamatosan azt vizsgálom mennyiben változtam a történtek hatására, vajon mit kell belőle tanulnom.
Ha nincs a tegnapi és nem azért mert nem bízom bennetek, nem mondtam volna el, hogy mi a helyzet most velünk, továbbra is jöttem volna, ahogy jövök ezentúl is.
Nem hiszem, hogy az, hogy olvaslak titeket, beszélgetek veletek bármi negatív hatással lehetne rám.

Jázmin!
Leesett a Blikk címlap.
Ma reggel a tv2.-n volt, most néztem.
BB Évi 7 hónapos terhes, de nem fogja fel, nem tudja, ki a gyermek apja, és továbbra is iszik és dohányzik....
Ilyen esetben nem lehet a baba egészségére tekintettel az "anyát" bezárni? Az új életnek nincs joga az egészséghez, ez nem büntető kategória? Nézzük a tv-n keresztül, hogy mit csinál és senki nem tesz semmit?
Jól emlékszem már van egy gyereke, akit az anyja nevel. De nem baj az ha őrült, arra vannak helyek, ahol kezelik, engem csak az bosszant, hogy ilyenkor szerintem szigorúan fel kellene lépni a gyermek egészsége érdekében!
Vagy már lehet túl messzire mentem?

Betti:én az ilyet elásnám.Semmi helye a társadalomban.Önmaga tehet a saját sorsáról és ráadásul mi, a dolgozók tartjuk el az ilyen nyomorult patkányokat.Arra van esze, hogy dugjon meg eligya/elszívja a pénzt (az adófizetők pénzét)?Az ilyen nem őrült, hanem egy semmirekellő.Engem csak az dühít, hogy nemzőképes és bassza meg, egészséges kölyke lesz, akit majd valaki felnevel.
Lehet megkövezni.

Elolvastam a lap tetejétől kezdve a hsz-ket. Aludtam rá egyet. nem én vagyok itt a "legöregebb" sem így, sem a topicba írogatásom tekintetében, mégis lenne néhány gondolatom. Erre is meg lehet sértődni, nekem lehet esni. Azért írom le, hogy elgondolkodjunk. Köztetek én is. Úgy érzem, van mit.

Betti,
elolvastam azt a bizonyos hozzászólásodat, nekem is rosszul esett, pedig többször nekifutottam. Nem értettem, aztán ezen az oldalon lett magyarázat is hozzá.
Igen, valóban keveset tudunk az életedről. Úgy látom, találtál itt egy-két nagyon jó barátot, barátnőt, akikkel a topicon kívül is tartod a kapcsolatot - nagyon helyesen. Nekik biztosan többet elárulsz az életedből, az eseményekből, a hatásokból, ami befolyásolja az érzelmeidet, a gondolataidat. IDE viszont már nem jutnak el ezek a dolgok. Írok egy példát:
Folyik az "írós duma" valamiről. Erre van egy hsz-ed, egészen másról. Ez sem baj, mert tématerelés is kell, ha nagyon leragadunk valamin, vagy "túlragozzuk". De az általad becsben tartott barátok hsz-in kívül nemigen reagálsz itt senkire. Vagy csak magánban. Vagy ha reagálsz, félreérthető módon (lásd most).
Így teljesen igazad van: nem ismer a többség téged igazán. De azt hiszem, mindannyiunk nevében írhatom, ilyennek fogadtunk el. Zárkózottabbnak, elvonulósabbnak, és természetesen ismerjük a veled történteket is. Megértünk, és tisztelünk ezért a harcért, önmagaddal is vívott küzdelmedért. Próbálj meg egy kicsit te is közeledni hozzánk! Engedd meg, hogy jobban megismerjünk!
Tudom, sokszor "hülyeségeket" írunk, vagy olyan apróságokat, amik nem mindenkit érdekelnek. Lehet, téged sem, nem is tudsz mit szólni hozzá. De te minket fogadj el ilyennek.

Te sokkal régebben írsz ide, mint én, biztos vagyok benne, hogy jobban is ismered itt a régieket. Nagyon sajnálom, hogy sokan elmennek, elmentek. És sajnálom az újakat is. Máshol, más okból kellene "találkoznunk". De ha már itt vagyunk, valahogy együtt is kell élnünk. Közös fájdalom tart össze minket, még ha nem is egyformán éljük meg, dolgozzuk fel ezeket. Esendőek vagyunk, labilisak, kétkedők, néha irigykedők (valljátok be, csajok! ), fájdalomtól összeroskadók, talpra kecmergők, boldog-boldogtalanok, szerethetők...emberek. Kérlek, gyere hozzánk, többiekhez is közelebb. Én is néha úgy érzem, számomra elérhetetlenül messze vagy, pedig fontos lenne nekem is, hogy jobban megismerjelek. Még ha nem is lehet mindenki mindenkivel barátságban. Elég egy kis hsz is...
Én is nyomon követem a te életedet, mint te a többiekét, bár néha nehéz, mert csak picit húzod szét a függönyt, és csak kukkantani lehet. De én már csak ilyen gyarló, kíváncsi, érdeklődő ember maradok. Sokunkkal együtt.

Szívből örülök a kicsidnek!!! Remélem, most már jókor, időben, mindnyájatok örömére érkezik egészségben, hosszú, boldog életben. Bízz egy kicsid magadban, a babádban!

Mindnyájatokat ölellek, embertársi, sorstársi és baráti szeretettel.

Tünci:ne zárd le a múltat, csak nyiss a jövőbe.Muszáj, mert csak úgy jöhet a tesóbaba.Erre ajánlottam a kezemet.((()))

Jázmin, már csak egy hét a vizsgálatig ugye?

Volt a tv-ben múltkor Ceizel, és azt mondta, ha már megvan az "ellenség" akkor már könnyebb küzdeni ellene, ha tudjuk kivel állunk szembe.
Te jutottál eszembe, akkor még Tüncinek nem volt diagnosztizálva a baja, hogy öröm talán a bajban, hogy tudjátok mivel álltok szembe és remélem azt fogja mondani jövő héten, hogy van megoldás.
Nekem tavaly augusztus 5.-én mondták meg a bajt, az Uh.-n és 11.-én született Franciska.
Nem is nagyon gondolkodtam még az évfordulón.....mennek a napok, az is el fog telni.

Lyly
Az elmúlt fél évem azzal telt, hogy dolgoztam mint a hülye az irodában, perceim voltak néha szabadok, amikor tudtam beleolvasni vagy reagálni, utána rohantam haza, hogy a lakást intézzük, építsük, hogy be tudjunk költözni.
Sokszor csak arra a témára ment a reagálás, amire épp válasz fogalmazódott meg bennem.
Hiba volt.
Azt hogy ezen akarok-e változtatni vagy tudok-e még nem tudom.
Nem tudok olyan őszinteségel ide fordulni már, mint régen tettem, nagyon sokat kaptam mindig érte, egy idő után tanul az ember belőle.
Azt is tudom, hogy rossz korszakaim voltak, elviselhetetlen voltam saját magam számár is sokszor, de érezem, hogy változok. Legalább is remélem.

Tegnap pedig más nem történt, mint megint szűk és kurta módon próbáltam kimagyarázni magam, miért késtem a köszöntéssel és anélkül, hogy esélyem lett volna arra, hogy a félreértést esetleg más módon tisztázzam lelketlenséggel, önzőséggel és tiszteletlenséggel lettem megvádolva széles e világ előtt.
Összefoglalva ennyi.
Részemről a magyarázatot le is zártam, mert már túl sok ez ide, körbemagyaráztuk már, túl sok energiát visz el.

Megyek megnézem a két szép csülkömet a sütőbe, mert hamarosan vendégek érkeznek lakásnézőbe.

Betti:igen, mához egy hétre már okosabbak leszünk.Piszkosul várom, de egy picit félek is.
Csülök....nyamnyam imádom!

Zaha, Tünci:merre vagytok?

Sziasztok!

Hát bizony tényleg fájdalmas dolgok ezek, nagyon nagyon rosszak.
Akik körülöttünk élnek soha nem is értik meg igazán (már akik nem estek á rajta)Továbblépni lehet, felejteni nehéz,talán soha nem is lehet. Csak meglenni valahogy mellette.
De amikor az ember már várja az új pici babát akkor valami csodás várakozás költözik az ember lelkébe. Engem ez éltetett akkoriban.
Sziasztok.M

Szia Mirci, Veled mi történt?

Itt vagyok, Jázmin!
Amit írtál, BB Évi, hát én inkább sajnálom. Leginkább persze a szerencsétlen gyerekét meg a babát akit most vár. És tényleg igaz, meg fog születni egészségesen ő, akit nem is akartak, és akiket meg mi akartunk annyira, nincsenek itt. Szép az élet na.
5-én majd képzelj oda mindannyiónkat magad mellé.

Tünci, Melcsike, Franka, többiek, mindenki?

Sziasztok!

Nagyon elgondolkodtadtak a közelmúlt hozzászólásai. Majd írok - most még nem tudok, nagyon sűrűek voltak a szakmai, társas és belső események.

Ma van egy éve, hogy elment a Kincsem.