Elolvastam a lap tetejétől kezdve a hsz-ket. Aludtam rá egyet. nem én vagyok itt a "legöregebb" sem így, sem a topicba írogatásom tekintetében, mégis lenne néhány gondolatom. Erre is meg lehet sértődni, nekem lehet esni. Azért írom le, hogy elgondolkodjunk. Köztetek én is. Úgy érzem, van mit.
Betti,
elolvastam azt a bizonyos hozzászólásodat, nekem is rosszul esett, pedig többször nekifutottam. Nem értettem, aztán ezen az oldalon lett magyarázat is hozzá.
Igen, valóban keveset tudunk az életedről. Úgy látom, találtál itt egy-két nagyon jó barátot, barátnőt, akikkel a topicon kívül is tartod a kapcsolatot - nagyon helyesen. Nekik biztosan többet elárulsz az életedből, az eseményekből, a hatásokból, ami befolyásolja az érzelmeidet, a gondolataidat. IDE viszont már nem jutnak el ezek a dolgok. Írok egy példát:
Folyik az "írós duma" valamiről. Erre van egy hsz-ed, egészen másról. Ez sem baj, mert tématerelés is kell, ha nagyon leragadunk valamin, vagy "túlragozzuk". De az általad becsben tartott barátok hsz-in kívül nemigen reagálsz itt senkire. Vagy csak magánban. Vagy ha reagálsz, félreérthető módon (lásd most).
Így teljesen igazad van: nem ismer a többség téged igazán. De azt hiszem, mindannyiunk nevében írhatom, ilyennek fogadtunk el. Zárkózottabbnak, elvonulósabbnak, és természetesen ismerjük a veled történteket is. Megértünk, és tisztelünk ezért a harcért, önmagaddal is vívott küzdelmedért. Próbálj meg egy kicsit te is közeledni hozzánk! Engedd meg, hogy jobban megismerjünk!
Tudom, sokszor "hülyeségeket" írunk, vagy olyan apróságokat, amik nem mindenkit érdekelnek. Lehet, téged sem, nem is tudsz mit szólni hozzá. De te minket fogadj el ilyennek.
Te sokkal régebben írsz ide, mint én, biztos vagyok benne, hogy jobban is ismered itt a régieket. Nagyon sajnálom, hogy sokan elmennek, elmentek. És sajnálom az újakat is. Máshol, más okból kellene "találkoznunk". De ha már itt vagyunk, valahogy együtt is kell élnünk. Közös fájdalom tart össze minket, még ha nem is egyformán éljük meg, dolgozzuk fel ezeket. Esendőek vagyunk, labilisak, kétkedők, néha irigykedők (valljátok be, csajok!
), fájdalomtól összeroskadók, talpra kecmergők, boldog-boldogtalanok, szerethetők...emberek. Kérlek, gyere hozzánk, többiekhez is közelebb. Én is néha úgy érzem, számomra elérhetetlenül messze vagy, pedig fontos lenne nekem is, hogy jobban megismerjelek. Még ha nem is lehet mindenki mindenkivel barátságban. Elég egy kis hsz is...
Én is nyomon követem a te életedet, mint te a többiekét, bár néha nehéz, mert csak picit húzod szét a függönyt, és csak kukkantani lehet. De én már csak ilyen gyarló, kíváncsi, érdeklődő ember maradok. Sokunkkal együtt.
Szívből örülök a kicsidnek!!! Remélem, most már jókor, időben, mindnyájatok örömére érkezik egészségben, hosszú, boldog életben. Bízz egy kicsid magadban, a babádban!
Mindnyájatokat ölellek, embertársi, sorstársi és baráti szeretettel.