Sziasztok!!!
Már itthon is vagyunk!
Kenderike, grat Neked is a babához! Te még nálam is jobban stikában szültél!
Krisztina25, üdv és köszi a gratot!
És
mindenkinek nagyon köszönöm a jókívánságokat!
Csak gyorsan megírom, hogy s mint volt, biztos nagyon kiváncsiak vagytok. Összességében végülis azt mondom, hogy mindenkinek ilyen szülést kívánok - persze mindenki maga döntse el...
Szerda reggel valami fájásfélékre ébredtem. Nem tudom, hány órától voltak, de szerintem eleinte olyan 10-15 percenként enyhe mensiféle görcsöket éreztem. Nem tudtam eldönteni, vajon ezek már tényleg A Fájások-e, vagy csak jóslók, mindenesetre kimentem pisilni - és hát út közben el kezdett folyni a magzatvíz. Ezzel minden világossá vált: szülök!
Pontos idő:
reggel 8 óra.
Nem ijedtem meg, nem pánikoltam, fél óra múlva felhívtam a dokinőt, mondta, hogy menjek be a kórházba, de nem kell sietni, mert minden szülőszoba foglalt...
Be is értünk, valóban leültettek a váróban a 4-5 perces fájásaim ellenére. 1/2 10 körül vizsgáltak meg, már 5 centire nyitva voltam, de kellett még egy kis burokrepesztés. Rátettek az nst-re, szép kis görbék rajzolódtak, baba is jól van. A végén már igencsak feszengtem a fájások alatt abban a székben. Kb. 1/2 11 lehetett, mire átöltözhettem és mehettem a szülőszobába - pont az alternatívba, de a kádat nem használtam. Végülis ügyeletes szülésznő foglalkozott velem, de nem volt vele semmi gond - nem is sokat, csak épp eleget foglalkozott velem. Beöntést nem kaptam (de szerencsére nem keveredtek szülés alatt a dolgok) és nem is borotváltak. Magunkra hagyott a fájásokkal, és mondta, hogy ha nyomnom kell, akkor szóljunk. Közben megnyugtatott, hogy szóltak a dokinőmnek is, már úton van. Csakhogy előbb ért hozzám a nyomnom-kell, mint a dokinőm, úgyhogy egy ügyeletes doki jött be, már mondta az instrukciókat, amikor kivágódott az ajtó és megjelent a saját dokim! Akkor épp tolófájásom volt, így nem is nagyon tudtam felfogni, hogy mi is van. Érdekes, mert rámszólt a doki, hogy álljak fel és sétáljak és közben nyomjak, amikor jön a fájás, szóval majdhogynem állva szültem. Ekkor jött jól a kötél, mert abba kapaszkodva is tudtam nyomni. De a végső fázisban már a hagyományos szülőpózt vettem fel, így született meg
d.e. 11:45-kor Betti
Nagyon-nagyon durván fájtak a fájások, a végén már elég hangosan nyöszörögtem és sóhajtoztam. De rámszólt a dokinő, hogy inkább a tolásra figyeljek, ne a nyöszörgésre - és akkortól tényleg hatásosabban is ment a nyomás. És a kismamatornán jól begyakorolt légzéstechnikát abszolút nem tudtam alkalmazni - kivéve a lihegést - és relaxálni sem tudtam egyáltalán, teljesen megfeszültem, mert ezek szerint mégsem tudtam kellően felkészülni a fájdalomra. Sokkal-sokkal durvább, mint elképzeltem - főleg a vége! És sajnos pont emiatt, hogy nem a tanult módon vettem a levegőt, néha nagyon elszédültem, mert nem jutott elég oxigén a tüdőmbe... Viszont k.. sokat ittam, 2x1,5 liter mentes vizet, és szőlőcukrot is rágcsáltam, de az nem esett túl jól.
Apa végig mellettem volt, az nagyon jó érzés volt, annak ellenére, hogy túl sokat nem tudott (nem engedtem) segíteni. De a köldökzsinórt Ő vágta el!
És Ő mehetett el a szülésznővel a babafürdetésre és Ő hozta vissza nekem Bettit - azt a boldogságot és büszkeséget, ami az arcán volt...!!! Közvetlen szülés után rámtették Bettit, akkor még nem szopizott. A méhlepény is hamar megszületett (talán az magától jött, nem emlékszem, hogy ahhoz is nyomnom kellett volna
), kérdezték, hogy megnézem-e? Naná - érdekes látvány volt! Egy kis gátmetszésre szükség volt - nem tudom, mennyire lehet kicsi, mert elég sokáig (kb. 15-20 percig) varrt utána a dokinő - szerencsére azt nem éreztem, jó helyre kaptam az érzéstelenítést és felszívódó varratot kaptam.
Mivel nem volt egyetlen üres ágy sem, se az újszülött osztályon, se a nőgyógyászaton, ezért este 7-ig voltunk a szülőszobán. 1 körül elvitték Bettit, 9/10-es lett az Apgar-ja, de szerencsére vissza lehetett kérni, így már aznap fél napot hármasban töltöttünk!
A nőgyógyászatra kerültem, egy 7 ágyas szobába, amit csak aznap szült kismamikkal töltögettek folyamatosan fel. Hát képzelhetitek az első éjszakát...
Aztán péntek d.e megkérdezték, nem akarok-e már hazamenni? Hát dehogynem, úgyhogy tegnap este 6-kor már itthon is voltunk!
Na, de a többit majd később, megyek a kistündérkémhez - rengeteget alszik, nagyon keveset sír, a szopizás megy, tejcsi van.
Vagyis minden szép és minden jó és nagyon boldog vagyok!!!
A még egybenlévőknek kitartást, a babásoknak pedig minden olyasmit kívánok, ami nekem is jó lenne!