Kiemelt témák

Sziasztok! Várok ide minden szent imrés szülésélményt, beszámolót. Hogy zajlott az egész, milyen segítséget kaptatok, milyen volt a vajúdás, szülés/császár, gyermekágy. Célom, hogy ezen a fórumon konkrétan a kórházban töltött napok élményei legyenek meg, hogy az új kismamáknak ne kelljen keresgélni a régóta vezetett fórumok hozzászólásai között!

Kérlek írjátok meg, hogy mire figyeljünk, mit vigyünk magunkkal mindenképpen, és minden-minden élményeteket!
Üdv
Sziszkusz (aki két hónap múlva már maga is beszámol az élményekről)

Szia!
Akkor én jelentkezem! Tavaly májusban szültem a Szent Imrében, az orvosom Bálint Mihály volt, a szülésznő Fantha Zsuzsa.
Konkrétan kíváncsi vagy valamire, vagy úgy általánosságban mindenre?
Ha lesz választott szülésznőd, akkor ő sokat fog segíteni abban, hogy mit tegyél a kórházi táskába, (külön egy a szülőszobára, külön a gyermekágyas részlegre). Amit ajánlok, hogy vigyél sok-sok ásványvizet. Én rettentően szomjas voltam bent végig.

Egyébként most röviden csak annyit, hogy úgy általánosságban nincsenek rossz emlékeim, ismét ott szülnék, de volt jó pár negatívum is, ami nem a szülésre vonatkozik, inkább az utána lévő napokra.
De legközelebb már tapasztaltabb, "rámenősebb" leszek, nem olyan kis bátortalan, mint akkor voltam.

Esetleg vannak konkrét kérdéseid?

Bővebben:
A vajúdás, szülés alapvetően jó emlékként maradt meg bennem.
Bár a szülésznő elég sokat kint volt, nem tudom, ez így szokott-e lenni, vagy netán máshol is akadt dolga..., azért segített, biztonságot adott nekem, hogy tudtam, ismertem, ki kiséri végig a szülésemet. Gátvédelemre készültünk, de nem jött össze, mert a végére nagy izgalom támadt, és az már a sokadrangú dolog lett volna.
Kétágyas szobába kerültem, amit szerintem szintén a szülésznőnek lehet köszönni, nagyon úgy vettem észre, hogy akiknek van fogadott, azoké a kétágyas, (de többiek cáfoljatok meg, ha nem így van!!!).
Nekem inkább a gyermekágyas részleggel és napjaimmal van bajom, valahogy azt éreztem, egy vagyok a futószalagon. A babák úgyszintén. Asszem ez az ára, hogy ennyire felkapott kórház lett a Szent Imre. Egy csecsemős nővér elég jól megmutatott mindent a babával kapcsolatban, de ettől függetlenül a szobában már azt sem tudtam, mit csináljak. Egy szintén először szülő csaj volt 1 napig a szobatársam, úgyhogy ketten nem tudtuk, hogy mitévők legyünk... Aztán egy tapasztalt anyuka jött az előző helyére, aki többet segített, mint bármelyik nővér.
De lehet, hogy a lelkemnek kellett volna egy kis támogatás, mondjuk amit tényleg egy közeli családtag jelenléte jelentett volna, de ugye az az idő, amikor látogatni van mondjuk az apuka, kevés. Ezzel azt akarom mondani, hogy részban nagyon jó, hogy a szobába nem jöhetnek látogatók, részben rossz, hogy legalább egy-egy fő nem jöhet be meghatározott időben a szobatárs beleegyezésével. És nekem nehezemre is esett kimászkálni, Emmit is féltettem, mert tök huzat volt ott a csapóajtó környékén. (Ja, közben le lehetett volna adni a csecsemősökhöz...)
Sokszor tényleg azt sem tudtam, mit csináljak, az egyik nővér lecseszett, mert magam mellé tettem a nagyágyba a babát, a másik pedi kimondottan javasolta, hogy így csináljam.
Jöttek mentek a fehér köpenyesek, azt sem tudtam ki csecsemős, ki rendes nővér, ki a védőnő, ki meg csak a fényképész.
Aztán van egy dolog, amit nagyon-nagyon nehezményezek, hogy hiába mondtam a védőnőnek, csecsemősöknek, hogy kis remegései vannak a babának, 3 napig senkit nem érdekelt, mindenki mondta, hogy szoktak ilyet csinálni, de egy sem vette a fáradságot, hogy várjon egy kicsit, és saját szemével lássa. Ha nem sárgul be, úgy hazahozzuk, aztán kész... De besárgult és egy időre bekerült a csecsemősökhöz, akkor látták ők is, hogy mi a helyzet. Azonnal hívtak, Emmit átvitték a Gyerekklinikára a PIC-be. Pedig már a hazamenetelre készültünk... (Ja, és akkor kaptak észbe, hogy ennek a gyereknek vércukor szintet kellene nézni, mert az anyja diabéteszes volt terhesen...)

Úgyhogy a bent töltött 3 napot szívesen elfelejteném. Viszont most már tudom, hogy legközelebb tényleg sokkal rámenősebbnek, erőszakosabbnak kell lennem..., mert mindezek ellenére nem váltanék, márcsak az orvosom miatt sem.
Ezt egyébként tanácsolni is tudom, hogy ha valami nem megy, kérdés van, bizonytalanság, addig menni a nővérek nyakára, amíg nem segítenek.
(Kicsit felháborítónak tartom, hogy már csecsemős nővért is ajánlott fogadni, hogy biztos legyen az ember a segítségben... Szerintem ha az éppen műszakban lévő nővér kedvesebb lenne, tuti, hogy sokan "megköszönnék" neki, de megmondom őszintén, hogy ez bennem fel sem merült, mert kimondottan egyik sem érdemelte meg. Remélem másoknak jobbak a tapasztalatai!!!)

Még csak annyi, ugyan ez nem Szent Imrés, hogy Emmit agyon vizsgálták, volt jó pár nagyon nehéz napunk, de végül kiderült semmi baja!!!

Szia Atizka!
Nagyon köszönöm a hosszú beszámolót! Bizony, mindenre kíváncsi vagyok, mind a szülés, mind a vajúdás terén, de a gyermekágyra is szeretnék felkészülni. Első babámat a Jahn Ferencben szültem Dél-Pesten, nagyon rossz élményekkel (már ami a gyermekágyat illeti). Hozzád hasonlóan tudatlan és tapasztalatlan voltam, nem mertem szólni, azt hittem a segítség magától jön. Korán engedtek haza besárgult babával, tejem sem volt elég, egy hét múlva az I. Gyerekklinikán kötöttünk ki kiszáradva, óriási bilirubin-szinttel. De már szerencsére ez a múlt.
Most dokit és kórházat váltva jobban bizakodom. És merek majd kérdezni, szólni. Viszont szülésznőt, csecsemőst nem választok, mert sajnos az anyagilag már megterhelő lenne. Köszönöm az infókat, Emminek sok-sok egészséget kívánok!

És várom a többiek tapasztalatát!!!
Sziszkusz

sziasztok,nekem 6 gyerekem van.17,16,13 11,11,és 3éves.az első kettőt a szent-imrében szültem,sőt én is ott születtem 36éve.nekem semmi jó élményem nem volt a szent-imrébe,csak az az egy,hogy adtak homokzsákot,így semmi hasam nem maradt.de,amúgy a többi gyereket nem ott szültem.

folytatás: szóval a többi gyerekem a Dél-pestibe született,aminek nagyon örülök,mert ott minden tökéletes volt,az orvosok,a nővérek a csecsemős nővérek is.és a legfontosabb a jó légkör volt.a 6.gyerekemnél ráakart beszélni egy ismerősöm,hogy a János Kórházba szüljek,de megnéztem és annyira idegennek,nem tisztának tűnt,hogy elmenekültem és végül a legjobb orvosnál:Dr. Somogyi Lajosnál szültem.

Sziasztok lányok, megkérdezhetem, ki kinél szült, és fog?
Én 3-szor szültem a Szt Imrében. Elsőt Dr Faludy Pálnál, másodikat-harmadikat Dr. Balogh Tibornál.
Nekem csak pozitív tapasztalataim vannak!
Egyébként a csecsemősökkel kapcsolatban én csak azt vettem észre, hogy irtózatosan elfoglaltak és nem csodálom, hogy maguktól nem mennek oda egyesével minden anyukához, hogy van-e kérdésük. Szerintem ez érthető. Viszont ha nekem volt kérdésem, mindegyik normálisan válaszolt! Higyjétek el, hogy iszonyú sok dolguk van!
Atizka, azok a remegések pedig a Marlow-féle átkaroló reflexek, minden újszülött ezt csinálja.

Én nagyon örülök, hogy nem jöhet be látogató, hála Istennek, hogy nem! Van ugyanis nemegy agyatlan, aki felnőtt létére simán bejönne egy náthával vagy más fertőző betegséggel, higyjétek el! Van más kh, ahol fű-fa-virág reggeltől estig bemászkálhat a kismamákhoz és iszonyatosan idegesítő lehet, hogy az ember szoptatna, a papa meg ott sasol a szomszédból. Szoval én hálás vagyok, hgoy ebben szigorúak. Isten ments, hgoy valami fertőző nyavalyát behozzon egy-egy eszetlen...
Szüléssztorit később írok, most annyi időm nincs.
Mó, le a kalappal a sok gyerkőc miatt! De 16 éve még egész más volt ez a kh! Azóta sokminden lecserélődött!
Ja igen, Atizka, szinte mindegyik szoba kétágyas, és nem hinném, hogy orvosválasztás-függő lenne, hogy ki hova kerül. Annyi van, hogy az egy ágyas már fizetős. Ha fizetsz, mehetsz oda. Tényleg van egyáltalán 2 ágyastól több ágyas kórterem is? Én nem láttam, csak 1 és 2 ágyast. Talán egy 3-ast?

én az elsőt Faludi Pálnál szültem,ő volt ott a legjobb fej doki.a másodikat meg Lovas Péternél,ő elég szörnyű volt és pénzéhes is.hát aztán,ahogy írtam a 3-nál már a Dél-Pestibe mentem az már jobb hely ,úgy hogy a többi 4 gyerekem már ott született mind.

Tényleg? Nahát én meg MAJDNEM a Dél pestiben szültem, csak elköltöztünk. Faludy jó fej, csak sokan besértődnek a humorán! De különben a Szt Imrét pont akkor újították fel (a szülészetet), mikor 2002-ben én szültem! Hogy ott milyen felfordulás volt! Jött egy anyuka szülni és jöttek fel a szülészetre (3. gyerek), de az már a nőgyógyászat volt, mert megcserélték, hát mire átértek a szülészetre, épp még nem volt késő... amúgy az egyetlen, ami idegesítő a kh-ban, hogy mindkét oldalon nyílik a lift és ami az egyik oldalon a 2. emelet, az a másikon nem a 2....mivel fél emeletek is vannak! És még képes vagyok én is eltévedni, pedig 2001 óta ide járok!
De a szülőszobára és a gyerekágyra már tudom az utat.

szia vivi,igazából mi is elköltöztünk azért az is oka,hogy nem maradtam a Szent-Imrében.mi van a Faludi dr úrral?jól van?úgy találkoznék vele,mikor én voltam ott senki nem sértődött,de tényleg jó a humora,képzeld mikor szültem az első fiamat,másnap azt mondta a kórteremben vizit közben,hogy jövőre találkozunk ugyanitt! hát képzeld beteljesült,rá nem egészen 11 hónappal szültem a következőt,pedig az első szülésem olyan nehéz volt,hogy akkor azt mondtam nem szülök többet.ő még nem nyugdíjas?mert már akkor sem volt fiatal.rendel még???

:D:D Igen még rendel, a Fehérvárin is az Sztk-ban, meg magánban is.
Egyébként nagyon beteg volt, ha jól tudom, gyomorrák, de meggyógyult. Onnan tudom, hogy 2002 után én 2005-ben szültem legközelebb és láttam, hogy kb 20 kilóval vékonyabb, mint 2002-ben. És valaki mondta, hogy ezért... de most jól van. És dolgozik.

Aszta, és ez a nagyon kis korkülönbség szándékos volt? És mind a 6 tervezett? Ne haragudj, hogy ilyen kíváncsi vagyok, de megvan az okom rá. Most tervezzük a 4. babát!

A 11 és a 3 éves közt hány éves gyerek van? Mert azt szerintem elírtad! Vagy ikrek?

Én Bálint Mihálynál szültem, teljes mértéken meg voltunk vele elégedve a terhesgondozás és a szülés alatt is.

Vivi, igen tudom, és értem, hogy a csecsemősöknek sok a dolguk, de abban a helyzetben, első gyerekkel, bizonytalanul nagyon hiányzott a személye biztatás, megerősítés. Darab-darab alapon ment minden. Én legálábbis így éreztem, de valószínűleg én voltam hiper érzékeny, és örülök, ha más nem ezt tapasztalta De egyébként az előzetes híresztelések ellenére én is rosszabbra számítottam a csecsemősökkel kapcsolatban.

Igen van 3 ágyas szoba is, akkor mikor én bent voltam. Persze az is lehet, hogy azok pótágyak voltak, mert éppen sokan voltunk bent.

A remegések meg nem sima reflexek voltak (talán ezt hitték a nővérek is, amikor mondtam, hogy furcsa dolgokat csinál a baba), ha az lett volna gondolom rögtön felismeri a gyerkorvos is, amikor látja és nem küldi azonnal a PIC-be.
Egyébként ott sem tudták mi ez. Tovább kellett volna menni fejlődésneurológiára, ismét kórházi napok, stb..., de találtunk egy nagyon jó, epilepsziában járatos fejlődésneurólógust, aki a videofelvétel alapján rögtön mondta, mi ez és hogy teljesen ártalmatlan.

azért kérdeztem,hogy jól van -e a Faludi dr úr,mert amikor nála szültem,rá 4 nap múlva szívrohama volt,de szerencsére utána helyre jött,de mostanáig nem hallottam felőle,örülök,hogy jól van. igen a 11évesből 2 van,mert ikrek ,teljesen spontán.hát leírom a történetet:az elsőt nagyon akartuk,a 2.véletlen jött ,a harmadikat megint nagyon terveztem,mert akkor a 2 első már ovis lett,tehát eljött az ideje,utána viszont visszeres lett a lábam és elmentem egy maszekorvoshoz a Krisztina Krt-ra a Kálló dr. úrhoz,hogy injekciós módszerrel megcsináltassam ,és ott azt mondták,hogy 6 hetes kúrával megcsinálják,de addig ne szedjek fogamzásgátlót,hát meglett az eredménye,mert rögtön terhes is lettem,ráadásul ikrek lettek,amit csak az 5.hónapban tudtunk meg,szóval 60000-et fizettem a lábamra,de hiába,mert a terhességtől még visszeresebb lett.aztán a 6.gyerekre megint vágytam,mert a többi már nagy és rámjött megint ez a babázási vágy.....megkérdezhetem,hogy miért írtad,hogy azért kérdezed ,mert megvan rá az okod?

Mó! Hát ez nem semmi sztori!
Ja, azért írtam, hogy megvan rá az okom, mert utána írtam is, hogy mi a 4. babát tervezzük most. Illetve remélem, hogy mostanság már a pocakban is van. Csak elgondolkodtam, hogy egy gyereket sose akartam, mármint akartam gyereket, de sose gondoltam azt, hogy csak egyet. Minimum 2-t. Aztán mikor megszültem a másodikat, ki voltam akadva, hogy nehogy már csak 2 legyen. Ráadásul a férjem nem is akart harmadikat. Aztán na jó, legyen inkább harmadik, de akkor is olyan hülye érzésem volt, hogy ez lenne az utolsó terhességem?! Nemár! Harmadik után meg még sokáig érdekes módon nem akartam többet, de aztán elkezdett egyre motoszkálni a gondolat és hálát adtam az égnek, hogy nem 30 fölött kezdtem szülni, mert így még mindig van időm, hisz 30 alatt megszültem a 3 gyereket. És most várjuk, hogy jöjjön a gólya...
Ikrek egypetéjűek??? De jó lehet ikrekkel! Te hogy lehet, hogy csak az 5. hóban tudtátok meg, hogy ikrek?! Előtte hányszor volt uh? És nem volt gyanús, hogy nagyon nagy a hasad? Ez hihetetlen!

mi hasonlítunk egymásra,legalábbis a gondolatunk a babavárással kapcsolatban.én is a 3. után azt gondoltam,hogy nem lesz több,aztán még is és az ikrek után ,mikor 4-5 évesek lettek,gondoltam,hogy miért ne!két petéjű ikrek.egy fiú egy lány. amikor nem jött meg elmentem dokihoz,mert nálam,ha már egy-két nap késés volt az terhességet jelentett,és másnap reggel a labor vizelet ki is mutatta ,hogy pozitív,mert kézzel olyankor még hiába vizsgál,nem lehet érezni.aztán afp idején mentem volna uh-ra,de magas eredmény miatt ismételték az aft,és húzódott az idő,szóval mire újra uh-ra kerültem már az 5.hónapban voltam,soha nem felejtem el nov.14-e volt és én márc.17-én szültem,de márc.14-re voltam kiírva.és nov 13-án a szomszédunk mondta,hogy elég nagy a hasam,én m,eg poénból mondtam,hogy ikrek vagy 5kilós baba lesz,és röhögve azt mondta,hogy azt már kimutatták volna.másnap reggel még a férjemnek is mondtam,hogy lehet,hogy ikrek lesznek.és tényleg!boldog voltam és féltem is,mert nem volt segítségem.drukkolok,hogy sikerüljön,vagy már terhes vagy??

még azt felejtettem írni,hogy én úgy szültem,hogy 18és fél,19és fél,23,25,és az utolsót pedig 33évesen.úgy hogy jól belefért.neked mekkorák a gyerekek?nemük???nevük???? a legkisebb fiamról egy kép: majd még rakok,neked vannak képek?

Atizka, hát igen, mondjuk első gyereknél nekem az volt a szerencsém, hogy egy rutinos anyuka mellé raktak be, és így sokmindent segített!
Más kórházban viszont a Szent Imrés csecsemősökhöz képest kíváncsi lennék, hogyan viszonyulnak a mamikhoz! Lehet, ott is ugyanez a helyzet? Nem tudom.

Mó! Hát ez hihetetlen! MIlyen édes a fiad! Vannak képek, majd rakok fel! Most csak röviden, mert épp ma derült ki, ogy a fiam himlős lett...
Nem tudom, vagyis most van kb félidő és remélem, összejön! Vagy összejött. Nekem mindig elsőre sikerült, de most 3 hóig szedtem a rohadt fogamzásgátlót és ahogy abbahagytam, próbálkoztunk. De nem jött össze pedig csak 3 hóig szedtem. De remélem, hogy most már kitisztult rendesen! És már minden normálisan működik.
Ikrek, én is szeretnék, de ha ikrek, akkor egypetéjűnek jobban örülnék. bár mindegy, csak egészségesek legyenek. Ja! TÚLHORDTAD az ikreket? Az hogy lehet? Én úgy tudtam, 37 hét már csúcs, ha addig benn maradnak!
7 éves fiú, 4 éves és 2 éves lány!

Akkor lehet,hogy ikreid lesznek,mert előtte én is szedtem fogamzásgátlót,de én 3évig.én túlhordtam az ikreket,a 37.héten be kellett feküdnöm,már majd nem megőrültem,és a 41.héten keddi nap megcsászároztak.nekem az első kettő amikor haza hozta a himlőt a 3. fiam akkor 10 hónapos volt,és szegény úgy szenvedett.oké,majd rakj képeket.hogy hívják őket?megyek készülődni,mert ma jönnek vendégek,és 1000 a dolgom.puszi

Alexem:

vivi,hol vagy ? miért nem írsz?????? addig is új képet mutatok:

Jajj de édes ez a kiskrapek! Látom, megy a nagy pókember-láz!!!
Azért nem írtam, mert a fiam himlős lett és kórházba is kerültünk. De már hazajött, most várom, hogy a lányokon mikor jön ki...

oké,javulást kívánok!!!!!!írj,ha terhes vagy,drukkolok!!!

ez egy nagyon jó ötlet. Én is szeretnék megszabadulni a szülés élményétől.
Az első gyerekem 2007 októberében született ott. akkor volt a nagy átszervezés. az orvosom nem tudta mi a menet a kórházba, nem mert kiállni, csak be akart illeszkedni. én azt hittem utána el is hagyta a kórházat, de még most is ott van állítólag: dr, tamási Ferenc.
úgy kezdődött, hogy mivel a férjem bennt vol5t velem óránként egyszer néztek rám. A szülésznő sem mondott semmit, és elsö szülőként eléggé elrettentő volt ott várni úgy, hogy nnem tudtál semmit. aztán szóltak, hogy megpróbálják a megszületést: nem sikerült. Aztán egyre többen lettek, közben tesiórát játszattak: keljek fel és guggóljak, majd feküdjek megnézik. Nem jó guggoljak még. ezt játszották. aztán ketten húzták egy nyomta a hasam tetejét, de a gyerek nem mozdult. Nem látták be, hogy nem jön ki(az ultrahang is nagy babát jelzett). Majd leszólt az igazgató (akit apám hívott fel) és akkor végra belátták hogy császárt végezzenek a gyerek miatt. kicsit később a doktor azt mondta, hogy ha tudta volna hogy ismerjük az igazgatót, akkor nem kérte volna a honoráriumot. (80000) . szóval emiatt nagyon rossz volt. de a nővérek a bentlét elég jó volt. amiatt választottam második gyermekemnél is a kórházat.

A második fiamat 2009 április 3.-án szültem szintén itt Nyulasi gábor doktornál. Császármetszéssel, előre meg volt az időpont, azonban nem jött vér, igy kicsit később szülhettem. de ő tartotta a lelket bennem (nem egy álom napokig bennt feküdni gyerekesek között terhesen).Tájékoztatott mindenről, jó munkát végzett és már a második napon tudtam ülni, a harmadik naptól kezdve meg nagyon jól szálltam le az ágyról. a csecsemősök is odafigyeltek, és bár sok mindent tudtam már azért rákérdeztek mindíg hogy vagyunk és figyeltek minden babára. Bár én beadni nem szerettem, mert mindíg sírt a kicsi amikor mentem érte, azért néha odaadtam, hogy tudjak nyugodtan fürdeni. és tudtam hogy jó kezekben van. A kajáról annyit, hogy pocsék és kevés, főleg egy terhesnek, azt bőven vigyetek, hűtő van, és inni is.

sziasztok!
én 2007 novemberben szültem a szent Imrében a kislányomat. Van + és - is. A legfontosabb negatívum, hogy bár azt gondoltam magamról, hogy egy belevaló nőci vagyok és menni fog a szülés, ment is, de olyan iszonytatóan fájt, hogy könyörögtem a fájdalomcsillapításért-bár a természetes szülést pártoltam-és nem adtak, mondván, hogy nincs aki beadja. Legközelebbre tuti, hogy bebiztosítom magam!
Szóval az elejéről... 1 hetes túlhordás után hajnali magzatvízcsorgás/ömlés után mentünk a kórházba reggel 9-kor, választott orvosom nem volt, csak 1 szülésznőt találtam, aki hajlandó volt a 32. hét után elvállalni, szóval lányok jó korán kell ébredni, olyan teltház van, hogy esélyem sem volt, én meg azt hittem végre elhihetem, ebből baba is lesz! Szóval bementünk fájás nélkül, van egy iszonyú pici előszoba a szülészet előtt kényelmetlen fém paddal, ott ücsörögtünk egész nap, először du 2-ig, mert a vajúdóba nem jöhet be senki veled, ígyhát inkább kint ültem és néztem a forgalmat. Elvileg hoztak az ágyam mellé ebédet, csak elfelejtettek szólni, hogy az az enyém, (még sose voltam kórházban) így esett hogy elküldtem haza a férjem hozzon enni és inni. du 2-kor beszedtem 1 nagy adag homeopátiás bogyót-előtte is szedtem már, de akkor nagy dózist-a szülésznő utasítására, hogy akkor 7-re fájásaim lesznek-megjegyzem tényleg fél7 7 felé kezdődött, akkor jött be ügyelni a szülésznőm is-egy perccel se korábban-ő eredetileg Margitos volt, így egy csomó doki és szülésznő itt kötött ki. szóval sétálgattam a folyosón, aztán 8 felé kezdett eldurvulni a helyzet-kaptam beöntést-bár nem nagyon akartam és előtte voltam is a wc-n nem volt olyan durva, az ember vészhelyzetben sokmindent kibír-de ez inkább a Margitos szülésznő

miatt történt. a borotválást még otthon elintéztem, mert bár nem kötelező, biztos könnyebb úgy összevarrni, ha nincs ilyesmi az útban:)az ikeás szoba szép emlék, jó volt ott, bár a franciaágy annyira alacsony, hogy 9 hónapos pocakkal alig bírtam felállni róla, a kád jó volt, kipróbáltam, bár féltem tőle hogy összeszedek vmit nem volt semmi baj. nekem se a bordásfal se a labda nem jött be, csak sétáltam és löktem el magamtól mkit. vittünk zenét, félhomály volt, utólag visszagondolva jó kis romantikus helyszín. szóval a szülés 10 órára iszonytatóan fájt, de hiába könyörögtem, hogy adjanak vmit, nem adtak, mondván, hogy nincs senki aki adni tudna-utólag belegondolva fel kellett volna vmennyi pénzt ajánlani, tuti volt altatóorvos, hiszen ha mégis császározni kell hirtelen, akkor kell, hogy ott legyen. a szülésznő 2* durván vizsgált meg, nekem legalábbis fájt, az a gyanúm, hogy tágítani próbált. aztán egyszer csak erős toló ingert éreztem, az kizárt, hogy ezt vki visszafogja, csak annyira lehet, mint amennyire egy hasmenést. szóval mikor mondták, hogy fogjam a lábam és húzzam, nem ment, így átmentünk egy rendes szülőszobába és felfeküdtem egy szülőágyra, ami, bár féltem tőle, segítség volt. de a tolófájás messze nem fájt úgy mint a vajúdás, hihetetlen koncentráció, sose éreztem olyat. Aztán bár gátvédelmet szerettem volna, fájt amit a szülésznő csinált, mondtam, hogy ne feszegessen, az orvos nyomta ki belőlem a gyereket, és egyszer csak minden előzmény és szó nélkül, nyissz: gátmetszés. elképzelni nem tudom hogy hogy lehet ezt nem érezni, nekem fájt, hallottam és a mai napig úgy érzem megerőszakoltak ezáltal. úgy kiestem hirtelen mindenből és annyira sokkolt, hogy azt se hallottam, hogy sír a gyerek. viszont akkor minden fájdalom megszűnt-legalábbis a szülési. utána viszont nekiálltak összevarrni, majd belehaltam úgy fájt, de nem kaptam érzéstelenítést, pedig minden öltést éreztem. a szemüvegem az ikeás szobában maradt így még az orvos arcát sem láttam rendesen:( az egyedüli csoda az volt, ahogy a férjem és a pici lány ismerkedtek, az valami földöntúli gyönyörűség volt. aztán éjjel fél 2 felé kerültem a szobába, eredetileg 2 ágyasak, de én egy 3. ágyra kerültem, annyira sokan választják, hogy kénytelenek voltak 3 ágyassá tenni a nem fizetős kórtermeket. mindhez tartozik fürdő, ez tök jó. reggel fél 6-kor hozzák a lázmérőket, amit nem tudok megérteni, hogy miért nem ér rá később, 8 felé jön a vizit.
reggel behozták a kislányom, aki egész éjjel ordított, és én valahogy hallottam őt a fal túloldaláról-pont mellette feküdtem. a csecsemősök rendesek, de nagyon sok pici baba van, 2-től lehet vinni fürdetésre a babákat. lehet fogadni csecsemőst, az én egyik szobatsam fogadott, így minket is kényeztetett-ha jól emlékszem Magdi volt, egy tündér! így segítenek szopizni tanítani, meg apa 1* bejöhet és megtanítják fürdetni. egy negatívum volt, jól leszídtak, amikor délben tisztába mertem tenni a bekakilt gyereket-előtte senki nem mutatta meg hogy kell-pelust kell vinni a babáknak, ruhát nem-merthogy nekik látni kell, hogy a gyerek pisil és kakil. de könyörgöm, akkor miért nem érdeklődtek? én örültem ha 1 métert tudtam menni a gátsebemmel. egyébként meg tök jó, hogy a szobába nem jöhetnek látogatók, félmeztelen nők, akik próbálják a bedurrant mellüket rendbetenni, véres lepedők... oda nem valók családtagok. kényelmetlen a folyosón ücsörögni, de szerintem ez a rendszer jó.
összefoglalva, másodszor is itt szeretnék szülni, de sokkal okosabb leszek és bebiztosítom magam, és nem hagyom hogy bmit megtegyenek velem! a kórház szép és jó, tul. képp az elmélettel sincs baj, de van mit tanulni.
ui: ha esetleg vki szült dr Urbán Mártánál és ismeri írna nekem róla?mennyire katonás? úgy hallottam ő ad érzéstelenítést ha szeretnél. ha nem ő, én akkor is nőnél szeretnék szülni, és aktuális a kistesó kérdés. de szeretnék nem magánrendelésre járni. ha ezzel kapcsolatban tud vki segíteni, megköszönöm. Remélem én is hasznos infókat tettem fel nektek. sziasztok.

sziasztok,

Dr. Rabóczki Mariettához annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy nem jött be a szülésemre, annak ellenére, hogy évek óta Ő volt az orvosom. 28 órán keresztül nem volt képes megjelenni, mikor állítólag a kórháztól 5 percre lakik, tehát nem váratlan szülés volt. Telefonon nem volt elérhető, annak ellenére, hogy azt mondta, hogy elérhető lesz, többször is próbáltunk vele beszélni, és más is. Terhesgondozáson kérdezés nélkül közölte, hogy a vizitdija 10x-eset kéri szülésért, és mellé egyéb apróságot, csokit, virágot is elfogad…Normál esetben az orvosok akkor mondanak valamit, ha kérdezik. Amúgy tudtuk, hogy mennyit szokott kérni, így külön nem is kérdeztünk rá. Az orvosok is emberek, lehet olyan súlyos indok, amiért nem jelenik meg, de utána legalább elnézést kér. Marietta bejött hozzám, de semmit nem mondott, akkor kellett volna megmondanom a magamét. A stílusát már meg sem említem, maradjunk annyiban, hogy sajátos. Természtesen már nem Ő a nőgyógyászom, számított rá az ember, de hiába, egy kiszolgáltatott helyzetben. Régen csalódtam ekkorát, mint benne!

fehérpanka,ez nem semmi.hát nekem ezért nem kellett soha választott orvos! mindig tudtam,hogy fölösleges,de mikor ilyet olvasok,el is szörnyedek.

Szisztok!

Én 2005 Júliusában és 2008 Júniusában szültem a kórházban Dr. Kocsis Évánál és Tóth Irén szülésznőnél, és csakis pozitívat tudok mesélni! Az első szülésemkor délbe értünk be, és 16.04-re meglett a lányom, a másodiknál fél 1-re értünk be és 14.38-kor kibújt a fiam. A doktornő nagyon gyorsan ott volt, a szülésznőm pedig olyan volt mintha ezer éves barátnők lettünk volna, pedig nem is volt fogadva! A másodiknál is éppen csak véletlenül volt ő, de nagyon örültem neki!
Az tényleg igaz hogy nagyon leterheltek a csecsemősök, de ha kérdeztem nagyon kedvesen elmagyaráztak mindent! Én akárkivel szóba álltam, legyen az más orvos, vagy beteghordó fiú, mind mind nagyon kedvesek voltak.
Szóval nagyon ajánlom!!

Kedves Mindenki!

A Babanet nevében szeretettel várunk Titeket a 2009. július 25-i Találkozón, a Millenáris parkban.

Kérdésekkel bombázzatok nyugodtan, kajaügyileg is egyezkedhetünk ebben a topikban.

Gyertek, gyertek!

Dia

sziasztok! Kocsis Évához csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy nála kezdtem a terhesgondozást 10000/ alkalomért, és már a 6. héten azt mondta (még csak a petezsák látszott) hogy egyáltalán nem biztos hogy rá fog érni októberben. szóval korrekt volt, mert az elején szólt, de ő is iszonyú elfoglalt.-megjegyzem aznap délben császározott egy kismamát végül, amikor szültem. ígyhát nem tudom, ha már a 6. héten járó kismamánál tele a naptár, akkor mit tesz az ember lánya?

Igen azt Én is hallottam hogy nagyon elfoglalt, szegénynek már nagyon muszáj szelektálnia, nem Te vagy az első aki mondta hogy nem tudta elvállalni!
Tapasztalat hogy a legelső vizsgálatnál mikor kiderül a baba, és kiszámolja a szülés időpontját, nézi a naptárát hogy mi van akkor! A másodiknál nekem is megjegyezte, hogy mivel "törzsvendég" vagyok, elvállal, de láttam hogy már akkor is sok név volt arra a hónapra. Én 2002 óta járok hozzá.

Jajj és az érzéstelenítésről még annyit, hogy EDA-t semmiképp sem szerettem volna, de az első szülésemnél, ugye mikor az ember lánya semmit sem sejt mi lesz most, én is kértem valami érzéstelenítést, és kaptam is! Hát őszintén megmondom hogy semmit sem ért, felesleges volt! Legalábbis nem éreztem hogy kicsit jobb lenne, ugyanannyira fájt mint előtte! A másodiknál nem is kértem semmit.
Első babánál engem is vágtak, hát lehet én vagyok a kivétel de Én sem éreztem, sőt észre sem vettem. Mikor megszültem és mondta a doki hogy akkor Ő most rendben tesz, csak néztem hogy mit?? Akkor mondja apa hogy vágtak. Mondom jaaaaa? Oké. A varrás picit fájt,de az sem volt észveszejtő számomra, inkább az elkövetkezendő 10 nap, mikor sem ülni, sem állni, sem sehogy! A második babámat mindenféle érzéstelenítés nélkül, gátvédelemmel szültem, és és az esti fürdetésnél már asszisztáltam a kisfiamnál, csak nézett rám a gyerekorvos aki megmutogatta mit kell vizsgálnia az újszülöttön, hogy délután 2-kor szült és most itt ácsorog??? Szóval nagyon jól voltam, igaz a második szülésem rövidebb ideig tartott, viszont fájdalmasabb volt mint az első. Valószínű az oxitocin miatt, amit azért kaptam mert a fájások alatt Levi szívhangja picit lelassult.

Zsusz biztos vagyok benne hogy a második babádat neked is sikerül gátvédelemmel szülni, mert tudom hogy a kórház is teljes mértékben mellette van, de sajnos ha a baba érdeke úgy kívánja nem kérdeznek csak vágnak.

Ez a pelenkázós dolog is érdekes, mert én mikor bevittem Vikit hogy tegyék tisztába mert bekakilt, lecsesztek hogy miért nem teszem én a szobába???? Igaz mikor vasárnap délután szültem Vikit, hétfőn front volt, és a folyosón is frissen szült anyukák feküdtek, mert annyira sokan voltak, gondolom a csecsemősök is el voltak havazva ez miatt, úgyhogy ezt is megértettem.

Apropó vajúdás. Mindkétszer az utcáról egyből a szülőszobába mentem, úgyhogy apa végig mellettem lehetett, azt hallottam hogy a vajúdóba nem mehet be hozzátartozó, de azt én sem bírtam volna ki. Biztos én is inkább kimentem volna a folyosóra.

Kicsi Máténk születése

Kicsi Máténkat a doktor bácsi július 16-ra ígérte, hogy megérkezik. De az elmúlt hetekben már éreztem, hogy nem fog addig várni a kislegény. A 37. heti vizsgálaton is erre utaltak a jelek (ujjnyi nyitott méhszáj, és a következő héten is keményedtem sokat). A július 6-i hétfőn egész nap kaptam az eleinte apróbb jelzéseket: derékba sugárzó érzések, méhkeményedések és összehúzódások. Zsolti kérdezte is még vasárnap, hogy megvegye-e a júliusi buszbérletet, megállapodtunk hogy igen, de mire hazaért hétfő délután, már mondtam, hogy lehet hogy felesleges volt. Estére pedig – rendszertelenül ugyan – de ezek a fájogatások egyre erősödtek. A fiúk lefeküdtek aludni, de nekem már nem sikerült. Éjjel kettőkor úgy döntöttünk, hogy inkább bemegyünk a kórházba. Nem akartam elsietni, mert Bencével túl korán mentünk és haza is akartak küldeni, így most tartottam tőle, hogy befektetnek a vajúdóba órákra, ahova apa nem is jöhet be. A Hűvösvölgyi út kátyúi azonban meggyőztek róla, hogy valószínűleg jól tettük, hogy fél 3-kor elindultunk! A kocsi kapaszkodóját szorongatva vészeltem át a gödröket.
Hajnal 3-ra értünk be, és nem hittem a fülemnek: már négy ujjnyira ki voltam tágulva, irány a szülőszoba!!!! Nagyon kedves ügyeletes szülésznőt kaptunk Fantha Zsuzsa személyében, aki szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen, és le a kalappal, tekintve hogy a front és a telihold miatt aznap éjjel 6 (!!!) különböző fázisban lévő szülést vezetett le egyszerre. Mivel Raft doktorom nyaralni ment, az orvosból is az ügyeletes jutott nekünk Dr. Olawuyi Samuel Oluseyl személyében. Egy kb. fél órás CTG után (ami végeláthatatlannak tűnt az ágyon félig ülve) nagyon intenzív óránk következett. Elemi erővel törtek elő a fájások, és a természet irányította a történteket. Zsuzsa időnként benézett hozzánk, és mindig segített, hogy olyan pozíciót találjak, ami előre segíti a dolgokat. Nem kellett feküdnöm, és várni a fájásokra. Még nem folyt el a magzatvíz, és kicsit hátra hajlott a méhszáj, illetve túl fent volt a baba. Ezért azt a javaslatot kaptam, hogy az ágyra feltérdelve annak háttámlájába kapaszkodva engedjem le a fájásoknál a csípőmet, a fenekemet. Ennek hatására erősödtek a fájások. Mikor már ez nagyon kényelmetlen volt, felálltam az ágy mellé, és abba, illetve Zsolti kezeibe kapaszkodva köröztem a csípőmmel. Ez meghozta az eredményt, és volt egy pont, amikor már azt hittem, hogy szétszakadok, és ki kell nyomnom a babát. Zsolti szaladt is Zsuzsáért, aki most már nem hagyott magunkra bennünket. Visszahelyezkedtem az ágyra. Még mindig ügyeskedni kellett a pozíciókkal, tekintve hogy még mindig fent volt a babácska. Az oldalamra feküdve terpeszben kellett kibírnom néhány fájást. Nagyon nehéz volt, de szerencsére sikerült, amiért dolgoztunk, és elfolyt végre a magzatvíz, lehozva a kicsi fiút a kijárathoz. Most már rendesen feküdhettem, felhúzott lábakkal. Jó volt, hogy azt az utasítást kaptam végig, hogy figyeljem magam, és azt tegyem, amit érzem, hogy tennem kell. Nyomhattam, ha úgy esett jól, és érdekes módon a tolófájások már nem is fájtak, csak idő kellett a kislegénynek, hogy szép lassan maga bújjon ki a pocakból. Oxitocin, infúzió, és egyéb kellékek nélkül. Csak úgy, ahogy a természet ezt kitalálta. Próbáltuk a gátvédelmet is, Zsuzsa végig masszírozott. A fájások már nem fájtak, szinte nem is éreztem, mikor jönnek. Inkább a gátvédelem miatti feszítő érzés volt rossz. Végül nem úsztam meg teljesen és picit kellett vágni. Mindezt nem a tudtom nélkül tette Zsuzsa, hanem megbeszélte velem és elmagyarázta, miért is szükséges: Máté kettőt előre – egyet hátra tempóban haladt, és a burok is kicsit „útban volt”. Végül reggel 6 óra 4 perckor lassan kibújt belőlem Máté, aki halkan, csendesen egyszer csak ott pihegett a mellkasomon. 3450 grammal és 58 centivel született. Ezután két-három nyomásra megszültem a méhlepényt is, és ezután már „csak” a kellemetlenségeket kellett elviselnem. Most először kikötöttek egy időre, hogy Samuel doktor összevarrja a metszést. Nem is tudom, miért érzéstelenítenek, ha nem ér semmit. Sajnos ezt megint nehezen viseltem, és össze-vissza szidtam a doktort, akitől a végén azért igyekeztem bocsánatot kérni, amiért így viselkedtem vele. Eközben Mátét megmérték, megfürdették, és Zsolti karjaiban ismerkedett a külvilággal. Miután engem is rendbe raktak, azonnal birtokba vehette a ciciket, és jóízűen szopikázott.
A következő egy órát is együtt töltöttük hármasban, és a családot már úgy ébreszthettük, hogy megszületett a kislegény! Jó volt így szülni, és átélni újra a csodát, méghozzá ilyen szép és természetes úton! Jó volt érezni, ahogy 9 hónap után az egyik percben még odabent helyezkedik egy babácska, és rá pár percre már a hasamon piheg.

A gyermekágyas napok vegyes érzelemmel teltek. A három ágyas szoba nekem sok volt, tekintve hogy 3 gyerek is kint van, és 3 napig nem aludtam. Így mikor kiderült, hogy a sárgaság miatt még maradunk, kértem egy egyágyas szobát. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nem tud pihenni zajban. Így ettől kezdve csak a babára koncentráltam és arra, hogy ha ébren van, szopizzon, ha alszik, én is benyomtam magam az ágyba. Már szülésnél kérjétek a szobát, ha nincs aznap, kérdezzetek rá másnap! Megéri a 7000/éj! Megfizethetetlen a nyugalom!!! És a nővérek seperc alatt segítettek átköltözni.

A gyermekágyról tudni kell, hogy derék alatt az üvegajtó melletti nővérekhez tartozol, derék fölött (azaz cicifronton) már a csecsemősökhöz kell fordulni. Segítenek, ha kérdezel! De sajnos többször előfordult, hogy ellentétes javaslatokat kaptunk a szobatársaimmal. Van, aki már hozta a gépi fejőgépet, majd a következő műszak azt mondta, hogy ne fejjünk még, mert még csak a mirigyek durrantak be! Szóval jó résen lenni, és esetleg magatokkal vinni egy szoptatási tanácsadó telefonszámát, akit bentről felhívhattok! Nekem ez segített, és nem a benti vélemények!

Figyelni kell a babát is! Ha túl gyengus a 4. 5. napon és még nincs tej, érdemes kis pótlást kérni vagy vizecskét, főleg ilyen melegben! A gyerek az első, és az, hogy ne száradjon ki! Pláne ha sárga, mint Máténk lett.

Szóval lényegében véve örülök, hogy ezt a kórházat választottam! Ajánlani tudom mindenkinek, de persze csak úgy, ha kellőképpen határozottak vagytok, és szóltok, ha valami nem tetszik, vagy ha nem figyelnek Rátok. Sajnos túlterhelt az összes dolgozó, így ne várjátok el, hogy ők jöjjenek kérdezni!

Ja! Az egyetlen vicc: a napi egyszeri főorvosi vizit, ami a következő: jó esetben 10 másodperc (!) minden szobában, rosszabb esetben az ajtóból bekukkantás "Hogy vannak? Hogy vannak? Jól vannak!!!!" - felkiáltással. Hát... no comment!

Ó, és még valami! Mivel az orvosom szabin volt, ha nem szólok az ügyeletesnek, hogy nézze meg a sebem és a méhem, hogy rendben van-e, senki nem törődik velem! Szóval tessék bátornak lenni, és reklamálni bármi gond van!

Ildi

Sziszkusz!! Gratula!!!!!! Úgy látom neked elég friss az élmény!

Nem is tudtam hogy Samu is a tétényiben van! Nem ijedtél meg tőle?

A főorvosi vizit, hát igen, ilyen. Vikinél mondjuk megnézte a főorvos a sebem, de a méhünket nem, ha jól emlékszem, Levinél meg még azt sem! Nem tudom mi lett volna ha nincs fogadott dokim, ő azért megnézett, meg a szülésznőm is bejött és kitapizta a méhem.

Sziasztok!

mondjuk én biztos nem engedtem volna, hogy csak úgy nézegessen valaki, függetlenül attól, hogy főorvos-e vagy sem. (főleg egy vizit alatt, csapatostul!) én jónak ítélem meg hogy ha gondolod megmutathatod, egyébként meg az orvosod néz meg, vagy az ügyeletes, ha keresed.

zsu

Sziasztok! Már írtam nemrég ide, akkor még csak tervben volt a következő bébi, most meg már itt van a pocakban. Ma megyek doktorbácsihoz. Most ügyeletben szeretnék szülni és csak szülésznőt választok. Ha ilyen elfoglaltak a szülésznők, lehet pár héten belül fel kellene keresnem egyet, hogy legyen még hely?!
Ismeri valaki Josdi doktort?

szerintem mindegyik szülésznő tök rendes,minek fogadni?ott mindig van szülésznő amikor kell,utána meg így is úgy is kell hálapénzt adni.

SZia Vivi!

Először is gratulálok a pocaklakóhoz!

A dokit nem ismerem, viszont egyetértek Móval, szerintem sem kell szülésznőt fogadnod, mert 1000 %-ig elégedett leszel azzal aki ott lesz épp! Vagy a gyerkőceidet mind egynél szülted, mert akkor érthető hogy a 4.-iket is nála szeretnéd!

Üdv!

Sziasztok!

Mindegyik szülésznő szuper lehet, de azért mégiscsak ajánlom, hogy legyen legalább egy fogadott: vagy a doki, vagy a sz.nő! Mert különben ha több szülés van, nem lesznek ott végig veletek! Lásd az én esetemet!!! Szóval talán megéri ez a "beruházás" a saját nyugalmatok és biztonságotok érdekében!

Sziszkusz

sziasztok!

én is csak ajánlani tudom, hogy válasszatok szülésznőt, mert bár tényleg mind ügyes, ott nem ismeretlenként találkozol vele először, ráadásul a tarifája jóval olcsóbb, mint egy választott orvosnak:)

Zsu

Én fogok is!

szia vivi,a Szent- Imrében fogsz szülni?

Én is a Szent Imrében szültem. Éjszaka elkezdett fájni a hasam alja, bementem az ügyeletre, hogy adjanak valami fájdalomcsillapítót, erre közölték, hogy szülök és nem mehetek sehová. Az ügyeletes megvizsgált, ő is megerősítette. Mondtam, hogy hivatalosan 37. hét, de az orvosom (aki az ÁEK-ben dolgozik) szerint inkább csak a 36. A Szt. Imrés ügyeletes szerint (nevét nem tudom) pár nap ide vagy oda nem számít, így nem engedett az ÁEK-ba, ahol pedig lett volna koraszülött osztály. Mivel teljesen bepánikoltam, el is felejtettem az orvosomat felhívni meg nem is volt nálam a telefon, a férjem kint várt, nála volt a retikülöm. Az első szülésznő leszidott, mert a leánykori nevemet és a címváltozást nem javítottam ki a terheskönyvemben, nagyon mérges volt rám. Vajúdás közben könyörögtem, hogy adjanak fájdalomcsillapítót, mert nem bírom, de nem foglalkoztak velem, pedig üvöltöttem a fájdalomtól. Ügyeletváltás volt, Dr. R. jött be, nála szültem végül. Oxitocint fecskendeztek a hüvelyembe, hogy gyorsabban meglegyen a baba (előtte azért nem adtak edát, mert akkor nem érezném, mikor kell nyomni, de így se éreztem, csak azt, hogy fáj és hogy repedek). Kértem a gátmetszést, de nem adtak, ennek eredményeképp megrepedtem. A varrat bennem maradt, Dr. R. szerint felszívódó, de aztán 5 hét múlva úgy vette ki belőlem, fertőzést is kaptam miatta. A lányom 50 centivel és 2620-szal született, a neonatológus szerint 35 hétre. Átvitték a János kórházba, de nem mehettem vele. Ott volt a koraszülött intenzíven (PIC), orrszondával, csövekkel az inkubátorban. Velem meg folyton úgy beszéltek, mint a kutyával, hogy "Hol a fenében hagyta a gyerekét? Miért nincs magával?" és én bőgve válaszoltam, hogy "Elvitték, b**** meg!". Nagyon bunkók voltak, nem is foglalkoztak velem, de a szobatársammal se, aki pedig mindenkinek adott hálapénzt, 2 havi fizetését a kórház dolgozói kapták. Talán az egyik csecsemősnővér foglalkozott vele, de más nem. Tőlem minden nap vért vettek, de az eredményről senki sem tudott. A zárójelentésbe olyanokat irkáltak, hogy "jól visszahúzódott méh, tejelő emlők", de csak egyszer "vizsgáltak" meg, 2 méterről rám nézett az egyik orvos, mondta, hogy szépen gyógyul a seb, majd az ajtóból visszafordulva megkérdezte, hogy volt-e gátmetszés. Ha nem látta, akkor mire mondta, hogy szépen gyógyul?!
2 pozitívum volt a Szt. Imrében: a szülésznő nem fogadott el tőlünk pénzt és a nővérpultál megengedték, hogy a férjem átvigyen a Jánosba, hogy megnézzem a kislányomat (de észre se vették volna, ha elmegyek, mert amikor szóltam, hogy visszajöttem, bután néztek rám, hogy hová mentem, honnan jöttem vissza).

Szóval nekem nem volt egy jó élmény a Szent Imrés szülés. Azt is sajnálom, hogy éppen ebben a kórházban nincs Perinatális Intenzív Centrum, se koraszülött osztály, de tudom, ez nem elsősorban a kórház hibája, hanem a rendszeré.

A lányomat végül 12 naposan hozhattuk haza a Jánosból, mert a PIC-en elkapott még egy fertőzést a Streptococcus mellé, mert a dolgozók nem tartották be a higiéniai előírásokat, de nem csak az én babám lett megfertőzve, 6 másik pici is, kint is volt az ÁNTSZ ellenőrizni, minket be se engedtek sokszor a gyerekeinkhez. De a normál koraszülött osztály (ahová az intenzív után került a lányom) dolgozóinak ezúton is köszönetet kell mondanom, velük 100%-ig meg voltam elégedve, nagyon kedvesek, empatikusak, segítőkészek és emberségesek voltak!

Ilyen élmények után nem valószínű, hogy vállalunk még egy gyereket. Áprilisban szültem, de még mindig nem sikerült feldolgoznom a történteket.