Én is a Szent Imrében szültem. Éjszaka elkezdett fájni a hasam alja, bementem az ügyeletre, hogy adjanak valami fájdalomcsillapítót, erre közölték, hogy szülök és nem mehetek sehová. Az ügyeletes megvizsgált, ő is megerősítette. Mondtam, hogy hivatalosan 37. hét, de az orvosom (aki az ÁEK-ben dolgozik) szerint inkább csak a 36. A Szt. Imrés ügyeletes szerint (nevét nem tudom) pár nap ide vagy oda nem számít, így nem engedett az ÁEK-ba, ahol pedig lett volna koraszülött osztály. Mivel teljesen bepánikoltam, el is felejtettem az orvosomat felhívni meg nem is volt nálam a telefon, a férjem kint várt, nála volt a retikülöm. Az első szülésznő leszidott, mert a leánykori nevemet és a címváltozást nem javítottam ki a terheskönyvemben, nagyon mérges volt rám. Vajúdás közben könyörögtem, hogy adjanak fájdalomcsillapítót, mert nem bírom, de nem foglalkoztak velem, pedig üvöltöttem a fájdalomtól. Ügyeletváltás volt, Dr. R. jött be, nála szültem végül. Oxitocint fecskendeztek a hüvelyembe, hogy gyorsabban meglegyen a baba (előtte azért nem adtak edát, mert akkor nem érezném, mikor kell nyomni, de így se éreztem, csak azt, hogy fáj és hogy repedek). Kértem a gátmetszést, de nem adtak, ennek eredményeképp megrepedtem. A varrat bennem maradt, Dr. R. szerint felszívódó, de aztán 5 hét múlva úgy vette ki belőlem, fertőzést is kaptam miatta. A lányom 50 centivel és 2620-szal született, a neonatológus szerint 35 hétre. Átvitték a János kórházba, de nem mehettem vele. Ott volt a koraszülött intenzíven (PIC), orrszondával, csövekkel az inkubátorban. Velem meg folyton úgy beszéltek, mint a kutyával, hogy "Hol a fenében hagyta a gyerekét? Miért nincs magával?" és én bőgve válaszoltam, hogy "Elvitték, b**** meg!". Nagyon bunkók voltak, nem is foglalkoztak velem, de a szobatársammal se, aki pedig mindenkinek adott hálapénzt, 2 havi fizetését a kórház dolgozói kapták. Talán az egyik csecsemősnővér foglalkozott vele, de más nem. Tőlem minden nap vért vettek, de az eredményről senki sem tudott. A zárójelentésbe olyanokat irkáltak, hogy "jól visszahúzódott méh, tejelő emlők", de csak egyszer "vizsgáltak" meg, 2 méterről rám nézett az egyik orvos, mondta, hogy szépen gyógyul a seb, majd az ajtóból visszafordulva megkérdezte, hogy volt-e gátmetszés. Ha nem látta, akkor mire mondta, hogy szépen gyógyul?!
2 pozitívum volt a Szt. Imrében: a szülésznő nem fogadott el tőlünk pénzt és a nővérpultál megengedték, hogy a férjem átvigyen a Jánosba, hogy megnézzem a kislányomat (de észre se vették volna, ha elmegyek, mert amikor szóltam, hogy visszajöttem, bután néztek rám, hogy hová mentem, honnan jöttem vissza).
Szóval nekem nem volt egy jó élmény a Szent Imrés szülés. Azt is sajnálom, hogy éppen ebben a kórházban nincs Perinatális Intenzív Centrum, se koraszülött osztály, de tudom, ez nem elsősorban a kórház hibája, hanem a rendszeré.
A lányomat végül 12 naposan hozhattuk haza a Jánosból, mert a PIC-en elkapott még egy fertőzést a Streptococcus mellé, mert a dolgozók nem tartották be a higiéniai előírásokat, de nem csak az én babám lett megfertőzve, 6 másik pici is, kint is volt az ÁNTSZ ellenőrizni, minket be se engedtek sokszor a gyerekeinkhez. De a normál koraszülött osztály (ahová az intenzív után került a lányom) dolgozóinak ezúton is köszönetet kell mondanom, velük 100%-ig meg voltam elégedve, nagyon kedvesek, empatikusak, segítőkészek és emberségesek voltak!
Ilyen élmények után nem valószínű, hogy vállalunk még egy gyereket. Áprilisban szültem, de még mindig nem sikerült feldolgoznom a történteket.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára ella89 2009.07.30 10:45-kor.