Sziasztok!
Nálunk ismegtörtént a várva várt csoda: Lili végigaludta az éjszakát este 9-től hajnali 5-ig!!!
Pedig én 3-kor automatikusan felkeltem, mert mocorgást hallottam, de csak vaklárma volt.Úgy látszik, már hozzászoktam, hogy nem szabad végigaludni egy éjszakát...
Persze még nem merem elkiabálni, mert lehet, hogy ma éjszaka újból etetek 3-kor.... De azért elindultunk a fejlődés irányába...
Tegnap történt velem egy kiakasztó dolog, kíváncsi lennék a véleményetekre, mert tudom, hogy ugyanazt az esetet mások másképp láthatják és ami nekem természetes, az másoknak furcsa lehet...
Előzményként: a férjem elvált, előző házasságból van két nagyobb gyerek (9 és 11 évesek). A válás az asszony hibájából történt, megcsalta a férjemet, aztán hoppon maradt. Nagyon csúnyán váltak, ma beszélő viszonyban is alig vannak, csak a gyerekek elhozatalát beszélik meg. Ja igen, én csak fél évvel a válás után kerültem képbe, tehát semmi közöm a dolgokhoz, viszont én is kikaptam a részem a rosszindulatból az elején, most már csak kisebb szurkálások vannak a gyerekeken keresztül.
Tegnap a gyerekek évzáróján voltunk, először a nagyobbikén,persze elvittük Lilit is. Az ex -ilyet még nem csinált - rohanva jött elénk, megcsodálta Lilit, dícsérte, milyen aranyos, milyen szép baba (én persze legszívesebben meg se mutatttam volna neki,de az apja kezében voltés hát sajnos nem vagyok elég bunkó, inkább az udvariasság győz). Már ez a nyájasság se tetszett, mit udvariaskodunk és álszenteskedünk, ha meg tudnánk fojtani egymást egy kanál vízben??? Én legalábbis már többször megtettem volna...
Jön a kisebb gyerek évzárója, a végén a gyerekek után megint odajön az ex, újból áradozás, majd megkérdezi tőlem, hogy megfoghatja-e a gyereket? Én ezen totál felháborodtam, de még udvariasan azt mondtam, hogy ne haragudjon, de nem. A párom nem is hallotta a kérdést, mert a bizivel volt elfoglalva, a gyerek is nála volt, ő biztos sokkal durvábban elküldte volna melegebb éghajlatra. És pont egy olyan nő merészeli elkérni a gyerekemet, aki anno a sajátjait az anyjának és az anyósának se adta oda...
Szerintem ez olyan pofátlan dolog, még én éreztem magam kínosan, amiért nemet kellett mondanom, de akkor sem adom oda pont neki!!! Semmi köze hozzá!
Azt tudni kell, hogy én nem féltem a gyereket, ha jötteklátogatóba, szívesen odaadtam, hogy megfogja a barátnőm vagy rokonom, anyukám és anyósom rendszeresen vigyáz rá, tehát nem vagyok egy anyatigris, de ezt felháborítónak találtam! Nekem ő vadidegen, sőt annál is rosszabb, legszívesebben annak örülnék, ha soha többet nem látnám, nem találkoznék vele, nem is tudnék róla, de vannak helyzetek, amikor ez nem elkerülhető...
Pumukli!
Te biztosan tudod, miről beszélek, hasonló cipőben jársz, ugye te sem tettél volna másképp?
Kár, hogy az ember sokszor csak utólag gondolja végig, hogy mit lehetett volna még válaszolni...
Remélem a páromat nem éri emiatt retorzió, mert ettől a hülyétől minden kitelik...
Drukkolok mindenkinek, aki a tejcsivel küzd!!!
Én először azt hittem, hogy összedől a világ, amikor rájöttem, hogy kevés lesz a tejem, iszonyat rossz érzés volt, de alkalmazkodtam a helyzethez és megpróbáltam a legjobb megoldást megtalálni (pótanyatej + szopi). És már nem tartok annyira a tápszertől se...
Üdv
Andi