jaj, nagyon jó lehetett nektek!!!!
Bende,
a bölcsi sajnos, nekünk is kényszerhelyzet volt. Szülők és pénz híján egyszerűen nem volt más választásunk. A második babánk idén januárban született volna meg, Bencus pedig márciusban volt 3 éves, tehát éppen jó időpontra időzítettünk. Igaz, a történtek miatt már nem így gondolom, de akkor jónak tűnt, hogy megszületik a kistesó, és Bencus is itthon marad még velünk legalább egy évet. Ráért volna 4 és fél évesen oviba menni, és azalatt az idő alatt szépen összeszokott volna a kis családunk. Semmiképpen nem akartuk Apával, hogy egybeessen neki a tesó születése és az ovikezdés (nehogy összekapcsolja a kis fejében a "megszületett a tesó=nekem menni kell oviba, már nem kellek") történteket.
A párom sem volt béketűrő, szinte ijesztő volt, hogy ilyen is tud lenni 8erről az oldaláról még nem ismertem, nem volt rá esetünk, okunk).
Szóval januárban itt álltam második baba és állás nélkül, és a bölcsi volt az egyetlen esélyünk, hogy állást találjak, és dolgozhassak. Egyszerűen nem volt más.
Kisanyácska,
teljesen ismerős nekem, amit írtál. Tegnap meghallottam Halász Judit előadásában - megzenésítve - az Ima a gyermekekért c. dalt, és szó szerint, mint a zálogos marha, csak bőgtem, hangosan, levegő után kapkodva zokogtam. Még Bencus miatt sem tudtam magamon uralkodni, aki csak ölelgetett, puszilgatott, vigasztalt, ne sírj anya, nyugodj meg (ezeket szoktam neki is mondani, ha nagyon sír). Én nem tudom, meddig fog ez tartani. Néha olyan erősnek érzem magam, simán a kezembe veszem a kertvégesi csaj kisfiát (együtt szültünk volna, egy napra voltunk kiírva), és a másik szomszédunknak is kisfia lesz hamarosan, csakhogy még jobban körbe legyek bástyázva: elöl-hátul kisfiú születik/született, csak a miénk ment el idő előtt... Elég jól bírom, aztán tessék, jön a bömbi...
Tüncike,
nem értek veled egyet. Miért kellett volna másképp viselkedned?! A gondolataid, az érzéseid természetesek, a tegnapi viselkedésed nem az anyaság fokmérője! Az biztosan igaz, hogy zaklatott voltál - érthető okokból - , és ezt megérezhette a kicsi. De ez nem az ő és nem a te hibád. Ilyen volt a helyzet, a pillanat. Lehet, ma simán felvennéd, és minden a helyén lenne.