Leda,
de jó!!! Kiccsajt a nagyfiúnak!!! Örülök, hogy minden rendben van nálatok.
Hasli,
tényleg töményen ért ma élmény, nehéz lehet feldolgozni. A repülést én is imádom! (Csak már jó ideje nem gyakoroltam...)
Korfun van Európa legkisebb reptere, a tenger felől száll le a pilóta egy hatalmas félkanyar után, nagyon rövid kifutópályára, aminek a végében van egy ÓRIÁSI kőfal, azon túl rögtön a főváros egyik forgalmas útja, szóval izgi oda leszállni... Anyukámékat vittem ki oda 5-6 éve, első repülésük volt, szorongatták egymás kezét apuval, csak otthon meséltem el mindezt nekik... Ide csak külön erre a szakaszra vizsgázott pilóták repülhetnek, akivel mi repültünk, most a reptér biztonsági főnöke, és a pilóták pilótája...
Ja, és ültem már olyan gépen, ami Angliában a nagy köd miatt majdnem kicsúszott a pályáról, ezért gumipányvával fogtak meg minket...
Szintus,
köszi! Nem én akartam ennyi ideig szoptatni, hanem Bence és az élet alakította így (azért min. 1 éves koráig mindenképpen szerettem volna). Remélem, lesz még kicsink, és őt is tudom sokáig szopiztatni.
Zaha drága,
mint pályakezdő munkásasszony
én is sokat gondolok rád, vajon hogy telnek a napjaid? Tudd, hogy nem vagy egyedül, sokan együttérzünk eled.
Melcsike,
szerintem jó döntés volt, hogy akkor megléptél. Még a végén te is szőkítettél volna, hihi...
A fa mögé bújás egyáltalán nem fair, és ha jól emlékszem, nincs is olyan vastag törzsű fa arrafelé...
Anyci,
hajrá-hajrá!!! Sajnálom a beteg kis Emeséteket, a kicsikéink - bárhol is legyenek - vele vannak.
Bea,
jobb már a buksid? Három gyerek után a +15 kiló semmi!