Sziasztok!
Betegeknek jobbulást!!!
Hát, nem akarok hosszas beszámolóba kezdeni, a nagyját úgyis kitaláljátok szerintem.
Maga az út nagyon jó volt, pénteken reggel indultunk, ott töltöttük a napot Palic-on, voltunk az állatkertben (37fok volt, árnyék kevés, de azért megoldottuk), aztán meglátogattuk Szabadkán a rokonokat, majd ismét vissza Palic-ra, ott nagyokat sétáltunk a tóparton. Este, mikor elaludtak a gyerekek, otthagytuk őket anyóssal, mi meg ketten elmentünk sétálni egy nagyot. A szállodánk ott volt rögtön a parton, elég jó volt, 3-ágyas szobában aludtunk, mert oda tudtak csak betenni 2 kiságyat. Igy 5-en zsúfolódtunk össze, de 1 éjszakát ki lehetett birni. Másnap meg elmentünk Törökbecsére, a férjem nagyszüleinek sirjához, majd visszafele ismét Szabadka, ott bevásároltunk kaját-ruhát (ott persze van Chicco-bolt, édesebbnél édesebb ruhákkal, meg van egy másik üzlet, amerikai OshKosh ruhákkal - lenézett balkán...), majd visszafele még megálltunk ismét Palic-on Marci kedvenc játszóterén, majd irány haza.
A gyerekek nagyon élvezték az utat, a szálloda mellett volt egy szuper fa játszótér, fák alatt, ott nagyon sokat játszott Marci, Simi meg addig a fűben mászkált. Az állatkertben volt egy óriási felfújható csúszda, azon Marci teljesen egyedül többször is lecsúszott. Anyós sápitozott, én meg csakazértis hagytam, hadd menjen minél többször! Persze tudtam, hogy 1000%-ban biztonságban van.
Aztán volt ott egy játszóház-féle többemeletes labirintus, ott is 2x nagyon ügyesen végigment Marci, csak mondanom kellett, hogy merre menjen, az akadályokon nagyon ügyesen átment. Az állatok annyira nem érdekelték, kivéve a "cinegér".
Simi saját magához képest nagyon jól viselkedett, nem volt sok hiszti, a menüt végigette, nagyon édes volt!
Én hogy éreztem magam? Hát, voltak nagyon szép időszakok, főleg, mikor anyós nem volt a közelben, vagy mikor a férjem jól kiosztotta. Azt nagyon élveztem!!! Állandóan belecsipogott a vezetésbe ("fékezz, mert kivág eléd! lassts! balra menj! állj már meg, nem látod, hog ypiros van? Ne menj ilyen gyorsan!" stb...) A férjemnek több sem kellett, többször kiosztotta az anyját, és felajánlotta, hogy szivesen cserél vele, ha az annyira jól tud vezetni. Az is tetszett, hogy csakazért sem ment lassabban, az meg ott hátul csak sipitozott. Persze nem száguldott a férjem, csak mondjuk 80-nal ment a kihalt mellékúton, anyós meg azt szerette volna, ha 60-nal megy.
Voltak beszólogatások oda-vissza, de most a férjem is sokszor helyretette az anyját, és én sem hagytam magam annyira, mint korábban. Veszekedni nem veszekedtünk, azt nem mert volna a vénasszony, csak odamondogattunk.
Azért persze hozta a formáját is: "Nóri, adjál inni a Siminek/ Nóri, gyere már, csináld ezt, csináld azt/ Nóri, hol van már a kaja? Nóri, ne magyarázz, add már! stb.... Szinte egész végig. Én azonban már többször visszaszóltam, hogy majd adom, ha odaérek, majd csinálom, ha ezt vagy azt befejeztem, most nem adok, mert az előbb adtam, stb.
És természetesen nem úsztam meg Marci chips-szel tömését (ő ült hátul a gyerekekkel, ami egyrészt neki volt bünti, mert rohadt kicsi a hely a 2 gyerekülés mellett, másrészt nekem nem volt közvetlen ráhatásom a hátul történt dolgokra). És miután megtömte az amúgy is nagyon rosszul evő Marcit, csodálkozva megjegyezte, hogy milyen keveset eszik ez a gyerek, csináljunk már vele valamit. Én meg visszaszóltam, hogy talán nem chips-szel kellene tömni, és akkor meg tudnám etetni rendes kajával is. Az utazás előtt este 11-ig pucoltam, magoztam, vágtam össze a gyümölcsöket, hogy majd az milyen jó lesz az úton a gyerekeknek, mondanom sem kell, az összeset ki kellett dobni, mert anyós folyamatosan pogácsát és nasikat adott nekik.
Simit is megpróbálta Chips-szel tömni, de azt nagyon komolyan megvétóztam. Hát hülye???????? 10 hónaposan nem hiszem, hogy ezt kellene adni egy gyereknek. Persze 2,5 évesen sem, csak sajnos Marcinak már van akarata, és keze, amit be tud dugni a zacskóba.
Na mindegy, hazaértünk egyben, ez a lényeg. Itthon visszaállt a rend. Ahhoz képest, hogy anyóssal mentünk, egész jól megúsztuk, de a férjemmel levontuk a következtetést, hogy max. 1 éjszakár megyünk vele, hosszabb útra nem visszük.
Majd teszek fel képeket, csak még ki kell válogatni, meg le kell kicsinyiteni őket.