Én is rohanok,mint mindig
Nagyon hiányoztok, annyi mindent megosztanék Veletek,de nincs időm ideülni
Holnap még dolgozom, aztán 4 napig itthon leszek,remélem tudok jönni.
Mostam, főztem, pakoltam.szerettem volna napozni picit, de mire kimentem volna, jól beborult.hiporeklámnak is beállhatnék.
nincs is kedvem semmi máshoz, pedig lehetne takarítani, de azt mindig lehetne, úgyhogy van még rá lehetőségem életem végéig.
egy darabig néztem kinnt a kismacskákat, vagányul bunyóznak és egy cseppet sem zavartatják magukat a náluk 200* nagyobb kutyától.
Közben meg nyeltem a port, amit felvert a kutya, meg a szomszéd galambjai.kigondoltam, ohgy elmegyek egy toxoplazma vizsgálatra, mert nekem negatív volt, dem ost csodálkoznék, ha nem fertőződtem volna meg, mióta kiköltöztünk, mert sokat vagyok ott kinnt az udvaron, ahol a szomszédban a galambok vannak bezárva és gondolom a galambszarpor elég fertőző...
Üdv!
Tünci bezavarom azuramat a Sport Beach-ra és a Napsugárra is, de ő már volt a Sporton és azt mondta kicsi gyerekekkel szerinte az jobb, mert van egy külön kicsi "úsztató" a kölköknek. A másikat meg megnézi. Nem tudom mikor fogja, remélem még ma...
Na megyek, mert hív az anyai kötelesség! Huh, mi lesz velem ha anyukám a jövő héten már nem főz és nem jön délben.
De jó ,hogy írtál Hettuli, lassan beleszoktok a közös életbe???
Biztosan hamar visszazökkensz, kétgyerekes anyaként is megállod a helyed, nyugi!!Tuti csajszi vagy Te!!!Éppen tegnap este meséltem a találkozásunkról Anyunak, bárcsak feleannyira értene engem,mint Te!
Betti,szép csaj vagy
Tünci ezzel nem vagy egyedül,én is hófehérke vagyok de most van egy kis pari pólóm Én csak az erkélyre tudok kifeküdni de az is több a semminél A galamb piszok nem is egészséges én éveken keresztül szippogattam amíg anyunál laktunk,mert tetőtérben van a lakás és azok a dögök a tetőre telepedtek és nem lehetett elűzni semmivel a szar meg csak potyogott be az ablakon amikor fújt a szél
Hettuli boédog babázást
összepakoltam az íróasztalomban, fényképeket nézegettem.Az esküvői utánrendelés szinte mind rossz lett, vissza kell vinnem, persze blokkot nem kaptam, majd lehet ott is cirkuszolni, de jó lesz...
Megtaláltam azokat a képeket is, ami 2 napos koromban készült..Barátaim,hogy én mennyire csúnya ,kövér, hatalmas újszülött voltam.
Most akartam menni a temetőbe, de már kb két órája olyan vihar van!Nem akar elállni az eső..hogy a franc vinné el, ezt a szélsőséges időjárást.
Anyci
Nem nagyon vagyok máshol, képpel meg pláne..néha teszek fel ,de csak átmenetileg.De Bettinél az iwiwen meg tudsz nézni, bár nem az én iwiwem, hanem az uramé, van az albumban egy közös kép, bár már éppen 4 éves.Az uramnak hosszabb a haja, az enyém meg egész más.Privátban megy a név.
Zaha, nem is kell részletezni, ma olyan gondolataim vannak, nem is tudom, valami feszít belül, csak járkálok itt bent, mint egy veszett vad, úgy érzem felrobbanok a feszültségtől,valamit tenni akarok, hogy más legyen.
Az jár a fejemben, hogy nem ez a valaki akarok lenni, csak egy egészen átlagos ,hétköznapi asszony és anya, valaki, akivel soha semmi nem történik másképp, mint másnál..Nnna, én sem tudom elmondani...
Tünci, láttad azt a filmet, hogy A másik én? A történet más, ott a csaj a barátját veszti el igen brutális módon, tényleg egész más, de arról monologizál, hogy elvesztette önmagát, és nem maradt más, csak ez a "másik én"...lesz ez jobb vagy más????
Meg ilyenekre gondolok, hogy miért vagyok én rosszabb mint más? Mire akart megtanítani az élet ezzel?
Nem gondolom, hogy az az ember voltam, aki ne becsülte volna meg amije van, akit ilyen kegyetlen módon kellett volna bármire is figyelmeztetni.
Vagy hogy bármelyikünk az az ember lett volna.
Tünci előbb válaszoltam priviben mint itt olvastam volna az írást Olyan helyesek vagytok együtt
Zaha én is láttam a filmet és ahohy Tünci mondja engem is megérintett!
Tudom mit éreztek én is ilyen vagyok mostanában.Nem találom a helyem csak lézengek és azt kérdezem miért pont én mit vétettem mit kellene ebből megtanulnom.Ennyire rossz lennék?Pedig mindig igyekeztem jó lenni segíteni ott ahol lehet és nem ártani másnak.
Anyci, majd én is megkereslek az iwiw-en.
Dolgoztam egy évig Zalaegerszegen 2000-2001-ben, ismerem ám a járást!
Azt mondják, egyszer majd találunk választ mindenre. Hát nem hiszem. Milyen válasz lehetne erre? Milyen válasz, amihez képest ez nem túl nagy áldozat???
Melcsike, hogy néz ki a ki a kutyus?Én kétféle picit ismerek, az egyik, amikre olyan vicces bóbitamasnit szoktak kötni a fejére,olyan, mint a "lesz ez még így se" filmben.Meg a másik,amelyik úgy néz ki, mint egy minidobberman.
Szia Melcsike, igen, olyan üres vagyok, mint egy hordó, szar a egész, néha azon gondolkodom, minek is élünk?
És a miértek, állandóan járatom az agyam rajta, de nem bírom felfogni. És dühös vagyok.
Bocs, hogy erről írok: a Bobokáék topikjában írta az egyik lány, hogy egyik ismerősükön életmentő császárt hajtottak végre, a 39. hétben volt, halva született a kislány de sikerült újraéleszteni, de állítólag nem nagy az esély, hogy túlélje a kicsi tündér.
HOL VAN ILYENKOR?????
Zaha, utoljára az anyuka jelentkezett be, kisebb súllyal születtek,mnit a többiek írták, de túl vannak az első kritikus héten, már kapnak tejet is keveset, gépen vannak, de csökkentett értékekkel.Kb 3-4 hónap múlva mehetnek haza..
Már én se nagyon olvasom a másikat,Boboka se nagyon ír oda egyébként.Csak a szívemet szaggatom vele én is.
Hát látjátok így változik az élet, ezért nehéz ez a topikélet is,akár kimondjuk, akár nem.Betti mondta vmelyik nap, hogy az érzéseket nem kell magyarázni ,azok vannak.
Holnap ballagásra megyünk. Remélem nem lesz olyan eső mint ma délután. Amikor lefeküdtem még tökéletes volt az idő mikor felkeltem, meg égszakadás, földindulás.
Betti, Zaha, Szintus: borzasztóan sajnálom, ami veletek történt... és értetlenül állok ezek előtt a dolgok előtt. Az egyik World Press Photo kiállításon volt egy kép: földrengés után egy asszony térdel a földön, mellette a négy halott gyermeke. Hiába az istenhit, hiába a pszichológia, azt hiszem, a gyermekek szenvedését sosem fogom tudni megérteni vagy elfogadni.
(És az ellentmondás: én nap mint nap fájdalmat okozok a gyerekeimnek. Miért? Hogyan működik mindez, és hol a megodás...?)
Hettuli, Leda, gratulálok, és nagyon drukkolok nektek, hogy a továbbiakban is minden jól alakuljon.
Hátrahőköltem, amikor megláttam a vonalzómon, hogy már több mint 10 hónapja, hogy a babám meghalt. Hihetetlen. Nem tudtam pontosan, de olyan 5-6 hónapnak éreztem. (14 hetesen ment el, kisfiú volt /Andris/, a harmadik gyerekem volt; a kisfiam 7 éves lesz, a kislányom 3,5.)
Dióhéjban ennyi történt velem az utolsó életjel óta (időbeli, nem fontossági sorrendben): anyukámmal közösen vettünk egy kocsit, Pieterrel újra/még mindig együtt "szenvedünk", ugyanakkor nem engedem, hogy a gyerekekkel találkozzon, megírtam a szakdolgozatomat & a kapcsolódó kutatást, abszolváltam ezt a félévet, őrült módjára kerestem állást, jártam Svédországban, pszichológiából túl vagyok a rémálomszerű államvizsgán - mindeközben a kisfiam teljesen kikészült, a kislányom viszonylag jól állta a sarat.
Csak félve és halkan mondom: most kezd belénk visszatérni az élet. Ez az utolsó hét az oviban-bölcsiben. Kisfiam szombaton lesz hétéves. Jövő héten elutazunk pár napra a kecskemét-környéki tanyavilágba. Ennyit tudok csak - jobban nem látok előre. Minden bizonytalan