Gyors bekukk:
Újak, köszöntelek Titeket, sajnálom, hogy itt vagytok!
Tüncike,
írtam sms-t, remélem, megkaptad. Férjuram mondta, hogy találkoztatok. Morcos volt, mert tele a t..e a nagyfőnök összevásárolt dolgaival, minden második megvett holmit kicserélteti, szarakodik vele.
Egyáltalán nem tudok reagálni az itt olvasottakra, mert nagyon kevés az időm, de a gondolataim előjöttek maj'd minden témával kapcsolatban... Jó lenne megosztani veletek, talán majd a talin.
Megvagyunk. Babaügyben semmi hír, szerintem most sem jött össze, hormonszintméréseken a 2. fordulóval vagyok túl, elvileg lesz talán még egy. Nagyon feszült vagyok. Kiabálok, veszekszem a drágáimmal, és ordenáré módon utálom magam ezért. Biztos, hogy ez is közrejátszik abban, hogy nem vagyok fogamzóképes. A dokimnak mindezt elmondtam, azt mndta, várjuk meg a hormonok alakulását, aztán beszélünk róla.
Bence mindenért hisztizik, ha beleülünk a kisautóba, az nem jó, ha nem ülünk bele, az nem. Mindennaposak/órásak a hisztik, ettől is kiborulok egy idő után. Hiába nyugtatom magam, és próbálok nem is odafigyelni, képes fél órán keresztül is üvölteni úgy, hogy megállnak a kapunk előtt, mi van vele...
Tanácstalan vagyok, de miért ne, pedagógusnak legyen neveletlen gyereke. A másét remekül neveltem anno, most nem bírok a magaméval.
Bea, együttérzésem, már csak emiatt is sokat gondolk rátok.
Anyámék újra hazudoznak, a múltkor kijelentették, hogy az a csodálatos élet, ahogyan azok az emberek élnek, ahová ők járnak takarítani: 900 ezres nettó havi fizu, utazgatnak, a gyerkőcökre (1,5 és 5 évesek) bébiszitter vigyáz (és néha anyámék a takarítás közben), és mindeközben bizonygatja a nő, hogy ők nagyon boldogok, holott a férje az emeleten alszik, ő meg lentebb egy szinttel... És amikor mondtam nekik, hogy inkább legyek szegény, de a férjem mellettem aludjon minden éjszaka, a gyereke(i)mre pedig mi vigyázhassunk, akkor el voltak képedve, és letámadtak, hogy hülye vagyok. Merthogy a csaj utazik. Mire én: én is utaztam, bejártam a fél világot Jordániától Cipruson át Angliáig, de most már örülök, hogy együtt lehetek a családdal, és majd szeretnék még utazni, de csak velük (a csaj egyedül repked többnyire), akkor meg lehülyéztek.
Bocsánat, hogy rátok zúdítottam. Szóval sehol nem tartunk a kapcsolatban, nem is fogunk már szerintem előrébb jutni.
Sok a munkám, ami néha értelmetlen (annak tartom), és felesleges, de van fizetésem. Ide is el lehet jutni.
Puszillak Benneteket!