[quote="skrisz72"]N írta:skrisz72álunk nem lesz apás szülés. Apjuk nem akar bejönni, én meg nem akarom, hogy szenvedni lásson. Úgy döntöttünk közösen, hogy ez az én "dolgom". Majd megoldjuk közösen a dokival és a szülésznővel. Apa úgysem tud segíteni, az nem segítség, hogy fogja a kezem. Majd viszek egy csomó homeós bogyót, hátha azok enyhítenek valamit a szenvedésemen. Ha kell, kérek epidurálist is.
Nem akarlak rábeszélni az apás szülésre, mert ez a ti dolgotok, csak annyit akartam mondani, hogy apuka nagyon sokat tud segíteni. Nekem fantasztikus volt, hogy ott van velem, nélküle nem bírtam volna ki. Volt korábban velem egy szülésfelkészítő jógás foglalkozáson, ahol megmutatták, hogy milyen pozíciók segíthetnek a vajúdás alatt a fájdalmat elviselni, hogy ott az apa mit tud csinlni, mit masszírozzon, hogyan lélegezzetek együtt. Ezeket én minden egyes fájáskor mind elfelejtettem. Ő volt az, aki a végén már sikítozásba csapó lihegéseimet a saját tudatos légzésével visszahozta a szabályos tempóba, amivel ezerszer könnyebb a fájásokat elviselni. Itatott, ha kellett, bíztatott, szóval nekem nélkülözhetetlen volt a jelenléte. Nagyon sokat adott, hogy tényleg együtt szültük meg a gyerekünket, és ő sem érezte haszontalannak magát egy percig sem.
Ami Farkas Adriennt illeti, emberileg csak jót mondhatok róla. Amikor bekerültem szivárgó vízzel, aligfájásokkal, az ügyeletes doki (Versényi) rögtön elkezdett győzködni az oxitocinnal, hogy ezt meg kell indítani, mert fertőzésveszély van a szivárgó víz miatt. Én várni akartam, hogy engedjük a babát magától kijönni, hátha elindul magától. Az orvos teljesen bestresszelt engem, nagyon erőszakos volt és elég ronda volt a stílusa is. Adrienn védett meg tőle (ő volt az ügyeletes), meggyőzte, hogy hagyjon már békén, úgyse az ő betege vagyok, és nincs is semmi ok az indításra. Az egy óra múlva vizitelő főorvos is azt mondta, hogy persze, lehet várni 24 órát szivárgó vízzel, ha az anyuka akarja, és amúgy nincs semmi gond, csak antibiotikum tabletta kell. Adrienn végig nagyon-nagyon kedves volt velem, emberként kezelt, tartotta bennem a lelket. Szakmailag nem tudom, milyen amúgy, mert a választott szülésznőm (Cser Kati, róla is csak jót mondhatok) végül bejött, amikor szóltak neki, és ő volt ott az utolsó fél nap. (merthogy tényleg 24 órába telt a kis lurkónak kimásznia
)) (Adrienntől csak egy beöntést kaptam, de gondolom azt nagyon nem lehet elrontani