Ágica
Majd lassan megismersz mindenkit, igyekszünk mi is, kérdezgess nyugodtan, ami érdekel.
Tényleg elhúzodnak a dolgok, de ezt mind ismerjük, ez tényleg mindig ilyen körülményes.
Anyci
A pánikbetegségre szedsz gyógyszert?Ezzel kapcs. már a múltkor írni akartam, hogy inkább, amennyiben felajánlják a lehetőségét a terátpiának, válaszd azt, mint a gyógyszert ,hamar rá lehet szokni és azzal babát vállalni, nem lenne egyszerű..én az eslő héten, talán kicsit tovább szedtem vmit, de őszintén, igazán nem ért semmit ,desemmit..azzal sem tudtam aludni ,azzal sem sírtam kevesebbet, úgyhogy kidobtam a francba..
Leda
Nagyon remélem, hogy nem a babával, vagy az egészségeddel van baj!!!Ugye nem???A korábbi nehézségekről írtál, az mindenképpen nagyon bonyolult, de csak lesz számotokra vmi jó megoldás.Mostmár az első genetikai vizsgálatok megvoltak, ugye?
Betti
NAgyon kíváncsi vagyok a színeitekre.Mi most szeretnénk a napplaiban befejezni az álmennyezetet és átfesteni, meg a konyhát is, de már most tudom, ohgy nem lesz jó a szín, de már megvettük, úgyhogy pár évig ez lesz.Majd eltakarom vmi képekkel...
Emlékeztek még, hogy októberben nekem is az volt a tervem ,hogy majd lesz mindenféle kivizsgálás, majd azzal meg lehet előzni bármit..dehogy lehet, ó, dehogy lehet.
Zaha
Amikor írtam, pont erre gondoltam, amit mondasz, hogy szenvedni akartam -e volna látni..természetesen nem..és tudom, hogy mi mindenen átmentek, már ha csak arra gondolok, hogy kb 20 percet a Kicsikém magzatvíz nélkül volt, a méhem gúzsba kötötte, hogy már akkor fájhatott neki..Ó, Istenem, remélem nem szenvedett!!CSak mégis képtelen vagyok kiverni a fejemből azt az első éjjelt..pont az órával szemben állt az ágyam, tudtam hogy fél 10 körül műtöttek és még éjfél előtt jött a neonatológus..megállt az ágyamnál, bemutatkozott és mondta:Viola ügyében jöttem..arra tisztán emlékszem ,hogy nyüszíteni kezdtem, mert azt hittem...
de csak vér kellett, a vérem, neki..egy óra sem telt bele és jött megint..még kell vér..és mondta, hogy 25 % -uk teljesn felépül és 40 % éli túl..és én bíztam..mindig csak erre tudok gondolni, ha túléli a kritikus első hetet, akkor ..Érted, ugye??Nem dugtam a fejem homokba, csak azt akartam ,hogy éljen..És jött a férjem reggel, mondtam neki, hogy nem dönthettem másképp.Azt válaszolta, hogy ezt kellett tennem, egész éjjel fennt volt és csak olvasta, olvasta a koraszülött oldalakat és egyszercsak eldöntötte, elfogadta, így élünk majd, úgy szeretjük majd, ahogy Isten adta..majd megtanuljuk azt az életet, bármilyen is lesz.
Bocsánat, nem akartam ilyen hosszan, meg most elég is ennyi emlék, ahogy Leda is mondta,uff beszéltem..