Új privát üzeneted érkezett!
2009.06.05 16:38
Jaj Tünci, ne haragudj, lehet, hogy félreérthető voltam... 
Amiket írtam, azt nem a Te véleményedre írtam, hanem csak általánosságban, ami eszembe jutott, ami bennem volt ezzel a témával kapcsolatban. És tökéletesen érthető, én is úgy gondolom, hogy aki veszített el babát, az bármit megtenne, hogy bár ne így történt volna, és dühöt érez esetleg olyan szituban, ahol a szülőknek megmaradt a babájuk, és azt mondják, lehet, jobb lett volna másképp... Azt hiszem, ezek a szülők pedig nyilván azt nem tudják, milyen elveszíteni egy babát, ha tudnák, lehet, hogy soha nem mondtak volna ilyet. Ezek az élet legnehezebb dolgai, és borzasztó sok a felkavaró érzés ezekben a témákban.... és a saját oldaláról mindegyik természetes.
Talán az is a gond egy ilyen cikkel, h. egy oldalban nem lehet évekig tartó küzdelmekről, ezzel kapcsolatos érzésekről hitelesen tájékoztatni, egyszerűen erre nem elég egy oldal, még ha tisztességes is akar lenni egy riporter, akkor sem lehet ezt tökéletesen érzékeltetni... hiszen ez a topik is már hónapok óta él, néha mégis vannak félreérthetően, esetleg bántóan megfogalmazott mondatok ( sőt Melcsikét többen is leszólták, letámadták, pedig Ti tudjátok, hogy igaztalanul...), csak itt meg lehet beszélni, mert van lehetőség párbeszédre. Ezek jutottak eszembe. Talán ez a cikk nem tud sokmindent érzékeltetni.
Amiket írtam, azt nem a Te véleményedre írtam, hanem csak általánosságban, ami eszembe jutott, ami bennem volt ezzel a témával kapcsolatban. És tökéletesen érthető, én is úgy gondolom, hogy aki veszített el babát, az bármit megtenne, hogy bár ne így történt volna, és dühöt érez esetleg olyan szituban, ahol a szülőknek megmaradt a babájuk, és azt mondják, lehet, jobb lett volna másképp... Azt hiszem, ezek a szülők pedig nyilván azt nem tudják, milyen elveszíteni egy babát, ha tudnák, lehet, hogy soha nem mondtak volna ilyet. Ezek az élet legnehezebb dolgai, és borzasztó sok a felkavaró érzés ezekben a témákban.... és a saját oldaláról mindegyik természetes.
Talán az is a gond egy ilyen cikkel, h. egy oldalban nem lehet évekig tartó küzdelmekről, ezzel kapcsolatos érzésekről hitelesen tájékoztatni, egyszerűen erre nem elég egy oldal, még ha tisztességes is akar lenni egy riporter, akkor sem lehet ezt tökéletesen érzékeltetni... hiszen ez a topik is már hónapok óta él, néha mégis vannak félreérthetően, esetleg bántóan megfogalmazott mondatok ( sőt Melcsikét többen is leszólták, letámadták, pedig Ti tudjátok, hogy igaztalanul...), csak itt meg lehet beszélni, mert van lehetőség párbeszédre. Ezek jutottak eszembe. Talán ez a cikk nem tud sokmindent érzékeltetni.
2009.06.05 16:46
Ez az anyai ösztön egy érdekes dolog... Van egy barátnőm, akinek szintén koraszülött babája volt, azt mondta nekem, hogy abszolút nem tudott felkészülni az anyaságra, annyira hirtelen kellett megszülnie, nem volt még rá kész, és amikor elment a koraszülött osztályra, és végignézett a babákon, majd megkérdezte, melyik az övé, nem érzett semmit, azt mondta, bármelyik lehetett volna a sok közül. Neki később jött az anyai ösztön, jóval később. Ezeket ő mondta nekem. Én csak néztem rá amikor ezeket mondta, nem mondtam inkább semmit, mert amit mondtam volna, azt jobb volt nem, el voltam képedve magamban. De nekem nem volt koraszülött babám, nem tudhatom, hogy éreztem volna én. CSak furcsa volt nagyon, mert én azt hittem, ő biztos még jobban féltette a babáját, biztos még erősebb volt az anyai ösztön. De nem. Hát úgy látszik tényleg mindenki másképp éli meg ezeket a dolgokat.
2009.06.05 17:26
Itt vagyok, most elolvastam még a nlcafén is a hozzászólásokat. Annyi mindent tudnék írni, de nem tudom, hol kezdjem...
Azt mindenképp el szeretném mondani, hogy a cikket olvasta a család, mielőtt megjelent. És a sógornőm valószínűleg tudta, hogy ilyen nagy port fog vele kavarni, mégis valahogy úgy érezte, ezt el kell mondania. Nem tudom igazán, mert csak skype-on beszélgettem vele, miután a cikket olvastam. (És említettelek Titeket is, hogy olvasgatlak Benneteket és ezt Ti biztosan teljesen másképp látjátok.) Igazából ezekről a dolgokról nem nagyon beszélgettünk velük, az intézet témáját sem mertük nekik említeni, pedig láttuk, hogy jót tenne a kis családuknak. Egyébként minidg csakis olyan intézet jött szóba (anyukájukkal azért beszéltek róla), ahonnan hétvégére hazajöhetne Dorka.
Mit is mondjak még? Azt, hogy milyen boldogan vártuk hogy pár hónap különbséggel születnek az unokatesók és milyen jókat játszanak majd együtt? Aztán amikor én már akár szülhettem is volna, az ő babái születtek meg. Aztán látni a szemükben megcsillanni a szomorúságot, amikor a mi egészséges kislányunkat látták fejlődni, míg ők még a két kislány életéért aggódtak. És folyamatosan látni, hol tarthatnának. Most pedig számomra az a legnagyobb szomorúság, hogy a most 7 hónapos Nati gyakorlatilag hónapokon belül beéri, majd elhagyja a kis Dorkát, hiszen (remélhetőleg) járni, beszélni fog. Csak úgy, mert egészséges. Dorka évekig járt gyógytornára, így arról a szintről, hogy "ez a gyerek sosem fog felkelni", oda jutottak, hogy ha fogjuk az egyik kezét, szépen lépeget. A szeme világának elvesztése volt az utolsó csepp a pohárban azt hiszem. Azt ő maga is nagyon nehezen viseli, megváltozott a viselkedése, dühös a világra. Innentől nagyon nehéz bizonyos irányokba fejleszteni. Pedig most is épp egy 4 hetes terápiára készülnek, de a múlt héten megint kórházba került, talán egy erős antibiotikum kúrával megússza az újabb műtétet...
nem tudom, annyi minden kavarog a fejemben... Tény, hogy a férjemmel is beszélgettük, nagyon kemény mondatok kerültek a cikkbe. Én nem is tudom, hová tegyem ezeket a mondatokat, mert soha, egy pillanatig nem éreztem ezt rajtuk. Annyi minden lenne még. Hogy mennyire vágytak babára, hogy min mentek keresztül, mire sikerült, miközben a barátaiknál sorra születtek a kicsik.
Most ennyit tudtam írni, szólítanak a gyerekek. Próbálok még írni majd, de nekem sem könnyű, folyamatosan csak törölgetem vissza a sorokat.
Katinka
Még annyi jutott eszembe, hogy szerintem ahhoz is bátorság kell, hogy az ember utólag ki tudja mondani, talán jobb lett volna másképp. És mindezt CSAKIS a kislány érdekében, semmiképp sem a sajátjáéban. Nem tudom, életnek nevezhető-e az, ha etetnek-itatnak (jelzi azért, ha éhes), nyomkodom a zenélős játékok gombjait, ha fogják a kezem, sétálok. De nem hiszem, hogy valaha képes leszek ellátni magamat, minden esélyem elszált erre, miután megvakultam. Az egyetlen öröm az életemben, hogy szeretetet adhatok és kapok. Ez az ÉLET?
Azt mindenképp el szeretném mondani, hogy a cikket olvasta a család, mielőtt megjelent. És a sógornőm valószínűleg tudta, hogy ilyen nagy port fog vele kavarni, mégis valahogy úgy érezte, ezt el kell mondania. Nem tudom igazán, mert csak skype-on beszélgettem vele, miután a cikket olvastam. (És említettelek Titeket is, hogy olvasgatlak Benneteket és ezt Ti biztosan teljesen másképp látjátok.) Igazából ezekről a dolgokról nem nagyon beszélgettünk velük, az intézet témáját sem mertük nekik említeni, pedig láttuk, hogy jót tenne a kis családuknak. Egyébként minidg csakis olyan intézet jött szóba (anyukájukkal azért beszéltek róla), ahonnan hétvégére hazajöhetne Dorka.
Mit is mondjak még? Azt, hogy milyen boldogan vártuk hogy pár hónap különbséggel születnek az unokatesók és milyen jókat játszanak majd együtt? Aztán amikor én már akár szülhettem is volna, az ő babái születtek meg. Aztán látni a szemükben megcsillanni a szomorúságot, amikor a mi egészséges kislányunkat látták fejlődni, míg ők még a két kislány életéért aggódtak. És folyamatosan látni, hol tarthatnának. Most pedig számomra az a legnagyobb szomorúság, hogy a most 7 hónapos Nati gyakorlatilag hónapokon belül beéri, majd elhagyja a kis Dorkát, hiszen (remélhetőleg) járni, beszélni fog. Csak úgy, mert egészséges. Dorka évekig járt gyógytornára, így arról a szintről, hogy "ez a gyerek sosem fog felkelni", oda jutottak, hogy ha fogjuk az egyik kezét, szépen lépeget. A szeme világának elvesztése volt az utolsó csepp a pohárban azt hiszem. Azt ő maga is nagyon nehezen viseli, megváltozott a viselkedése, dühös a világra. Innentől nagyon nehéz bizonyos irányokba fejleszteni. Pedig most is épp egy 4 hetes terápiára készülnek, de a múlt héten megint kórházba került, talán egy erős antibiotikum kúrával megússza az újabb műtétet...
nem tudom, annyi minden kavarog a fejemben... Tény, hogy a férjemmel is beszélgettük, nagyon kemény mondatok kerültek a cikkbe. Én nem is tudom, hová tegyem ezeket a mondatokat, mert soha, egy pillanatig nem éreztem ezt rajtuk. Annyi minden lenne még. Hogy mennyire vágytak babára, hogy min mentek keresztül, mire sikerült, miközben a barátaiknál sorra születtek a kicsik.
Most ennyit tudtam írni, szólítanak a gyerekek. Próbálok még írni majd, de nekem sem könnyű, folyamatosan csak törölgetem vissza a sorokat.
Katinka
Még annyi jutott eszembe, hogy szerintem ahhoz is bátorság kell, hogy az ember utólag ki tudja mondani, talán jobb lett volna másképp. És mindezt CSAKIS a kislány érdekében, semmiképp sem a sajátjáéban. Nem tudom, életnek nevezhető-e az, ha etetnek-itatnak (jelzi azért, ha éhes), nyomkodom a zenélős játékok gombjait, ha fogják a kezem, sétálok. De nem hiszem, hogy valaha képes leszek ellátni magamat, minden esélyem elszált erre, miután megvakultam. Az egyetlen öröm az életemben, hogy szeretetet adhatok és kapok. Ez az ÉLET?
2009.06.05 18:18
Betti!
Tünci dumája jobb, mint az enyém. Ma is irultam- pirultam, olyat szólt.....
ezért még számolok vele!
Melcsike!
örülök a laptetőnek és az unokatesódnak is!!!!!
A témához hozzászólva:
Az én egyik volt kolleganőm, sérült gyereket nevel. Minden tiszteletem az övé. Minden cselekedetét az hatja át, hogy a gyerek életét előre elrendezze, arra az időre mikor Ő már nem lesz. A kislány egyedül nem képes ellátni magát, szellemileg ugyan teljesen ép, de mégis kell a felügyelet.
Nem adta volna otthonba, de a kislány maga kérte, hogy a tanév egy részében bentlakásos iskolába járhasson, hogy minél több fejlesztésen és foglalkozáson vehessen részt. Rengeteg fájdalmas műtét, kínszenvedés. Gyönyörű kislány, de sohasem fog teljes életet élni, nem lesz Anyuka, Nagymama, talán feleség sem.
Jártam fogyatékos otthonokba is. Borzasztó. Amikor először leállítottam a kocsit az otthon udvarán és 20- an körbevették, nem mertem kiszállni sem. Aztán később már nem féltem, annyira.
Van köztük agresszív, van köztük jámbor. Van aki órákon keresztül ismételgeti ugyanazokat a mondatokat. Rettentően fárasztó a velük való együttlét.
Mi akik ,,teljes,, életet élünk és csak ,,néha,, szenvedünk tutira felkiáltottunk már egyszer az életben, hogy bárcsak ne születtem volna meg.
Nekem mindig eszembe jut, hogy egy szellemileg enyhén, vagy egyáltalán nem sérült gyerek, aki szembesül saját történetével vajon - miközben nézi a játszótéren rohangáló egészséges társait, vagy éppen egy műtét után lábadozik a kórházban, netán valami fejlesztő órán évekig küzd, hogy egyedül fel tudja venni a cipőjét-nekiszegezi- e mondatot a szüleinek- hogy bár hagytatok volna meghalni...
És akkor ember legyen a talpán, aki optimistán elmagyarázza a gyereknek, hogy milyen jó neki, hogy egyáltalán élhet!
Remélem értitek mit szeretnék ezzel mondani. Nem tudom hosszúra nyújtani, mert most mennem kell. Bárkinek bármi is ilyen helyzetben a döntése, nem török pálcát felette.
Tünci dumája jobb, mint az enyém. Ma is irultam- pirultam, olyat szólt.....
ezért még számolok vele!
Melcsike!
örülök a laptetőnek és az unokatesódnak is!!!!!
A témához hozzászólva:
Az én egyik volt kolleganőm, sérült gyereket nevel. Minden tiszteletem az övé. Minden cselekedetét az hatja át, hogy a gyerek életét előre elrendezze, arra az időre mikor Ő már nem lesz. A kislány egyedül nem képes ellátni magát, szellemileg ugyan teljesen ép, de mégis kell a felügyelet.
Nem adta volna otthonba, de a kislány maga kérte, hogy a tanév egy részében bentlakásos iskolába járhasson, hogy minél több fejlesztésen és foglalkozáson vehessen részt. Rengeteg fájdalmas műtét, kínszenvedés. Gyönyörű kislány, de sohasem fog teljes életet élni, nem lesz Anyuka, Nagymama, talán feleség sem.
Jártam fogyatékos otthonokba is. Borzasztó. Amikor először leállítottam a kocsit az otthon udvarán és 20- an körbevették, nem mertem kiszállni sem. Aztán később már nem féltem, annyira.
Van köztük agresszív, van köztük jámbor. Van aki órákon keresztül ismételgeti ugyanazokat a mondatokat. Rettentően fárasztó a velük való együttlét.
Mi akik ,,teljes,, életet élünk és csak ,,néha,, szenvedünk tutira felkiáltottunk már egyszer az életben, hogy bárcsak ne születtem volna meg.
Nekem mindig eszembe jut, hogy egy szellemileg enyhén, vagy egyáltalán nem sérült gyerek, aki szembesül saját történetével vajon - miközben nézi a játszótéren rohangáló egészséges társait, vagy éppen egy műtét után lábadozik a kórházban, netán valami fejlesztő órán évekig küzd, hogy egyedül fel tudja venni a cipőjét-nekiszegezi- e mondatot a szüleinek- hogy bár hagytatok volna meghalni...
És akkor ember legyen a talpán, aki optimistán elmagyarázza a gyereknek, hogy milyen jó neki, hogy egyáltalán élhet!
Remélem értitek mit szeretnék ezzel mondani. Nem tudom hosszúra nyújtani, mert most mennem kell. Bárkinek bármi is ilyen helyzetben a döntése, nem török pálcát felette.
2009.06.05 18:19
Laptetőnek ne dőljetek be, csak babona....vagy még az sem.
A cikkben szerintem nem történt más, mint egy anya őszinte volt, de nagyon, az évek tapasztalatával.
A nem mismásolás és a tényleges érzések asztalra rakása, főként ha az nem igazán pozitív kicsit mindig megbotránkoztató, itt is volt erre példa.
Én tisztelem ezért, hogy így el merte mondani.
A cikkben szerintem nem történt más, mint egy anya őszinte volt, de nagyon, az évek tapasztalatával.
A nem mismásolás és a tényleges érzések asztalra rakása, főként ha az nem igazán pozitív kicsit mindig megbotránkoztató, itt is volt erre példa.
Én tisztelem ezért, hogy így el merte mondani.
Betti
2009.06.05 18:26
Nekem is van ismerősöm, egy nő, akinek van egy 24 éves lánya.
Vezeti az utcán, a lány néha megáll dűlöngélni és üvöltözni.
Nincs tudatában, hogy a nő mellette ki.
Áll, néz....ha megindítják elindul, ha enni adnak neki eszik, ha fürdetik, megfürdik....
Ha találkozom velük mindig az jut eszembe, vajon a kislány boldog-e? Vajon felfogja, amilyen életet él? Tudatában van annak, hogy milyen?
És arra gondoltam, hogy mikor a cikk egyik kislánya megvakult és ahogy Katinka írja, dühös lett a világra, hát hogy a fenébe ne! Még az a kis sérült értelme is mit érezhetett, mikor teljes sötétségben maradt?!
A kérdés sokszor vetődött fel benne: akkor voltam anya, mikor el tudtam engedni vagy akkor lettem volna anya, ha vállalom.
Vezeti az utcán, a lány néha megáll dűlöngélni és üvöltözni.
Nincs tudatában, hogy a nő mellette ki.
Áll, néz....ha megindítják elindul, ha enni adnak neki eszik, ha fürdetik, megfürdik....
Ha találkozom velük mindig az jut eszembe, vajon a kislány boldog-e? Vajon felfogja, amilyen életet él? Tudatában van annak, hogy milyen?
És arra gondoltam, hogy mikor a cikk egyik kislánya megvakult és ahogy Katinka írja, dühös lett a világra, hát hogy a fenébe ne! Még az a kis sérült értelme is mit érezhetett, mikor teljes sötétségben maradt?!
A kérdés sokszor vetődött fel benne: akkor voltam anya, mikor el tudtam engedni vagy akkor lettem volna anya, ha vállalom.
Betti
2009.06.05 20:02
Sziasztok!
Nóna írt egy nagyon jó gondolatot:
"Azt hiszem, ezek a szülők pedig nyilván azt nem tudják, milyen elveszíteni egy babát, ha tudnák, lehet, hogy soha nem mondtak volna ilyet. Ezek az élet legnehezebb dolgai, és borzasztó sok a felkavaró érzés ezekben a témákban.... és a saját oldaláról mindegyik természetes."
Elolvastam a kommenteket a nlc-én.Ott is mindegyikben van valami igazság.Abban is, amit Bende ír, meg amit Betti.
Katinka, köszönöm, hogy leírtad a közvetlen tapasztalataid.
Hangsúlyozom, hogy részemről nem vontam kétségbe a küzdelmét, a hihetetlen erejüket, a nehézségeket, megpróbáltatásokat, biztos vagyok benne ,hogy minden nap, minden percében küzdenek azért, hogy jobb legyen nekik.
Egyszerűen az első, a kezdeti reakcióit nem értem és nem tudom megérteni..
Minden más, amit írtatok teljesen jogos, minden szempontból.
Mégegy gondolat:A kislány érdekeiről, vagy inkább általánosságban a mindenféle módon sérült emberek érdekeiről igazából csakis Ők tudnának nyilatkozni..hogy mi lenne jó nekik..mi lehet a fejükben,nem tudhatjuk.
Teszek ide egy klipnek a linkét, csak azéárt nézzétek meg, amiről a klipp szól, nem a zene számít..valahogy ez jutott eszembe,megértitek majd, hogy mért..
http://www.youtube.com/watch?v=EzgGTTtR0kc
Délután még annyi minden volt a fejemben, talán eszembe jut.
Nóna írt egy nagyon jó gondolatot:
"Azt hiszem, ezek a szülők pedig nyilván azt nem tudják, milyen elveszíteni egy babát, ha tudnák, lehet, hogy soha nem mondtak volna ilyet. Ezek az élet legnehezebb dolgai, és borzasztó sok a felkavaró érzés ezekben a témákban.... és a saját oldaláról mindegyik természetes."
Elolvastam a kommenteket a nlc-én.Ott is mindegyikben van valami igazság.Abban is, amit Bende ír, meg amit Betti.
Katinka, köszönöm, hogy leírtad a közvetlen tapasztalataid.
Hangsúlyozom, hogy részemről nem vontam kétségbe a küzdelmét, a hihetetlen erejüket, a nehézségeket, megpróbáltatásokat, biztos vagyok benne ,hogy minden nap, minden percében küzdenek azért, hogy jobb legyen nekik.
Egyszerűen az első, a kezdeti reakcióit nem értem és nem tudom megérteni..
Minden más, amit írtatok teljesen jogos, minden szempontból.
Mégegy gondolat:A kislány érdekeiről, vagy inkább általánosságban a mindenféle módon sérült emberek érdekeiről igazából csakis Ők tudnának nyilatkozni..hogy mi lenne jó nekik..mi lehet a fejükben,nem tudhatjuk.
Teszek ide egy klipnek a linkét, csak azéárt nézzétek meg, amiről a klipp szól, nem a zene számít..valahogy ez jutott eszembe,megértitek majd, hogy mért..
http://www.youtube.com/watch?v=EzgGTTtR0kc
Délután még annyi minden volt a fejemben, talán eszembe jut.
2009.06.05 20:08
És amit Melcsike írt, az is fontos ebben a beszélgetésben a témáról, így gondolom én is:
"Ismétlem én nem akartam a neveléshez hozzászólni, én csak amit saját magam átéltem, arról beszéltem. Abban igazad van teljesen, hogy fogalmam sincs nekem sem róla, hogy milyen sérült gyermeket nevelni ezért erről nem is irtam véleményt sem."
"Ismétlem én nem akartam a neveléshez hozzászólni, én csak amit saját magam átéltem, arról beszéltem. Abban igazad van teljesen, hogy fogalmam sincs nekem sem róla, hogy milyen sérült gyermeket nevelni ezért erről nem is irtam véleményt sem."
2009.06.05 20:17
Tünci, tudom, hogy a kezdeti reakciói megdöbbentőek, számomra is azok, főleg, hogy én is most szembesülök velük először. Úgy érzem, talán visszanézve az ő számára is nagyon súlyosak ezek az érzések, reakciók, de ha így is volt, legalább őszintén elmondta, nem tagadta. Lehet, hogy saját magát is most szembesítette ezzel.
2009.06.05 21:07
Lànyok valami màs ami teljesen màs "kaliberü"!
Vetitik otthon ma a Home-ot?
5O orszàgban vetitik ma eggy idöben ,meg francia orszàgban minden moziban ingyen meg lehet nèzni!
Mi most megnèztük nagy felbontàsban...-döbbenetes!
Mindenkinek ajànlom figyelmèbe!
A termèszet szèpsègèröl,szegènysègröl,a föld pusztitàsàrol szol!Nagyon szomoru,megdöbbentö,de e melett gyönyörü felvètelek többsègben!
Jo èjt mindenkinek!
Vetitik otthon ma a Home-ot?
5O orszàgban vetitik ma eggy idöben ,meg francia orszàgban minden moziban ingyen meg lehet nèzni!
Mi most megnèztük nagy felbontàsban...-döbbenetes!
Mindenkinek ajànlom figyelmèbe!
A termèszet szèpsègèröl,szegènysègröl,a föld pusztitàsàrol szol!Nagyon szomoru,megdöbbentö,de e melett gyönyörü felvètelek többsègben!
Jo èjt mindenkinek!
2009.06.05 21:30
Sziasztok lanyok
Mar eleg regota olvasgatom ezt a topikot, csak sehogyse hogy bejelentkezzek. Egy kedves baratnom beszelt ra, hogy tarsuljak en is hozzatok mivel hasonlo helyzetben vagyok mint ti. Rovid tortenetem az lenne, hogy nekem is 2 eve volt spontan vetelesem a 21-dik hetben. Csak annyit tudok, hogy fertozes volt az oka. Azota is probalok terhes maradni,de sajnos azota sem sikerul. Most a napokban kellett volna mennem HSG petevezetek atjarhatosagi vizsgalatra de mindez most el kell hogy maradjon mert Klamidiat talaltak nalam es most elobb ezt kell gyogykezelnunk. Remelem, hogy nem voltam tul hosszu a tortenetemmel es hamarosan jobb hirekkel szolgalhatok. Mindannyiotoknak kivanom a legjobbakat.(ELNEZEST KEREK AZ EKEZETEKERT DE HA MINDEN IGAZ HOLNAPTOL MAR LESZ A SZAMITOGEPEMBEN.)
Agica
Mar eleg regota olvasgatom ezt a topikot, csak sehogyse hogy bejelentkezzek. Egy kedves baratnom beszelt ra, hogy tarsuljak en is hozzatok mivel hasonlo helyzetben vagyok mint ti. Rovid tortenetem az lenne, hogy nekem is 2 eve volt spontan vetelesem a 21-dik hetben. Csak annyit tudok, hogy fertozes volt az oka. Azota is probalok terhes maradni,de sajnos azota sem sikerul. Most a napokban kellett volna mennem HSG petevezetek atjarhatosagi vizsgalatra de mindez most el kell hogy maradjon mert Klamidiat talaltak nalam es most elobb ezt kell gyogykezelnunk. Remelem, hogy nem voltam tul hosszu a tortenetemmel es hamarosan jobb hirekkel szolgalhatok. Mindannyiotoknak kivanom a legjobbakat.(ELNEZEST KEREK AZ EKEZETEKERT DE HA MINDEN IGAZ HOLNAPTOL MAR LESZ A SZAMITOGEPEMBEN.)
Agica
2009.06.05 21:44
Ágica
Üdvözöllek téged is itt nálunk és nagyon sajnálom, te is elvesztetted a kisbabádat. Most már túl vagy az elsőn hsz-en. És most már ezután sokkal könnyebb lesz irnod. A barátnőd jól tette, hogy rábeszélt téged, sokkal könnyebb lesz, ha nem vagy egyedül a bánatoddal. És itt mindenki megért téged és nagyon kedves lányok vannak ám itt.
És azt hiszem tévedsz, mert már két éve irod hogy próbálkoztok újra a kisbabával, az már igenis hosszú történet, mert biztos sok mindenen keresztül mentél azóta is, amióta elment a kisbabád.
Ha van kedved mesélj magadról, hogy megismerhessük. Persze, csak amennyit szeretnél mondani magadról. És kivánom, hogy minél előbb sikerüljön túl lenned a kezelésen. Jártál már más vizsgálatokon annak érdekében hogy meg tudd miért nem sikerül a baba, vagy most kezded?
Üdvözöllek téged is itt nálunk és nagyon sajnálom, te is elvesztetted a kisbabádat. Most már túl vagy az elsőn hsz-en. És most már ezután sokkal könnyebb lesz irnod. A barátnőd jól tette, hogy rábeszélt téged, sokkal könnyebb lesz, ha nem vagy egyedül a bánatoddal. És itt mindenki megért téged és nagyon kedves lányok vannak ám itt.
És azt hiszem tévedsz, mert már két éve irod hogy próbálkoztok újra a kisbabával, az már igenis hosszú történet, mert biztos sok mindenen keresztül mentél azóta is, amióta elment a kisbabád.
Ha van kedved mesélj magadról, hogy megismerhessük. Persze, csak amennyit szeretnél mondani magadról. És kivánom, hogy minél előbb sikerüljön túl lenned a kezelésen. Jártál már más vizsgálatokon annak érdekében hogy meg tudd miért nem sikerül a baba, vagy most kezded?
2009.06.05 22:37
Sokan lesztek? Nálatok milyen nagy volumenü egy keresztelő? Bár gondolom ez attól függ ki mit engedhet meg magának?
Nekünk is ismét mozgalmas lesz a hétvégénk. Barcinak holnap az iskolájával sportnapja lesz. 2 órakkor meg a táncegyesületének az évzáró gálaműsora lesz. Aztán meg tornabemutató.
Vasárnap pedig fellépnek reggel 9kor a nyári fesztivál megnyitóján, majd záróbuli lesz szintén az egyesületnek. 10 órától ilyen bográcsozós party. Aztán el is telt a hétvége pihenés nélkül. És már csak 4 nap és kijártuk az első osztályt. Szinte el sem hiszem. Még csak most kezdtünk.
Nekünk is ismét mozgalmas lesz a hétvégénk. Barcinak holnap az iskolájával sportnapja lesz. 2 órakkor meg a táncegyesületének az évzáró gálaműsora lesz. Aztán meg tornabemutató.
Vasárnap pedig fellépnek reggel 9kor a nyári fesztivál megnyitóján, majd záróbuli lesz szintén az egyesületnek. 10 órától ilyen bográcsozós party. Aztán el is telt a hétvége pihenés nélkül. És már csak 4 nap és kijártuk az első osztályt. Szinte el sem hiszem. Még csak most kezdtünk.
2009.06.05 22:50
Melcsike
Koszonom a megertesedet, nagyon jol esik hogy megerto emberekre talatam. Szeretnem meg elmondani, hogy a Szinti volt a sgitsegemre, o az a kedves baratno akit irtam. Hat azt hogy miert veszitettem el azt mind idaig nem tudtam ,de most felhivta az doktorno a figyelmemet, hogy lehet mar akkor volt ez a Klamidiam es ettol fakadt el a magzatvizburok is. nekem egy kicsit hihetetlen hogy mar akkor volt na de mostmar ugyis mindegy.
Jo ejt lanyok, megyek en is lassan aludni mert mar faradt vagyok.
Szep allmokat mindenkinek.
Koszonom a megertesedet, nagyon jol esik hogy megerto emberekre talatam. Szeretnem meg elmondani, hogy a Szinti volt a sgitsegemre, o az a kedves baratno akit irtam. Hat azt hogy miert veszitettem el azt mind idaig nem tudtam ,de most felhivta az doktorno a figyelmemet, hogy lehet mar akkor volt ez a Klamidiam es ettol fakadt el a magzatvizburok is. nekem egy kicsit hihetetlen hogy mar akkor volt na de mostmar ugyis mindegy.
Jo ejt lanyok, megyek en is lassan aludni mert mar faradt vagyok.
Szep allmokat mindenkinek.
2009.06.06 01:46
Sziasztok!!!!
Ha nem baj, akkor gyorsan dobok fel két képet, köszönettel a gratulációkért. Nagyon aranyosak vagytok!!! (csak abba a részbe olvastam bele )
Tudjátok, hogy ez már a 300. oldal???
Leharcolt kicsi lányom
Hazafelé...
Nem tudom hírhozótok írta-e, de bemerészkedett hozzám. Kicsit sírtunk is de szerintem nagyon-nagyon jó volt. ... nekem őt ott látni, hogy egy kisbabát csodál. Olyan eufórikus hangulatom lett, hogy fent maradtam a szobatársammal, mert annyi tejcsit kívántatok, szerintem neki is betett a dolog és egész éjjel csomókat masszíroztunk, meg fejtünk én meg közben még a babáját is dajkáltam, hogy ő minél előbb végezzen. Olyan érdekes ez az egész, mintha egy láncreakció részesei lennénk. Képzeljétek ő már hazament volna másnap, de egy hülye lelet elsikkadása miatt maradnia kellett. Tüncivel azt beszéltük, hogy nem véletlenül találkoztunk mi és az éjszakázás után meg ez a lány mondta nekem ugyan ezt, hogy a sors rendelte számára, hogy maradjon és én legyek vele, mert annyit segítettem neki, tanácsokat adtam, amit otthon nem kapott volna meg. Elméletileg vasárnapig kellett volna maradniuk és valami csoda folytán mégis egy napon jöhettünk ki a kórházból.
Ha nem baj, akkor gyorsan dobok fel két képet, köszönettel a gratulációkért. Nagyon aranyosak vagytok!!! (csak abba a részbe olvastam bele
)
Tudjátok, hogy ez már a 300. oldal???
Leharcolt kicsi lányom
Hazafelé...
Nem tudom hírhozótok írta-e, de bemerészkedett hozzám. Kicsit sírtunk is de szerintem nagyon-nagyon jó volt. ... nekem őt ott látni, hogy egy kisbabát csodál. Olyan eufórikus hangulatom lett, hogy fent maradtam a szobatársammal, mert annyi tejcsit kívántatok, szerintem neki is betett a dolog és egész éjjel csomókat masszíroztunk, meg fejtünk én meg közben még a babáját is dajkáltam, hogy ő minél előbb végezzen. Olyan érdekes ez az egész, mintha egy láncreakció részesei lennénk. Képzeljétek ő már hazament volna másnap, de egy hülye lelet elsikkadása miatt maradnia kellett. Tüncivel azt beszéltük, hogy nem véletlenül találkoztunk mi és az éjszakázás után meg ez a lány mondta nekem ugyan ezt, hogy a sors rendelte számára, hogy maradjon és én legyek vele, mert annyit segítettem neki, tanácsokat adtam, amit otthon nem kapott volna meg. Elméletileg vasárnapig kellett volna maradniuk és valami csoda folytán mégis egy napon jöhettünk ki a kórházból.
2009.06.06 05:27
Szia Ágica, örülök, hogy Szinti "ideterelt" közénk..Sajnálom a kisbabátokat nagyon sok a két év, az már irdatlan hosszú idő..nagyon nehéz lehet ennyi ideje csak várni, csak várni..
Mesélj magadról, minden érdekel!
Drága Hettuli, hát szervusz!!!!!!!!!!!!!!!!Isten hozott otthon és itt is!!
Ugye csajszik igaz, hogy milyen gyönyörű Száva????????
Hettuli, mesélj majd a hétköznapokról, mi hogyan megy, jó!!!
Hazafelé jövet akartam írni üzenetet, de aztán ne mmertelek zavarni már, nem tudtam RÁd, hogyan hat..Mentem hazaé s megláttam magam egy kirakat üvegében.Hettuli, mosolyogtam!!Jó volt NÁlad, köszönöm!!!!!
Puszi mindenkinek én ma dolgozom!
Bende, majd elfelejtettem!
Pasik reakciója, miután kimentél, egymás között:
"AAA,TE láttad milyen jó.... van???Azta, pedig nemrég szült!!!AAAAA!!!!
Mesélj magadról, minden érdekel!
Drága Hettuli, hát szervusz!!!!!!!!!!!!!!!!Isten hozott otthon és itt is!!
Ugye csajszik igaz, hogy milyen gyönyörű Száva????????
Hettuli, mesélj majd a hétköznapokról, mi hogyan megy, jó!!!
Hazafelé jövet akartam írni üzenetet, de aztán ne mmertelek zavarni már, nem tudtam RÁd, hogyan hat..Mentem hazaé s megláttam magam egy kirakat üvegében.Hettuli, mosolyogtam!!Jó volt NÁlad, köszönöm!!!!!
Puszi mindenkinek én ma dolgozom!
Bende, majd elfelejtettem!
Pasik reakciója, miután kimentél, egymás között:
"AAA,TE láttad milyen jó.... van???Azta, pedig nemrég szült!!!AAAAA!!!!
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára tünci28 2009.06.06 09:11-kor.
2009.06.06 07:01
Szia Ágica!
Jó, hogy itt vagy, hogy miért az nem jó, de hogy itt vagy az jó.
Na jól megmondtam.
Tünci
Megyünk ma buliba.......tudod.......csütörtök este adtuk át az ajándékot, kisebb társaság összeverődött akkor is és hát volt hasfájás.
NEkem szó szerint, mert volt a vacsihoz kovi ubi és idén elsőre rászaladtam, de valami csúcs mennyiségre, had ne mondjam, mekkora volt a hasam éjjel, meg mit szendvedtem össze.....
Megyek kezdem a szombati takarítás feelinget...........
Jó, hogy itt vagy, hogy miért az nem jó, de hogy itt vagy az jó.
Na jól megmondtam.
Tünci
Megyünk ma buliba.......tudod.......csütörtök este adtuk át az ajándékot, kisebb társaság összeverődött akkor is és hát volt hasfájás.
NEkem szó szerint, mert volt a vacsihoz kovi ubi és idén elsőre rászaladtam, de valami csúcs mennyiségre, had ne mondjam, mekkora volt a hasam éjjel, meg mit szendvedtem össze.....
Megyek kezdem a szombati takarítás feelinget...........
Betti
2009.06.06 11:36
Kosznet lanyok a joeso szavakert, mostmar tenyleg latom, hogy megerte jonnom hozzatok.
Tunci
Igen meglehetosen hosszu ido elni a bizonytalansagban. De hat az is igaz, hogy sajnos nem en vagyk az egyeduli akinek igy mulnak napjai, hetei, honapjai. Na de semmi gond, majd lesz jobb is.
Betti
Semmi gond megertettem amit irtal, aranyos vagy.
Hettuli
En is szertnek gratulalni a picurhoz es a lgjobbakat kivanom nektek.
Lanyok en nem szeretnek unalmas lenni a tortenettemmel, de ha valakit valami erdekel szivesen elmeselem, hiszen azert vagyunk itt, hogy egymast meghallgatjuk.
udv Szintikem
Tunci
Igen meglehetosen hosszu ido elni a bizonytalansagban. De hat az is igaz, hogy sajnos nem en vagyk az egyeduli akinek igy mulnak napjai, hetei, honapjai. Na de semmi gond, majd lesz jobb is.
Betti
Semmi gond megertettem amit irtal, aranyos vagy.
Hettuli
En is szertnek gratulalni a picurhoz es a lgjobbakat kivanom nektek.
Lanyok en nem szeretnek unalmas lenni a tortenettemmel, de ha valakit valami erdekel szivesen elmeselem, hiszen azert vagyunk itt, hogy egymast meghallgatjuk.
udv Szintikem
2009.06.06 17:19
Annyira, de annyira, rettenetesen fáradt vagyok 
..ma borzalmas nap volt, régen csináltam egész napos gyümölcsszedést, az sem ilyen fárasztó...A rohadt főnököm meg két órája mellettem írja az angol háziját!!És akkor még azt mondja :elég laza a délután ,nem??? 
Mondom neki, hát baszki ,én nem unatkozom!
..ma borzalmas nap volt, régen csináltam egész napos gyümölcsszedést, az sem ilyen fárasztó...A rohadt főnököm meg két órája mellettem írja az angol háziját!!És akkor még azt mondja :elég laza a délután ,nem??? Mondom neki, hát baszki ,én nem unatkozom! 
2009.06.06 18:01
Ma megint sokat gondolok a barátnőmre, nem értem mi van vele.
Akkor beszéltünk utoljára, amikor mentem Bettihez, illetve előtte pár nappal.Akkor most az egyszer nem értettem egyet vele, abban a dologban, amit elpanaszolt nekem, de nem veszekedtünk..és azóta egyszer névnapomra küldött üzit, én kétszer írtam neki, nem válaszolt.
Mi lehet??
Bejött az előbb egy srác, azt mondja: egy egér van nálam...
Én:Jesszom, azt elő ne vedd ,én a macskákat szeretem!!!
Akkor beszéltünk utoljára, amikor mentem Bettihez, illetve előtte pár nappal.Akkor most az egyszer nem értettem egyet vele, abban a dologban, amit elpanaszolt nekem, de nem veszekedtünk..és azóta egyszer névnapomra küldött üzit, én kétszer írtam neki, nem válaszolt.
Mi lehet??
Bejött az előbb egy srác, azt mondja: egy egér van nálam...
Én:Jesszom, azt elő ne vedd ,én a macskákat szeretem!!!
2009.06.06 19:14
Sziasztok!
Ma jó hosszú napom volt. MOst értem haza. Majd lehet később benézek. Közben összefutottam most a csajjal akiről meséltem. Majd 1 órát beszélgettünk. Neki bélfertőzést kapott a kislánya, akit Jázminnak hivtak.
Mondta nekem tudod milyen pici baba volt. MOndtam neki, miért gondolod hogy Bogi sokkal nagyobb volt? Ja és csak 400 grammos baba volt. És mégis 15 napot élt. Akkor kapott bélfertőzést. És képzeljétek azt a pici babát is levették 3 nap után a lélegeztetőről. És 4 napig egyedül lélegzett. Utána 50% ra visszatették. Mert elfáradt szegény. Majd még beszélünk, mert ez az 1 óra csak igy összefutottunk.Most megyek egy kis dumcsipartira a még megmaradt két barátnőmhöz.
Ja és a táncgálán történt valami, de azt meghagyom későbbre. Ilyen volt. Majd elmesélem.
Ma jó hosszú napom volt. MOst értem haza. Majd lehet később benézek. Közben összefutottam most a csajjal akiről meséltem. Majd 1 órát beszélgettünk. Neki bélfertőzést kapott a kislánya, akit Jázminnak hivtak.
Mondta nekem tudod milyen pici baba volt. MOndtam neki, miért gondolod hogy Bogi sokkal nagyobb volt? Ja és csak 400 grammos baba volt. És mégis 15 napot élt. Akkor kapott bélfertőzést. És képzeljétek azt a pici babát is levették 3 nap után a lélegeztetőről. És 4 napig egyedül lélegzett. Utána 50% ra visszatették. Mert elfáradt szegény. Majd még beszélünk, mert ez az 1 óra csak igy összefutottunk.Most megyek egy kis dumcsipartira a még megmaradt két barátnőmhöz.
Ja és a táncgálán történt valami, de azt meghagyom későbbre.
Ilyen volt. Majd elmesélem.
2009.06.06 22:39
Sziasztok
Szivesen meselnek nektek de nem is tudom honnan kezdjem.
Akkor kezdem onnan, hogy a 18-dik hetben mentem magzatvizvetelre amit az osszes orvosom azt mondta, hogy az eredmenyek alapjan nem kell hogy menyjek magzatviz vetelre,de mivel valami eleg buta genetikushoz kerultem, es o hogy levegye a terhet a vallarol, el kuldott m.v. vetelre. Miutan mind ez lezajlott, en egy het utan belazasodtam es kaptam ra antibiotikumot ,mivel gondoltak, hogy valami virus idezi elo. Meg szedtem lemet a l.am de ahogy befejeztem megint lett es ez mar valami mast jelentett. kezdtek kivizsgalni. Hanem egyszer csak kezdodtek valami fajasok es ez kinzott engem egy 12orat es utana elfakadt a magzatviz bur. holott az nap a doki adott HAMIS FAJASOKRA gyogyszert es azt mondta hogy ne idegeskedjek, majd rendbe fogok jonni van ez igy.
Ugyhogy a vegen kiderult rendes szulesi fajasaim voltak, mire a korhazba ertunk mar 2 unyit meg voltam nyilva es ra 15 percre megszultem a kisbabamat. A m.viz is mar olyan zoldes volt es mar abbol is latta a doki, hogy fertozes az oka.
Hat ennyi es ne haragudjatok hogy hosszu voltam de igyekeztem minnel rovidebbre fogni, de nem nagyon sikerult.
Anyci udvozollek en is, latom te is az ujak koze tartozol igaz.
Jo ejt lanyok
Szivesen meselnek nektek de nem is tudom honnan kezdjem.
Akkor kezdem onnan, hogy a 18-dik hetben mentem magzatvizvetelre amit az osszes orvosom azt mondta, hogy az eredmenyek alapjan nem kell hogy menyjek magzatviz vetelre,de mivel valami eleg buta genetikushoz kerultem, es o hogy levegye a terhet a vallarol, el kuldott m.v. vetelre. Miutan mind ez lezajlott, en egy het utan belazasodtam es kaptam ra antibiotikumot ,mivel gondoltak, hogy valami virus idezi elo. Meg szedtem lemet a l.am de ahogy befejeztem megint lett es ez mar valami mast jelentett. kezdtek kivizsgalni. Hanem egyszer csak kezdodtek valami fajasok es ez kinzott engem egy 12orat es utana elfakadt a magzatviz bur. holott az nap a doki adott HAMIS FAJASOKRA gyogyszert es azt mondta hogy ne idegeskedjek, majd rendbe fogok jonni van ez igy.
Ugyhogy a vegen kiderult rendes szulesi fajasaim voltak, mire a korhazba ertunk mar 2 unyit meg voltam nyilva es ra 15 percre megszultem a kisbabamat. A m.viz is mar olyan zoldes volt es mar abbol is latta a doki, hogy fertozes az oka.
Hat ennyi es ne haragudjatok hogy hosszu voltam de igyekeztem minnel rovidebbre fogni, de nem nagyon sikerult.
Anyci udvozollek en is, latom te is az ujak koze tartozol igaz.
Jo ejt lanyok
2009.06.07 13:09
Mi van veletek lánykák, sehol senki?
Szinti, milyen volt a keresztelő?
Leda, már nagyon rég írtál, remélem nincsen semmi baj!
Zaha, hogyan telt el az első hét?
Melcsike, nagyon ügyes vagy, hogy már másnak is tudsz segíteni!
Tegnap munka előtt bementem a piacra, megint nem tudtam ellenállni néhány virágnak ,de tiszta hülye vagyok.Kiültettem és egyértelműen látszik ,hogy ez már sok..no, jövőre, majd ügyesebb leszek.Ez volt a lecke.
Egyébként semmi különös, csak úgy teszek veszek.Reggel próbáltam volna aludni picit tovább, de vki 3*felhívott, téves volt, de annyi esze meg nem volt az illetőnek, hogy megkérdezze, kit hívott.
Jó szomorkás idő van még mindig nálunk, megint eső, meg hideg, meg sötét,villany mellett írok, pedig az ablaknál ülök..ahh,pont mennydörög, még az kell, hogy elverje az új virágokat...
Kérdezhetek vmit tőletek?
Mintha mostanában széthullana a topik...Már nem beszélgetünk úgy,mint régen.Korábban bármiről beszélhettünk, most meg a kényes témáknál, hogy is mondjam, mindjárt "ütközések" vannak egy ideje..Meg szépen lassan elmaradoznak...Akarjátok még a találkozót egyáltalán???
Szinti, milyen volt a keresztelő?
Leda, már nagyon rég írtál, remélem nincsen semmi baj!
Zaha, hogyan telt el az első hét?
Melcsike, nagyon ügyes vagy, hogy már másnak is tudsz segíteni!
Tegnap munka előtt bementem a piacra, megint nem tudtam ellenállni néhány virágnak ,de tiszta hülye vagyok.Kiültettem és egyértelműen látszik ,hogy ez már sok..no, jövőre, majd ügyesebb leszek.Ez volt a lecke.
Egyébként semmi különös, csak úgy teszek veszek.Reggel próbáltam volna aludni picit tovább, de vki 3*felhívott, téves volt, de annyi esze meg nem volt az illetőnek, hogy megkérdezze, kit hívott.
Jó szomorkás idő van még mindig nálunk, megint eső, meg hideg, meg sötét,villany mellett írok, pedig az ablaknál ülök..ahh,pont mennydörög, még az kell, hogy elverje az új virágokat...
Kérdezhetek vmit tőletek?
Mintha mostanában széthullana a topik...Már nem beszélgetünk úgy,mint régen.Korábban bármiről beszélhettünk, most meg a kényes témáknál, hogy is mondjam, mindjárt "ütközések" vannak egy ideje..Meg szépen lassan elmaradoznak...Akarjátok még a találkozót egyáltalán???
2009.06.07 13:22
MEgjöttünk a buliból, nagyon jó volt, szép hely a Kőrös partján, nem is tudtam, hogy ilyen van az országban, és a társaság is jó volt, széttapsoltam a tenyerem, meg be vagyok rekedve.....
Érdekes volt, hogy volt ott négy kismama, és mind mondta nekem, hogy szeptemberben szül....először azt hittem, most engem ugratnak, hogy finom legyek, de utána két feles jéger már semlegesség tette őket.
Érdekes az volt, hogy a sors vagy minek nevezzem mindig az orrom alá tolja, hogy tessék.....
Na de ettől eltekintve tényleg jó volt, élveztem, hogy ihatok, mulathatok, énkelhetek, még egy cigit is elszívtam...sutyiban, mert 6 éve nem, de még az is jól esett.
Most pihenés van, meg mosás, de azért 5 fele elmegyek még futni is.
Érdekes volt, hogy volt ott négy kismama, és mind mondta nekem, hogy szeptemberben szül....először azt hittem, most engem ugratnak, hogy finom legyek, de utána két feles jéger már semlegesség tette őket.
Érdekes az volt, hogy a sors vagy minek nevezzem mindig az orrom alá tolja, hogy tessék.....
Na de ettől eltekintve tényleg jó volt, élveztem, hogy ihatok, mulathatok, énkelhetek, még egy cigit is elszívtam...sutyiban, mert 6 éve nem, de még az is jól esett.
Most pihenés van, meg mosás, de azért 5 fele elmegyek még futni is.
Betti
2009.06.07 14:21
Sziasztok!
Nem volt netünk, pontosabban a router-rel van valami gond, most a férjem összetákolta valamennyire, így gyorsan írok.
Eltelt ez a hét, nem volt olyan vészes, senki nem firtat semmit, próbálok dolgozni, szóval ok. Szerintem jobb, hogy visszajöttem, az összes nehézség ellenére, nem is tudom jól kifejezni, úgy érzem, hogy élek, nem egész nap ezen jár az agyam. Persze így kevés az időm, de mégis jobb ez így.
Először is Hettuli Neked: nagyon édes, gyönyörű baba Szávád, leljetek egymásban sok-sok boldogságot! Olyan, mint egy kis puttó! Hogy fogadta őt Vencu?
Ezt a cikket azért linkeltem be, mert én tisztelem ezt az anyukát, hogy őszintén elmondta, mit érez és gondol. És úgy gondolom, emberfeletti, amit elkövetnek a kislányukért, minden tőlük telhetőt megtesznek.
Én is láttam a Szalay Kriszta-féle filmet, és egy mondat ragadott meg belőle nagyon: "rádöbbentem, hogy nem szeretem eléggé. És amikor ezt magamnak bevallottam, akkor fogadtam őt el". Ezek a szülők imádják a gyerekeiket, de nem akartak álságosak lenni, nem akarták azt hazudni, hogy nem csalódtak, hogy ezt mérte rájuk a sors, hogy nem fárasztó és iszonyat nehéz a kisebbik lánnyal együtt élni, látni, hogy dühíti, hogy nem lát, hogy néha nehéz őt szeretni, hogy inkább úgy döntöttek volna, ahogy.
Na haragudjatok, ha zavaros vagyok, nehéz nekem erről beszélnem:
Zalán négy hétig élt. Négy hétig. Mindent, mindent megtettünk volna, hogy éljen, hogy velünk legyen, hogy egészséges legyen, és elfogadtuk volna, ha sérült lesz, és mindent elkövettünk volna, hogy széppé tegyük az életét úgy is.
De emellett nagyon féltem. Féltem attól, hogy beteg lesz, testi-lelki fogyatékos, súlyosan sérült ember, állandóan csak az járt a fejemben, mi lesz vele? Mi lesz Vincével? Mi lesz velünk? Rettegtem ettől és reménykedtem egyszerre, de mindig ott volt, mi lesz ha?
Ha jól emlékszem, egyikőtök babája sem élt ilyen sokáig. Négy hétig háromóránként álltam a inkubátor mellett, és nem tudtam, mit gondoljak, mit remélhetek??? Az agyvérzés miatt naponta pungálták az agykamráját, a keringési zavara miatt kétszeresére ödémásodott, a görcseit maximális dózisú gyógyszerekkel sem tudták uralni. Nagyon nehéz volt látni őt így, minden egyes alkalommal belehaltam. És azt kérdeztem: miért teszik ezt vele? Miért ítélik életre? Én ugyan nem tudtam volna úgy dönteni, ha lehet, hogy kapcsolják le az inkubátort, azt hiszem, de amikor a főorvos szólt, hogy már nem adnak neki több gyógyszert, mert nem akar tovább küzdeni, nem tudom elmondani, hogy éreztem. Sokkot kaptam, mert tudtam, mi következik, de ugyanakkor elengedtem őt, tudtam, hogy jobb lesz neki, ha nem kínozzák tovább.
Értitek? Pontosabban megértitek?
Boboka írta régebben, hogy nagyon nehéz lett volna látni, ahogy a gyerekeink szenvednek, hogy nem tudnak fára mászni, fiúzni-csajozni...de biztos vagyok benne, ha ez így alakult volna, mindannyiónk maximálisan a gyereke mellett állt volna, és mindent megtett volna, amit csak lehet.
Mielőtt megszülettek volna, minden szülész azt mondta, nincs esélye egyiküknek sem, a saját orvosom is. Javasolták a terhesség megszakítását, azaz, hogy indítsuk be a szülést. Azt akarták eberségből, hogy ne ismerjem meg őket és hogy ők se szenvedjenek hiába. És én azt mondom, ez jobb lett volna. Mindenkinek. Ha eldönthettem volna, így döntöttem volna. Csak nem volt rá már lehetőség, mert időközben betöltöttem a 24. hetet és a neonatológusok -akiket utóbb vontak be a tanácskozásba - másként látták az esélyeket, ezért döntöttünk végül a császár mellett. Ez lett belőle.
Nem mintha ezzel könnyebb lenne most bármi is, és engem se vigasztal, hogy azt mondták, beteg lett volna. Csak leírtam, hogy nem tudhatjuk, tényleg nem, mi hogyan lennénk egy ilyen helyzetben.
Megyek, olvasok.
Nem volt netünk, pontosabban a router-rel van valami gond, most a férjem összetákolta valamennyire, így gyorsan írok.
Eltelt ez a hét, nem volt olyan vészes, senki nem firtat semmit, próbálok dolgozni, szóval ok. Szerintem jobb, hogy visszajöttem, az összes nehézség ellenére, nem is tudom jól kifejezni, úgy érzem, hogy élek, nem egész nap ezen jár az agyam. Persze így kevés az időm, de mégis jobb ez így.
Először is Hettuli Neked: nagyon édes, gyönyörű baba Szávád, leljetek egymásban sok-sok boldogságot! Olyan, mint egy kis puttó! Hogy fogadta őt Vencu?
Ezt a cikket azért linkeltem be, mert én tisztelem ezt az anyukát, hogy őszintén elmondta, mit érez és gondol. És úgy gondolom, emberfeletti, amit elkövetnek a kislányukért, minden tőlük telhetőt megtesznek.
Én is láttam a Szalay Kriszta-féle filmet, és egy mondat ragadott meg belőle nagyon: "rádöbbentem, hogy nem szeretem eléggé. És amikor ezt magamnak bevallottam, akkor fogadtam őt el". Ezek a szülők imádják a gyerekeiket, de nem akartak álságosak lenni, nem akarták azt hazudni, hogy nem csalódtak, hogy ezt mérte rájuk a sors, hogy nem fárasztó és iszonyat nehéz a kisebbik lánnyal együtt élni, látni, hogy dühíti, hogy nem lát, hogy néha nehéz őt szeretni, hogy inkább úgy döntöttek volna, ahogy.
Na haragudjatok, ha zavaros vagyok, nehéz nekem erről beszélnem:
Zalán négy hétig élt. Négy hétig. Mindent, mindent megtettünk volna, hogy éljen, hogy velünk legyen, hogy egészséges legyen, és elfogadtuk volna, ha sérült lesz, és mindent elkövettünk volna, hogy széppé tegyük az életét úgy is.
De emellett nagyon féltem. Féltem attól, hogy beteg lesz, testi-lelki fogyatékos, súlyosan sérült ember, állandóan csak az járt a fejemben, mi lesz vele? Mi lesz Vincével? Mi lesz velünk? Rettegtem ettől és reménykedtem egyszerre, de mindig ott volt, mi lesz ha?
Ha jól emlékszem, egyikőtök babája sem élt ilyen sokáig. Négy hétig háromóránként álltam a inkubátor mellett, és nem tudtam, mit gondoljak, mit remélhetek??? Az agyvérzés miatt naponta pungálták az agykamráját, a keringési zavara miatt kétszeresére ödémásodott, a görcseit maximális dózisú gyógyszerekkel sem tudták uralni. Nagyon nehéz volt látni őt így, minden egyes alkalommal belehaltam. És azt kérdeztem: miért teszik ezt vele? Miért ítélik életre? Én ugyan nem tudtam volna úgy dönteni, ha lehet, hogy kapcsolják le az inkubátort, azt hiszem, de amikor a főorvos szólt, hogy már nem adnak neki több gyógyszert, mert nem akar tovább küzdeni, nem tudom elmondani, hogy éreztem. Sokkot kaptam, mert tudtam, mi következik, de ugyanakkor elengedtem őt, tudtam, hogy jobb lesz neki, ha nem kínozzák tovább.
Értitek? Pontosabban megértitek?
Boboka írta régebben, hogy nagyon nehéz lett volna látni, ahogy a gyerekeink szenvednek, hogy nem tudnak fára mászni, fiúzni-csajozni...de biztos vagyok benne, ha ez így alakult volna, mindannyiónk maximálisan a gyereke mellett állt volna, és mindent megtett volna, amit csak lehet.
Mielőtt megszülettek volna, minden szülész azt mondta, nincs esélye egyiküknek sem, a saját orvosom is. Javasolták a terhesség megszakítását, azaz, hogy indítsuk be a szülést. Azt akarták eberségből, hogy ne ismerjem meg őket és hogy ők se szenvedjenek hiába. És én azt mondom, ez jobb lett volna. Mindenkinek. Ha eldönthettem volna, így döntöttem volna. Csak nem volt rá már lehetőség, mert időközben betöltöttem a 24. hetet és a neonatológusok -akiket utóbb vontak be a tanácskozásba - másként látták az esélyeket, ezért döntöttünk végül a császár mellett. Ez lett belőle.
Nem mintha ezzel könnyebb lenne most bármi is, és engem se vigasztal, hogy azt mondták, beteg lett volna. Csak leírtam, hogy nem tudhatjuk, tényleg nem, mi hogyan lennénk egy ilyen helyzetben.
Megyek, olvasok.
Zaha
