Sziasztok!
Betti, örülök, hogy végre-végre...ha egyszer mégis tudnál róla valamit mondani, később, majd meglátod, tudsz vagy akarsz-e, az jó lenne. Ez a Hellinger volt?
Hettuli, nagyon szívesen kicserélem a képet, nem akarom, hogy mindig szomorkodj rajta
Akkor ha Száva (milyen szép a neve) bejelentkezik, tessék gyakorolni a cigánykereket. Én is nyomom itthon, nehogy leégjek a Barci előtt...
Amit írtál a kismamákról, nagyon igazad van. Én nem szeretném, ha Boboka, Leda, Te vagy akárki más eltűnne innen. Persze az is igaz, amit Leda írt, hogy nehéz lehet úgy várni a babát, hogy itt mi nap mint nap ezekről beszélünk. És hát - sajnos - mindig jönnek újak...
Leda, aranyos vagy. Én is ebben bízom, hogy egyszer könnyebb lesz talán. Pont ma reggel mondtam a férjemnek, hogy csak telne már az idő...reggel meg felhívtam a főnököm, hogy mondjam neki, jövő héten kezdek, aztán ahogy megkérdezte, megnyugodtam-e egy kicsit, egyből bőgés. Biztos azt gondolja, mit akarok ilyen állapotban, persze ő még csak ennyit érzékelt belőlem azóta. Azért nem sírok állandóan ugyebár.
Barak édes lehetett, nem tudta megunni a csúszdát
Találtál kint jó barátokat?
Melcsike, én ezért nem megyek soha többé semmilyen osztálytalálkozóra. Mert én sem tudnám nem megemlíteni őket, és akkor meg már...kész. Nehéz lehetett Neked is.
A dokival ugyanígy voltam, ahogy Te írtad. Kedves volt, aranyos, és az elején még jó is volt róla vele beszélni. Aztán már nem, már csak az jó, hogy itt lehetek.
Tünci, aranyosak vagytok az avataron.
Férjed dumája
Az én férjem is magábaforduló, próbálkozik beszélni róla, de látszik, erőlteti, nem megy ez neki annyira. Ilyen típus. Gyakran mondja, hogy mennyire hiányoznak neki, és mindig együtt emlegetjük, bárhova megyünk, hogy most itt lennének ők is. És egyszer mondta, hogy rossz látnia, amikor kislányok odafutnak az apukájukhoz. Ha ruhaüzletben járunk, biztos, hogy kiszúrja a kis rózsaszín ruhákat, édes kis csajcuccokat. Fáj a szíve nagyon, tudom, nem is kell, hogy mondja. Engem mindig meghallgat, vigasztal, soha nem mondta, hogy most már elég, mindig azzal biztatott az elején, mikor úgy éreztem, belehalok, hogy Vince miatt ki kell bírni...és duplán odafigyel Vincére, programokat szervez, kedves kis ajándékokat vesz, szóval le a kalappal. Ő így él túl, hogy nekünk segít, mert egyébként a munka miatt nem tud magára odafigyelni. Azt viszont úgy nem bírom, hogy mások se tőle, se tőlem soha nem kérdezik meg, ő hogy van??
Ezek az álmok...én ma álmpdtam valami szörnyűt Vincével, de nem emlékszem...
Szinti, hű, mennyi nép volt! Ez milyen szokás Nálatok?
Fruzsi tényleg cukorka