Jó reggelt!
Tegnap este beájultam, a végkimerülés ledöntőt a lábamról. Most úgy néz ki, mifelénk nem lesz zimankó, már most 70 fok van, ez sem lesz egy könnyű nap.
Sajnos nem találtam meg, ami kellett volna, de bízom a Ti emlékezetekben és úgy is jó lesz.
Tehát:
Valahányadik fejezet, melyben rájövök, hogy nem csak az édes fehérbort szeretem és bizonyos szavakat ki lehet mondani magánhangzó nélkül is,hogy milyen sokat süt a nap arrafelé, továbbá, hogy Ede bizony felvette...
Mint korábban írtam közvetlenül a motorozás után mentünk ki a fesztiválra, éppen csak felmentünk, lezuhanyoztunk, átöltöztünk, érkeztek Bettiék barátai. A hangulat már akkor igen felfokozott volt, részemről az adrenalintól, P. részéről pedig a korábban elfogyasztott itókától, a többieknek meg tőlünk..
Mielőtt elindultunk még koccintottunk egyet, csak úgy bemelegítésképp, az ember ne menjen edzetlen gyomorral borozni, hm?
Amikor kínáltak, próbálkoztam elhaló hangon egy: Á, én most még nem kérek, de a pasik úgy néztek rám, mintha legalábbis egy komoly veszekedést akarnék kiprovokálni, hát hagytam magam rábeszélni..Jelzem a lépcsőházban már rossz ajtón akartam kimenni..
Mire leértünk már kb. sok ezren voltak a téren, volt vagy 50 pincészet, nem is tudtam volna, merre induljak, nem úgy a vendéglátóim és a barátok,P. határozottan vágtatott egy bizonyos pincészet irányában, ott megint próbálkoztam : fehérbort kérek szépennel, mire nagyon komoly szemöldökráncolás volt a felelet, úgyhogy Kadarkát kaptam, ami egy nagggggyon finom vörösbor.. S amúgy is, ki mer vitába szállni akkora darab férfiakkal?
Következmény: a második pohár bor után, már zsibbadt az orrom is és már tudtam úgy járni , hogy a lábam nem is érte el a talajt..
Apropó azt említettem már, hogy hamar megállapítást nyert ,hogy arrafelé nyilvánvalóan sokkal több a napsütéses órák száma és a gyermekeket úgy növesztik,mert még nő sem igen volt aki „csak” akkora lenne, mint én, a férfiak, meg…Á, 190-nél indulnak..
Z és A vigyorogva mondták nekem , hogy
e nem is barátkozunk ám alacsony emberekkeeeeel! Majd Z homlokráncolva végigpásztázott és rákérdezett: Te milyen magas is vagy? Szemlesütve válaszoltam, alsó határ 169..
Mire Ő, na jóóóóó, időnként tehetünk kivételt..
Tehát barátkoztunk..
Nagyjából idáig élesek a képek, meg az emlékek. Kóstoltunk ilyen-olyan borokat, aztán egyszer csak kitaláltuk, hogy kellene vmi szivacs a gyomrunkba, hát sorban álltam krumpliért, de azt éreztem , hogy én bizony KRRRUmplit már nem tudok kérni, próbálkoztam a burgonyával, de abból is egy hangsúlyos burrrrgonya lett..
Picit meg kellett pörgetni, mert alig jött ki a szó..
Közben próbálkoztunk tánccal is, de egy szemtelenül elhelyezett lábnak köszönhetően szegény P majdnem Föld körüli pályára állt és ezen először nagyon –nagyon nevettünk,
aztán szégyelltük magunkat a nevetésért,
de nem is igazán,inkább mégiscsak röhögtünk, mint a fakutya..
Az egész este egy folyamatos röhögés özön volt, ez az egy tutti biztos, mert másnap döbbenten állapítottam meg az első alkalommal, amikor megmozdítottam az arcom:nekem bizony arcizomlázam lett, meg még itt-ott fájtam, meg voltak gondok, de azt most nem részletezem, fátylat rá…
Találkoztunk egy SZLETSNAPSSAL is…akinek valójában születésnapja volt, de mégiscsak könnyebb volt így kimondani, én megértem..
aki utóbb szintén ledőlt a lábáról pihenni egy csöppet(különben pont olyan volt, mint a gumimacikban Gyagyás Tódi a búzamezőben ,hogy csak a tappancsai látszottak, na szegény K-nak ,meg csak a cipője talpa),azért ezt az infót nem osztottam meg a többiekkel, viszont egyedül is kitűnően szórakoztam..
Akkor már.
Elhatároztuk, hogy elindulunk haza, ideje volt ,mert már az agyunk is zsibbadt..
Azért csak leültünk egy jó nevű cukrászda teraszán, a maradék bort feltettük az asztalra, jött a pincér, aki igen helyesen szólt, hogy ha nem tesszük el akkor „tökletépés általi halált fog Ő halni”, amit igazán nem akartunk,mert szimpatikus pincérfiú volt, úgyhogy eltettük és rendeltünk is..három savas vizet..itt volt vmi szópárbaj P-vel, a végeredmény 1-1 lett, viszont mindkettőnk arca lángba borult a többiek pedig jót röhögtek rajtunk..
Hamarosan jelzésértékűen elkezdték pakolni a székeket, nagy vigyorogva mondtuk:NNNNa, kiutáltok, hát ide se jövünk többet…Bár Betti épp most írta, hogy ott van, azért én még várnék vele, hátha most még felismerik…
Elindultunk haza. Itt jött be a képbe a félórás sétán át kitartó poén. Valahogy szóba került, hogy minden jelenlévő a közelmúltban jócskán eladósodott, miben másban, mint devizában..És egyszercsak azt hiszem Z benyögte, hogy de hát:Ede felvette, hát naná ,hogy felvettük mi is!!!!
Hogy a poén átjöjjön emlékezni kell erre a reklámra. Ez volt talán az első olyan hitelreklám, amiben ilyen közvetlen módon szólította meg a bank a későbbi balekokat (ezután jött Emese, meg az állatorvos, meg Nyuszómuszó…)..Annyira , de annyira vihogtunk, végig a városon át, s mire végre csillapodott volna, mindig volt vki ,aki benyögte:Ede felvette,Ede jól átvágott minket, rohadt Ede, csak találkozzunk Ede!!!!
Az időrendet majd Betti lektorálja, azért nem tudok felelősséget vállalni ,remélem megértitek…
Felteszek egy képet, amit a cukrászdában készítettem kb hajnali egykor ,azt hiszem ez mindent elmond…