Új privát üzeneted érkezett!
2009.05.21 01:47
Amikor Betti úgy döntött, hogy "elvonul", akkor mindenki kérte, hogy jöjjön és írja le nyugodtan ami bántja, ossza meg a fájdalmát, maradjon a fórumon. Nyílván nem tette pontosan azért, amiért most az őszintesége kiváltott és ezt akarta elkerülni hónapokkal ezelőtt. Ezek az Ő érzései, gondolatai, amit végül megosztott és elmondott, amivel lehet egyetérteni más véleményen lenni, de akárhogy is bárki érez erről, Bettinek joga van akkor is leírni...és leírta.. erre kérte mindenki! Én személy szerint semmi bántót nem éreztem a hozzászólásaiban, csak fájdalmas őszinteséget, ami érthető is. Ha visszaolvastok, mindenki ráismer önmagára, amikor is a terhes nők látványa, a terhességről szoló témák írtóan bántották, akárkiről is volt szó. Betti ezt megint leírta, ebben semmi új és megbotránkoztató nincs.
A baj ott van, hogy vannak/vagyunk akinek változott a körülményünk, mégha aggodalommal, félelemmel tele is és talán nehéz megérteni miért nem tud velünk mindenki örülni. Hát nem is kell mindenkinek örülni, nem is tud mindenki örülni és nem is baj, ha nem örül mindenki. Nyílván Boboka is erre való tekintettel hihetetlenül tapintatos, vigyáz, hogy senkit meg ne bántson, nem ír a terhességéről, mert vannak, akik lássuk be nem tudják teljesen osztani az örömét, örömünket. Ez sem baj, DE ne tegyen úgy senki, hogy minden rendben, mindenki mindenkit szeret, mert ez csak ámítás. És Betti ezt kimondta!
Haslinak viszont semmi negatívumot nem éreztem a kommentjébe, többször elolvastam, nem is értem a "vihart"! Neki sikerült tovább lépni abból a fájdalomból, amiben Betti most van és erre bíztatta őt..
Betti is tovább fog lépni előbb utobb bármit is hoz a jövő, az útját végig kell járnia neki is. Viszont, ha tényleg barátai vagytok, hagyjátok megosztania az érzéseit, gondolatait, fájdalmát és ne kritizáljátok. (Betti a terápia amit csinálsz szenzációs, legjobb ami mellett dönthettél!!!)
Zaha köszönöm a kérdésed. Jól vagyok, húgyúti fertőzésem van, szedem az antibiotikumot, folyton aggodom és félek, hogy nehogy megint valami rosszul sikerüljön. Annak ellenére, hogy Barakkal a terheség tökéletes volt, a félelmeim megint előtörtek, de probálok azért pozitívan hozzáállni és remélni, hogy minden renben lesz. A terhesgondozás sokkal lazább itt, igazán a nagyon fontos vizsgálatokat csinálják meg, a többi abból áll amit otthon a védőnő csinál. Én sem akarok semmit ide írni a terhességemről, mert egyértelmű, hogy fájdalmat okozok néhányatoknak itt, nem is áltatom magazam azza, hogy mindenki örül nekem, mert világos, hogy nem. Akit érdekel a hogylétem az megkérdez, akár priviben is és szívesen válaszolok, egyébként csendesen el vagyok.
A baj ott van, hogy vannak/vagyunk akinek változott a körülményünk, mégha aggodalommal, félelemmel tele is és talán nehéz megérteni miért nem tud velünk mindenki örülni. Hát nem is kell mindenkinek örülni, nem is tud mindenki örülni és nem is baj, ha nem örül mindenki. Nyílván Boboka is erre való tekintettel hihetetlenül tapintatos, vigyáz, hogy senkit meg ne bántson, nem ír a terhességéről, mert vannak, akik lássuk be nem tudják teljesen osztani az örömét, örömünket. Ez sem baj, DE ne tegyen úgy senki, hogy minden rendben, mindenki mindenkit szeret, mert ez csak ámítás. És Betti ezt kimondta!
Haslinak viszont semmi negatívumot nem éreztem a kommentjébe, többször elolvastam, nem is értem a "vihart"! Neki sikerült tovább lépni abból a fájdalomból, amiben Betti most van és erre bíztatta őt..
Betti is tovább fog lépni előbb utobb bármit is hoz a jövő, az útját végig kell járnia neki is. Viszont, ha tényleg barátai vagytok, hagyjátok megosztania az érzéseit, gondolatait, fájdalmát és ne kritizáljátok. (Betti a terápia amit csinálsz szenzációs, legjobb ami mellett dönthettél!!!)
Zaha köszönöm a kérdésed. Jól vagyok, húgyúti fertőzésem van, szedem az antibiotikumot, folyton aggodom és félek, hogy nehogy megint valami rosszul sikerüljön. Annak ellenére, hogy Barakkal a terheség tökéletes volt, a félelmeim megint előtörtek, de probálok azért pozitívan hozzáállni és remélni, hogy minden renben lesz. A terhesgondozás sokkal lazább itt, igazán a nagyon fontos vizsgálatokat csinálják meg, a többi abból áll amit otthon a védőnő csinál. Én sem akarok semmit ide írni a terhességemről, mert egyértelmű, hogy fájdalmat okozok néhányatoknak itt, nem is áltatom magazam azza, hogy mindenki örül nekem, mert világos, hogy nem. Akit érdekel a hogylétem az megkérdez, akár priviben is és szívesen válaszolok, egyébként csendesen el vagyok.
2009.05.21 05:43
Drága Leda!
Minden szavaddal egyet tudok érteni!!!
Én is többször elolvastam Hasli hozzászólását és én sem gondolom, hogy bántó lett volna.Nem is értem miért gondolja, hogy félreértettük Őt.
Nagyon vigíázz magatokra!
Hettuli!
Látom nem jöttél vissza,csak neeeeeem??????
Szinti!
Épp a múlt héten keseredtem el hasonló okokból..sajnos való igaz, hogy a felnőtt életünkben maradnak el barátok é alakulnak át barátságok.Én most próbálom úgy felfogni, hogy mint minden, ez is változik..Van ,amit át lehet menteni, nehéz körülményeken is és van ,amit nem..A barátságokkal kapcsolatban, mindig meg kell adni az esélyt, nem szabad egyetlen dolog miatt feladni, de el kell fogadni, hogy semmi sem állandó..Érdemes ezért aztán nyitva tartani a szemed és szíved más barátok felé, új kapcsolatok felé.
Minden szavaddal egyet tudok érteni!!!
Én is többször elolvastam Hasli hozzászólását és én sem gondolom, hogy bántó lett volna.Nem is értem miért gondolja, hogy félreértettük Őt.
Nagyon vigíázz magatokra!
Hettuli!
Látom nem jöttél vissza,csak neeeeeem??????
Szinti!
Épp a múlt héten keseredtem el hasonló okokból..sajnos való igaz, hogy a felnőtt életünkben maradnak el barátok é alakulnak át barátságok.Én most próbálom úgy felfogni, hogy mint minden, ez is változik..Van ,amit át lehet menteni, nehéz körülményeken is és van ,amit nem..A barátságokkal kapcsolatban, mindig meg kell adni az esélyt, nem szabad egyetlen dolog miatt feladni, de el kell fogadni, hogy semmi sem állandó..Érdemes ezért aztán nyitva tartani a szemed és szíved más barátok felé, új kapcsolatok felé.
2009.05.21 10:23
Jázmin, azért javasolja, mert a vérellátást az erek átjárhatóságát jelenetősen javítja.
Mikor a pici kötődik hozzád, apró kapillárisok alakulnak ki, a magzati elhalás egyik gyakori oka az ellátás elégtelensége, ha elzáródik egy ér.
Itt lehet egy helyen beszerezni Szegeden egy dokinál, csak nem jutok oda, mert olyan lüke időpontban rendel, hogy soha nem érek haza addigra. Más gyártót nem ajánlott.
Nálunk a próbálkozás eddig úgy volt, hogy elsőre sikerült mindig, de még nem próbálkozunk, költözünk.....
Nem látom értelmét annak, hogy a legkritikusabb hetekben cipeljem a dobozokat......
A terápiáról majd írok, remélem lesz mit.
A párom már most úgy készül a terhességemre, hogy elveszi a kocsikulcsom, meg a lakáskulcsom és rámzárja az ajtót 9 hónapra.
Azt mondja még egyszer nem tud a szemeimbe nézni, mert amit február 27.-én látott benne a műtét után azt nem tudná mégegyszer elviselni.
Sokszor eszembe jut, hogy bírtam ki, hogy a szomszéd ágyon egy 9 hónapos kismama feküdt, aki egész este arról megélt, hogy holnap császározzák és mennyire király lesz, én meg arra vártam, hogy kivegyék a halott gyerekemet....
Akármi is lesz, oda soha nem megyek vissza. Inkább egy magánklinika.
Mikor a pici kötődik hozzád, apró kapillárisok alakulnak ki, a magzati elhalás egyik gyakori oka az ellátás elégtelensége, ha elzáródik egy ér.
Itt lehet egy helyen beszerezni Szegeden egy dokinál, csak nem jutok oda, mert olyan lüke időpontban rendel, hogy soha nem érek haza addigra. Más gyártót nem ajánlott.
Nálunk a próbálkozás eddig úgy volt, hogy elsőre sikerült mindig, de még nem próbálkozunk, költözünk.....
Nem látom értelmét annak, hogy a legkritikusabb hetekben cipeljem a dobozokat......
A terápiáról majd írok, remélem lesz mit.
A párom már most úgy készül a terhességemre, hogy elveszi a kocsikulcsom, meg a lakáskulcsom és rámzárja az ajtót 9 hónapra.
Azt mondja még egyszer nem tud a szemeimbe nézni, mert amit február 27.-én látott benne a műtét után azt nem tudná mégegyszer elviselni.
Sokszor eszembe jut, hogy bírtam ki, hogy a szomszéd ágyon egy 9 hónapos kismama feküdt, aki egész este arról megélt, hogy holnap császározzák és mennyire király lesz, én meg arra vártam, hogy kivegyék a halott gyerekemet....
Akármi is lesz, oda soha nem megyek vissza. Inkább egy magánklinika.
Betti
2009.05.21 10:36
Betti:a párod jó fej és nagyon imád Téged!
A történetünk sajnos ebben a pontban is egyezik.Velem szemben is egy 39 hetes volt, aki császárra készült és egyfolytában nyavajgott.Ja, roma volt és lejárt cigizni.Legszívesebben agyonvertem volna.
Erről az omega hatásról még nem hallottam, de utánanézek, mert minden ilyesmi érdekel.
Költözés?Igazad van, nem is szabad kockáztatni.Hova költöztök?Panelból másikba?Vagy kertesbe?Vagy másik városba?
De azért az pozití dolog, hogy egyből sikerült, bár tudom a végeredmény miatt ez szart sem ér...de akkor is.Mi 20 kemény hónapot vártunk.
A történetünk sajnos ebben a pontban is egyezik.Velem szemben is egy 39 hetes volt, aki császárra készült és egyfolytában nyavajgott.Ja, roma volt és lejárt cigizni.Legszívesebben agyonvertem volna.
Erről az omega hatásról még nem hallottam, de utánanézek, mert minden ilyesmi érdekel.
Költözés?Igazad van, nem is szabad kockáztatni.Hova költöztök?Panelból másikba?Vagy kertesbe?Vagy másik városba?
De azért az pozití dolog, hogy egyből sikerült, bár tudom a végeredmény miatt ez szart sem ér...de akkor is.Mi 20 kemény hónapot vártunk.
2009.05.21 10:54
Na itt vagyok.
Jázmin, ha hagynak valamit a kis csumpitázok, akkor küldök, ok? Kávét köszi!
Tünci, nincs semmi, de semmi kedvem visszamenni melózni. Pedig szeretem a munkám, jó a főnököm, a kollégáimmal is kijövök. De most nem vágyom rá. Itthon sem jó, és nincs semmi teteje, hogy maradjak. Akkor egész életemben maradhatnék körülbelül...sehogy se jó. Itthon egész nap ez jár a fejemben, ott meg nem lesz két másodpercem pisilni menni, nagy a hajtás. Csak attól félek, hogy akkor meg majd belémfojtódik.
És igen, kegyetlen szar napjaim vannak most nekem is, nagyon, nagyon, nagyon. Sokszor levegőt venni fáj, annyira elborít. És annyira unom, hogy mindenki azzal jön, hogy milyen jól állom a sarat, mennyire jól viselem, jééé, nem is látszik rajtad, meg ilyenek. Hát persze, ha emberek közé megyek, nem fogok ott nekik jajveszékelni meg sírni, beszélgetünk, mint máskor, és örülök, ha nem terelik erre a témát. Jóformán mostanra jutottam el oda, hogy már csak Veletek esik jól egyáltalán felidézni, emlékezni, beszélni róla. Így is épp elég fájdalmas.
Nagyon jó a motoros sztori, várjuk a folytatást!
Lily, majd írj, mi volt a dokinál, jó?
Szinti, sajnálom a barátokat...majd ha nekik is lesznek gyerkők, akkor fogják csak megérteni, hogy bizony akkor már nem olyan egyszerű elszabadulni kicsit. Azért egyszer-egyszer befoghatnátok a "tatát".
Leda, az én dokim is ezt mondta, hogy ott csinálnak egy komolyabb UH-t, azt viszlát. Egyébként meg messziről elkerülik a terheseket, ezt mondta ő.
Gyógyulgass a fertőzésből.
Tünci, mintha egy másik topikban olvastam volna, hogy a neten megtalálhatók a Szülőszoba-részek, de sajna nem tudom, hol.
És viszket is a hátad?
Betti, Jázmin, dettó. Olyan kórteremben feküdtem, ahova sorban tolták az abortuszosokat meg a boldog kismamikat, én meg tudtam, hogy Hajnikám mindenképp meg fog halni, és Zalánra sem sok jó vár...aztán valaki észbekapott, és felajánlottak egy kétszobást. Aztán nyomultam egy kicsit a vajúdóban is, ahol sokan és boldogan várták a miniatűrjeiket...
Betti, gondolom, addig nem próbálkoztok, amíg ennyire mélyen vagy lelkileg. Hátha segít az is kicsit, hogy írsz.
Jázmin, ha hagynak valamit a kis csumpitázok, akkor küldök, ok? Kávét köszi!
Tünci, nincs semmi, de semmi kedvem visszamenni melózni. Pedig szeretem a munkám, jó a főnököm, a kollégáimmal is kijövök. De most nem vágyom rá. Itthon sem jó, és nincs semmi teteje, hogy maradjak. Akkor egész életemben maradhatnék körülbelül...sehogy se jó. Itthon egész nap ez jár a fejemben, ott meg nem lesz két másodpercem pisilni menni, nagy a hajtás. Csak attól félek, hogy akkor meg majd belémfojtódik.
És igen, kegyetlen szar napjaim vannak most nekem is, nagyon, nagyon, nagyon. Sokszor levegőt venni fáj, annyira elborít. És annyira unom, hogy mindenki azzal jön, hogy milyen jól állom a sarat, mennyire jól viselem, jééé, nem is látszik rajtad, meg ilyenek. Hát persze, ha emberek közé megyek, nem fogok ott nekik jajveszékelni meg sírni, beszélgetünk, mint máskor, és örülök, ha nem terelik erre a témát. Jóformán mostanra jutottam el oda, hogy már csak Veletek esik jól egyáltalán felidézni, emlékezni, beszélni róla. Így is épp elég fájdalmas.
Nagyon jó a motoros sztori, várjuk a folytatást!
Lily, majd írj, mi volt a dokinál, jó?
Szinti, sajnálom a barátokat...majd ha nekik is lesznek gyerkők, akkor fogják csak megérteni, hogy bizony akkor már nem olyan egyszerű elszabadulni kicsit. Azért egyszer-egyszer befoghatnátok a "tatát".
Leda, az én dokim is ezt mondta, hogy ott csinálnak egy komolyabb UH-t, azt viszlát. Egyébként meg messziről elkerülik a terheseket, ezt mondta ő.
Gyógyulgass a fertőzésből.
Tünci, mintha egy másik topikban olvastam volna, hogy a neten megtalálhatók a Szülőszoba-részek, de sajna nem tudom, hol.
És viszket is a hátad?
Betti, Jázmin, dettó. Olyan kórteremben feküdtem, ahova sorban tolták az abortuszosokat meg a boldog kismamikat, én meg tudtam, hogy Hajnikám mindenképp meg fog halni, és Zalánra sem sok jó vár...aztán valaki észbekapott, és felajánlottak egy kétszobást. Aztán nyomultam egy kicsit a vajúdóban is, ahol sokan és boldogan várták a miniatűrjeiket...
Betti, gondolom, addig nem próbálkoztok, amíg ennyire mélyen vagy lelkileg. Hátha segít az is kicsit, hogy írsz.
Zaha
2009.05.21 12:17
Nem tudom mi lehet, ha napallergia, az hólyagokkal szokott jönn, kicsit viszket, holnap legfeljebb benézek a házidokihoz.
Lyly, tényleg írd meg mit mondott a dokid, 36, az elég hosszú.
Nekem egy évben, egy k ét alkalommal van ilyen.Sokszor járt a fejemben ,hogy a dokim emlegetett "kémiai terhességet", ahol a beágyazódás közben történik meg a vetélés, és csak pár nap késés a jele..remélem nem ezek vannak nekem..
Éjjel szörnyű rémálmom volt..egy kisfiú sírjánál álltam és rettenetesen zokogtam, a fojtogató, elviselhetetlen bánatot éreztem...REmélni tudom csak, hogy nem a kisfiamat láttam..
Viola elvesztését megálmodtam, most tévedni akarok..
Reggel elmondtam a páromnak mikor hazajött a munkából, csak felnyögött, hogy ne gondoljak már erre, ne is mondjak ki ilyet hangosan..úgyhogy megint csak itt írom, írhatom..Hogy félek.
Lyly, tényleg írd meg mit mondott a dokid, 36, az elég hosszú.
Nekem egy évben, egy k ét alkalommal van ilyen.Sokszor járt a fejemben ,hogy a dokim emlegetett "kémiai terhességet", ahol a beágyazódás közben történik meg a vetélés, és csak pár nap késés a jele..remélem nem ezek vannak nekem..
Éjjel szörnyű rémálmom volt..egy kisfiú sírjánál álltam és rettenetesen zokogtam, a fojtogató, elviselhetetlen bánatot éreztem...REmélni tudom csak, hogy nem a kisfiamat láttam..
Viola elvesztését megálmodtam, most tévedni akarok..
Reggel elmondtam a páromnak mikor hazajött a munkából, csak felnyögött, hogy ne gondoljak már erre, ne is mondjak ki ilyet hangosan..úgyhogy megint csak itt írom, írhatom..Hogy félek.
2009.05.21 12:29
Tünci
Ne is gondolj ilyenre, mármint hogy ilyesmi meg fog történni. Bár bizti, rossz volt ébredni. És a folttal tényleg menj el dokihoz, ha nem múlik el.
Jázmin
Én egy frissen szülttel feküdtem egy szobában, és még segitenem is kellett neki, mert nem tudta hogy fogja meg a gyerekét. Már az csecsemősöknek nem mert szólni, mert már fintorogta rá. Én segitettem neki, oda tenni a mellére a gyerekét. És mivel meg volt ijedve, hogy mit fog csinálni ha hazamegy biztatnom kellett, hogy minden rendben lesz. Ha nem tettem volna kikészültem volna a nyavalygásától. Császáros volt, mert nem birta a szülési fájdalmakat és olyan cirkuszt csinált, hogy megcsászározták. Aztán meg ha nem biztatom, hogy két nap múlva már talán fel kellene kelni és többször felülni, akkor még mindig ott feküdne talán. Nekem nem volt ott senki aki lelkileg mellettem állt volna.
Ne is gondolj ilyenre, mármint hogy ilyesmi meg fog történni. Bár bizti, rossz volt ébredni.
És a folttal tényleg menj el dokihoz, ha nem múlik el.
Jázmin
Én egy frissen szülttel feküdtem egy szobában, és még segitenem is kellett neki, mert nem tudta hogy fogja meg a gyerekét. Már az csecsemősöknek nem mert szólni, mert már fintorogta rá. Én segitettem neki, oda tenni a mellére a gyerekét. És mivel meg volt ijedve, hogy mit fog csinálni ha hazamegy biztatnom kellett, hogy minden rendben lesz. Ha nem tettem volna kikészültem volna a nyavalygásától. Császáros volt, mert nem birta a szülési fájdalmakat és olyan cirkuszt csinált, hogy megcsászározták. Aztán meg ha nem biztatom, hogy két nap múlva már talán fel kellene kelni és többször felülni, akkor még mindig ott feküdne talán. Nekem nem volt ott senki aki lelkileg mellettem állt volna.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára melcsike70 2009.05.21 15:06-kor.
2009.05.21 12:44
Tünci, elhiszem, hogy nagyon szar ezután az álom után. De ne félj, és tényleg ne gondolj arra, hogy ez valamiféle előjel. Én többször álmodtam a kórházban, hogy a Zalán él, egészséges, rám mosolygott a szép kis pofijával, és látod...nem szabad azt hinned, hogy megálmodod, ami történni fog.
Zaha
2009.05.21 15:18
zaha
igazából ültem a WC-n (bocsánat), fogtam a kezembe a tesztet és vártam, hogy mi lesz, néztem a plafont. És emlékszem, hogy egyszer csak lenéztem, és láttam a két csíkot és úgy elkezdtem bőgni....férjem beszaladt, ő is meglátta és ő is sírt szegény, úgyhogy ketten ültünk a WC.-n.
Nem voltam ideges, inkább megkönnyebbültem, hogy sikerült.
Ismét se hányinger, sem rosszullét, jártam végig dolgozni, semmi bajom soha nem volt egyik terhességemmel sem.
Franciskával is még az 5. hónap elején hordtam a régi nacikat, ruhákat, talán 2 kiló volt rajtam addig, problémamentes volt.
Szerintem mostmár majd csak nyugtázom, hogy ismét babát várok és kész.
De általában tudom teszt nélkül, van a mellemben egy csomó, amit csak akkor tudok tapintani, ha a hormonok beindultak, de azt azonnal.
igazából ültem a WC-n (bocsánat), fogtam a kezembe a tesztet és vártam, hogy mi lesz, néztem a plafont. És emlékszem, hogy egyszer csak lenéztem, és láttam a két csíkot és úgy elkezdtem bőgni....férjem beszaladt, ő is meglátta és ő is sírt szegény, úgyhogy ketten ültünk a WC.-n.
Nem voltam ideges, inkább megkönnyebbültem, hogy sikerült.
Ismét se hányinger, sem rosszullét, jártam végig dolgozni, semmi bajom soha nem volt egyik terhességemmel sem.
Franciskával is még az 5. hónap elején hordtam a régi nacikat, ruhákat, talán 2 kiló volt rajtam addig, problémamentes volt.
Szerintem mostmár majd csak nyugtázom, hogy ismét babát várok és kész.
De általában tudom teszt nélkül, van a mellemben egy csomó, amit csak akkor tudok tapintani, ha a hormonok beindultak, de azt azonnal.
Betti
2009.05.21 17:02
Sziasztok!
Nem szándékozom újra port kavarni, csak úgy gondolom, hogy biztos jönnek- mennek a privátok, tehát a vita még mindig nem csitult el.
Köszönöm a megszólítást és a hozzám intézett hozzászólást. Részemről igyekeztem elkerülni a személyeskedést, nem egyes emberekhez, hanem mindenkihez intéztem a szavaimat, aztán, akinek inge, hordja, akinek meg nem, az ne vegye magára.
A csupa nagybetűt is köszönöm, ma felvilágosítottak, hogy az ilyen esetben az ordítás jelzése.
Én nem támadtam senkit, csak kértem, hogy mindenki álljon meg egy pillanatra, mielőtt pálcát tör a másik felett.
Ne rakjátok már mérlegre, hogy kinek mennyire fáj!!!!!!!
Egy baba elvesztése is lehet, annyira fájdalmas, mint többé. Pláne, ha éveket vár rá. Senki nem szerez nagyobb létjogosultságot, azzal, hogy többször átélte azt a szörnyűséget, amit egyszer sem érdemelt volna meg.
Őszinteség? Oldalakon keresztül biztattátok Bettit, hogy ne tűnjön el, írja le az érzéseit. Most megtette. Segítséget kért tőletek. Nem személyeskedett, csak őszinte volt. Mikor Melcsike, vagy Tünci írt arról, hogy mennyire fájdalmas egy ugyanakkora kiírt kismamával találkozni, vagy egy ugyanakkor született babát meglátni, abszolúte egyöntetűen Mindenki megértette őket. Az én lányom pár nappal idősebb, mint a kicsi Viola. Minden alkalommal, mikor meglátogatjuk Tüncit, gondolatban fejet hajtok a lelkiereje előtt, hogy képes az én lányomat a karjaiba venni és babusgatni, hisz biztosan megfordul a fejében, hogy Viola is ekkora lenne.
Egyébként a rendrakás meg sem fordult a fejemben. Szoktam írni néha a lányoknak, de úgy érzem, nekem már nem itt van a helyem. Más dolgok foglalkoztatnak, más érzések.
Még egy mondat a végére. Úgy gondolom, hogy az itt hozzászólóknak a topic olvasottsága miatt igen nagy a felelőssége. Talán van olyan olvasó, aki éppen pár napja vesztett el egy babát, de még nem elég erős, hogy írni is merjen. Lehet, hogy nem is fog soha. Esetleg elég neki benneteket olvasgatni, hogy végigjárja azokat a lépcsőfokokat, amiket Ti már átléptetek.
Talán az Ő érzései ugyanazok, mint Bettié...aki mert őszinte lenni. Le a akalappal előtte!
Nem szándékozom újra port kavarni, csak úgy gondolom, hogy biztos jönnek- mennek a privátok, tehát a vita még mindig nem csitult el.
Köszönöm a megszólítást és a hozzám intézett hozzászólást. Részemről igyekeztem elkerülni a személyeskedést, nem egyes emberekhez, hanem mindenkihez intéztem a szavaimat, aztán, akinek inge, hordja, akinek meg nem, az ne vegye magára.
A csupa nagybetűt is köszönöm, ma felvilágosítottak, hogy az ilyen esetben az ordítás jelzése.
Én nem támadtam senkit, csak kértem, hogy mindenki álljon meg egy pillanatra, mielőtt pálcát tör a másik felett.
Ne rakjátok már mérlegre, hogy kinek mennyire fáj!!!!!!!
Egy baba elvesztése is lehet, annyira fájdalmas, mint többé. Pláne, ha éveket vár rá. Senki nem szerez nagyobb létjogosultságot, azzal, hogy többször átélte azt a szörnyűséget, amit egyszer sem érdemelt volna meg.
Őszinteség? Oldalakon keresztül biztattátok Bettit, hogy ne tűnjön el, írja le az érzéseit. Most megtette. Segítséget kért tőletek. Nem személyeskedett, csak őszinte volt. Mikor Melcsike, vagy Tünci írt arról, hogy mennyire fájdalmas egy ugyanakkora kiírt kismamával találkozni, vagy egy ugyanakkor született babát meglátni, abszolúte egyöntetűen Mindenki megértette őket. Az én lányom pár nappal idősebb, mint a kicsi Viola. Minden alkalommal, mikor meglátogatjuk Tüncit, gondolatban fejet hajtok a lelkiereje előtt, hogy képes az én lányomat a karjaiba venni és babusgatni, hisz biztosan megfordul a fejében, hogy Viola is ekkora lenne.
Egyébként a rendrakás meg sem fordult a fejemben. Szoktam írni néha a lányoknak, de úgy érzem, nekem már nem itt van a helyem. Más dolgok foglalkoztatnak, más érzések.
Még egy mondat a végére. Úgy gondolom, hogy az itt hozzászólóknak a topic olvasottsága miatt igen nagy a felelőssége. Talán van olyan olvasó, aki éppen pár napja vesztett el egy babát, de még nem elég erős, hogy írni is merjen. Lehet, hogy nem is fog soha. Esetleg elég neki benneteket olvasgatni, hogy végigjárja azokat a lépcsőfokokat, amiket Ti már átléptetek.
Talán az Ő érzései ugyanazok, mint Bettié...aki mert őszinte lenni. Le a akalappal előtte!
2009.05.21 17:06
Zaha
Sokat gondolkodom rajtad, hogy milyen nehéz lesz most Neked..nagyon nehéz visszatérni a munkába, hogy jobb ,vagy rosszabb, az mindig csak utólag derül ki, de nagyon fájdalmas..Bármennyire is tapintatosak a kollegák, naponta megküzdeni a:nekem nem itt lenne a helyem érzéssel, embert próbáló lesz..és pont közeledik a kiírás időpontja, ettől még nehezebb..annyi idő eltelt, de emlékszem még, hogy mit éltem át, mennyire zokogtam sokszor a raktárban..
Én ezzel küszködöm sokat, hol nehezebben gyűröm le, hol könnyebben..de mindig van talonban egy forgatókönyv arra az esetre..mert annyi mindent éltem át a korházban, hogy nem akarom mégegyszer kiszolgáltatni magam, hogy nem tudom mi történik..felkészültem egy korai vetélésre, egy későire is talán..talán azt még elviselném a segítségetekkel..de egy újabb koraszülésre nincs forgatókönyv, onnan nincs tovább..még egy babát nem tudok eltemetni..nem gondolok erre folyamatosan, de sosem tudom TELJESEN kizárni..a terhességről minidg komplikációk jutnak eszembe..
Ma délután egy kedves volt kollegája a páromnak volt nálunk, kérdezte hogy vagyunk, stb..én is megkérdeztem velük mi van, kiderült. hogy megnősült és 6 hetes terhes a felesége.Gratuláltam, mire Ő azt mondta, hogy nem meri még beleélni magát mert mostanában annyi szörnyű történetet hallott..És még megkérdezte ,hogy nekünk mért nincs még gyerek, olyan rég együtt vagyunk..
Mit tudtam mondani..én sem tudom erősíteni Őket a bizakodásban..
Sokat gondolkodom rajtad, hogy milyen nehéz lesz most Neked..nagyon nehéz visszatérni a munkába, hogy jobb ,vagy rosszabb, az mindig csak utólag derül ki, de nagyon fájdalmas..Bármennyire is tapintatosak a kollegák, naponta megküzdeni a:nekem nem itt lenne a helyem érzéssel, embert próbáló lesz..és pont közeledik a kiírás időpontja, ettől még nehezebb..annyi idő eltelt, de emlékszem még, hogy mit éltem át, mennyire zokogtam sokszor a raktárban..
Én ezzel küszködöm sokat, hol nehezebben gyűröm le, hol könnyebben..de mindig van talonban egy forgatókönyv arra az esetre..mert annyi mindent éltem át a korházban, hogy nem akarom mégegyszer kiszolgáltatni magam, hogy nem tudom mi történik..felkészültem egy korai vetélésre, egy későire is talán..talán azt még elviselném a segítségetekkel..de egy újabb koraszülésre nincs forgatókönyv, onnan nincs tovább..még egy babát nem tudok eltemetni..nem gondolok erre folyamatosan, de sosem tudom TELJESEN kizárni..a terhességről minidg komplikációk jutnak eszembe..
Ma délután egy kedves volt kollegája a páromnak volt nálunk, kérdezte hogy vagyunk, stb..én is megkérdeztem velük mi van, kiderült. hogy megnősült és 6 hetes terhes a felesége.Gratuláltam, mire Ő azt mondta, hogy nem meri még beleélni magát mert mostanában annyi szörnyű történetet hallott..És még megkérdezte ,hogy nekünk mért nincs még gyerek, olyan rég együtt vagyunk..
Mit tudtam mondani..én sem tudom erősíteni Őket a bizakodásban..
2009.05.21 17:07
Azért hátha hozna ez a hétvége olyan változást, hogy egy kicsit tudj majd örülni, ha meglátod a két csíkot. A baba miatt. Annyit gondolkoztam, próbálom beleélni magam ebbe a helyzetbe, mi lenne, ha ez történne ismét. Vagy más, hasonló borzalom. Én így is elvesztettem a hitem, valahol velem is kétszer történt meg, és nem tudom elképzelni, akkor milyen mélyen lennék, ha újra, egy másik terhesség alkalmával... Mert most a remény él még bennem, hogy egyszer majd sikerülhet még. Csak nekem még sokat kell várni ahhoz, hogy úgy érezzem, tudok bízni, hogy neki merek vágni. És majd csak ha elengedtem őket valamennyire. Lehet, hogy egy év sem lesz elég.
Nagyon szorítok.
Nagyon szorítok.
Zaha
2009.05.21 17:13
Bende!
Amit feltétlenül el szeretttem volna már mondani Veled és Nikivel kapcsoltaban..
Emlékszel az első találkozásainkra?Volt, hogy sírtam miután elmentél..Emélkszel ,amikor először kérdezted, akarom e karomba venni?Nem mertem akkor még..Nehéz volt, mégis mindig örültem, jó volt hozzáérni, ránézni, látni ,ahogy fejlődik..Hosszú hónapokig gondoltam azt ,hogy ilyen lehetne Viola is..De már nem ez jut eszembe..Már csak TE vagy és NIki!Bármilyen nehéz is volt, ezt annak köszönhetem ,hogy olyan sokszor láttalak Titeket, hogy olyan "okosan" közeledtetek felém!
Köszönöm ezt Neked!Ezért mindig hálás leszek, hogy átsegítettél ezen...
Amit feltétlenül el szeretttem volna már mondani Veled és Nikivel kapcsoltaban..
Emlékszel az első találkozásainkra?Volt, hogy sírtam miután elmentél..Emélkszel ,amikor először kérdezted, akarom e karomba venni?Nem mertem akkor még..Nehéz volt, mégis mindig örültem, jó volt hozzáérni, ránézni, látni ,ahogy fejlődik..Hosszú hónapokig gondoltam azt ,hogy ilyen lehetne Viola is..De már nem ez jut eszembe..Már csak TE vagy és NIki!Bármilyen nehéz is volt, ezt annak köszönhetem ,hogy olyan sokszor láttalak Titeket, hogy olyan "okosan" közeledtetek felém!
Köszönöm ezt Neked!Ezért mindig hálás leszek, hogy átsegítettél ezen...
2009.05.21 17:15
Jaj, Tüncike, akkor ők nem tudták...
Ne történjem most már semmi rossz, sem korai, sem késői vetélés, se koraszülés, csak legyen egy csodás terhesség, könnyű - lehetőleg természetes - szülésed, és egy csodálatos kisbabád és újból megtalált lelki békéd.
Biztos szorongani fogsz, mindannyian fogunk, akkor majd segítünk egymásnak, elmehetünk pszichodokihoz, valahogy muszáj lesz uralnunk a félelmeinket. Én nem hiszek abban (mivel már semmiben sem hiszek, amiben eddig), hogy amitől félünk, az megtörténik.
Azóta én is úgy gondolok a terhességre, mint a legéletveszélyesebb vállalkozásra, lelki szemeim előtt mindenféle hallott vagy elképzelt történettel...majd le kell győznünk magunkat valahogy.
Ne történjem most már semmi rossz, sem korai, sem késői vetélés, se koraszülés, csak legyen egy csodás terhesség, könnyű - lehetőleg természetes - szülésed, és egy csodálatos kisbabád és újból megtalált lelki békéd.
Biztos szorongani fogsz, mindannyian fogunk, akkor majd segítünk egymásnak, elmehetünk pszichodokihoz, valahogy muszáj lesz uralnunk a félelmeinket. Én nem hiszek abban (mivel már semmiben sem hiszek, amiben eddig), hogy amitől félünk, az megtörténik.
Azóta én is úgy gondolok a terhességre, mint a legéletveszélyesebb vállalkozásra, lelki szemeim előtt mindenféle hallott vagy elképzelt történettel...majd le kell győznünk magunkat valahogy.
Zaha
2009.05.21 17:24
Amin még sokat gondolkodom,most Betti írása hozta elő belőlem..
Azon a reggelen,amikor elvesztettük, visszamentünk a szobába, minden erőnket összeszedve, fogunkat összeszorítva, olyan fájdalommal ,hogy levegőt venni is alig tudtunk..egészen addig tartotta magát a férjem, amíg az orvos azt mondta, maradhat, amíg csak akar, ez a szoba csak kettőnké és becsukta az ajtót..És akkor az én máskor betonkemény férjem összeomlott az ágy mellett, térdre esett, ráborult az ágyra és annyira zokogott,szinte fuldokolva..SOHA,DE SOHA NEM AKAROM MÉGEGYSZER ÍGY LÁTNI!!
Ahogy Betti írta, hogy sírtak a második terhességnél örömükben a pozitív teszt miatt..és most, hogy ismerem a férjét és tudni ,hogy a szíve megszakadt amikor ezt a babát is elvesztették,szinte látom ahogy sír titokban, csak Bettit kímélje a saját fájdalmától...
Bárcsak sose kellene nekik sem ilyen fájdalmat átélni..sokszor törődtem csak a saját bánatommal, pedig ...
Értitek??
Azon a reggelen,amikor elvesztettük, visszamentünk a szobába, minden erőnket összeszedve, fogunkat összeszorítva, olyan fájdalommal ,hogy levegőt venni is alig tudtunk..egészen addig tartotta magát a férjem, amíg az orvos azt mondta, maradhat, amíg csak akar, ez a szoba csak kettőnké és becsukta az ajtót..És akkor az én máskor betonkemény férjem összeomlott az ágy mellett, térdre esett, ráborult az ágyra és annyira zokogott,szinte fuldokolva..SOHA,DE SOHA NEM AKAROM MÉGEGYSZER ÍGY LÁTNI!!
Ahogy Betti írta, hogy sírtak a második terhességnél örömükben a pozitív teszt miatt..és most, hogy ismerem a férjét és tudni ,hogy a szíve megszakadt amikor ezt a babát is elvesztették,szinte látom ahogy sír titokban, csak Bettit kímélje a saját fájdalmától...
Bárcsak sose kellene nekik sem ilyen fájdalmat átélni..sokszor törődtem csak a saját bánatommal, pedig ...
Értitek??
2009.05.21 17:38
Én arra emlékszem, amikor szóltak, hogy Hajna el akar menni, lementem, és csak fogtam az ölemben, és jött a férjem itthonról, és mikor jött be a PIC-re, és látta, hogy ott ülünk mi ketten, szinte repült már felénk, azt az arckifejezést, azt a tekintetet, hogy nem hiszi el, hogy nem, nem, nem történhet meg. Zalánnál ugyanez játszódott le.
Hát, nincs más, csak a remény, hogy nem fogjuk őket így látni többé.
Hát, nincs más, csak a remény, hogy nem fogjuk őket így látni többé.
Zaha
2009.05.21 18:11
Kedves Bende!
Igen valoban üvöltès volt,de nem konkrètan a szemèlyed ellen,hanem a "bolhàbol elefàntot" ès az igazi mondani valom banàlis fèlreèrtèse miatt!
Tüncivel ,màr megbeszèltük a problèmànkat ès jelentem :szent a bèke!Igaz Tünci?
Nem mèrlegeltem soha senki fàjdalmàt ,nem is fogom nem az èn posztom!Csodàs ajàndèkot kaptam azzal a sorstol,hogy ràtalàltam 1 olyan kineziologusra aki gyökerestül megvàltoztatott bennem sok mindent,ès talàn ezèrt is probàlok nèha embereket bàtoritani....-Amit talàn nem mindig a megfelelö szavakkal fejezek ki,de emberek vagyunk...-hibàzhatunk.
Lehet furcsàn hangzik,de akàrhànyszor olvasom a törtèneteket mindig ,mint ma is èn is ugyanugy sirok ès ezerszer felteszem a kèrdèst :mièrt?
Nem egyszerü ez ès nem is akarom az ellenkezöjèt àllitani ès ismètlem soha senki fàjdalmàt nem mèrlegeltem ès nem is fogom!
Ha mindenben eggyeznènk az talàn maga a pokol lenne,minden szin nèlkül!Ha pedig megbàntodtam az azèrt van ,mert talàn az az ember fontos nekem (Tüncire gondolok) akivel szemben sèrtödöttsèget èrzeztem!Viszont mostmàr minden rendben van ès megbeszèltük!!!
Az pedig tèny ,hogy nèha igen kimèletlenül megmondom a vèlemènyem ,ha sèrtve èrzem magam,de ezen nem is akaro vàltoztatni ...-ez is 1 tulajdonsàgom!Ha tudom ilyen nagy port kavar az a hsz,akkor az èletben nem irok!
Ja ès nincs szo arrol sem ,hogy kinek mennyi èv,vagy baba!Ezt ,csak azèrt irtam,mert azt szerettem volna ,ha e tènyek tudatàban ràjöttök ,hogy abszolut nem akartam negativkodni...-aztàn ez is negativum lett....
-,de mostmàr tènyleg ügy lezàrva!!!
Igen valoban üvöltès volt,de nem konkrètan a szemèlyed ellen,hanem a "bolhàbol elefàntot" ès az igazi mondani valom banàlis fèlreèrtèse miatt!
Tüncivel ,màr megbeszèltük a problèmànkat ès jelentem :szent a bèke!Igaz Tünci?
Nem mèrlegeltem soha senki fàjdalmàt ,nem is fogom nem az èn posztom!Csodàs ajàndèkot kaptam azzal a sorstol,hogy ràtalàltam 1 olyan kineziologusra aki gyökerestül megvàltoztatott bennem sok mindent,ès talàn ezèrt is probàlok nèha embereket bàtoritani....-Amit talàn nem mindig a megfelelö szavakkal fejezek ki,de emberek vagyunk...-hibàzhatunk.
Lehet furcsàn hangzik,de akàrhànyszor olvasom a törtèneteket mindig ,mint ma is èn is ugyanugy sirok ès ezerszer felteszem a kèrdèst :mièrt?
Nem egyszerü ez ès nem is akarom az ellenkezöjèt àllitani ès ismètlem soha senki fàjdalmàt nem mèrlegeltem ès nem is fogom!
Ha mindenben eggyeznènk az talàn maga a pokol lenne,minden szin nèlkül!Ha pedig megbàntodtam az azèrt van ,mert talàn az az ember fontos nekem (Tüncire gondolok) akivel szemben sèrtödöttsèget èrzeztem!Viszont mostmàr minden rendben van ès megbeszèltük!!!
Az pedig tèny ,hogy nèha igen kimèletlenül megmondom a vèlemènyem ,ha sèrtve èrzem magam,de ezen nem is akaro vàltoztatni ...-ez is 1 tulajdonsàgom!Ha tudom ilyen nagy port kavar az a hsz,akkor az èletben nem irok!
Ja ès nincs szo arrol sem ,hogy kinek mennyi èv,vagy baba!Ezt ,csak azèrt irtam,mert azt szerettem volna ,ha e tènyek tudatàban ràjöttök ,hogy abszolut nem akartam negativkodni...-aztàn ez is negativum lett....
-,de mostmàr tènyleg ügy lezàrva!!!
2009.05.21 19:17
Zaha nagyon sajnálom, hogy ne vagy jól, nem is akarok semmi közhelyeset mondani, abból elég volt ahogy már írtad.. DE tapasztalatból mondom, hogy jobb lesz.. egyszer és valszeg most még nem, ez most túlélés..
Azért nem mondanám, hogy terhes nőket nem akarnak látni az orvosok, inkább azt, hogy nem csinálnak nagy felhajtást itt a terhességből, átlag 3-4 gyereke van mindenkinek és gondolom hozzászoktam már a várandosághoz.. Egyébként valami műhiba, felületes gondozás esetén komoly kártérítéseket fizetnek a betegnek, szóval azért is oda kell figyeljenek.. itt mindenki perel mindenkit mindenért.
Azért nem mondanám, hogy terhes nőket nem akarnak látni az orvosok, inkább azt, hogy nem csinálnak nagy felhajtást itt a terhességből, átlag 3-4 gyereke van mindenkinek és gondolom hozzászoktam már a várandosághoz.. Egyébként valami műhiba, felületes gondozás esetén komoly kártérítéseket fizetnek a betegnek, szóval azért is oda kell figyeljenek.. itt mindenki perel mindenkit mindenért.
2009.05.21 19:25
Zaha
Borzasztó lehetett kétszer végigcsinálni. Én Bogi amikor elment belehaltam. És ti meg kétszer végig kellettétek csinálni. Küldök neked innen távolból sok-sok erőt neked.
Borfesztivál? Most már igazán felkeltette az érdeklődésemet.
Na miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii vollllllllllllllllllllt????????????????
Borzasztó lehetett kétszer végigcsinálni. Én Bogi amikor elment belehaltam.
És ti meg kétszer végig kellettétek csinálni. Küldök neked innen távolból sok-sok erőt neked.
Borfesztivál? Most már igazán felkeltette az érdeklődésemet.
Na miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii vollllllllllllllllllllt????????????????
