Tabati: szerintem az eldobható a legpraktikusabb- nem kell mosogatni...
SZÜLÉS: szóval. Május 7-én egész nap pörögtem, nem is voltam fáradt (ellentétben az előző napokkal), éjfél előtt kb 10 perccel vetköztem le, hogy most már aludni kéne (máskor 10kor már aludtam...). Kb éjfélkor éreztem úgy, mintha bepisilnék, de nagyon. Teljesen beijedtem, hogy Úristen, ez már a szülés. Mondtam IStvánnbak tök remegve, h asszem, mennünk kell a kórházba, mert elfolyt a magzatvíz. Kérdezte,h vannak-e fájásaim, mert csak akkor menjünk, de mondtam, h nincsenek, és most is azonnal menni kell. Már nem mozoghattam semmit (ilyenkor legjobb feükdni), tisztára remegtem, amíg István még berakta a pakkba azt a pár cuccot, ami hiányzott. Kocsival kb 15 perc alatt már ott is voltunk.
Jött vmi csajszi (szerintem még rezidens volt, Amadea, előre is bocsi, a véleményem róla nem az összes rezidensre vnatkozik), aki megvizsgált. Nem érte el a méhszájam végét- tök gáz, nem? De megállapította, h csak egyujjnyira vagyok kitágulva. Ekkor Istvánt hazaküldték, h pihenjen, mert csak reggel 7 körül lesz ebből szülésindítás... a dokim meg pont fél órával azelőtt ment haza, mint jöttünk, és neki se szóltak még.
Engem ráraktak a Ctg-re, kb 2ig ott voltam, addig még csak enyhén fájt olykor. Ekkor levett róla az egyik szülésznő, és megvizsgált, még mindig 1 ujjnyi. Na ezután tök egyedül voltam 2 óra hosszat. És naná, h ekkor kezdett iszonyatosan fájni. Olyan volt, h hosszú-hosszú percekig tartott egy fájás, szinte egyvégtében, és baromira rossz volt. Szinte csak 1-2 gyenge fájás volt az elején, és rögötön utána tök durva. Persze már nem bírtam feküdni, mert nagyon rossz volt, úgyhogy térdeltem az ágyon meg hintáztattam magam (így tudtam a leginkább pihenni). És annyira egyedül éreztem magam, h majdnem azon bőgtem. Közben sóhajtoztam is, meg nyöszörögtem picit, de nem kiabáltam. Na egyszer bejött az egyik szülész csajszi, és közölte, h ne szenvedjek már ennyire, mert mi lesz majd, ha tényleg fog fájni. Mondtam neki, h még nem szültem, így gőzöm nincs, mennyire fog később fájni, de most nagyon szar. Na, erre azt mondta, h próbáljak meg lefeküdni és pihenni, mert ki fogok merülni. Persze fekve volt a legszarabb, úgyhogy miután kihúzott (össz-vissz kb fél percet szánt rám, és azt is beszólással töltötte), megint négykézláb voltam. Fél négy után bejött az egyik nőci, h menjek a borotválásra+beöntésre (szóval kb 2-től fél négyig senki nem nézett meg!!- a fájdalomcsillapításról meg meg se kérdeztek). A beöntést már nem kaptam meg, hanem mondta a csaj, h azonnal hívjam a párom, h igyekezzen, utána meg fürödjek meg. Én már majdnem összeestem annyira fájt, meg már éreztem, h kakilni kell (persze vissza kellett tartanom), így szegény Istvánnak csak egy elhaló gyere-t tudtam mondani a telefonba (de legalább hamar beért). Szóval másfél-2 óra alatt tágultam ki teljesen.
Aztán felfeküdtem a szülőágyra, előtte hallottam, h a kisdokicsajszi vitatkozik a másik ügyeletes orvossal, h most már hívják-e a dokimat... Itt már végig velem volt egy szülésznő, ő akkor tök kedves volt. Iszonyat sszar volt nem nyomni, mondtam neki, h már nagyon nem megy, erre mondta, h bevallja, h a dokit várjuk, mert biztos szeretnék nála szülni, ha már végig hozzá jártam terhesgondozásra. Gondolhatjátok, hogy megnyugtatott ezzel! De befutott IStván és a doki is. Végre elkezdhettem kitolni, nem emlékszem, h hányra lett meg a baba. A pihenés közben meg mosolyogtam, ettől teljesen odavolt a doki meg a szülésznő, h miylen jól bírom
Borcsa 4.50-re lett meg, rögtön felsírt, amint kibújt.
Ráraktak egy takarót és odarakták a hasamra. A szülésznő először le akarta törölgetni, de mondtam, h hagyja rajta a magzatmázat. sZopni viszont sajna még nem szophatott, de azért egy tíz percig kb ott volt nálam. István vágta el a köldökzsínórt, furi volt, h egy olyan kis olló elég rá.
A lepény megszületése előtt vitték el. A lepény már nem fájt, meg is néztem, furi volt. A doki megmutatta rajta, h mi mire szolgált, és sztorizgatott arról, h Soma megette a lepényt, meg volt vmi házaspár, akik porrá őrölve tárolták...
Ezután együtt maradhattunk Istvánnal, én rögtön tök éhes lettem, még jó, h hoztunk Mannert. Hajnalban visszahozták Borcsát, már felöltöztetve, ekkor szopizhatott, és még mindig együtt lehettünk. Aztán visszavitték, én meg 8 körül felkerültem az osztályra, István du. jöhetett be.
Az osztályon éjjel-nappal roooming in van, csak hajnalban viszik el őket 3 órára- legalább ekkor lehet nyugisan aludni. Van egy vicces 2 szintes húzós kocsi fakkokkal, ezekbe rakják a bébiket, sajnálom, h nem fotóztam le! Viszont a látogatók csak a szoba ablakán keresztül nézhetik a bébiket, még az apuka se mehet be.
Mondjuk megértem ezt is, amilyen népek szülnek mifelénk...
Hát egyelőre ennyi, a kórházi többi eseményt majd máskor! Most lassan fürdünk...
Majd rakok fel szexi fürdőzős képeket, tegnap jókat csináltunk!