Na, mégegyszer, emrt az előbb nem sikerült:
Harmadik fejezet,
melyben Tünci rájön ,hogy könnyen lehet véleményt változtatni ,ha a történetben egy szemrevaló motor is szerepet játszik..
Nem sokkal a megérkezésem után valamiért bementünk a garázsba és megláttam ŐT.(Engedjétek meg nekem ,de számomra a MOTOR ezután tulajdonnév!
)
Csak néztem, néztem és éreztem ,hogy elrabolja a szívem..
Gyorsan megkérdeztem(mielőtt oda a bátorságom),hogy esetleg mennénk egy kis kört??Engedély megadva, mehettünk.
Szombaton került rá sor,Betti adott ruhát(na jó, inkább felöltöztetett),vesemelegítő izé,bukósisak, kabát, kesztyű, jaj, úúúgy izgultam egyedül nem is tudtam volna felvenni.
Felültünk, elláttak jó tanácsokkal.
1.kapaszkodjak(ennek a jelentősége hamar kiderült)
2.vele együtt dőljek a kanyarokban(ezt nemigen tudtam ,hogyan fogom kivitelezni, de próba, szerencs ugyibár?)
Szépen, finoman indultunk,Betti férje nagyon figyelmes volt, folyamatosan kérdezte az első percekben, hogyan érzem magam.Igazított a tükrön, gondolom akarta látni megvagyok-e még.
(ismeritek a mondást:Lepsénynél még megvolt???
)Na, most kezdem érteni, honnan is ered!!
Olyan kis lazán elindultunk a városban, kimentünk a szomszédos kisvárosig, ott szintén szabályokat betartva, "ésszel".
Egész apró előzések, de azért éreztem ,hogy tud valamit a cucc!
Az első percekben még a lábujjaimmal is kapaszkodtam ,de hamar felengedtem, visszafelé már vagányul nézelődtem, forgattam a fejem,amivel Bettiférjecskét párszor sikerült is lefejelnem...
Le se olvadt a bárgyú vigyor a fejemről, még jó, hogy senki sem láthatott..ennél még az jobb ,hogy a vinnyogásomat sem hallotta senki, mert volt ott mindenféle nyögés, meg sikoly...
Visszaindultunk, kérdezte megint:Na, milyen volt?
Mire én:ÓÓÓÓ,de kár, hogy nem lehet gyorsabban...
Akkor jelezte ,hogy kapaszkodjak erősebben..az egyenes szakaszokban csak úgy repültünk, simán beelőz bármit.
Annyira hihetetlenül biztonságban éreztem magam,attól is elájultam ,hogy minden lámpánál mi kerültünk előre,roppantul imponált, pikk-pakk volt minden!!!
Az élvezet viszont még fokozható volt, kérdezte mit szólnék az autópályához??????Majdnem felugrottam örömömben, de azért annyira észnél voltam, hogy megkérdeztem, nem baj-e, ha két kézel kapaszkodom benne?
Hátrafordult és megkérdezte van e kedvem még egy gyors körhöz?
Szerintetek,volt kedvem?????????????
Kimentünk a pályára..
Erre már nincsenek szavaim, csak egy:EXTÁZIS!!!
Gondosan végigveszem minden pilanatát gondolatban ,nehogy valamit elfelejtsek, erre emlékezni kell..
Örök hála ezért Betti és Férjecske!!!!Rispect:
Amikor visszértünk Bettihez,Ő szedte le rólam a ruhát, csak vihogtam, nyehegtem, képtelen voltam egyetlen normális szóra..legalább egy óra volt, amíg úgy-ahogy megnyugodtam..
Ezzel a hihetetlen adrenalinlökettel indultunk borozni egy óra múlva..gondolhatjátok mi lett...
folyt köv....