Kiemelt témák

Szinti

Ez olyan szép! Tünci vonalzója nagyban.





És sirok.......... amióta Barci alszik, mert egyedül vagyok. És csak jönnek a képek visssza........... újra és újra és nem értem miért történt. HOgy tudtam Őt elvesziteni. Ne haragudjatok rám. De most ez valahogy kijött.



Tünci


Nagyon szépek a virágok, de jó hogy ott van Árnikababa.





Jó éjt.

Melcsike drága csak sird ki magad!
Könnyebb lesz a lelkednek!!!!
Küldök egy nagy ölelést neked!!!!!!

Melcsike és mindenki másnak

Lányok amit tegnap küldtem képet(amin Tünci vonalzója képe van)
azon mit ir?
Nem véletlenül azt,hogy Cyntia-----mármint az én nevemet?
Én nem tudom kiböngészni igazán!!!!

Szerintem azt, de fölötte is van valami szöveg ami D-vel kezdődik.

Ugyan már Melcsike!!! Hadd jöjjön. Vannak ilyen napok, legalább Zaha is látja, ez természetes. Tüncinél nálunk is előkerült a zsepi, pedig eldöntöttem, hogy nem csinálok ilyet. Ez ellen nem lehet tenni...

Reggelt!
Csajszik, ne tűnjetek el, hát ez épp az a topik, ahol vigaszra talál az ember... és itt lehet "panaszkodni", meg "negatívnak lenni", mert mindig jön valaki, aki lelket önt belétek. Olvastam...
Tünci, a mai napig kísértenek téged ezek a történetek (szomszédnéni), jesszuuus... Nálunk szerencsére "lecsengett" ez a szülés utáni napokban. De olyan borzasztó... Családi körben szerettük volna a temetést, de az idősek klubjában - hol máshol - már faggatták a papot, h mikor lesz a temetés... Szenzációszámba megy a gyerekhalál, annyira utálom.
Bocs, ez már nagyon nem ide való.
Tünci, nekem is kipotyogtak a könnyeim, nagyon aranyos Árnika, vigyáz kicsi Violára!
Tegnap volt Hannának az oviban az anyáknapi ünnepélye, ez volt az első, hát végigbőgtem, mindenki csak bambult rám, mert nem értették, miért.

Jaj, egy anyáknapi műsort aztán jól végig lehet bőgni szerintem. Én már előre hullatom a könnyeimet a fiam miatt, hogy mit fog csinálni. Milyen anya az aki ilyenkor nem sír!!! De komolyan! Nekem eszembe jutott pár nappal előtte az Orgona ága, barackfa virága... dalocska és sírva ágyaztam miközben énekeltem. Elterveztem, hogy anyának elénekeljük együtt, de aztán megvétózta a srácom. Így elmaradt a bőgésem

Rühellem már ezt az idióta új típusú influenzát Miért nem találnak már másik témát!?

Been, Jázmin, Királylány!!! Kicsit elmaradtam a topictól, ha leírtátok a történeteteket meg tudjátok mondani kb hol keressem??? Nem akarom ezrediknek megkérdezni, de...

Nekem 4 éves gyerkőcöm lehetne

Hettuli, én Andrisom most lenne hat éves június 6-án. Most menne iskolába... A www.angyalokszulei.hu oldalon, Andris Bence történeténél megtalálod, ha gondolod. Én is hellyel-közzel vagyok még képben, de azon vagyok, hogy pótoljam a lemaradásomat... Veletek mi történt? (Bocs azoktól, akik már tudják, és tőled is, ha felzaklat, akkor inkább visszakeresem... Csak mondd, mikor csatlakoztál ide! )

Sziasztok!


Anyáknapja, évzárók, egyéb fellépések, ballagások amikor dagad a melletek és iszonyatosan büszkeséggel tölt el hogy a ti gyermeketek van ott................... higgyjétek el ezeket is mind végig fogjátok majd sirni. Tapasztalatból tudom.

Jó reggelt!

Szinti, szrerintem is az van ráírva..ugye, milyen szép az a kép?De muszáj volt körbevágnom, mert így lehetett vonalzó.

Melcsike
ilyenkor gyorsan vmivel el kell magad foglalni, tévézni, olvasni, bármit, csak ne hagyd hogy leterítsenek az emlékek..amikor a nénitől bejöttem ,azonnal ötfélébe kezdtem, mert remegett kezem-lábam, nem akartam "arra" gondolni, gondolok rá épp eleget..

Been,Hettuli
Ah, én is ilyen sírós, meghatódós vagyok az ünnepélyeken...emlékszem, hogy még az iskolában is szoktam sírni, mikor mondtam a verset..hát még anyaként!(na, mondjuk anyu sosem sírt...)

Köszönöm a dícséreteket Árnika és barátnője nevében!

Hettuli, írok privátot.

Szinti

Köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

hja és úgy kezdtem a napot, hogy elejtettem a kávétartót és összetörtem..mondtam is a páromnak:Nem megmondtam, hogy főzzed Te a kávét!!!!

Tünci

Szia! Jól kisirtam magam és ettem egy kis csokit. Éjjel. Aztán tévéztem és elaludtam. És még reggel is ment a tévé.

Most mesélek valamit, de kérlek benneteket ne nézzetek hülyének érte. Bogi fényképtartója néha el szokott csúszni az üveges szekrényben van egy polcon és kis díszpoharak vannak előtte és néha, előre csúszik és akkor potyognak a poharak le, a legalsó polcra. Ilyenkor azt gondolom hogy nem vagyok egyedül. Ugye értitek? Tegnap is elcsúszott a kép. Talán azért hogy vigasztaljon.

Tünci


Ügyi voltál akkor már korán reggel. Vagy még sem olyan korán?

Tombol nálunk a jó idő, és persze én dolgozom. Este 7-ig.

Jó reggelt!

Tüncike, sajnálom a kv kiöntőt

Melcsike, ahogy Tünci is írja, jobb ilyenkor elfoglalni magad gyorsan valamivel.

Húúú, nálam csütörtökön tört el a mécses. Volt a házon kívülben egy riport szellemi fogyatékos emberekről (sokukon nem is látszik, hogy azok), hogy munkahelyeket teremtenek nekik stb., és volt benne egy idősebb házaspár. Mondták, hogy eladták a kertes házukat, és itt az otthonban (vagy nem emlékszem pontosan hogy hívták) vettek egy lakást, hogy ha ők már nem lesznek, akkor a kisfiúknak (ha jól emlékszem harmincon felül volt már) közel legyen az otthona a munkahelyhez.
Úgy lepergett előttem, ha esetleg kicsi Lackó nem épült volna fel az agyvérzésből sosem (márpedig erre nagyon nagy esély lett volna), akkor ő is ilyen helyen lett volna harminc év múlva, mert nagy valószínűséggel teljes életet sosem élhetett volna. És egész életében másokra lett volna utalva:(
Nagyon meg tudnak hatni az ilyen történetek.

Szinti, nagyon szép a kép.

Hettuli, egészségügy.....
Lánykád nevét még mindig nem tudhatjuk?

Boboka, nem a kávé kiöntő, hanem amiben tartom a kávét, literes üvegtartó és pont tele volt..úgy sajnáltam..drága is volt, emrt szép festés volt rajta, meg épp tele is volt...
Reggel mindig leejtek vmit, csak általában nem törtékenyet..kanál, tálca, keksz, gyufa...

A riport:ha ilyet látok nekem is mindig Viola jut eszembe..De én meg pont arra szoktam gondolni, hogy esetleg ha fogyatéskos lett volna, akkor is élhetne boldogan..és erre mondta nekem majd mindenki a környezetemben, hogy jobb, hogy meghalt..arra ,hogy lehet sántít egész életében, vagy mondjuk nem lett volna atomfizikus..Persze hogy senki sem fogyatékos gyermekről álmodik, de halottról sem..
A Pető-intézet riportja után bőgtem hatalmasat..szívük mélyéből kedves, csodálatos lelkű fiatalokat mutattak be, különböző fogyatékkal éltek, ki súlyosabbal, ki kevésbé.de szerettek élni és szerettek szeretni..

Tüncike, bocsi, a kiöntőt értettem.

Hát így meg pláne férjecskének kellett volna szombat reggel kv-t főznie

Hát, nekem az orvos nagynéném mondta, hogy higgyük el, hogy egy ilyen pici baba egy ilyen súlyos agyvérzés után 90 %, hogy nem tudott volna felépülni szellemileg. Ilyenkor én próbálom úgy felfogni, mint ahogy a versben is van, hogy a jó Isten megfogta a kis kezét és elvitte a szenvedés elől egy sokkal jobb helyre.

(mondjuk ez a hozzáállás is tök furi, hogy amikor megtudtuk az agyvérzést az orvos ismerősök is azzal biztattak, hogy a gyermekek szervezete gyorsan regenerálódik, amikor meg már kis Angyalka volt Lackó, akkor mindenki bevallotta, hogy nem sok jót jósoltak nekünk...)

És én mindig is attól féltem, hogy ha esetleg nem vagyok mellette az utcán (ha pl. tudna egyedül közlekedni), akkor a mai hülye fiatalok belekötnének, jajj, még belegondolni is rossz.

Tüncike, nem akartam ilyen szomorú témát ám feldobni így reggelre, bocsi bocsi.

Boboka, pontosan ugyanezt mondták nekünk is.Előtte is, utána is..

Igazad van.

Még egy hozzászóló az előbbihez engem egy csajszi nagyon biztatott, mert 26 hétre születtek meg az ikrei egyik 70dkg volt, a másik 85 és mind a kettő egészséges szépen fejlődnek. 9 évesek. Persze ott az egyiknél volt egy kisebb agyvérzés, de fertőzésekkel ők is küzdöttek. 3 és fél hónapot töltöttek a PIC-en .Tényleg sokszor látni, hogy milyen fogyatékkal élő emberkéket, milyen szeretettel tudnak nevelni. Persze óriási hatással van a családok életére, minden megváltozik ilyenkor, de olyan szeretetre méltóak tudnak lenni. Ilyenkor arra gondolok hogy talán nálunk ott volt a lehetőség erre is,( mármint az ikrek példájára gondolok) persze rosszabbra is. Az biztos hogy előre nem tudhatjuk jó igy vagy sem. Persze mi nem tudhatjuk milyen együtt élni ekkora felelősséggel, hogy fogyatékos lenne a gyerekünk. Szerintem ezt nem lehet jól megitélni, milyen lett volna ha..............

Most nézem ,szerintem a szerkesztő kivette mtunde hsz-ét.nem csak innen, mindenhonnan.biztosan nem örültek egy másik babás honlapajánlónak..

Igy legalább látszik, hogy tényleg valaki figyel a háttérből.

Melcsike, teljesen igazad van, nem tudhatjuk, hogy lett volna jobb.

Lányok, tényleg nem akartam ilyen szomorú témával indítani a napot, csak annyira megmaradt bennem ez a riport, annyira szeretetreméltóak voltak a benne szereplő emberek.

Ki mit csinál ma? Melcsike, te tudom, hogy dolgozol

Boboka

Vagyunk mi már olyan viszonyba, hogy ilyesmiről is tudjunk beszélni. Néha kell ez kicsit.

Én most gyorsan gatyába rázom a lakást, de azért be be nézegetek, úgyhogy írjatok sokat

a tegnapi eset után már biztos voltam, hogy nem kísért tovább a múlt..

valamikor ,már idejét sem tudom, eltűnt a kedvenc fésűm..hónapok óta nem is kerestem, biztos voltam ,hogy elhagytam.
Ma elővettem az utazó táskáimat kimosni.Jövő hétvégén elutazom, ezért átforgattam, nehogy kimossak vmit benne.Meglett a fésű.
És egy levél anyutól,sosem olvastam.
Akkor írhatta, amikor meglátogatott a kórházban, de már nem engedték be, mert a vajúdóban voltam.betette a táska zsebébe.

...Sokat gondolok Rátok, nem lesz semmi baj, sikerülni fog,hívjál bármikor.Szeretlek, puszi :Anyu...

Ez már sok, most már nem tudom visszatartani a sírást..

Hahó!
Szerintem nagyon jó, h kivették azt a reklámos hsz-t, nem kell az ide. Illetve: ebbe a fórumba egyáltalán nem kell, de a többi felületre sem, hát milyenezmááá ingyenreklám... még ha jót akar, akkor is. Lehet, szólt valaki a moderátoroknak, de az is lehet, ők figyeltek fel rá.
Ez a milyen lett volna, ha... kérdés... Ez minket is elgondolkodtatott, mert ugye Andris a szülés alatt agyvérzést és gerincvelői vérzést kapott az oxigénhiány miatt. Nem tudom, milyen fokút, illetve tudom, olyan fokút, hogy képtelen volt az életre... De azt sose felejtem el, mikor az őt bo... ó orvosnő azt mondta, hogy jobb így, mert úgyis "hülye" lett volna... Hát, még így is azt mondom, hogy 2 egészgées gyerekem született azóta, hogy bár lett volna "hülye", de élne... (Mindig átgondoltuk, h milyen élet lett volna az, meg lehet, akkor nem tudtunk volna több gyereket vállalni - ez a racionális érv ellene, de mégiscsak a mi gyerekünk és olyannak szerettük volna, amilyen - ez meg az érzelmi érv mellette.) Nehéz ezekre a kérdésekre választ adni, ha van válasz egyáltalán...
Tünci, ejj, sajnálom a kávétartódat! Én a pohárkészleteket semmisítem meg nagyon hamar, de azok legalább pótolhatók...
Melcsi: a dolog a képpel nem véletlen: nem vagy egyedül!

Úúúristen, Tünci...

Tünci


Azt elhiszem, hogy ez most nagyon megérintett lelkileg megint. Elég vegyes érzéseid lehetnek ezzel kapcsolatban. Fájó emlékek, de az meg csak jó érzés hogy anyukád ilyen levelet hagyott ott neked ugye? Gondolod, hogy lesz olyan hogy már nem kísért a múlt?

Most eszembe jutott erről, hogy május 1-jén az öcsém volt barátnője, Ő még azt tudta, hogy babá várok. Odajött hozzánk a majálison, mert látta hogy a Barci fellép és gratulált, hogy látta az iwiwen milyen szép Bogika. Csak tovább már nem nézte. Akkor mondtam neki, hogy már több nyolc hónapja meghalt. Szegény nem nagyon tudta kezelni a dolgot, nagyon zavarba jött.



Been

Én hiszek benne és remélem tényleg igy is van. Hogy velem van.

Tüncikém, sajnálom a levelet Egy pozitívuma van: anyukád amennyire csak tudott ott volt veletek, és nagyon szeret téged, titeket, még ha nem is tudja igazából kimutatni.

Ez elhiszem, hogy nagyon sok neked két nap alatt. Mindenkinek az lenne

Melcsike, én azért nem írtam a képes dologról, mert bevallom őszintén, én egy kicsit parázok az ilyen dolgoktól.

Hiszem, hogy itt van körülöttem a kis Angyalkám (meg ahogy a látó is mondta keresztanyukám is vigyáz rá), de tovább már nem merek belegondolni a dolgokba.

Ahogy Süti is mondta a találkozón novemberben, hogy mindannyian egyszerre éreztünk valami hűvös fuvallat szerűséget, mint amikor kicsit kirázza az embert a hideg, na abban hiszek, hogy olyankor itt vannak velünk

Borzasztóak ezek a történetek, Melcsi...
Nálunk a szülés után jöttek a telefonok, hogy na, hogy van a baba, meg mikor szülsz már meg... és akkor el kellett mondani mindenkinek, mi a helyzet. Sokszor mi vigasztaltuk a telefonálókat...
Sokan nem tudtak velünk mit kezdeni. Sose felejtem el, mentünk gyalog férjemmel a halottasházhoz, hogy kiválasszuk Andrisnak a koporsót meg a szemfedelet. Jött szemben velünk a kereszttesóm férje, kedélyesen mosolyogva megkérdezte, hogy "Egészségügyi séta?" (nem tudhatta, hova megyünk (igaz, tökfeketében, meg alig éltünk, támogattuk egymást, illetve inkább a férjem engem, 1 héttel a szülés után); de azt tudta, mi történt, elég lett volna, ha annyit mond, sziasztok... Mikor valami igenfélét nyöszörögtünk kínunkban, válaszolt is rá, hogy "Kell is az" ) Nem akart ő rosszat, de az emberek sokszor akaratlanul is nagyon rosszat tudnak szólni...

Bobóka, egy ilyen fuvallat mozdította meg a képet biztosan...
Egyébként én is félek ám... Éjjel sokszor egyedül félek a nappaliban, és mióta Andris meghalt, nem bírom a horrorfilmeket sem, pedig előtte kifejezetten szerettem őket. Pedig Andristól nem kell félnem, de előtte nem volt ilyen "földöntúli" vagymilyen tapasztalatom... Azóta meg többször is. Vagy csak az agyam csap be, de szerintem nem...

Boboka


Sikerült már a gatyábarázás

Boboka

Az igen...... az komoly volt.

Melcsike, haladok, haladok, csak sokszor le kell ülnöm közben

Én mindig is féltem az ilyen dolgoktól, de most mindig mondogatom, ha esetleg olyan érzésem van, hogy Lackókám itt lehet, hogy nagyon örülök neki, meg nagyon nagyon szeretem, csak meg ne "ijessze" anyát, mert anya elég ijedős


Tényleg csajok, Sütiről sem tudunk semmit?

Been

Én azzal a csengőhang reklámmal vagyok úgy, hogy meghallom egyből elteszem, mert olyan érzésem hogy Bogit hallom. Legalábbis egyből ez ugrik be az agyamba. Tudod az a földöntúliszerű gyerekhang. (amitől mindenkit biztos kiráz a hideg a reklám szerint.)


Nekem az valami iszonyatos volt, amikor mentünk és mondták, hogy ki kell választani az urnát. Olyan sirógörcs jött rám és mondtam, hogyan ........... hogyan tudnám kiválasztani a gyerekemnek az urnát? Én nem tudom megtenni. Két nagyon kedves hölgy volt ott, akik elsirták magukat, és mondták nekem nem muszáj megtennem ha nem tudom majd a férjem. De ezt is úgy éreztem muszáj megtennem.


Aznap amikor meghalt Bogika és jöttünk ki a kórházból, gondolhatod milyen állapotban, beszálltunk a kocsiba és akkor kaptam egy ismerőstől egy sms-t. HOgy gratulál és ez is egy pozitiv siker lesz az életünkben. Nem tudtam neki válaszolni sem. De ez érthető azt hiszem.

Tüncike hova utazik jövő hétvégén?

Mivel tudnánk egy kicsit megvigasztalni?

Vagy, ha van egy kis időd pattanj rá a szobabicóra egy kicsit, hátha segít egy tekerés kiadni magadból a bánatot

Boboka


Róla sem tudunk semmit . A munka meg csak módjával.


Hát én ilyenkor megszoktam ilyedni, mert egyből leesnek azok a pohárkák ami a kép előtt van. Úgyhogy engem Bogi mindig megijeszt.

Melcsike, nálunk valami nagy erő lehetett, csak mentünk és csináltuk, szerintem fel sem fogtuk igazából. Persze a temetkezési vállalkozónál már nálam is kicsit eltört a mécses, de amennyire csak tudtam tartottam magam.

Az volt előttem, hogy anyu is mindig mondta, hogy amikor az ő apukája halt meg anno, mintha valami földöntúli erőt kaptak volna az intézkedésekhez, persze utána kijött minden bánat.

Melcsike, persze, óvatosan csinálok mindent, ha kicsit is érzem, hogy nem megy, akkor megpróbálom nem erőltetni.

Akkor kérd meg Bogikádat, hogy ne ijesztgesse anyát

Én akkor kaptam valami hatalmas erőt, amikor szültem, pedig a körülmények miatt sokan összeomlottak volna szerintem. Valami miatt nem éreztem azt amit a orvos mondott, hogy fogjam fel mint egy befejezetlen vetélést. Bogi mire megszületik már úgysem él. És szerintem Ő is érezte ezt velem együtt, hiszen másképp volt mint az orvos mondta.

Bea


Jelentkezz légyszi, mert msn-en sem látlak és aggódom!!!!!!!!!!

Melcsi, nagy csoda volt Bogi születése, illetve élete, olvastam az angyalokszülein...
Ijedős anyucik...
LÁtom, hasonló "élményeink" voltak... Én se tudom, hogy csináltuk végig, a temetkezési vállalkozó felesége volt ott velünk, ő is sírt... Elmesélte, hogy nekik is meghalt egy pici babájuk, az enyémmel együtt siratta az övét is, gondolom, szegény... Én azt nem tudom, a férjem hogy élte túl, hogy hazajött, és elpakolta a kiságyat, a kisruhákat, a képeket leszedte a falról, hogy mire én kijövök a kórházból, ne emlékeztessenek ezek Andrisra... Elvitte még az ultrahangfelvételeket, meg a videokazettát is, amire egy UH-vizsgálatot rögzítettek, anyósékhoz. Nem tudom, hogy volt benne ennyi erő... Reggel még úgy indult el a kórházba, hogy vitte a fényképezőgépet, hogy lefényképezi a fiát, estére meg összeomlott a világ, mire hazaért.
Apósom meg otthon náluk tologatta az üres babakocsit, mikor azt hitte, senki se látja... (Ők vették a babakocsit, ott volt náluk a szobában. Anyós persze látta...)
Meg úgy egyébként: egyáltalán nem értem, hogy mi valamennyien hogyan éltük ezt túl.

Been

Azt szerintem itt olvashattad, mert nincs fent Bogi az angyalokszülei.hu-n


És ne tessék kinevetni, az ijjedős anyucikat!

Hu... Akkor itt olvastam... De a lényeg, hogy olvastam. Meg is könnyeztem...
Nem kinevetésnek szántam... Én is ijedős vagyok. Rosszalkodnak az angyalkáink.

Semmi baj.


Én meg éppen most olvastam Adriskád történetét, mert eddig nem találtam csak most hogy irtad Andris, Bence. Nekem Bencém lett volna ha nem kislány született volna. Borzasztó hogy ezzel tudattal kellett megbirkóznotok, hogy az orvosok rontottak el mindent.

Nekem sokan mondták, hogy én ezt vagy azt csináltam volna, vagy mondtam volna. Én meg mindenkinek azt mondtam aki ott van abban a helyzetben, az örül ha valahogy túl éli, nincs erőd arra, hogy bármit is tégy vagy mondj. Igy utólag már másképp gondolnám én is, de ott akkor gondolkodni sem tudtam. Csak sirva néztem, ahogy egész napos remény után egyszercsak azt láttam, hogy a gyerekem örökre elmegy.

Tüncike, jelentkezz egy kicsit legalább, hogy hogy vagy, légyszi légyszi légyszi légyszi

Azért is, mert valószínű, hogy négy után nem tudok jönni, majd csak holnap.