Sziasztok!
Jaj Heni, szörnyű ami történt, részvétem. Próbálj meg ne erre gondolni, csak a pici babádra koncentrálj!
Mire tegnap visszaolvastam mindent, addigra kezdhettem készülődni az anyák napi ünnepségre Biushoz a suliba. Szép volt. Sírtam… mint mindig, amikor Bius szerepel
Másfél hete nagyban felraktam a képeket, aztán eltűntem, mint szürke szamár a ködben, úgyhogy utólagosan nagyon köszönöm a dícséreteket mindenkitől!
Láttam, múlt hét elején sokan nem tudtatok belépni a babanetre.
Kiságyunk nekünk is olyan, mint az a „Bogi”, ami Anuknak és Magdinak, de nekünk vmi más fantázianeve volt. Pedig lehetett volna Boginak Bogi
Mindenesetre Apa eljátszott vele egy ideig és volt is mit korrekciózni rajta, plusz asztalossal csináltattunk a rácsra mi is egy tömör falapot a légzésfigyelő miatt. Meg akkor már egy sarokpolcot a kisággyal szembe, mert boltban nem találtunk sem megfelelő méretet, sem az igényeinknek megfelelőt. Most már tényleg minden megvan
Ez a táppénzes dolog nálam is össze-vissza megy, amióta az OEP utal. Először is majdnem 2 hónapig nem kaptam, aztán végre jött egy „nagyobb” összeg, gondoltam, h az elmaradt összes egyben. Erre ma reggelre ott volt a számlámon megint, de most meg nevetségesen kevés. Remélem nem ennyi az egész áprilisra járó, csak tudnám, mi alapján számolják. Ameddig a munkahely fizette, addig teljesen stimmelt az összeg.
Szóval az elmúlt hét igazán mozgalmas volt nálunk.
Hétfőn Bogi-mozi, amit már írtam és minden rendben.
Kedden voltunk szülőszobalátogatáson. Hát a férjem tündéri volt. Nagyon sokan voltunk és várni kellett a szülésznőre kicsit, addig tartottak egy rögtönzött kismamatornát. Nem nagyon akart kiállni senki 50 másik idegen emberke elé bohóckodni, de az én férjem kapásból küldött, h legyek vagány
Kimentem, kb. 2 levegővétel és karemelés után befutott a szülésznő, úgyhogy megúsztam a dolgot, de már nem küzdöttem vissza magam a tömegen a férjemhez, hanem leültem a tornaszőnyegen. Na, a szülés minden mozzanatát teljes részleteiben felvázolták nekünk, Apa meg majdnem lefordult a székről ott a hátsó sorban egyedül. Mondta is, h 3 fázis volt: 1. ő nem tud bejönni, ezt nem fogja bírni és nem lesz mégsem apás szülés, 2. Úristen, mit tett ő énvelem
:):), 3. mellettem a helye és ott lesz. Úgyhogy ha megy simán a szülés, akkor ott lesz. Hát, egyre kíváncsibb vagyok, h hogy lesz végül. Vajúdás alatt nincs érzéstelenítés, ill. asszem a gáz, de én azzal nem szeretnék élni, ha császár, akkor spinális érzéstelenítés, sima szülés esetén pedig mindenképp van a végén egy rövid altatás az előző császárom miatti betapintáshoz.
Szerdán megmoziztattuk a lányokat: Biust és a keresztlányunkat vittük a Hannah Montana filmre, meg vannak őrülve érte. De így Bogi is kapott a jóból
Viszont őt semmivel nem lehet kizökkenteni a kis megszokott bioritmusából. Emlékszem, Biussal egyszer voltam moziban, hát majd’ kiugrott belőlem, Boginak meg dolby surround ide vagy oda, tök nyugis volt.
Csütörtökön Apa szülinapjára szereztem be a dolgokat és kezdtem az előmunkálatokat, délután pedig a Dunaparton volt vmi előmajális szerű buli, ahol Biusék felléptek a jazzbalett-tudományukkal. Nagyon kis helyesek voltak, csak féltettük őket, nehogy megfázzanak, mert pont akkorra borult be és kezdett fújni a szél, de nem lett semmi baj.
Pénteken volt a szülinapozás. Ráadásul anyukám is akkor érkezett, amióta ideköltöztünk, most jött először. Na, innentől hétfőig nem volt megállás: bejártuk az egész várost, aztán majális éjjelig, másnap városnézés Győrben, megint egész napos gyaloglás, kirándulás Lébényben, Dunakilitin, a Szigetközben. Anyu hétfőn délután indult haza, pedig csak vasárnapig volt a tervben, de közben Biusnak sem volt tanítás, meg annyira jól éreztük magunkat, h maradt, de maradt volna tovább is.
Hétfő estére viszont éreztem, h kicsit túlzásokba estem megint, azóta fáj is mindenem. Derekam, medencecsontom, vádlim, lábfejem. Nem győzöm kipihenni magam.
És ma reggelre a hasam formája is teljesen átalakult és Bogi nagyon rendezkedik bent vmit, de remélem még nem áll szándékában megtalálni a kifelé vezető utat!
Most meg abbahagyom az írást, mert tuti unjátok a fejem.
?
mamást inkább kihagyom pedig nagy kedvem volna hozzá, ha éppen nem vagyok rosszul, de ez már csak így lesz mostanság.
Szombaton lesz a temetés, de persze nem tudok elmenni... nem merném már bevállalni az utat Münchenbe. Így most nagyon nem érzem jól magam. Persze igyexem megnyugodni, de csak az jár a fejemben, hogy annyi mindent köszönhetek neki...
)
