Sziasztok,
nem olvasatam vissza, Danika nagyon beteg
Tegnap este elvittük az orvoshoz miután reggel vagy 15-en voltak előttünk így kivártuk az esti magánrendelést
A doktornő megvizsgálta és folyamatosan hajtogatta, hogy a hörgőin lerakódás van és fél, hogy lehet tüdőgyulladás is. Kapott rengeteg gyógyszert, amit este be is adtunk neki, ráadásul félóránként kellett inhaláltatni, mert nagyon fulladt. Nagyon sírt egész este, be is lázasodott, ráadásul sípolva lélegzett.
Aztán este a fürdetéshez vetkőztettem amikor észrevettem, hogy az arca az orrától lefelé be van kékülve. Majdnem szívrohamot kaptam, azonnal hívtam a dokit, ő mondta, hogy rakjuk a gyereket a kocsiba és rohanjunk hozzá. A férjem át is száguldott velünk a városon, a doki megvizsgálta, mondta, hogy egy hajszállal már szebb a tüdeje, de ha a kékség nem múlik el este 10-ig akkor irány a kórház.
Otthon félve vártuk a 10 órát, természetesen nem múlt el a kékség, viszont Danika szépen elaludt, egyenletesen lélegzett és nem köhögött. Úgyhogy a doki mondta, hogy csak akkor vigyük a kórházba ha újra köhög, amúgy pedig polcoljuk fel és úgy aludjon, ne vízszintben.
Úgyhogy a kiságyban nem volt értelme aludnia mert a felpolcolás miatt a légzésfigyelő úgysem működött volna rendesen, így a bőlcsőben levő kókuszmatracot raktuk az ágyunkba alátámasztva és azon aludt Danika. Mi persze egész éjjel alig hunytuk le a szemünket, férjem is amikor egy-egy pillanatra elszenderedett rögtön felriadt és közölte, hogy úgy veszi észre, Danika szépen egyenletesen lélegzik. Szegény fáradt ember aztán olyan tökélyre fejlesztette ezt a mondatot, hogy hajnal 5-kor már álmában is azt motyogta, hogy úgy veszi észre Danika egyenletesen lélegzik.
Aztán reggel 7-kor kellett újra hívnom a dokit, mondtam, hogy szerintem jobban van, de azért be kellett vinni hozzá. (megjegyzem, hogy a gyerekorvosunk előtt megemelem a kalapom, mert tegnap este 10-og és ma reggel héttől folyamatos telefonkapcsolatban van velünk a vizsgálatokon kívül is)
Megvizsgálta a rendelőben és mondta, hogy el kell vinnünk tüdőröntgenre, mert olyan pici Danika, hogy nem biztos benne, hogy csak a hörgőin van a lerakódás, lehet a tüdején is. Úgyhogy irány a kórház, ahogy hamar sorra vettek minket, meg kell jegyeznem, hogy az én pici fiam mindent egy szó nélkül MOSOLYOGVA tűrt, a dokinéni még meg is jegyezte, hogy milyen szépen mosolyog rá, sőt a röntgenes doktor is megdicsérte, mert egy szó nélkül hagyta, hogy beöltöztessék én a fejénél álltam (én is beöltözve) és tartottam, énekeltem neki.
Meglett a lelet is, nincs tüdőgyulladás, a hörghurutra való hajlamot pedig a férjem családjától örökölte (a férjem lánya is ebben szenved, amikor hétvégén itt volt akkor is köhögött és fulladt). Sajnos most úgy néz ki, hogy a legkisebb megfázás is rögtön Danika hörgőire húzódik.
Éjszaka persze nem aludtam semmit, őriztem a kis beteget és folyton azon gondolkodtam, hogy mindig mindenre figyelek, vigyázok Danikára akkor hogy fázhatott meg.
A másik, meg hogy az anyatejes babák nem betegszenek meg. Hát épp az utóbbi hetekben voltam a legbüszkébb magamra, hogy annyi tejem lett, hogy csak a lefekvés előtt kell tápi pótlást adni a babának. A dokinak fel is tettem ezt a kérdést és ő mondta, hogy sajnos az anyatej nem minden ellen nyújt védelmet, főleg ha Danika eleve örökölte ezt a hajlamot.
Most meg a nagy ijedelem miatt alig van tej, újra kezdődik érte a küzdelem, a doki mondta, hogy szoptatnom kell mert akkor hamarabb meggyógul.
Úgyhogy a névnapom tegnap rémálomba ment át
Most alszik szegénykém a hordozójában, nemsokára ébreszteni kell mert orrszívás, inhalálás, gyógyszerek, szopi stb...