TIOP!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Jaj, de jó, hogy jöttél!!!!!!!!!!!!!!!!! Nagyon hiányzol ám innen!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Sajnálom, hogy nehéz most neked, remélem, elmúlik ez is.
Persze, hog ytegyél fel képeket, ne is kérdezd!!!!!
Pilla, Verna,
nehéz lesz összehozni a talit, maradjunk abban, hogy mindketten rámcsörögtök, ha jöttök, és ha tudok, megyek. Én sem tudom, hogy fogok ráérni, a férjemnek valamikor el kell mennie, de ha épp itthon van, akkor megyek! Most csak időpontot kell kérni a beíratkozáshoz, ugye? (Máshol is így van?
)
Most hívott anyu, ő is elkapta a cuccost, úgyhogy gyerekösszeeresztés 1000%-ban kilőve.
Mi megvagyunk a férjemmel, szerintem már immunizálódtunk.
Tusi,
jó, hogy jelentkeztél! Örülök, hogy Zófi és Te is jól érzitek magatokat!
Giga,
jaj, olyan bosszantó, amit az oviról írtál!!!! Tök jogos, hogy felháborodtál!
Szantre,
köszi a dícséretet! Én sem fotózok már annyit, amennyit régen, de ha igen, akkor órákig. Az a legjobb, mikor belefeledkeznek a játékba, és akkor távolról tudom őket fotózni. Marci néha beáll pózba, ha viszont nincs fotózós kedvében, akkor odajön, és ráteszi a lencsevédőt a gépre azzal, hogy "ezt most becsukom és elteszed. Nincs több fotózás". Szerencsére ez ritka.
Na, lányok, ahogy ígértem, pár jó hír:
1: a férjem belátta, hogy igazam volt a lazulással+cigivel kapcsolatban, így már belenyugodott, hogy ő már sosem gyújthat rá. Ennek mondjuk csak az a hátránya, hogy inni sem fog többet, így én sem ihatok soha, max. ha ő nincs ott.
2: vettünk egy új mosógépet, mivel a régit úgy döntöttünk nem akarjuk megjavíttatni. 2 év alatt 4 hiba túl sok, már látni sem akartuk. Ma hozták ki, Bosch, nagyon szuper, már mostam is vele.
Ez mondjuk nem egy 100% pozitív hír, de jó, hogy megszabadultam attól a rémálomtól.
3: A legnagyobb hír!!!! Mégiscsak beleugrottunk a füvesítésbe!!!! Tegnapelőtt délután a férjem gondolt egyet, és elkezdte felásnia kertet, azóta már a negyedével végzett. Igaz, hogy eszméletlen sok meló lesz, a felásás még a legkevesebb. Nem gyomirtózunk, hanem kézzel szépen az összes füvet és gyomot kiszedjük, majd elgereblyézzük, mindezt többször egy-egy szakaszon, majd elegyengetjük. Aztán egész nyáron hagyjuk így, és amint újabb gyom jön elő, azt kiszedjük. Ősszel hozatunk földet, mint számoltuk, nem elég 10köbméter, mert minimum 15 centi kellene, a mostani ugyanis nem föld, hanem homok és sóder keveréke (szó szerint!!!), úgyhogy 15, de inkább 200köbméter kell. A szomszéddal sikerült megbeszélni, hogy a mellettük lévő közös területtre kiszórathatjuk a földet, és akkor már "csak" le kell szednünk a kerítést, majd betalicskázni közel 20tonna földet.
Majd hengerelünk, és akkor már csak a magok szórása és a locsolás marad. A legjobb az egészben, hogy a férjem tök belelkesedett, és még azt is mondta, hogy beszáll a költségekbe!
Ami az árnyékos oldala a dolognak: másnap anyós jött, és elkezdett károgni, hogy miért most ássuk fel, és hogy ő megmondta már a múltkor is, hogy ne tegyük, most is mondja, és hogy hülyék vagyunk, majd októberben, bla-bla-bla.... Azt hittem, megpofozom!!!! A férjem végre belekezdett a munkákba, és erre jön nacsasasszony, és beleugat mindenbe!!!! Szerencsére a férjemről lepergett minden, mondta az anyjának, hogy ez a mi kertünk, úgyhogy ne szóljon bele.
2 gyerek mellett alig haladunk, úgyhogy nem baj, hogy most kezdtük el! Én mondjuk augusztusban gondoltam mindezt, de talán jobb is, így, nincs olyan meleg még. És én ugyan nem mondok nemet, ha a férjem egyszer elkezdi!!!!
Persze az én családomtól is kaptunk "tanácsokat", a nagyapám már hozott is mindenféle hegyes (!!!) karót, amit leszúrt, hogy egyenesen ásson a férjem (mintha nem lenne mindegy, ha egyszer az egész fel lesz ásva! Persze amint elment, kivettük, mielőtt Marci megvakul). Aztán elkezdett ásni is, mutatta, hogy kell, meg hogy ne így csináljuk, hanem úgy, mi a fenének vesszük ki a füvet (talán, mert 80%-a gyom????), elég lenne csak az aljára keverni stb....
MIÉRT UGAT BELE MINDENKI ABBA, AMIT CSINÁLUNK?????????????????? MIÉRT NEM TUDUNK CSAK EGYSZER VALAMIT JÓL CSINÁLNI??????????????????
Na, de mindegy, ezek sem tudtak letörni minket, lelkesek és eltökéltek vagyunk.
Na, ennyi. Bocs, kicsit hosszú voltam, de annyira boldog vagyok!!!!! Az egyetlen, ami kicsit beárnyékolja a boldogságomat, az a két beteg gyerek, de már ők is kezdenek kilábalni belőle.