Szép jó reggelt.
Eljött a nagy nap! Már annyira várom apukám, aki segít összerakni a babaágyat Rodnak. Hátha két férfi többet ér egynél alapon
Pocakállás: Elnézve Niki és Noémi pociképét (amik felettébb aranyosak) nekem kicsit lejjebb van. Bár ha éhes vagyok Emma feltolja a fenekét, talán így követeli a kaját.
Kismama ruha: Szerettem volna egy vékony nadrágot, lenest vagy akármilyent hogy nyáron is legyen mit felvennem, de mivel már nem utazhatok (a családban senki nem hajlandó fuvarozni azzal az egy szem autóval, busszal meg mér rosszabb lenne Fehérvárig) így nem lesz
Majd keresek valami melegítő nadrágot aminek levágom a szárát, azt én leszek topis anyuka. Helyben nincs semmi M-es méretnél nagyobban, netről meg nem akarok, mert próbálva jó.
Benta nagyon sajnálom
De hátha változik a helyzet.
Apának harapnivaló: Mivel én már kórházban leszek mire jön a szülés magának kell gondoskodnia a kajáról. De szerintem inkább a körmét fogja rágni.
Mikor legutóbb benn voltam márciusban azalatt a két óra alatt amíg el voltunk választva egymástól és semmit nem tudott rólam tiszta idegbeteg volt. Ha a tesóm nem lett volna ott hogy érdeklődjön esze ágában sem lett volna, csak a frász volt rajta. Így utólag vicces látvány lehetett, de belegondolva brrrr…
Tökmag köszi a gipsz tippet
Hétfőn megyek és meg is nézem hogy s mint van errefelé. Ja meg meg kéne valamit beszélnünk
Írok privit.
Magdi nagyon várjuk a képeket a szobáról! Biztos tuti szép lesz
Annyira de annyira irigylem mindenki babáját, hogy milyen csecse szobácskája, meg sarkocskája lesz. Nem baj, mienk is fog kapni úgy fél éves korára, ha előbb nem is megy a dolog. (addig velünk lesz és Rod nem engedi sem a festést, sem a falragacsot sem semmit)
Május 1. Délelőtt átrendeztük az egész szobát, némileg csökkent a csatatér kifejezés.
Közvetlenül a kanapé mellé (mellettem) rakjuk az ágyacskát, fal mellé végig nem fér el
Szívem szerint kidobálnám anyós ezer éves baromi nagy puffjait, de mivel tárolósak és tele vannak pakolva mégse tehetem, pedig egy egész falat elfoglalnak.
Azt a két hónapot csak kibírjuk valahogy labirintus közlekedésben.
Délután elmentünk megnézni a majálist. Legalábbis mentünk volna. Az újságban benne volt, a helyszínen semmi.
Tök sok ember ment, aztán a térnél mindenki tanácstalanul téblábolt. Rod dühös lett, én meg totál elkeseredtem mert már ki voltam hegyezve a sós-sajtos perecre. Persze apjuk nekem támadt, hogy olyan vagyok mint egy hisztis gyerek és elege van. Fogtam magam és otthagytam volna, de persze elkapott (hiába pingvin mozgással már nem tudok csak úgy maratont futni) Aztán mentünk sétálni, gondolom direkt csinálta, hogy úgy kidöglesztett mire hazaértünk folytak a könnyeim mire felmásztam a harmadikra. (nehéz és kemény volt a hasam, a csontocskák szúró nagyon fájásáról nem is beszélve, a lábam csak azért nem dagadt be, mert kompressziós zokni volt rajtam) Ráadásként még cukkolt is, hogy a perecért meg kell küzdeni, kihevert a tévé elé és jégkorongot nézett. Olyan dühös lettem, hogy agyon tudtam volna verni, fogtam magam elvonultam a szobába és nem is voltam hajlandó szóba állni vele. Kinn aludt a tévé előtt
Persze anyós itt volt délután azt mondta kitakarítja a wc-t meg a fürdőt. Hát a kádba (zománcos) simán beleborította a sósavat, úgyhogy most olyan szépen pattogzik a festék, hogy csuda.
Picit csöpögött a kádnál a radiátor is, hát vitte a fogót meg a csavarhúzót hogy megcsinálja. Hiába mondtam neki, hogy jön apu és ért hozzá, nem…most már vödör van alatta, mert simán folyik.
Gratulálok, megszakította a menetet aztán sápítozva lelépett. (gondoljatok bele, panel, 3. emelet, hogy a fenébe zárjuk el a radiátornál a vizet, 2 házét ami kb 40 lakás el kéne, meg leereszteni az egész rendszert, ha javítani akarjuk, persze ehhez társasházi akárki engedélye kell. jól megcsinálta nekünk a gondot anyós a drága)
Bocsi, hogy megint panaszkodtam, de nem is tudom mit várok jobban. Azt, hogy meglegyen Emma, vagy azt, hogy végre külön költözhessünk, ahova be sem engedem!!!