Sziasztok!
A hétvégén nem jutottam ide
Most van egy kis időm gyorsan írok.
Köszönöm Nektek a képeim dícséretét!
Tünci!
Hátad hogy van?
Valamiről lemaradtam
,milyen műtéteted volt?
A tesóddal kapcsolatban,nagyon szomorú a helyzet,hasonló alakult ki nálunk is a férjem hugával,elmond bennünket mindenféle rongy embereknek,engem is bánt pedig én nem is adtam okot arra,hogy haragudjon rám,ez fáj a legjobban.
Amit az anyai gondoskodásról vagyis nem gondolkodásról írtál nagyon szomorú,el is sírtam magam rajta
Én el nem tudom az ilyet képzelni,nekem elsők a gyerekek,minden körülmények között.
Hogy a bátyádhoz nem kötődsz ez a szülők hibája,nem alakították ki normálisan a családi életeteket.
Amit erről a topikról írtál,amit itt kaptál,nagyon szép,megható.
Hasli!
Meggyógyultál? Jobbulást Neked!
Lyly!
A függőségről nekem is úgyanez a véleményem a gyengeség,és az ilyen emberek mindig mást okolnak a függőségért saját magukat soha. Még szerencse,hogy a gondok,problémák miatt nem mindenki iszik,drogozik stb....... Csak a jellemgyenge ember jut el idáig, az erősek,mint pl. itt olyan sokan
küzdenek,élik tovább az életüket ahogy kell.
Betegség? gyógyultok már? Nektek is jobbulást!
A Te rokonságod is szégyelheti magát
A helyedben én sem tudnék megbocsájtani. Tudod azt nem értem,hogy itt van a gyönyörű unokája,akire büszkének kéne lennie és ő elátkozza??? milyen ember az ilyen? Egy ártatlan kisgyerek miről tehet? És nagyon sajnálom,hogy nagszülők nélkül kell felnőnie,hiszen milyen fontos a nagyszülői kötelék,mennyi plusszt tud adni a gyerekeknek. Én mai napig emlékszem a nagymamámra,a vele ,nála töltött boldog időkre. Az én gyerekeim is imádnak anyuéknál lenni, anyósom már más kategória,na ő is bántott bennünket eleget,de mivel a gyerekek szeretik őt,én inkább nyelek.....
A férjed rokonaival tartjátok a kapcsolatot?
Nekem is hugom van,de közöttünk soha egy apró különbséget sem tettek a szüleink soha,pedig nagyon különbözőek vagyunk,ő hízelgőbb, segítségre szorulóbb, én kérés nélkül is megkapom a segítséget. És én is próbálom ezt tartani a 3 gyerekemnél......bár most Daninál komoly gondok vannak
majd azt is elmesélem Nektek......
Én úgy gondolom egy gyerek megtagadhatja a szüleit ha okot adnak rá,de egy szülő a gyermekét soha semmilyen körülmények között sem,hiszen nem ő akart a világrajönni, a szülő akarta,vállalta egy életen át.
Most eszembe jutott egy nagyon régi színdarab amiben volt ilyen szövegem ha nem bánjátok leírom Nektek. A szüléseim alatt mindig beugrott.
" A szülés- születés magánya páros magány,
lehet körülötted segítő ember számtalan,
magad vagy.
Azt, akkor, ott, egyedül kell tenned,
és akire vársz megérkezik.
Vele leszel amíg élsz, akármilyen is a gyereked.
Lehetsz parasztasszony, szövőnő, tanár.
A saját gyerekedet csak Te szülheted meg,
senki más.
Mindenhol pótolható vagy,
csak anyaként vagy pótolhatatlan,
HA IGAZÁN ANYA VAGY."
Sajnálom,hogy nem sikerült az állás,de az már haladás,hogy behívtak.
Zaha!
Annyira igaz amit írtál a gyerekkori dolgok felnőttkori kihatásáról.
Valóban sokat lehetne erről beszélni
Nem lehetett Neked sem könnyű gyerekkorod
Szinti!
Miért voltál vérvizsgálaton?
Szépséges a Fruzsi a képen.
Bende!
Nagyon szépen búcsúztatok,a vers is nagyon megható/ezen is bőgtem
/
Boboka!
Totál megértelek,hogy nem akarsz természetesen szülni, én se mernék,és a biztosra mennék,igazad van.
Nálam is példaértékű a szüleim viselkedése velünk szemben és próbálok én is hasonlóan remek szülő lenni és nagyon hálás vagyok nekik ezért és minden igyekezetemmel azon vagyok,hogy amiben tudok segítsek nekik,de egyenlőre még mindig ők segítenek nekem többet
Na ezt gyorsan elküldöm nehogy eltünjön megint.