Tünci,
lehet, hogy én most félreértettem ezt a kötődés-dolgot, de szerintem nem ezen múlik. Jó, lehet, hogy jobb, ha nyugodtan, csöndben, a maga tempójában születik meg egy baba, azonnal szopiztatni tudják és sokáig, de én azon a véleményen vagyok, az alapkötődés a szeretetben együtt élők között alakul ki. Ezért lehet ilyen az örökbe fogadott gyermek, és szülők között is (mert nem is a szülésen múlik). A szopi és az előbbiek "csak" hozzátehetnek ehhez valami kis pluszt, de nem ezen múlik. Még csak azon sem, hogy mennyi ideig van velünk az illető...
Én pontosan ezért nem értem az elsőszülők némelyikét, amikor ilyen hülyeséget kérdeznek: fogom majd szeretni a gyerekemet?! Vagy a többedszülőket: A többit is úgy fogom szeretni, mint az elsőt?!
Én úgy érzem, minél többször, minél több embert szeretünk, a szeretet úgy hatványozódik. Vagyis fittyet hány itt mindenféle természettudományos és racionális magyarázatnak, miszerint semmi nem tartós, és energia nélkül nem halmozódhat.
Szegény anyukádnak is nagyon rossz lehetett, hogy így rákiáltottak. Hogy van édesanyád? Munka?
Igen, én is így gondolok a kisfiunkra, főleg, hogy látom a szomszédét. Már 3 hónapos lenne...már megtörtént volna az első mosolya, emelgetné a kis buksiját...lehet, mohón keresné a pici rózsabimbó szájával a "bimbit", és ha olyan lenne, mint Bencus természetre, akkor el sem engedné egy jó óráig...
Gyógypuszikaz köszönjük, a változatosság kedvéért én vagyok nagyon pocsékul. Szurkál a hasam, tele az orrom (alig aludtam valamit), nagyon fáj a torkom, ahngom alig van. Ezt hozta a meleg.
Melcsike,
jaj, tudom, milyen rossz így egyedül. Amikor még nem mentem férjhez, alérletben tengődtem Pesten, én, a vidéki, falusi lány. Annyira magányos voltam. Nagyon sokszor gondolkodtam azon, vajon miért nem kellek én senkinek? Anyámékat már akkor sem érdekelte, hol vagyok, ha megmondtam, tudták, ha nem, akkor nem. Sokszor mentek Fehérvárra a húgomhoz (ott tanult), képesek voltak úgy keresztülmenni Pesten, hogy még csak rám sem telefonáltak, akarok-e velük valahol találkozni a városban haza- vagy odafelé. Pedig kértem is őket erre, azt mondták, nem érnek rá. Neki jól felpakoltak, volt, hogy napokat lent töltöttek (önálló albérletet tartottak fenn a húgomnak, mert máshol nem volt hajlandó tanulni és lakni).
Te próbáld meg úgy kiélvezni az időt, hogy arra gondolsz, most megajándékozott ezzel a családod.
Haslika,
jó pihenést, szórakozást nektek a hétvégére. Képzeld, nekem nagy és nagyon régi vágyam, hogy eljussak Indiába a családdal.
A cicád biztos, hogy elbúcsúzott, én egyáltalán nem tartalak ezért hülyének. Mi, emebrek hajlamosak vagyunk nagyon okosnak tartani magunkat, de nem hiszem, hogy sokkal többet tudnánk a világ belső dolgairól vagy az érzelmekről, mint egy kis, velünk élő állat. Még talán okosabbak is néha, hiszen értik, amit mondunk, mi meg csak találgatunk velük kapcsolatban.
Erről a menyasszonyi sminkről sem tudsz fotót készíteni? Biztosan nagyon szép lesz.
Szinti,
milyenek lettek a remekművek? Fotók?