Sziasztok lányok!
Kellemes Húsvéti Ünnepet kívánok Nektek!
Noémi: Ez az összeg szerintem is elég húzós. Tudom, hogy nehéz ilyenkor váltani, de szerintem, ha nem érzed, hogy 1000%-ig meg vagy elégedve az orvosoddal minden téren, és megbízol benne, akkor még mindig jobb ilyenkor váltani, mint soha. Egy ismerősömnek volt egy problémája, és utolsó héten jött rá, hogy az orvos utána sem nézett, pedig az életével játszott, és szó szerint utolsó héten keresett új orvost, aki értett a problémához. Végig izgult, és a lelkére beszélt a babának, hogy várjon, mert most még nem születhet meg. Szóval sosincs késő!
Danann: Samu egy kis tündér abban a hintában. És mekkora nagy fiú már!
Képzeljétek, meglátogattuk anyósomat, és Peti úgy kiakadt, hogy én is sírtam. A kocsiban mosolygott, anyósom megfogta, még akkor is. Vitte be, én a cuccokat, és egyszer csak, amikor beértek a lakásba, elkezdett üvölteni, meg sikítani, ömlött a könnye, és hüppögött, meg sikított-ordított, ahogy a torkán kifért, amíg volt levegője. Én úgy megijedtem, meg szegény anyósom is, próbáltam megnyugatni, de nem tudtam, szörnyű volt. Aztán a férjem kicsit megnyugtatta, de addigra már azon gondolkodtam, hogy valami orvost kell hívni, mert nem hiszem el, hogy ez csak ijedtség, biztos valamije fáj. Még sosem láttam ilyennek. Aztán próbáltam szoptatni, de körülnézett, és megint elkezdte. Vagy egy órát küzdöttünk, mire végleg megnyugodott. Bár gyorsan kellett fürdeni, mert közben is folyton sírni akart. Utána evett, elaludt, és reggelig csak enni ébredt. Reggel meg csupa mosoly volt, örülült mindenkinek egész nap. (pedig egyébként napközben is aludt, odafelé útközben is. Most meg mikor hazaértünk, alig tudtuk elaltatni, mert úgy vigyorgott-rúgkapált)