Sziasztok
,
hát itt vagyunk mi is. Nagyon felületesen tudtam visszaolvasni, úgyhogy most csak annyit, hogy:
Zel, gyönyörű Lukács, nagyon szépen fejlődik. Te méred otthon, vagy el kell menni a védőnőhöz?
Mágnes, Anna nagyon elfáradhatott, ha ilyen pózban elaludt
Nagyon édes, na meg persze a kicsi fiú is.
Tücsi, Kata mi újság lombik fronton jelenleg?
Rólunk:
márc.31-én görcsre ébredtem, ami elmúlt. Jött tesóm és bementünk a kórházba NST-re gyalog, és közben néha jött egy-két mensi szerű fájdalom. Az NST 40-45-ös fájásokat mutatott, amire a szülésznő azt mondta, hogy lehet, hogy délután lesz valami, de az orvos teljesen zárva talált. Hazajöttünk, párszor jött egy két fájás, de nem gyanakodtam arra, hogy tényleg elindul valami. Délután ötkor azért már nem volt valami túl kellemes, így beleültem egy kád meleg vízbe. Na, nem is múlt de nem is erősödött semmi, csak sűrűbb lett, de nagyon rendszertelen. Volt erősebb és gyengébb fájás. Este tízkor gondoltam megyek aludni, de akkor kissé jobban fájt, így újra meleg víz, de szintén nem történt semmi különös, csak már volt 2 perces fájás is, egy 7 perces után. Mondtam a drágámnak, hogy menjünk be a kórházba, mert inkább nézzenek meg, mint, hogy itthon szüljek.
Bementünk 23.30-kor, a doki megvizsgált, és közölte, hogy 1 ujjnyira nyitva vagyok, szerinte vajúdok. Mondtam neki, hogy szerintem is
Szóltunk a szülésznőnek, aki gyorsan jött is, megvizsgált, beöntött, és utána apával vajúdtunk. Sétálgattam, lépcsőztem, labdán ültem, majd fél háromkor újra megvizsgáltak, akkor már 2 ujjnyira voltam nyitva. Mondtam, hogy szeretnék EDAt, erre behívták az orvosom, aki szintén megvizsgált - ez nagyon gáz volt - és mondta, hogy nem fordult be a baba feje, ezért még nem biztos, hogy természetes úton szülünk, várjunk még. Itt már nagyon álmos voltam, és szinte semmire sem emlékszem, de nem volt egy leányálom
Fél ötkor ismét megvizsgáltak, -felszólítottam a dokit, hogy azonnal vegye onnan ki a kezét
- és már bő 3 ujjnyira voltam nyitva. Na ekkor mondta a doki, hogy nincs mese, még mindig nem fordult be a baba feje, így császár lesz. Kicsit rosszul esett, hogy így a finisben mégis műtenek, de azért már vártam, hogy vége legyen a fájdalomnak.
Na szóval, összeállt a csapat és 5 óra 9 perckor kint volt 3120 grammal és 50 centivel a mi tündérkénk. Az orvosok vigyorinak nevezeték, mert mosolygott amikor kivették. Én még mindig alig hiszem el, hogy megszületett, annyira drága kislány, annyira jó volt minden. A szülést bármikor újra csinálnám, nem érdekel, hogy fáj, sőt rájöttem, hogy még EDA nélkül is ki lehet bírni.
Szombaton hazajöttünk, igyekszem úrrá lenni a káoszon. Sokat sírok, mert ha Lottira nézek elborítanak az érzelmek. Emellett iszonyat bizonytalan vagyok a szopi terén. Tejem van dögivel, csak nem tudom mennyit eszik a pici lány. Össze-vissza kaptam a jó tanácsokat, ezért bekattantam. Vasárnap minden evésnél csak szopizott Lotti, amibe persze jól belealudt. Így mikor az ágyába tettem állandóan sírt, mert éhes volt. A végén annyira elfáradt, hogy nem tudott aludni. Utána rájöttem, hogy ennek a gyereknek több kaja kell, így most szopizik, utána cumisüvegből kap egy kis lefejt tejet. Így normálisan tud aludni. Éjszaka egyszer kel fel - két órára
- nappal 3-4 óránként eszik.
Bocs, hogy nagyon sok voltam, most teszek képet a kicsinyemről.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára trinky 2009.07.14 05:36-kor.