Sziasztok, nem vagyok aza sértődős típus, csak az igazságtalanságot nem bírom. Egyébként jobban vagyok, képzeljétek ma a hasam sem fájt, pedig ülve tanultam, kicsit lassan haladok, de próbálom magam összeszedni.
Nem gond, amit Melinda írt, neki ilyen szókimondó stílusa van...
Nem volt bekapcsolva a telóm, wiwről, és emailről letiltottam. Tegnap ünnepeltük vlna itthon a szülinapom, mire elmondtam Anyámnak mi a helyzet, ő meg tűrni kell a gyerek érdekeében.
Hát egy nagy lófaszt, mondtam és bezárkóztam a szobámba, no meg felhívtam egy közeli családtagom. Az a baj, h nálunk mindenki ad a látszatra, főleg Anyám...többször voltam kórházba , mert lelkileg kikészített, no megvertek is gyerekkoromba. Tudom nem kellene ilyeneket írnom, de már leszarom, h mások mit gondolnak.
Annyi, h a tanulással kapcsolatba tényleg mindent a seggem alá rakott, de ennek az volt az ára, h nem azt csináltam, amit szerettem volna, no meg az összes ruhám, és egyéb dolgaim mind magamnak teremtettem elő ösztöndíjból, meg szoctámból. Attilát meg nem szeretem jobban, mint a picit, sőt azt érzem, h nem érzek iránta semmit, csak utálatot. Legjobb barátommal, aki szerencsére itt van, megbeszéltem, h 15-éig, ha hív, akkor sem vceszem fel a telefont, utána meg annyiban leszek hajlandó vele beszélni, ha eljár 3 hónapon keresztül legalább pszichiáterhez, vagy pszichológushoz, mert lelkileg beteg ember.Én nem bántom ezért őt, de nem fogom hagyni, h úgy bánjon velem,mint az apja az Anyjával. Utálhat engem a családom, Attiláé, és ő, gondolhat akárki bármit...én a gyerekemnek nem akaraok olyan apát, mint ő. Csak az a furcsa, h úgy állt a dolgohoz, h azért ő itt akar lenni a fia mellett, szép is lett volna., ha közben a pici azt hallgatta volna hogy beszél velem. Nem baj, majd most gondolkozhat. Ezt az egyetlen esélyt adom neki, h elmegy szakemberhez, és bemutatja a papírokat. Vagy él ezzel a lehetőséggel, vagy elhúz örökre, és az apaságin találkozunk a bíróságon...ennyi. Sztem én nem vagyok gonosz, se beszari. A gáz talán, amiért nagyon ragaszkodom hozzá, hogy mellette változtam meg, lettem jobban lelkileg a családom után. Nagyon sokat adott nekem lelkileg, előtte 2 olyan kapcsolatom volt, ahol a fiúk de főleg az első nagyon erőszakos volt velem, szexuálisan bántott, én meg senkinek nem mertem elmondani...
Nyugi, egyébként tényleg jobban vagyok!
Itt gyönyörűen süt a nap, így ebéd után elmegyek egyedül sétálni egy picit...
Na, írjatok, mert még egy kis ideig itt leszek.
Mucus: tényleg szép a fiad!