Sziasztok!
Bocs, hogy mostanában csak kutyafuttában… igyekszem azért képben lenni, de mi is annyit csavargunk meg levegőzünk, hogy na! Imádom!
Zsand! Párom Blikkes.
Kutyus köhög? Én sem hallottam mg ilyet, de nekünk sem volt sűrűn kutyunk… annyira nem ismerem őket. Szegény kutyi!
Lini! Fú, mennyi méreg jutott neked megint! Házidoki fel fog neked írni gyógyszert, szerintem ökör ez a tüdőgondozós csaj.
Majd mesélj, hogy aludtál meg milyen volt a horgászás… Hova mentek ilyenkor?
Gyerekdoki: az SZTK-ban a Makay Erika és az Ambrus Márta rendel, mindkettőről csupa jókat hallottunk, illetve Ambrus dokinéniről most már személyes pozitív tapasztalatok is vannak, alapos, kedves a gyerkőccel, mindent elmond, bármit kérdezhetsz, nekem bejött. De ott rendel még A Bognár Sára is, Andiék járnak azt hiszem hozzá, én egyszer találkoztam vele helyettesítés alkalmával, szerintem ő is nagyon kedves és normális.
Szilvi! Milyen ügyes Yoda! Nem is gondolnám egy ilyen pici kuttyról, de persze ha így el van „kényeztetve” (kanapé, mellékhelyiség, stb.), akkor nem csodálom, hogy meghálálja!
Az a németjuhászos kép veled iszonyat jó, tiszta reklámfotóba illő!
Mikor derül ki, hogy fölvették-e a lurkókat?
Családi napköziben júli 15-én lesz majd nyílt nap, akkor adogatnak prosikat, meg mondanak árakat is… Szerintem mi meg fogjuk nézni!
Orsi! Mi volt megint anyóssal? Vagy csak szokásos „hiszti”?
Gabi! De jó, hogy itt vagy újra köztünk!
Szuper, hogy Milán ilyen jól bírta a váltást, mondjuk nálunk sem volt gond, Gézu első pillanattól „érezhette”, hogy ez most már a miénk.
Mimi! Édes lehet Szabolcs! Ezt már több ismitől hallottam, hogy kertes házas gyerekek még legszívesebben éjjel is kint maradnának, annyira élvezik a szabad levegőn létet. Mostanában mondjuk Gézut is nehéz becipelni mondjuk egy ebéd és alvás erejéig… Szabi nem alszik már délben?
Edina! De tündéri kutyusok!
Nekem is furi néha, hogy úton-útfélen megállítanak, ,köszönnek, meg dumcsiznak velünk, de imásom. Sokkal élhetőbb város, mint Pest!
Erről jut eszembe, hogy pénteken eldurrant az agyam délben, mondtam páromnak, hogy költözzünk valahova külföldre. Kaptam levelet az APEH-től… illeték ügyben, mert még novemberben igényeltem, hogy a lakás illetékét részletben fizethessem. Ugyanezt megtette a párom is, mert fele-fele tulajdonban van.
1. Januárban kaptam levelet, hogy a kérvény illetékköteles, ezért fizessek mán be 2200 ft-ot, aztán szóba állnak velem.
2. egy hétre rá párom kapott levelet, hogy neki engedélyezik a részletfizetést
3. pár hete párom kapott levelet, hogy ugyan már megvan a döntés, de illetékköteles a kérvény, úgyhogy utólag fizessen már be 2200-at
4. pénteken kapom a levelet, hogy az én kérelmem nem megalapozott, mert van 123ezer adótúlfizetésem, tehát egyben is le tudom róni az illetéket, és ez nem fogja a családi kasszát érinteni…
Hát anyukád! Tőlem tavaly szépen levonogatták pluszban ezeket az összegeket (ebben a munkáltató volt a hülye), tehát lehet, hogy most a napi kiadásokban nem jelentkezik, de tavaly én ezért „cserébe” csak 38-40 ezret kaptam gyedként… Tehát hiányzott a havi 10-12ezer ft. És már ezernyi helye lett volna annak a pénznek.
Szóval káosz és kupi a köbön, kb ez a véleményem az országról.
És tudom, persze, hogy másnak nehezebb, meg nem éhezünk, ne sírjon a szám, de basszus a férjem vezetői fizuja mellett meg engedélyezték a részletfizetést??? Nem értem. Na bocs, kicsit kidühöngtem magam, de az agyatlanságot/bürokráciát nem bírom…
No asszem, megpróbálok aludni, mert lassan kelni kéne, hogy kondizni menjek reggel.
Dolli