Persze, hogy értem, Melcsi, totálisan átérzem és megértem...
Én az áprilistól (már attól, hogy hogy leszek) teszem függővé, megyek-e májustól, de júniusban legkésőbb visszamegyek, legalábbis most úgy gondolom.
Boboka, Neked is köszi. Olyan jó, hogy úgy fogod fel, hogy Lackód biztosan vidám angyalka, ezzel biztosan neki is könnyebb. Remélem, egyszer én is így fogom tudni gondolni.
Most hétvégén volt először olyan érzésem, hogy itt vannak velem, eljöttek hozzám. Álltam a garázs bejáratánál, miközben Vince a kocsiban játszott, olyan susogva elkezdte fújni a hajamat hátulról a szél, és láttam őket, öleltek kétoldalról.
Mielőtt Hajna éjjel meghalt, délután az őrzőben félálomban egy csuklyás alakot és halott katonákat láttam, Zalán halála előtt pár nappal pedig vak, napszemüveges kutyákat.
Ne haragudjatok, hogy ezt leírom, tudom, borzasztó, csak érdekelne, Nektek volt hasonló? Valamilyen jel vagy álomkép, látomás?
Tüncike, megértelek. És együtt várjuk Veled, hogy elteljen az a négy hónap. Megértem a csalódásodat, de hamar el fog jönni, és az újabb baba - még ha önmagáért születik is - valamilyen szinten gyógyír lesz a szívednek. Nagyon szorítok, hogy kijöjj ebből a mostani hullámvölgyből.
Igen, spontán fogantak. A saját orvosom megkockáztatta, hogy nem egyszerre, hanem kb. egyhetes különbséggel. Ez nagyon ritka, úgy néz ki, hogy előbb megfogan az egyik baba, majd a koraterhességben a másik, nagyon kicsi különbséggel. Zalus nagyobb is volt mint Hajnika, bár ez egyébként sem ritka ikreknél.
Nálunk a családban volt már két ikerterhesség, egyik sem sikerült. Egyik rokonom az elején vetélte el őket, a másik pedig 5 hósan halva szülte a babákat...de én úgy voltam vele, hogy majd nekem sikerül. Nem is gondoltam semmi rosszra, majd mikor kiderült, hogy egyik kisfiú, másik kislány, úgy éreztem, ennyire szerencsés nem lehetek, ez már túl nagy boldogság, én ezt nem érdemlem meg, és elkezdtem félni.
Aztán mikor mentem a 21. heti uh-ra, valamiért megfordult a fejemben, hogy ha baj van, most derüljön ki. Aztán anélkül alakult így, hogy velük bármi baj lett volna.
Nagyon-nagyon boldog voltam, hogy ikrek lesznek. Néha elkapott a félsz is azért, hogy fogom bírni, át kell alakítanunk egy csomó mindent az életünkben, vennünk kell nagyobb autót, stb. De őrülten szerencsésnek éreztem magunkat.