Sziasztok!
Tündi, dejó, dejó, nagyon szépek már most.
Kinga, drukkolok Botinak.
Prücs, gratula! Én csak arra tudok válaszolni, hogy mi alapján mérlegelnék.
A hatórás állás nekem most, a mostani fejemmel nagyon fontosnak tűnik.
Az, hogy a nők közül hányan gyerekesek, az szerintem kevésbé érdekes, ha a pasik közül tud valaki helyettesíteni, pláne, ha neki van gyereke, jobban megérti, még ha nem is ő marad otthon a gyerekkel.
Az mondjuk ciki, ha a főnök (és szerintem ez nemtől teljesen független, sajnos) nem érti meg, hogy az ovi egy hét bentlét egy hét betegség rendszerrel indul.
Azt hiszem, azt választanám, ahol a leginkább tolerálják, hogy sokat fogok hiányozni az elején és nagyon igyekeznék megoldást találni, hogy néha ne nekem kelljen otthon maradni a gyerekkel, ha beteg (amit persze a gyerek és én is utálnék nagyon).
És itt megint eszembe jut a gyes lerövidítése és röhögőgörcsöt kapok már kb. harmadjára ma, nagy kereslet lesz a sok bölcsis anyukájára, köztük rám is, höhö. Meg a sok bölcsi helyre, ami van, höhö.
Kevésbé vicces, hogy Mirával külön érdekessé válhat a helyzet, mert neki nagyon nem tenne jót ez az állandó betegeskedés amíg nem forr be a lik a szívén - ha ugyan beforr, de ugye a műtétet is szeretnénk kitolni, amíg csak lehet. Tud valaki valamit arról, hogy ha tartósan beteget ápol, akkor mi van a munkahellyel, lehet-e fizetésnélküli szabit kérni, bármi pénz jár-e, kell-e a tb-t magadnak fizetni? (És bármi, ami ehhez kapcsolódik és tudnivaló, megköszönném.)
Május közepén megyünk kontrollra, kezdek izgulni, hogy mit fog mondani a kardiológus, mert a lyuk most még egészen biztosan ott van, hallom még én is. Drukkoljatok, lányok!
Mirán egyébként kitört a szeparációs szorongás második felvonása - szerintem egybeér némi fogzással ÉS a dackorszak kezdetével, ja meg az egy hete tartó hasmenős (elején hányós) betegségével, úgyhogy az amúgy is kemény, akaratos lányom igen nehezen viselhető mostanában, hogy finoman fogalmazzak.
Brúnó viszont a héten volt oviban, rettentően élvezi, nagyon hiányzott már neki. Múlt vasárnap próbáltam kicsit összerázni a gyereket, mondtam neki, hogy az oviban azért normálisan kellene viselkedni és tételesen felsoroltam (ne gügyögjön, beszéljen rendesen, nagyon szépen tud beszélni, rendesen egyen, tud már késsel-villával enni, ne hitesse el, hogy öltöztetni kell, öltözködjön egyedül, ne rohangáljon ordibálva) - de láttam, hogy egy idő után már csak a Mirával kezd bohóckodni. Megkérdeztem, hogy megértette-e, mondta, hogy persze, igen. Visszakérdeztem, hogy mit is mondtam, erre gondolkozott egy pillanatig, majd közölte, hogy azt, hogy az oviban ne csináljon semmi olyasmit, amit itthon. Először is majd leestem a székről a röhögéstől, másodszor pedig megnyugodtam, hogy végülis tényleg figyelt és megértette.
Ja, és ha már vicc, angolosoknak ezt kötelező megnézni, potyogtak a könnyeim:
http://www.youtube.com/watch?v=A7R9SFBLvIk
Szép napot és jó hétvégét mindenkinek!
Tücsi