Sziasztok!
Tündi, dejó, dejó, nagyon szépek már most.
Kinga, drukkolok Botinak.
Prücs, gratula! Én csak arra tudok válaszolni, hogy mi alapján mérlegelnék.
A hatórás állás nekem most, a mostani fejemmel nagyon fontosnak tűnik.
Az, hogy a nők közül hányan gyerekesek, az szerintem kevésbé érdekes, ha a pasik közül tud valaki helyettesíteni, pláne, ha neki van gyereke, jobban megérti, még ha nem is ő marad otthon a gyerekkel.
Az mondjuk ciki, ha a főnök (és szerintem ez nemtől teljesen független, sajnos) nem érti meg, hogy az ovi egy hét bentlét egy hét betegség rendszerrel indul.
Azt hiszem, azt választanám, ahol a leginkább tolerálják, hogy sokat fogok hiányozni az elején és nagyon igyekeznék megoldást találni, hogy néha ne nekem kelljen otthon maradni a gyerekkel, ha beteg (amit persze a gyerek és én is utálnék nagyon).
És itt megint eszembe jut a gyes lerövidítése és röhögőgörcsöt kapok már kb. harmadjára ma, nagy kereslet lesz a sok bölcsis anyukájára, köztük rám is, höhö. Meg a sok bölcsi helyre, ami van, höhö.
Kevésbé vicces, hogy Mirával külön érdekessé válhat a helyzet, mert neki nagyon nem tenne jót ez az állandó betegeskedés amíg nem forr be a lik a szívén - ha ugyan beforr, de ugye a műtétet is szeretnénk kitolni, amíg csak lehet. Tud valaki valamit arról, hogy ha tartósan beteget ápol, akkor mi van a munkahellyel, lehet-e fizetésnélküli szabit kérni, bármi pénz jár-e, kell-e a tb-t magadnak fizetni? (És bármi, ami ehhez kapcsolódik és tudnivaló, megköszönném.)
Május közepén megyünk kontrollra, kezdek izgulni, hogy mit fog mondani a kardiológus, mert a lyuk most még egészen biztosan ott van, hallom még én is. Drukkoljatok, lányok!
Mirán egyébként kitört a szeparációs szorongás második felvonása - szerintem egybeér némi fogzással ÉS a dackorszak kezdetével, ja meg az egy hete tartó hasmenős (elején hányós) betegségével, úgyhogy az amúgy is kemény, akaratos lányom igen nehezen viselhető mostanában, hogy finoman fogalmazzak.
Brúnó viszont a héten volt oviban, rettentően élvezi, nagyon hiányzott már neki. Múlt vasárnap próbáltam kicsit összerázni a gyereket, mondtam neki, hogy az oviban azért normálisan kellene viselkedni és tételesen felsoroltam (ne gügyögjön, beszéljen rendesen, nagyon szépen tud beszélni, rendesen egyen, tud már késsel-villával enni, ne hitesse el, hogy öltöztetni kell, öltözködjön egyedül, ne rohangáljon ordibálva) - de láttam, hogy egy idő után már csak a Mirával kezd bohóckodni. Megkérdeztem, hogy megértette-e, mondta, hogy persze, igen. Visszakérdeztem, hogy mit is mondtam, erre gondolkozott egy pillanatig, majd közölte, hogy azt, hogy az oviban ne csináljon semmi olyasmit, amit itthon. Először is majd leestem a székről a röhögéstől, másodszor pedig megnyugodtam, hogy végülis tényleg figyelt és megértette.
Ja, és ha már vicc, angolosoknak ezt kötelező megnézni, potyogtak a könnyeim:
http://www.youtube.com/watch?v=A7R9SFBLvIk
Szép napot és jó hétvégét mindenkinek!
Tücsi
Más megoldást kell keresnem.
), meg vagy két evőkanálnyi kókuszreszelék összekever; külön kb. három púpos evőkanálnyi flora light margarin felolvaszt, 5 g-os kókusztejpor fele még vagy két evőkanálnyi kókuszreszelék és két kiskanál baracklekvár bele, aztán ezt hozzákeverni a szárazhoz (lehet, hogy kell hozzá pici víz).
hadd izguljunk mi is! 
Szóval program van reggel, délben, este.
Vajas kenyéren és sült krumplin él már lassan egy éve és ha heti egyszer bele tudok nyomni főtt ételt, akkor az már nagyon jó. Akármit főzök ránézésre közli, hogy „nem jó”. 
