Sziasztok!
Még nem volt időm olvasgatni, de gyorsan leírom, mi volt velem tegnap du+ ma. Tegnap fent voltam Pesten a szokásos suli, nem csináltal semmi extrát. Hát du. úgy begörcsölt az egész hasam, hogy nagyon-nagyon megijedtem, menni is alig tudtam, a vonatra is elég nehezen másztam fel... Kb 2 órán keresztül elég intenzív volt, Borcsa baba is annyi mocorgott, biztos neki is nagyon rossz volt vmi. Mire hazaértem, kicsit mérséklődött, de még mindig fájt, éjjel is alig aludtam. Reggel István bevitt a kórházba, mert ott van ilyenkor vizsgálat, és mindenképpen tudni akartam, hogy rendben van-e minden, bár már csak húzódott kicsit. Azt mondták, h a dokim nem rendel, így beadtam az aktuális rendelőhöz a papírjaimat. A folyosón mégis találkoztam a dokimmal, azt mondta, h megvizsgál ő, csak várjak kicsit. Közben behívtak a másikhoz, azzal kezdtem, hogy én xy betege vagyok, most mondta, h megvizsgál ő, kérem, adják vissza a kiskönyvemet. Doki erre leüvölti a fejemet, hogy mit képzelek, miért nem mondtam ezt előbb (ezzel kezdtem, nem tudom mit akart. Ha bekopogtam volna a könyvemért, tuti azért üvöltöttek volna!), na akkor menjek is.... Remek. Végül megvizsgált a dokim, hála Istennek, minden rendben van, zárt a méhszáj (c=3000), és nyugodt. Azt mondta, hogy valószínű a beleim görcsöltek be, mert ilyen hosszú ideig tartó görcs biztos meglátszana a méhen.
Lényeg, h nem kellett bentmaradnom, mert a tágulásnál megint berakott volna a kórházba. Még szívhangot is hallgattak, meg elküldött UH-ra.
Na, az sem volt semmi. Egy idősebb iszonyat mogorva nőci volt bent, a kivetítőt nem kapcsolta be, pedig csak kismamák mentek hozzá- ennyit a női empátiájáról! Mikor felfeküdtem, kérdezte az asszisztenst,h mikorvoltam utoljára, az mondta, h két hete. Dokinő: akkor meg minek jött most?? Az asszisztens mondta, h tudja, 30. hét, akkor mindenképp kellene... Következő beszólása: igen lelapulnak a fülei, csask nehogy úgy maradjanak... Ezután megkérdezte tőlem, h kisfiú-e v kislány (b...meg, ott látod a képet, nem igaz, h nem tudod megnézni!!!!), mondtam, h kislány. erre megjegyezte, h biztos szép lesz, mert szép hosszú a haja. Mondtam, h ha lehet, akkor kérnék egy képet, ezt elkezdte keresni (persze még mindig nem láttam semmit). Egyszer elmosolyodik (egyetlen normális reakciója az öt perc alatt), hogy milyen helyesen nevet. Na erre már felültem és belebámultam a monitorába, hogy hadd lássam már a gyerekemet! Persze vmi olyan kép volt, ami egy nagy paca és egy kis nyitott vonal a szája, de mégiscsak Borcsa! Mondta, h keressen-e jobbképet. Én kis naivan azt hittem, h ezt elmenti, és majd a kettőből kiválasztja a jobbat. Na, nem kitörölte a gaz, mint kiderült! Másik képet meg nem bírt csinálni, mert huzogatta a cuccot egy ideig, majd olyan képpel, mint aki nagyon megunta már, h ennek a cirkuszoló kismamának a rinyáját teljseítse közölte, hogy sajnos nincs jó felvétel. Ezután adott egy tök vékony vattát,h megtörölhetem magam (megjegyzemannyira összetrutyizott, h mindenem olyan volt), majd amikor a köv. páciensnek odakészített törlőt is elvettem, mondván, h az előző nem volt elég, még egy mogorva pillantást is kaptam tőle... Így kicsit csalódott voltam, de aztán később elgondolkodtam, hogy mit nem adtam volna még 2 órával ezelőtt is azért, hogy minden rendben legyen, és tessék,ez van, én lehteka világ legboldogabb embere!
Ja, várakozáskor pont vittek haza egy újszülött pici babát, olyan helyes volt, de teli torokból bömbölt.
És a méretek: BPD 74 mm AC 250 mm FL 49 mm
becsült súly 1379 g.
Bocs, h ilyen hosszú voltam, de megint felhúzott, h minek kell ilyen bunkóknak lenniük...