Jó reggelt!
Igen, Tünci, most én is úgy éreztem, hogy ezért talán felesleges fizetni. Tényleg nagyon kedves, de nem mondott semmi olyat, amit ne tudnék, csinálnék, éreznék. Még mondta is, hogy egy csomó mindent nem mond, mert látja, hogy bennem is megfogalmazódik. Utána esküszöm, szarabbul voltam és azóta is. Ez lehet, hogy így jó, így kell lennie, azért nem adom fel, járni fogok hozzá egy darabig biztosan.
Viszont egyre szarabb itthon lenni egyedül. Eljárkálok néha találkozni barátnőkkel, ügyet intézni, de az csak egy bizonyos idő, utána megint itthon vagyok. Érdekes, eddig jólesett, most már nem. Visszamenni dolgozni nincs értelme addig, míg össze nem kapom magam jobban és tudok majd figyelni a munkára, de már csak kínlódom.
Nálad is milyen rendes volt az aneszteziológus, azért nem semmi. Mikor megköszöntem a kedvességét, csak annyit mondott: ez a dolgom.
Én tényleg nagyon bízom benne, hogy Téged nem fognak elküldeni, ne is gondolj erre.
Szintus, kitartás! Minden éjjel mennie kell férjednek dolgozni?
Kövezzetek meg: én szeretek egyedül aludni...
Leda, hányinger...Hajnival meg Zalánnal annyira hánytam, hogy lefogytam kb. 6 kilót az első hetekben. Félidőnél megállt, de olyan szinten szarul voltam, hogy nem tudtam sok mindent csinálni Vincével. Mondjuk ő már nagyobb volt ekkor, és megértette, hogy rosszul érzem magam. Sőt, ő is jött velem, mikor mentem rókázni, és mímelte, hogy öklendezik, aztán mondta, hogy anya, mi most együtt vagyunk rosszul...
Barak még pici, így nem értheti...
Az én férjem nappal melózik, de lehet, Szintust akartad kérdezni.
Hasli, egészségedre!
Hogy vagy ma? Délután szorítok!
Heni, visszajelöltelek. Csokizabálás ismerős.
Nagyon szép kisfiú Vencel.