Úgy tűnik, a tömegközlekedéssel nekem szerencsém van, 90%-ban átadják a helyet. Mondjuk érdekes, hogy ált. 20-50 közötti nők, férfiak max akkor, ha látják, hogy egy nő épp át akarja adni a helyét.
A múltkor a villamoson egy korombeli csaj állt fel, a mellettem álló vénasszony meg rögtön rástartolt a helyre, mikor leült, akkor tűnt csak fel neki, hogy én ott állok nagy pocakkal. Persze vernyogott vmit az öreglány, hogy neki mennyire fáj a lába. Én meg mivel egy megállót mentem csak, nem foglalkoztam vele, csak egymásra vigyorogtunk a csajjal.
Nekem inkább az szokott kellemetlen lenni, amikor mindenáron azt akarják, hogy üljek le, pedig tényleg csak egy megállót megyek, vagy az egész napi irodában ücsörgés után pont jó lenne állni kicsit. Most már rájöttem, hogy jobb mindenkinek, ha leülök
Persze ez legyen a legnagyobb bajom
Krisztacsillag
Mivel én a nyáron áltam neki megcsináltatni a fogaimat a babától függetlenül (mert hogy terveztük a gyerkőcöt, csak épp egy évvel későbbre
, így az elején elég rendszeresen jártam. Aztán azt mondta, a 8. hónapban menjek még vissza kontrollra, és ennyi.
Néha fájdogált az egyik fogam, akkor a párom javaslatára elkezdtem napi egy kalcium tablettát szedni (béres), és attól elmúlt az érzékenysége. Nem hiszem, hogy a kalcium szedésével bármi gondot lehetne okozni, úgyhogy szerintem nyugodtan szedd be.
Úgy tudom, hogy a magnézium viszont gátolja a kalcium felszívódását, úgyhogy nem szabad egyszerre bevenni. Úgyhogy én reggel eszem a kalciumot, és este ettem a magnéziumot.
bcuca
Nekem is ez volt a bajom, hogy miden kismama torna/jóga napközben van. Ahova céges juttatásként járhatnék ingyen, ott konkrétan délben kezdődik... Találtam egy helyet, ahol fél 6-kor kezdődött a jóga, és nagyjából útba esett hazafelé, úgyhogy én az irodából oda mentem egyenesen. De állandóan rohanni kellett, az hogy 3/4 5-kor el tudjak jönni az irodából, nálam csodaszámba megy.
Már csak két napot dolgozom, most azon gondolkodom, hogy tudok pénteken úgy elsunnyogni, hogy ne kelljen búcsúzkodni, mert tuti bőgés lesz a vége.
Ma a főnököm akart elbúcsúzni, mert hogy a héten már nem lesz bent az irodában, mondtam neki, hogy ha lehet inkább mellőzük, mert nem lesz jó vége. Különben is, találkozunk még. Miért van az, hogy mindenki úgy csinál, mintha egy életre eltűnnék?
Mondjuk azt sem hitték el, hogy március végéig dolgozni fogok, lehet abban sem hisznek, hogy egy év múlva visszamegyek... Utálom, ha nem hisznek nekem, azt hiszem, nem szolgáltam rá soha semmivel.
Ti hogy jöttetek el utolsó nap?